Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-07-10 / 28-29. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1935 július 10. 28—29. szám ElőíizeSési ár: EGÉSZ ÉVÉÉ..................24 PEWGO FÉLÉVBE ...........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-paviilonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Karay-Krakker Kálmán, Pesi vármegye főispánja Nagy-Budapeslről, a főváros és Peslkörnyék nagy kérdéseiről NYÁR Nyár van, a közgyűlési terem ajtói nem nyílnak meg az őszig, a fötisztviselők egymásután mennek szabadságra, a budapesti városháza egy hatalmas választási küzdelem és a csendesen, de erőteljesen megindult munka után ^megszűnt eseményeket termelni. Ez a nyár azonban mintha más lenne, mint a többi szokott lenni ez a nagy munkára, a lázas tevékenységre, a modern világváros életében soha nem nélkülözhető alapvető, komoly reformokra való készülődés nyara. Ezekben a napokban, amikor a nyári pihenés kezdődik, megelégedéssel pillantunk vissza az utolsó hetek eseményeire. Mindenekelőtt magára a választásra, amely meghozta a kívánt és várt sikert: a Nemzeti Egység jelentős előretörését, a két nagy világnézeti párt : együttes döntő győzelmét. Ezután a győzelem után még néhány mérgezett nyíllal próbálkoztak a választási harc vesztesei. A petíciók nyílzáporát zúdították az igazoló választmányra, de a manőver csúnyán csődöt mondott. A sebesültek, súlyosan, kiheverhetetlenül sebesültek azok lettek, akik másokon akartak sebeket ejteni. Senki sem kel a bolétták védelmére, mert ez a ftel- lemetlen örökség senkinek sem kell, mert mindenki tisztában van vele, hogy ez a különös intézmény valósággal izgat a visszaélésekre. Ha szórványos visszaéléseket láttunk volna, nem is lenne ma szavunk róluk. De a petíció-áradatból a bűnügyek tömege maradt csak meg és akik a sértettet, az üldözöttet, az elnyomottat akarták játszani, önmagukról bizonyították be azt, hogy milyen eszközökkel vettek részt a választási küzdelemben. Az utolsó hetek másik nagy eseménye a két nagy jobboldali párt együttműködésének tökéletes biztosítása. Messze a választások előtt megvetette ennek az együttműködésnek alapjait Gömbös Gyula miniszterelnöknek és Wolff Károlynak a magyar politika-történetnek majdan kimagasló jelentőségű tárgyalása. Sipöcz Jenőnek főpolgármesterré történt kinevezésének pillanatában már élő valóság volt a két párt együttműködése, amelyet utólag igyekezhettek felborítani azok, akiknek érdekében lett volna, hogy a városházán tovább uralkodjék az örökös politikai alkudozásoknak ez a rendszere, amely most, amikor a Nemzeti Egység és a Keresztény Községi Párt kezükbe veszik az uralmat, végleg el fog tűnni. A megállapodások férfiak között jöttek létre, apró intrikákkal nem lehetett azokat megingatni. Az együttműködés meglesz, sőt máris megkezdődött és ennek az együttműködésnek nyugalmat, békét, munkát, megelégedést, tiszta erkölcsöt, emelkedett, nemes gondolkodást, szociális gondoskodást, kultúrális fejlődést és gazdasági fellendülést kell biztosítania a főváros népe számára. És megtörtént a tisztújítás is. Kétségtelen, hogy a régi főtisztviselöknek újból való megválasztása a legteljesebb megnyugvást hozta a főváros lakosságának. Kipróbált, kiváló erők, akiknek munkáját nemcsak Budapest népe, de az ország és a müveit külföld is őszintén méltányolja. Az új rezsim bölcsen tett hitet amellett, hogy nem hajlandó nélkülözni azokat a férfiakat, akik a