Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-16 / 42. szám
Budapest, Íí)35 október lö. 'MmßoäJilSiiP t KScaHgatMaHaa»!«gs^ragi^«iMMBirTHg3Bass?gBresBnHBaz»*s^£^r^ Imi olajozzák tiltó az Utakat, ha mm mérséiii sups árai! az elajkarfe! A főváros évek óta minden tavasszal kénytelen valósággal hadakozni az olajvállalatokkal a portalanítási munkálatok vállalatbaadása körül. A polgármesternek úgyszólván minden évben meg kell Semmisítenie a versenytárgyalást a kartel- kísérletek miatt, amelyek célja indokolatlanul magasra szöktetni a portalanításnál használt, úgyszólván értéktelen és hasznavehetetlen olajsalak árát. A főváros erélyes fellépése ugyan lényegesen letörte a három-négy év előtti hihetetlenül magas árakat és 79 fillér helyett az idén már csak 21 fillért fizetett négyzetméterenként. A túlhajtott arak kényszerítették a. fővárost, hogy fokozatosan redukálja az útolajozást. így történt, hogy a tavalyi 763.581 négyzetméterrel szemben az idén tavasszal már csak 580.000 négyzetméter úttestet olajoztattak, a jövőt illetően pedig komolyan foglalkoztatja az illetékeseket az a gondolat, hogy teljesen beszüntetik az olajjal való portalanítást, ha nem sikerül az olajvállalatokat jobb belátásra bírni. A fővárosnak erről a szándékáról illetékes helyen a következőket j eintették ki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A főváros vezetősége eredetileg- is átmeneti, kisegítő megoldásnak tekintette az olajozást, addig, amíg az összes makadámutat el nem látják végleges burkolóanyaggal. A pénzügyi nehézségek miatt ezt a tervet azonban csak lassan lehet megvalósítani, így még mindig sok a poros makadámút. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros kiszolgáltatja magát az olajvállalatoknak. Eddig kényszerhelyzetben voltunk, mert a vízmüvek a nyári időben nenn tudtak elegendő ;meny- nyiségü locsoló vizet rendelkezésre bocsátani. Most már egészen más a helyzet. A vízmüvek fejlesztése közeledik a befejezéshez és jövő nyárra nemcsak elegendő vizünk lesz, hanem bőséges fölöslegek is maradnak, úgy hogy a legnagyobb kánikula esetén is gazdagon öntözhetjük az úttesteket. — A főváros vezetősége a legkomolyabban és leghatározottabban foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ha az olajozási versenytárgyalás során nem kap olyan előnyös ajánlatokat, amilyeneket joggal elvár és az olajozási árakat nagyon lényegesen nem szállítják le, úgy a város végleg lemond az olajjal való portalanításról. A polgármester azzal a javaslattal fordul a törvényhatósághoz, hogy a portalanítást kizárólag vízzel végeztesse, mind a bel-, mind pedig a külterületeken. Az Élelmiszerüzem igazi hivatása Irta: Tóth Gábor fővárosi bizottsági tag, a Füszerkereskedők Országos Egyesületének társelnöke Amint látjuk, a Fővárosi Hírlapban az Élelmiszerüzemben történt személyi változással kapcsolatban elhangzott nyilatkozatok élénk vitát provokáltak. Különösen erős visszhangot keltettek azok a kijelentések, amelyek az üzem fejlesztését, illetve terjesztését tartják a rentabilitás és az üzem hivatásának tökéletesebb betöltése szempontjából szükségesnek. Nagyon helyénvaló, hogy az Élelmiszerüzem kérdése napirendre került, mert ezzel a kérdéssel csakugyan foglalkozni kell. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az Élelmiszerüzem hivatásától eltért, s ma nem más, mint egy afféle hentesárúgyár, amelyből van egynéhány a fővárosban, s amely fényes fióküzleteiben nem éppen a szegény néposztály számára halmozza fel a sok „húsárúkülönlegessé- get” és nem árban, hanem cifraságban versenyez. Az Élelmiszerüzemnek — ha már lenni kell — nem lehet hivatása a különlegességek előállítása, hanem kizárólag elsőrendű közszükségleti cikkek: nyers hús, zsír, olcsó kolbászfélék mérsékelt áron való forgalomba hozatala. Arnivellálás, az pedig egyáltalában nincsen. A megjelent cikkek kapcsolatba hozzák az Élelmiszerüzemet a nagyvásártelep intézményével, amelynek feladatává teszik a kereslet és kínálat szabályozását és érvényesítését. Ez igen