Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-09-25 / 39. szám

Budapest, 1935 szeptember 25. 7 A tHÚŰHŰt Prtítfftitolftt f r wvww**w w WWPiiWWV ifétetes tkhoditasa Au$tíáím London, szeptember A hatalmas méretű, tizenötezer alkalmazottat foglalkoztató Selfridge’s áruházban az Oxford Streeten, amelynek káprázatosam tarka áruegyve- legében pihenőt jelent a nyugodalmas, sőt változatlanul diőbarna tónusával szinte monoton mintaszobáival a butorosztály, a magyar szív új örömet talál. Azért mondom: új örömet, mert Londonban kissé divatba jöttünk. Az újságok sű­rűn írnak rólunk, a folyóiratok legszebb képei a magyar népviseletet és népművészetet mutatják be, a rádió Európa legszebb városáról, rólunk és páratlan hatású gyógyvizeinkről zeng dicshimnuszt és az idegenforgalmi ügynökségek forgalmában is mind nagyobb számban szerepel a Magyarországba induló utas, ha mindjárt csak a szerényebb közép- osztályból való is. Selfridge’s-nél is csak a polgári osztályig ju­tottunk el, de mégis nagy diadalt arattunk az an­gol fölényen — a magyar bútorral. Az elárusító szinte tiszteletet parancsoló hangon mutat itt is, ott is az ebédlőnek, vagy hálószobának berendezett fülkékre: — Magyar bútor. Kitűnő magyar bútor. Made in Hungary. Holott amivel összeméri, az mind angol, mert másféle azután nincsen. Aki az angol lélektant is­meri, tudja, hogy mit jelent ez az egysorba helye­zés, amelyben ki nem mondottan még az is benne van, hogy — a magyar a prímább. Ha szolidságra nem is, — mert ugyan hogy lehetne valami angol szemszögből nézve az angol árunál megbízhatóbb! — de modernebb, kedvesebb, jobban díszíti az ott­hont. Hát igen, imponáló az a hódítás, amelyet a magyar bútoripar Angliában végzett. Nemcsak itt a nagy áruházban, hanem az egész bútorkereskede­lemben lépten-nyomon találkozunk a magyar aszta­losok munkáival. A hódítás egészen friss keletű. Mintegy három év előtt kezdődött és bizony egy da­rabig küzdelmet folytatott az angol konzervatíviz­mussal, míg most ott tart a magyar import, hogy nemcsak egyre tömegesebben foglal tért a piacon, hanem divatot diktál: csatát nyert az angol ízlésen, s megszerettette a modern stílust. A hódítás területe egyelőre a polgári osztály, de az utóbbi évben már az előkelőbb középosztály érdeklődését is felkeltette a magyar bútor, amelyet ehhez képest drágább kivitelben is készítenek az angol piac számára. Az egyszerűbb is, a finomabb is kommersz-áru, de a szónak — hogy úgy mond­juk — egészen magas értékelésében: elsőrendű anyag, kitűnő és precíz munka, egyszerűségében is választékos stílus az a mérték, amelyet pontosan meg kell ütni. És a magyar bútor meg is üti ezt a szigorú angol mértéket. Három év előtt, amikor a magyar iparnak ez a területfoglalása megindult, a hálószobáknak és ebédlőknek — mert egyelőre csak erre a kettőre szorítkozik a magyar bútor —- a polgári otthonok szokásos stílusát kellett követni. Chippsddle a neve ennek a kispolgári stílusnak, amely egy 1780-ban meghalt asztalos-mestertől kapta a nevét. A rokko- kónak leegyszerűsített, szigorúra stilizált változata ez, amely a derék Chippsdale halála óta változat­lanul megmaradt. Nem utolsó eredmény, hogy a budapesti, új­pesti, győri asztalosok ezen a divaton győzedelmes­kedni tudtak és betörtek a konzervatívizmusba a modern bútorokkal, s miközben az angolok ezt el­fogadták, rájöttek, hegy ezek az egyenes vonalak, sima felületek, s csak itt-ott alkalmazott merev ívelések egyenesen az ö pszihéjükbe találnak. És most már kizárólag modem stílusú bútorokat ren­del Anglia, úgy a hálószobánál, mint az ebédlőnél speciális angol változatban. A hálószoba-berendezés a következő darabok­ból áll: kettős ágy, amelyek szélessége 137 centi­méter (odahaza, Magyarországon 2 méter, de itt Angliában számítani kellett a hálószobák, a bedroomoik szűk térfogatával), egy kétajtós ruha­szekrény, egy kis, fiókos szekrény és egy három­részes öltöző-tükör. Nem tréfa, nem skót vicc, ha­nem valóság: a Skóciába szóló megrendeléseknél mindössze 122 centiméter a dupla-ágy szélessége, tehát alig több valamivel, mint odahaza egy szimpla ágyé. Az