Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-02 / 40. szám

Budapest, 1935 október 2. z Budapest szépsége felülmúlja a fantáziát I — mondta N&tto Sardegna, Palermo főpolgármestere Széni ‘Esíván iotbfa9 mini nemi éti ereklye s figyel­mezíeíő, intő szimbólum he egész világ számára ———————a———— — Búcsúszózat Budap Négy napon át a magyar főváros szívesen látott vendége volt az újjászületett Itália egyik legmarkánsabb vezető egyénisége, Giuseppe Notto- Sardegna, a nagy délolasz főváros: Palermo főpol­gármestere, aki már a múltban is többször élénk tanújelét adta őszinte magyarbarátságának. A pa­lermói podeszta mostani látogatása tulajdonképpen viszonzása. volt annak, hogy a májusi palermói Garibaldi—Tüköry-ünne-pségekre a magyar főváros Némethy Károly tanácsnok vezetésével elküldte küldöttségét, amely koszorút helyezett Garibaldi vezértársa, a legendás magyar szabadsághös, Tü- köry ezredes emléktáblájára és elvitte a főváros ajándékát, egy művészi kivitelű örökmécsest Tü- köry -síremlékére, amely a palermói Panteonban áll. A palermói ünnepségek során ,a város vezetősége és az olasz társadalom a magyar kiküldötteket őszinte rokonszenvvel és meleg vendégszeretettel fogadta, Palermo város podesztája már akkor meg­ígérte, hogy rövidesen viszonozza Budapesten a kül­döttség látogatását. Sardegna főpolgármestert, aki feleségével, kabinetfőnökével és szertartásmesterével pénteken reggel érkezett a Déli pályaudvaron, ünne­pélyes fogadtatásban részesítette a főváros és gaz­dag programot állított az itt tartózkodás idejére. Az, első nap az olasz követségen és Serédi herceg- prímásnál tett hivatalos látogatásokkal és a város megtekintésével telt el, szombaton délelőtt az olasz vendégek koszorút helyeztek a Hősök Emlékművére, resztvettek a jubiláló Pázmány egyetem díszelőadá­sán, azután kihallgatás volt a távollevő miniszter- elnök helyettesénél, az olasz követség ebédje után pedig Sardegna professzor a Korvin Mátyás Társa­ságban előadást tartott az olasz-magyar történelmi kapcsolatokról, különös vonatkozásban Tiiköry ez­redessel. Este a Missa Solernnis bemutatóját nézték végig palermói vendégeink, utána pedig szükkörü vacsora volt a Hungária-szállóban, amelyet Némethy tanácsnok rendezett. Vasárnapi programjuk a Ga- ribaldi-szobor megkoszorúzásával kezdődött, utána fogadás volt az olasz Fasció házában, majd séta a Fővárosi Képtárban, délután pedig ,a Aquincumi ásatások gazdag római emlékeit tekintették meg. Hétfőn a főváros vezetőjénél, Sipöez Jenő főpolgár­mesternél és Szendy Károlynál hivatalos látogatá­sokat tett Sardegna podeszta, a hátralevő idő pedig fővárosi intézményeink tanulmányozásával, kirán­dulásokkal, apróbb szórakozásokkal telt el. dásabb parkot elképzelni sem lehet. És menjünk bárhová is a városban, min­denütt mintaszerűen elrendezett ki- sebb-nagyobb kertek, ligetek kötik le az ember figyelmét. A fák, a díszbokrok és egyéb növények olyan változatos és művészi elrendezését látja itt az idegen, ami egyenesen páratlan. Valami nemzeti jelleg nyilvánul meg itt még a parkokban is. —■ Sokat tanultam itt úgy is, mint polgár- mester és úgy is, mint tudós — kezdi ismét, de most szavába vágunk és mi kérdezősködünk. Hamarosan megtudjuk, hogy Szicília fővárosá­nak podesztája egyúttal tanár a palermói egyetemen, ahol a kereskedelmi jogot és közigazgatási jogot adja elő, ezenkívül pedig — mint magántudós — néprajzi ku­tatásokkal is foglalkozik. Palermóban tavasszal nyitják meg azt a sziciliai néprajzi múzeumot, amelyet ö alkotott meg s amelyet Pitré, az el­hunyt sziciliai tudósról „Museo Etnografico Pitré’,~ nek neveznek el. Notto Sardegna főpolgármester és egyetemi professzor most már a magyar néprajzi vonatko­zásokról beszél. Sajnálja, hogy nem láthatta a Gyöngyös Bokrétát, amelyről már ugyancsak hallott. Érdekli ez már csak azért is, mert hiszen a híres „Primavera Siciliana” (sziciliai tavasz), népi ünnep­ségei bizonyos vonatkozásban rokonok a magyar bokrétás mozgalommal. Sokat, nagyon sokat szeretne még látni Buda­pestből és Magyarországból. Minden érdekli és min­dent szeret, ami magyar. Nagyon sajnálja hogy most csak néhány napig marad. De majd legköze­lebb! Mert ide vissza kell jönnie. Az utazás? Igaz, hogy kicsit hosszú, de csak napokban és kilométe­rekben. Lélekben nem. Lélekben, szívben, gondo­latban olyan közel vagyunk egymáshoz! — Ez a fontos —- mondja komoly hangsúllyal.