múltban is tökéletes odaadással, lelkesedéssel, tudással és tehetséggel szolgálták városunkat. Végül pedig a nyári közgyűlésen, néhány igen eleven életű bizottsági ülésen bemutatkozott az új törvényhatóság, amely máris bebizonyította, hogy buzog benne a munkavágy és megmutatta, hogy a friss tehetségek és a régi tapasztalt egyéniségek közös és harmonikus munkájából áldásnak kell fakadnia. — Nincs vármegyei közgyűlés, kisgyülés, köz- igazgatási bizottsági ülés, sőt gyakran szakbizottsági ülés, hogy Pestkömyék valamely panasza szóba ne kerüljön — mondja Karay-Krakker Kálmán dr. Pest vármegye új főispánja, akit a budapesti és pestkörnyéki közös problémák dolgában felkerestünk. — Egészen állandósultak ezek a panaszok, amelyek sorában a Hév-tarifa, az ’ őstermelői kérdések s ezek sorában a nagycsarnok elleni kifakadások, vagyis a piacok szabadságának visszaállítása szerepelnek leggyakrabban. Minél sűrűbbek és minél súlyosabbak a panaszok, annál nyilvánvalóbb, hogy a helyzetet: a székesfőváros és Pestkörnyék viszonyát rendezni kell. A főispán ezzel a kijelentésével már mentesített attól, hogy kérdéseket szögezzünk neki. Egyszeriben a probléma-komplexum közepére jutottunk s a konklúziót is levontuk: a kérdéseket sürgősen rendezni kell. De mi legyen a rendezés legcélravezetőbb módja? A főispán erre is megadta a legegyenesebb választ. — A helyzet feszült, a kérdések gyors megoldást kívánnak, tehát azonnal segíteni, vagy legalább is enyhíteni kell a bajokon. A gyors segítség csak átmeneti intézkedések útján történhetik meg, a radikális és végső megoldás azonban nem lehet más, mint Nagy-Budapest. Ezt le kell szögezni, de a kérdéssel, mint időszerű feladattal most foglalkozni nem akarok, nem is óhajtanék felsőbb intézkedéseknek elébe vágni, csak mint az egészséges fejlődés útját jelölöm meg Nagy-Budapestet. — És mi lenne az ideiglenes, de gyors orvoslás útja? — A már ismert terv Budapest és Pestkörnyék közös érdekű ügyeinek együttes intézésére, de ennek a tervnek kialakulását sem óhajtom bevárni. Sürgősen, még a nyár folyamán érintkezésbe óhajtok lépni a főváros vezetőségével, hogy a legégetőbb kérdéseket megbeszéljük és, ahol lehet, segítsünk. Szendy Károly polgármester úrral már tárgyaltam ebben az ügyben és megállapítottam, hogy benne is minden készség meg van arra, hogy az orvosló folyamat megkezdődjék. Azt hiszem, legközelebbi tanácskozásunkon, amelyen az ő felhívására elébe tárom a vármegyének Pestkörnyéket illető kívánságait, eredményeket is fogunk elérni. . Csupa tetterő, munkakészség és megnyugtató jóakarat csendült ki a főispán határozott kijelentéseiből, amelyek után néhány, úgynevezett égető kérdés került szóba. Így mindenekelőtt a kövezet- vápn kérdése. —- A pesti kövezetvám ellen — mondta a főispán — nagyon sok és indokolt a panasz. Nemcsak a környékbeli termelőket, hanem a kisiparosságot is sújtja a vám, amellyel szemben a főváros vezetőségének ellenérve sem csupán a vámbevétel, hanem az a felfogás is, hogy a budapesti kisipart védi a környékbelivel szemben a vám. Ha ez az érv megállna, akkor egy napon például a Józsefváros is előA főváros reform-parlamentje most pihen, nyilván erőt gyűjt és gondolatokat termel az őszi nagy munkára. A pihenésnek is termékenynek kell lennie, mert az új közgyűlés tagjai, de főként a főváros vezető tisztviselői nagyon jól tudják, hogy a mai nagy időkben grandiózus reformokra van szükség. De tisztában vannak azzal