Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-17 / 16-17. szám
Budapest, 1935 április 17. »3—— 11 jó\ A GAZDASÁGI KIBONTAKOZÁS ÚTJA fíosszúlejáraíú Iíere§kedeli^i váltók állami garanciával íMegiisdlIisaigáli a beruházásokat A törvényhatósági bizottság pénteki közgyűlése példát mutató egyöntetűséggel és lelkes egyhangúsággal szavazta meg a 21 millió pengős beruházási kölcsönt, amelyből az idén és az utána következő esztendőkben a nagyszabású alkotások egész sora fog megvalósulni. A beruházási kölcsön jelentőségéről EECSEY ANTAL törvényhatósági bizottsági tag, a városházi élet egyik legkiválóbb, gyakorlati szakembere a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — Természetesen a legnagyobb örömmel üdvözlöm a 21 millió pengős beruházási kölcsönt és helyeslem azt a programot, amelyet ebből a pénzből akarnak megvalósítani. Hiba volna azonban, ha most illúziókba ringatnánk magunkat és pillanatra is azt hinnök, hogy ennek a kölcsönnek felvételével a dolog nehezén már túl vagyunk és most már tartós, vagy számottevő enyhülést várhatunk a gazdasági életben, az iparban és a kereskedelemben. Legyünk tisztában azzal, hogy ez a 21 millió pengő, amelyet a főváros örömest és áldozatos készséggel, frissítő injekcióként bocsát a gazdasági élet vérkeringésébe, csupán pillanatnyi injekció lesz, de ennél nem szabad megállni, hanem szisztematikusan, más utakon kell keresnünk további lehetőségeket és kell kutatnunk olyan megoldásokat, amelyektől tartósabb javulást várhatunk. Az utóbbi hetekben a. Magyar Mérnök- és Építész- Egylet sorozatos ankéton vitatta meg a beruházások közgazdasági jelentőségét. Bár ez a vita még nem zárult le, annyit máris megállapíthatunk, hogy a magyar mérnöktársadalom a közgazda- sági kibontakozás útját az okosan irányított beruházó politikában látja. Hasonló eredményre jutott egykori pénzügyminiszterünk, Hegedűs Lóránt is, aki egy nemrégiben megjelent nyüatkozatában a gazdasági válság és kibontakozás problémájáról szólva, arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon is az egész gazdasági politikát annak az egy kérdésnek megoldására kell összpontosítani, hogyan lehetséges a széles néprétegeknek közmunkát oAni, anélkül, hogy pénzünk vásárlóereje megromlana. ■—• Hovatovább minden kísérlet és minden elméleti okfejtés ahhoz az egyértelmű megállapításhoz jutott, hogy a gazdasági válság megoldásának egyedüli célravezető útja a termelésnek a fogyasztáson keresztül való fellendítése, másszóval a kibontakozást nem a termelőknek nyújtott közvetlen támogatás, így pl. agrársegítség, állami áremelés, stb. módszerében kell keresni, hanem a fogyasztás, illetve a vásárlóképesség felfokozása íitján. Ezt pedig csakis a kereseti lehetőségek erőteljes és céltudatos megszervezésével lehet biztosítani. — Ma már nem vitatható, hogy ebben a szervező munkában az államnak és a közhatóságoknak, így természetesen vezető helyen a magyar székes- fővárosnak is, döntő szerepet kell betöltenie. Munkához. beruházó program végrehajtásához azonban pénzre, illetve minél hosszabb lejáratú hitelre van szükség. De nálunk legjobb esetben minden ilyenirányú elgondolásnak útját állja az a negatív megállapítás, hogy: nincs pénz. Már pedig a modern kapitalista gazdasági rendben a pénz termelőeszköz, amely nélkül produkció el nem képzelhető. A probléma tehát végső elemzésében az, hogy tudjuk-e a gazdasági élet egyéb területeinek veszélyeztetése nélkül ezt a termelőeszközt oly mértékben biztosítani produktív beruházások cáljaira, amilyen mértékben arra szükségünk van. — Tőkeszegények vagyunk, ez igaz. De a német munkaügyi miniszter egyik legutóbbi nyüat- kozatából megállapítható, hogy 1933 elején, amikor a német gazdasági élet szervezése megindult, Németország sem rendelkezett pénztartalékokkal, sőt kölcsön szerzése sem volt lehetséges. Az egyedül helyes és lehetséges megoldás: rendes kereskedelmi váltók segélyével való manőverezés volt, oly módon, hogy a váltók 1938. végéig való fokozatos beváltására az állam vállalt kezességet. Az állam Uyen garanciája folytán a birodalmi bankra nézve lehetővé vált ezeket a munkaszervező váltókat rediscotálni és a szükséges pénzt az akció rendelkezésére bocsátani. Ha az abból eredő fizetési kötelezettségekhez még hozzászámítjuk a Németországban