-— Tüköry annak idején hosszabb ideig utazott gyalog és lóháton, hogy Garibaldi mellé álljon. .. És ezt nem feledtük el. A Fővárosi \Hirlap munkatársa szombaton dél­után felkereste Palermo főpolgármesterét a Szent Geílért-szálló első emeletén levő lakosztályában, hogy megkérdezze, milyen benyomásokat szerzett budapesti útján. A podeszta mosolyogva fogadja az első kérdést s, felcsillanó szemmel mondja: — Budapestről, mostani utamról, nemcsak most, de egész életemben mindig szívesen és örömmel fogok beszélni. Mielőtt idejöttem, már sokat hallottam az önök gyönyörű fővárosáról és — megvallom — kissé féltem attól, hogy bi­zonyos csalódás ér majd, mint olyankor általá­ban, ha az ember végre meglát valamit, amiről már nagyon sok szépét hallott. Rendszerint ugyanis a hallomások után s a fényképeken ki­alakult képzelet, hogy úgy mondjam, „túldol­gozza” magát. Ilyenkor aztán a valóság csaló­dást hoz. De Budapest — teszi hozzá lelke­sülten — .; Ú-ji Budapest szépsége feiuímúija a fan­táziát ! Amikor megérkezésem után végigtekintettem a fenséges Duna két partján, valami édes zsibon- gás futott át rajtam, aztán pedig különös, fel­emelő érzés fogott el, ami napról-napra foko­zódik ittlétem alatt. ■— Mi tetszett legjobban ,a magyar fővárosban? — kérdeztük. — Legjobban? — szinte megütközik ezen a kérdésen. — őszintén szólva, ezen még nem gondolkoztam, de nem is hiszem, hogy ilyen szempontból disztingválni lehessen. Jártam a Halász-bástyán, a Mátyás-templomban, a királyi várban, a parlamentben és ha most megkér­dez, hogy mi tetszett legjobban: nem tudnék felelni. Mindegyik remekmű és mindegyik pá­ratlan a maga nemében: a magyar építőművészet csodálatraméltó. Pillanatra elkomolyodik mosolygó arca. Elgon­dolkozik, aztán az eddig gyors ütemben pergő be­szédével ellentétben, egészen lassan és halkan mondja:-— Különös dolog történt velem itt Buda­pesten. Amint a budai várat és a parlamentet jártam, amint végigtekintettem a Dunán, kép­zeletem /Önkéntelenül elkezdett visszafelé dől-, gozni és minél többet láttam a magyar főváros­ból, annál tökéletesebben kibontakozott előttem ennek a nemzetnek egész nagyszerű múltja és történelmi elhivatottságának megdönthetetlen igazsága. — Egy nép, amely így tud alkotni, így tud némán és büszkén szenvedni s így tud újra és újra felemelkedni, kivirulni, élni! folytatja emelkedő hangon— annak a népnek elsőbbségi jogai vannak ebben a hatalmas völgyben, amelyen a Duna kanyargása húzza meg a történe­lem eltörölhetetlen vonalát. Szent István jobbja, amit tegnap mutattak meg nekem, több, mint nemzeti ereklye: figyelmez­tető, intő szimbólum az egész világ számára! Ez az elpusztíthatatlan örökké élő magyar kéz, amely alkotni, harcolni és áldást osztani egy­formán tud. Elhallgat. Kitekint a Dunára, nyíló ablakán. ■— Igazi élő város — mondja kis idő múlva. — Szinte percröl-perere látni, hogyan fejlődik. * Most a városrendezési ügyek körül folyik a sző. Dicsérjük Palermói, Szicilia nagyszerű főváro­sának páratlan fekvését, gyönyörű parkjait: a Fa­voritét, a Villa Giuliát, a Villa Tascat. örül az el­ismerésnek, de a következő pillanatban már ismét Budapestről beszél. — Bármilyen szépek is a mi parkjaink Pa­lermóban, — mondja — amelyeket érdekessé tesz a szubtrópusi és trópusi növényzet, nem vetekedhetnek az önök nagyszerű közkertjeik­kel. Itt van például a Margitsziget! Ennél cso­Búcsúzás közben megkérdezzük