merész vállalkozás lenne, mert ez csak úgy járhatna eredménnyel, ha hatósági bizományi üzemet létesítenének, amelynek hivatása lenne a termelő és a kiskereskedő közé ékelődve a közvetítő szerepet vállalni. Ezt azonban hatóság elvégezni nem tudja, ehhez fürge, élelmes kereskedő kell. Felmerült a kérdések komplexumában a hatósági konzervüzem létesítése a megmaradt áru feldolgozására. Sajnos, a magyar ember nehezen barátkozik meg a konzervvel, mondjuk, inkább az árával, mert a magyar konzerv drágább, mint a Kaliforniából hét országon keresztül ideszállított áru. De nem állítom, hogy a hatósági üzem olcsóbb lenne, mert, miként az Élelmiszerüzem, úgy a többi, létesítendő hatósági gyár is csak mint eggyel több tündökölne, anélkül, hogy Budapest közönségének javára válna. Minden üzlet, gyár vagy bármely vállalat csak akkor állhat fenn és csak akkor rentábilis, ha abban helyes és gondos gazdálkodás folyik. A kereskedelmi vállalat (mert az üzem is olyan) nem lehet közhivatal hatalmas adminisztrációval, hivatalnokhadsereggel, hanem telepnek kell lennie szorgalmas munkáshadsereggel (de nem protekcióssal), kitűnő, rátermett, erélyes vezetőkkel, akik értenek minden vállalkozás főfeltételéhez: az ügyes és helyes gazdálkodáshoz. A Péti Nitrogén Műtrágyagyár Bt. páratlan üzleti mérlege. A Péti Nitrogén Műtrágyagyár Bt. f. évi június 30-án lezárta mérlegét, amelyből egy szinte magában álló üzleti fejlődés körvonalai bontakoznak ki. Az alig öt éve működő üzem utolsó esztendejének mérlege két milliós alaptőke mellett kilencszázezer pengős nyereség. Ez a. negyvenöt százalékos rentabilitás nemcsak a mai gazdasági viszonyok közt, de normális időkben is páratlan teljesítmény. Zsilinszky Gábor vezérigazgató egész kivételes üzleti zsenialitását, szervező- képességét és kontinentális látókörét bizonyítja ez az eredmény. Tudni kell, hogy a Péti Só árát negyven százalékkal leszállították, ezáltal a belső forgalom óriási módon megnövekedett, ugyanekkor Zsilinszky Gábor megszervezte .a külföldet is, úgy, hogy Angliától Egyiptomig a legismertebb műtrágya a Péti Só. A mérleg eredményén túlmenően a vállalat forgalmának növekedésére jellemző, hogy a kintlevőségek összege 1.3 millióról 3.6 millióra emelkedett. Távbeszélő: 87—9—65. UQW. ÉLIIUNOS AUKCIÓ KIÁLLÍTÁS: 1935 október 13-tól 16-ig bezárólag, naponként d. e. 10—'x/22 óráig, azonkívül 14-én, és 15-én d. u. 4—:/o8 órák között. ÁRVERÉSEK: 1935 október 17-től 30-ig, illetőleg a könyvanyag árverése nov. 4-től 8-ig bezárólag, naponként d. u. y2 4 órai kezdettel. Vasárnap nincs árverés. ÁRVERÉSRE KERÜLNEK: Mübecsü festmények, rajsok, metszetek, szobrok, porcellánok, keleti szőnyegek, művészi és közhasználatú bútorok, ékszerek, érmék, kézimunkák, keletázsiai tárgyak, könyvek stb. Katalógus a helyszínen 1.20 P-ért kapható. mmwms |Tabáni probléma A napisajtóban állandóan felszínen van a Tabán kertészeti kiképzésének ügye. Nem is csoda, hiszen ez a hatalmas terület predesztinálva van arra, hogy itt megszülessen az úgynevezett „idegenforgalmi park”. Ezen a budai trészen domborodik ki a főváros „fürdőváros jellege”, itt van a fürdőinek zöme. Ennek a területnek egyik oldalán a királyi vár, a másik oldalán pedig a gyönyörűen kiképzett gellérthegyi lejtő ad pompás keretet. A kertmüvész csak lázálmában álmodik ilyen területet és kiképzési lehetőségeket. Itt is, ott is felbukkan a híre, hogy az épülő tabáni parkban százezer rózsa nyílik és olvasunk fenyőligetekről is. Mikor az ember megnézi az új Tabánt, azt látja, hogy bizony itt a százezer rózsák sokkal kevesebben vannak, a fenyőligetek pedig egyáltalán nem ligetek. De nem is lehet még! Hiszen a fővárosi kertészet minden dicséretet kiérdemelten a talajelökészítö munkákat és a fűmagvetéseket egész nyáron át készítette. így az alap már megvan, csak hiányzik róla a növényanyag. Valahogy azt érzi a szemlélő, amikor az új Tabánt nézi, hogy a főváros valamilyen oknál fogva nem meri megcsinálni azt a bizonyos fürdő- városi idegenforgalmi parkot, amelyet