is, hogy az alkotómunkának, a reformtevékenységnek nagy akadályokkal, súlyos nehézségekkel kell megküzdenie. állhatna azzal, hogy Kőbányán kedvezőbbek a termelési feltételek, tehát a kerületek érdekeit is vámmal kell megvédeni. — Ezen a vámon — ha a fővárosnak nincs módjában teljesen kiküszöbölni — mindenesetre enyhíteni kell. Nem az autózók vámjára gondolok, hanem arra, amely közszükségleti cikkeket drágít meg, s a mindennapi kenyér kérdésébe ütközik azoknál, akik mezőgazdasági vagy ipari termeléssel foglalkoznak s a mai viszonyok között nehezen küzködnek ezért a kenyérért. A másik ilyen állandóan napirenden levő kérdés a HÉV drága tarifája. — Ez a tarifa — mondja a főispán — alig elviselhető. A környéknek azt a részét, ahova villamos nem jár, elsorvasztja és a fővárost meg- duzzasztja, ami Budapestnek nem érdeke. Már volt egy megállapodás, de ennek égjük feltétele volt a villamosátszállójegyelmek két fillérrel való emelése. Ez olyan ellenséges érzületet váltott ki Budapest lakosságában a környék ellen, hogy el kellett állni a tervtől. Más megoldást kell tehát találni, de a tarifát mérsékelni kell. Magát Budapestet kevésbé érdekli, de a környéket annál jobban foglalkoztatja a víz-kérdés, amely Újpestnek napirenden levő, nagy problémája. _— Újpestnek — ez a főispán határozott felfogása — u maga meglévő vízvezetékét kell megjavítania. Ha a. főváros vizét akarná igénybebevenni, meg kellene^ váltania az ISTER-t, ami három és fél milliót és külön öt százalékot igényelne. Hol van ma ennyi pénz ? Azután meg kérdés, hogv el tudná-e látni a főváros vízzel Újpestet. A °~mai helyzetben igen, de az ellátás lehetősége mintegy három év múlva állhatna be, s kérdés, hogy azalatt Budapest hova fejlődik, mennyire terjeszkedik ki a budai hegyvidék és más irányok felé s nem lesz-e szüksége sajátmagának " a vizére, amely a kánikula napjaiban egyes helyeken most sem volt mgnyugtatóan bőséges. A víz kérdésében, amint ez közismert, Karay- Krakker Kálmán dr. főispán véleményére igazán építeni lehet. Mint volt váci polgármester, váro- sát a legideálisabb vízvezetékkel, csatornázással látta el, ugyanakkor, amikor a pompás útburkolatot is megcsinálta. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a váci ivóvizet, amely a dunai Buki-sziget- röl fakad, mint üdítő italt lehetne árusítani. Ez az ország legjobb ivóvize: folyékony kristály, aminek semmi salakja, semmi mellékíze nincsen, s ha hetekig elteszik, akkor sem marad az üvegben üledék. Annakidején kalandos tervnek tartották, amikor az akkori váci polgármester, alig- hogy beleült hivatali székébe, közmüvekről és útburkolásról állított össze programot. De leszerelte a kétkedést csakhamar, mert huszárosán, radikálisan megcsinált mindent. Nem hiába volt huszár, mielőtt a közigazgatás terére lépett. Mostani bejelentései is, amelyeket a Fővárosi Hírlap útján vesz tudomásul a nyilvánosság, arról tanúskodnak, hogy a pestkörnyéki kavarodásba is erőteljesen fog beleszólni és ahol kell, gyorsan segít. Ezért fontos az, hogy ma állandó, elhatározó nagy többség tartja kezében a városházán a gyeplőt. A haladás, a reformok jegyében született meg az az együttműködés, amely meg fog küzdeni minden akadályokkal, gáncsvetéssel — származzék az akár gazdasági, akár politikai forrásból. Ennek a nagyszerű világvárosnak, amely minden nap jobban meghódítja a földkerekség minden nemzetét, biztos, nyugodt, békés fejlődésének el kell következnie.