ebédlő berendezés: egy 90X90 centiméter méretű kihúzható asztal, két oldalán egy-egy széles, teli lábbal, egy a tálalónak meg­felelő, lapos tetejű, kis szekrény és négy, támla­nélküli, négyszögletes ülöhelyü szék. Vitrin, karos­székek nem kellenek. Minden diófó.ból, dióbarna színben készül, dísz nélkül, intarzia nélkül, legfeljebb finom, keskeny szalag berakással. Egyszerűségük mellett mégis szépek ezek a bútorok, a magyar asztalosok keze a kevés lehetőséget pompásan kihasználja. Az utóbbi évben az előkelőbb középosztály szá­mára készült bútorok inkább csak a nagyobb mé­retben s a bővebben alkalmazott, de még mindig szerény szalagberakásban különböznek a kispol­gári bútoroktól. Az olcsóbb típusú hálószobák és ebédlők ára 11—19 font között váltakozik, a drá- gábbaké 20—29 font. Érdemes nyomon követni ezt a magyar térhódí­tást. Megtudtuk, hogy a Selfridge’s áruházon kí­vül még két nagy londoni bútorkereskedő cég kapja a magyar szállítmányokat és hozza forga­lomba a bútorkereskedelem révén egész Angliában. Eddig 5000 hálószoba és 1000 ebédlő, ehhez újab­ban még vagy 500 előkelőbb igényű bútor érke­zett Magyarországból. A forgalmat az Asztalos- mesterek Kiviteli Szövetkezete Budapestről és a győri Cardo Faipari Rt. bonyolítja le. A szövet­kezet budapesti, újpesti, kispesti, rákospalotai asz­talosok készítményeit szállítja, a Cardo saját gyá­rának termékeit. Volt alkalmunk a londoni dockban egy szál­lítmányt látni. A Csatornán át kompon jött az ere­deti vagonban, az úgynevezett kompvagónban Bu­dapestről. Rendkívüli gonddal, szinte gyöngédség­gel volt becsomagolva minden a nagy útna és épen érkezett meg minden darab, mint rendesen. Ez al­kalommal, ami sűrűn megtörténik, a szállítmány­nak egy budapesti megbízott kísérője is jelen volt, aki elmondta, hogy a győri gyár mellett Buda­pesten és a környékén húsz asztalos dolgozik Angliának. Kívülük 800 munkás családnak jelent az angol bútoi'széillítás állandó kenyeret. Itt a Themze partján, a londoni dockban értesültünk a magyar kísérőtől arról is, hogy iaz angliainál is nagyobb a magyar bútor régibb keletű térhódítása Olasz­országban, ahol egészen más kívánalmaknak kell eleget tenni. Észak-Olaszország változatos formájú, modern bútort kíván, Dél-Olaszország azonban a cifra, szinte exotikus hatású bútort szereti. Teljes ellentétben áll ezzel a harmadik hódítási terület: Hollandia, ahol az angol egyszerűséget is megszé­gyenítő puritán bútorok a kelendők. — És a mi magyar mestereink — halljuk a lelkes magyarázatot, ezt mind bírják. Mindent tud­nak. — Igazi mübútorokkal, a főrangú világ be­rendezésével még nem próbálkoztak meg? — kér­deztük. — A lordok kastélyaiba még nem jutottunk el, de itt is megállná a helyét Budapest, Újpest, Győr és ,a többi. S itt most egy érdekes újságot hallottunk a magyar—angol bútorforgalom köréből. De ez egé­szen más lapra tartozik, mint a többi szállítás. Legközelebb megérkezik Angliába az az íróasztal, melyet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ajándékozott nagy barátunknak, Rothermere lord­nak. Az Íróasztal Nagy Antal kamarai alelnök műhelyében készült. Hatalmas méretű iparművészeti remek. Ezzel az íróasztallal, ha ajándék formájában is, mégis csak megkezdtük a magyar bútor invá­zióját az angol kastélyba is. A Vásárpénztár hizlalást akciójának kulissza- titkai. Mint ismeretes, most adta ki az ügyészség a vádiratot a Vásárpénztár összeomlásánál bűnös­nek látszó tisztviselők ellen. Ugyanekkor azonban polgári perek irataiból érdekesen világlik ki, hogy a vétkes adminisztráció mulasztásai és hanyagságai hogyan járultak hozzá az összeomláshoz. Az egyik ilyen polgári perben Vétek István sásdi gazdálkodó előadja, hogy a Vásárpénztár hizlaldájában 1179 sertést adott be felhizlalás céljára. Különböző diffe­renciák merültek aztán fel közöttük, úgy, hogy vé­gül is perre került a sor. A Vásárpénztár üzleti könyveinek megvizsgálásánál azonban meglepetés­sel tapasztalták, hogy a Vétek István nevére léte­sített üzleteket nem könyvelték el külön. Nagy csodálkozással állapították meg a szakértők azt is, hogy a súlygyarapodást