azonban itt meg kell csinálni. Ennek a parknak éppen a gyógyfürdőket télen látogató külföldi vendégeknek való parknak kell lennie. A hangsúly a télen és az idegeneken van. Ide, az új Tabánba, olyan növényanyagot szabad, kell összehordani, amelyik télen is él, amelyik télen is zöld, amelyik tehát télen is parkot ad. Itt a házak lebontása után keletkezett líj, meszes talajba örökzöld cserjéket és fenyőket kell ültetni, melyek itt kitünően fognak díszíteni. Az örökzöld cserjék és koniferák a hófedte hatalmas pázsitfelületekből kiemelkedve, festői képet nyújtanak, mint ahogyan megszoktuk ezt a gellérthegyi lejtőkön. Hírlik, hogy itt, a Tabán helyén, akarják telepíttetni külföldi tökével a „tényleges fürdővárost”. Ha beérik ez az idea, akkor sürgősen meg kell csinálni ezt a parkot, mert hisz újabb hosszú esztendők kellenek ahhoz, amíg a parkból valóban „park” lesz! Minden körülmény tehát amellett szól, hogy: készítsük el ezt a parkot most, még ez év őszén, rózsákkal-fenyőkkel, százszázalékosan, európai nívón. Fenyőkkel és ténylegesen százezer rózsákkal, mert csak e két növény összhangja adja meg azt a harmóniát, amely a vázolt célnak megfelel. Mert, ha a rózsa a virágok királynője, akkor a fenyő a park királya! Verseny tárgyalási megbízások A műit héten tartott nyilvános és szűkkörű verseny- tárgyalások alapján a különböző közmunkákat és közszállításokat a következő cégek kapták: A szeretetházak ápoltjai és az árvaházak növendékei részére felsőruhák és sapkák szállítására megbízást kaptak: Csipák Sándor és Fiai 7225, Petrány Szilveszter 654, Storer Viktor 7085, Trunkhahn posztógyár és ruhagyár 4160, Freudiger Mózes és Fiai 1998, Farkas László 380 pengőért. Textilneműek szállítására megbízást kaptak: Budakalászi textilművek 3895, Kiss Endre és Mahunka Ferenc 1445, Magyar Kender-, Len- és Jutaipár 8763, Soproni szőnyeg és textilművek 7485, Linum Taussig és Fiai 5797, Goldberger textilművek 1268, Salzmann-féle magyar textilipar 2208, Freudiger Mózes és Fiai 8490 pengőért. A kórházak részére szükséges textiineműek szállítására megbízást kaptak: Ungár Miklós 3967, Minerva textilipari r.-t. 15.985, Salzmann-féle magyar textilipar 15.208, Ganz György 2185, Budakalászi textilművek 15.295, Linum Taussig 6417, Magyar Kender-, Len- és Jutaipar 7245, Wein és Társa 1357 pengőért. A Pacsirtamező-utca útépítési munkálatait Heverdle Károly kapta 9394 pengőért. Gyalogaszfaltozási munkálatokat az Eszék-utcánál: Ko- rek E. 7140 pengőért. Kocsiútrendezési munkát ugyanott: Magyar Kerámiai gyár 27.956 pengőért. tJtrendezési munkát a Vörösvári-úton: Krausz Ferenc 6790 pengőért. tJtrendezési munkát a Törökbálinti—útnál: Borlay Károly 24.977 pengőért. Téliruhák, bundafélék és sapkanemüek szállítására az egyenruházott alkalmazottak részére: Petrik Béla 252, Textilipari feldolgozó és értékesítő szövetkezet 5970, Budapesti szabóiparosok 6560, Csipák S. és Fia 1737, Soós Zoltán 4900, IOKSZ 1322, Schönfeld Samu 1791 pengőért. Beérkezett ajánlatok A múlt héten tartott versenytárgyalásokon a különböző nagyobbszabású közmunkákra és közszállításokra a következő cégek pályáztak: A Mészáros-utca iés a Koronaőr-utca sarkán építendő Erzsébet leányotthon különböző munkáira pályáztak: Pol- lacsek és Epstein 211.378, Barcsay Lajos 216.849, Führer Miklós 222.739, Fejér és Dános 223.678, Lukoy Emil 225.087, Csengery Árpád 225.555, Koch Károly 228.414, Teleki László 228.677, Molnár József 229.905, Fundamentum r.-t. 232.909, Fazekas László 243.698, Nagy Testvérek 244.852, Lovás Sándor 257.842, Balázs Farkas 257.314 pengővel. A népligeti iskola sporttelep-tribünjének különböző' munkáira pályáztak: Barcsay Lajos 94.438, Tóásó Pál 94.957, Führer Miklós 97.078, Kapuvári Gusztáv 100.969, Csengery Árpád 102.665, Wersetz Márton 104.956, Szilágyi Imre 102.219, Bácsalmássy Mihály 102.665, Barta Károly és Bleyer Sándor 105.592, Fejér és Dános :114.423 pengővel. A Hieronimy-úti űj Szent János Kórház tüdőbetegosztálya B)-épületének terrasz szigetelési munkáira pályáz-