Palermo pol­gármesterét, mit üzen a főváros közönségének, amire , Giuseppe Notto Sardegna készségesen a következőket mondta, tollba: „Riporto la piü bella delli impressioni dalia visita di Budapest. Uappellativo di „Regina del Danubio^ é veramente l’espres- sione piü aderenfe alia realtä; in mezzo a tanta dovizia di tesori di natura splende, nel pieno fulgore la piü cavalleresca e squisita ospitalitá. Parto commosso per le accoglienze calorose, indimenticabili rice- vute, per le bellezze ammirate, per le isti- tuzioni visitate, ebe mostrano come la amminístrazione civica sia arrivata al con- seguimento della perfezione nelT organiz- zazione di tutti i sevizi. Auguro alh Un- gheria e alia nobile cittá di Budapest il piü luminoso avvenire degno déllé sue tra- dizioni, della sua generositá, della/ sua bef- lezza, auguro ehe il popolo ungherese, baluardo possente di diciviltá, tragga presto il piü forte auspicio dalle vestigia románé che custodisce con filiale tenerezza.” Budapest, 30 settembre 1935. G. Notto Sardegna I Podesta di Palermo (Magyarul: Budapesti látogatásomról a legszebb em­lékeket viszem magammal. A „Duna királynője” jelző Alkalmunk volt néhány szót váltani Tagliavia Diacomó palermói tiszteletbeli magyar konzullal is, aki ia polgármestert Budapestre kísérte. Tagliavia konzul igen érdekesen jellemezte előttünk Sardegna palermói polgármester egyéniségét. — Talán sokan nem is tudják, hogy a palermói polgármester személyében a győzelmes olasz fasizmus egyik igen jelen­tős délolaszországi személyisége tartózko­dik Budapesten. A háborúelötti Délolaszországot részben a csendes, álmodozó, nem túl hevékeny életszemlélet, részben a szenvedélyes, sokszor fékeznetetlen természet jel­lemezte. Ezt két szélsőséget vette át egyenletes, tevékeny, az idők folyamán egyre törekvőbb és lel­kesebb alkotó munkára. A „Dolce far niente” or­szágában egymást érték az újítások, kitünőbbnél- kitünöbb berendezések, rövid pár év alatt teljesen átformálták nemcsak az országot, hanem az egész lakosságot. Délolaszország olyan lelkes férfiúnak kö­szönhette ezt az átalakulást, mint amilyen Notto Sardegna polgármester-kormányzó volt, Mussolini eszméjének bátor híve, akit lelkesedése nagy teljesítményekre képesített, amiért is öt a „Cavalerie di gran croce” cím illeti meg. tényleg a valóságot fejezi ki és a legtalálóbb jelzője a városnak, mert ezen a természet bőkezű kincseivel meg­áldott városban a leglovagiasabb és legtökéletesebb ven­déglátás uralkodik. A meleg fogadtatástól mélyen meg­indulva távozom, amelyet még felejthetetlenebbé tesznek a város megcsodált szépségei, a meglátogatott nagyszerű intézmények, amelyek példát szolgáltatnak arra, hogy az összes szolgáltatások szervezésében a városi adminisztráció a tökéletességnek milyen fokára érkezett el. Szívemből kívánom Magyarországnak és nemes fővárosának a leg­ragyogóbb jövőt, amely méltó lesz a tradícióihoz, nagylel­kűségéhez, szépségéhez, kívánom, hogy a magyar népnek, a civilizációnak ezen valódi erősségének vágyait az itteni római emlékek, amelyeket most is fiúi szeretettel ápol, a jövő a legerőteljesebben valóra váltsa.) Sardegna polgármester hétfőn este 5 órakor elutazott a magyar fővárosból. Búcsúztatására a keleti pályaudvaron Némethy Károly) tanácsnok je­lent meg a polgármester képviseletében, ott voltak továbbá az olasz követség és a budapesti ölasz fas­ció tagjai. A podeszta kíséretében levő hölgyek­nek Némethy tanácsnok virágcsokrokat nyújtott át. A podeszta újból megköszönte a meleg, baráti vendéglátást és nem mulasztotta el ismétel­ten hangoztatni, hogy Budapest felejthetetlen él­mény volt számára, amelyről székvárosának híven fog beszámolni. RÉVÉSZ és HUSZÁR aulótochnikai cikkek és láncok. Durex-dugatlyú vezérképviselet Budapest, VL, Jókaí-tér 7. Tel.: 18-9-54 Meleghangú bűcsűzás a magyar fővárostól Ittmindem remekmű

Next

/
Oldalképek
Tartalom