próbamázsálásokkal nem ellenőrizték. Végül pedig Vétek István sertéseit nem különítették el a Vásúrpénztár sertéseitől, ilymódon az elhasznált takarmánymennyiséget csak szakértői vélemény alapján lehetett megbecsülni. A bíróság egyébként elmarasztalta a Vásárpénztárt. Büntetés jár a késedelmesen megtartott köz­gyűlésért. Az Intézeti Székház rt. igazgatósági tag­jai ellen a cégbíróság kereskedelmi vétség miatt eljárást indított, mert az 1933. üzletévre vonatkozó közgyűlést késedelmesen hívták egybe és a későn megtartott közgyűlés iratait újabb késedelemmel terjesztették a törvényszék elé. A lefolytatott el­járás után a cégbíróság Hantos Elemér, Hantos Aladár es Nyáry Pál dr. igazgatósági tagokat a panaszolt kereskedelmi vétségben elmarasztalta és fejenként 15 pengő pénzbírsággal sújtotta őket. A panaszlottak igazoló nyilatkozatban mentették ki kesedeimességuKet, de az ebben felhozott okokat a törvénysaek csak enyhítő körülményként mérlegelte, mert az elmarasztalt igazgatósági tagoknak mód­jukban lett volna a közgyűlés határidejének kitolá­sára a kereskedelemügyi minisztertől új határnapot kérni. A szobafestő- és mázolóipar legyen rokonipar. Szimper József,, az ismert iparos figyelemremeitó tanulmányban számol be a pécsi szobafestő kon­gresszusról. Különös figyelmet szentel az egyik ha­tározatnak, amely az iparugyi minisztériumtól azt kéri, hogy nyilvánítsa a szooafestö- és mázolóipart rokoniparrá. A határozat megokolása azt, hogy a két iparág szervesen összefügg és különösen, ha ja­vításokról, restaurálásokról van szó, a munkáltatók nem tvapandók két iparossal tárgyalni és így vagy a festő, vagy a mázolóiparos ki van téve annak, hogy a megrendeléstől eiesik. A kongresszus hatá­rozatának komolyságát jellemzi egyé óként, hogy a kocsi- és autófényezest külön szakképzettséghez kö­tötte. Ilyképpen az élet követelményeinek is eleget kívánnak tenni, anélkül, hogy a szakképesítés elvét csorbítanák. A Fegyver- és gépgyár rt. igazgatósága 1935 szeptember 19-én tartott ülésében megállapította a társaság 1934. évi mérlegét, amely — értékcsök­kenési leírás és különböző vagyontárgyakon szük­ségesnek mutatkozott összesen 2,995.395.27 P ösz- szegben eszközölt leírás után — 5 millió 81f5.9lf0.05 F veszteséggel zárult. A társaság igazgatósága az 1935 szeptember 30-ára összehívandó közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a veszteség fedezésére első­sorban a 4,538.975.95 P összegű tőketartalék és a 272.137.10 P-t kitevő rendes tartalék használtassák fel s ezenkívül a 3,000.000 alaptőke — 60.000 drb egyenkint 50 P névértékű részvénynek 3:2 arány­ban leendő összevonása útján — 2,000.000 pengőre szállíttassák le, az ezekután fennmaradó 34.827 P veszteségegyenieg pedig a következő év számlájára vezettessék elő. Az igazgatóság egyúttal indítványt fog a közgyűlés elé terjeszteni az alaptőkének — a leszállítást követöleg — k>000.000 pengőre leendő felemelése iránt akként, hogy minden egyes össze­vont régi részvényre egy darab, összesen tehát IfO.OOO darab egyenkint 50 pengő névértékű új rész­vény bocsáttassék ki 75 pengős árfolyamon. Az összes új részvények a régi részvények tulajdonosai­nak fognak felajánltatni; az elővételi jog alapján átvételre nem kerülő új részvényeknek a kibocsá­tási árfolyamon való elhelyezése biztosítva van. Frommer Rudolf, a vállalatnak több évtized óta vezérigazgatója, közölte az igazgatósággal azt az elhatározását, hogy a vállalat vezetésétől vissza­vonul. Az igazgatóság mély sajnálattal vette tudo­másul Frommer Rudolf elhatározását, aki a válla­lat vezetése és a magyar fegyvergyártás megterem­tése körül rendkívüli érdemeket szerzett. Frommer Rudolf, mint a vállalat igazgatóságának tagja, bő tapasztalatai és nagy tudását a jövőben is a válla­lat rendelkezésére fogja bocsátani. Az igazgatóság a vállalat műszaki vezetésével Dammang András dr.-t ügyvezető-igazgatói minőségben bízta meg. ........1...1..1.......111...11.....—1111111 1 1 ( FU MEXJ mindenütt bevált legolcsóbb beton (ÉMÉNYFEJ A ANDREA T :ementárugyár V., Tátra-utca 28 Telefon: 92-0-37 0 ^ m i

Next

/
Oldalképek
Tartalom