ugyancsak munkaszervezés céljára időközben bevezetett ,,Steuergutschein”-ek összegét, kiderül, hogy ilyen formában a német birodalomban 1934—1938 közötti öt éven át kb. % milliárd márka kiadási többlet keletkezett. Ezzel a kétségtelenül bátorságot igénylő elhatározás kockázatával szemben állanak a munkaalkalom révén felfrissített gazdasági fellendülés várható konjukturáiis előnyei, amelyek 1934. évre 1 és *4 milliárd márkára voltak , becsülhetők. Számolni kell továbbá a munkanélküli segélyezés terén várható megtakarításokkal is, úgyhogy végeredményben az évi ■ % milíiárűra rugó új tehervállalással szemben 2 és % mil- liárdra értékelhető Németországban az állam nyeresége. Nagy feltűnést keltett a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában az Adriai Biztosító valorizációs manőveréről szóló közlésünk, amely pontosan kimutatta, hogy ez az üzleti fogás a közönség számára egyet jelent azzal, hogy nesze semmi fogd meg jól. A körlevelek tízezrei rohamozták meg a jóhiszemű biztosító ügyfeleket, akik álmélkodva olvasták, hogy az Adria ügyvezető igazgatója: Erdős Aladár, megható jószívűséggel gondoskodik róluk. A körlevél ugyanis újabb életbiztosítások kötésére buzdítja az ügyfeleket és kilátásba helyezi, hogy az Adria ebben az esetben a kifizetésre kerülő felértékelési összeg kétszeresét fogja juttatni számukra. Először, amikor az új életbiztosítási kötvényt beváltják, másodszor, amikor az életbiztosítás tőkéje esedékessé válik. \ magyar biztosító piac felvilágosult közönsége nem dől be ennek az ügyfélszerző hadjáratnak, mert nagyon is tisztán látja, hogy a közönség számára hirdetett kedvezmények egyenértékűek a semmivel és előnyöket 3,z egész manipuláció csupán az Adriának hozhat. Nem hisszük, hogy akad olyan naiv ügyfél, aki sietett valorizációs igényéi az Adriára ráruházni és az egész ügyfélberbuválási kampánynak egyetlen egy sajnálatos hatása mutatkozott: a hírnevükre féltékeny biztosító intéze- zetek aggódva figyelik ezeket a jelenségeket, amelyek nagyon is alkalmasak arra, hogy a biztosító intézmények komolyságéiba és a közönségnek a biztosítás szükségességébe vetett hitét újból megingassák. Erdős Aladár üzletfélfogási manővrirozását különben megirigyelte a Victoria Általános Biztosító magyarországi igazgatósága, mely intézmény most már kevésbé óvatos a Berlinben székelő anyavállalatra való hivatkozással. A Victoria ugyanis a nácimozgalom és a gleichscheitolás kezdeti szakában szükségesnek találta, hogy cégének propagálásánál a „Berlini” jelzést elhagyja, újabban azonban ismét Berlini Victoria néven szerepel és ezerszámra küldözgeti szét körleveleit, amelyek Erdős Aladár patentja szerint ugyanazt tartalmazzák, amit az Adria ajánlott. A Berlini Victoria is tetszeleg az önzetlenség fehér tógájában és természetes, hogy ő is kizárólag ügyfelei érdekeit tartja szem előtt, amikor azzal az ajánlattal szolgál, hogy azonnal kifizetik a valorizált kötvények értékét, ha a t. c. új életbiztosítást köt és annak kötvényét beváltja, majd aztán a. biztosítás lejártakor ugyanazt az összeget mégegyszer kifizeti. Rávilágítottunk már arra, hogy mi ez a másodszori kifizetés. A tisztelt biztosított ügyfél a valorizált összeget nem kapja kézhez, mert az ottmarad a biztosítónál a díjfizetés első részlete címén, a másodszori visszafizetést meg* azért térítik meg, mert az ügyfél az életbiztosítást ügynök nélkül, tehát közvetlenül kötötte a biztosítóval. Ezt megteszik az összes biztosítók abban az esetben, ha . a biztosítási ügyletet nem terheli ügynöki jutalék. vagyis az Adriai és a Berlini Victoria nem nyújt előnyt és nem ad olyan ajándékot, amit más biztosító éppen így ne adna mindenkinek, aki közvetlenül jelentkezik életbiztosítás megkötésére. Amennyire imponáló a német elhatározásban megnyilvánuló bátorság, annyira bámulatraméltó az a sokoldalúság is, amely ebben a pénzügyi koncepcióban megnyüatkozik. A példa és annak eredményei előttünk állanak, le kell vonnunk azok tanulságait. — A német gazdasági statisztika anyagával bizonyítja a birodalmi munkaügyi miniszter, hogy a közmunkák vázolt végrehajtása és finanszírozása erőteljesen felfokozta a tömegek keresetét és növelte a takrékbetétek állományát, igazolva minden vonalon az elgondolás helyességét. Az említett módszer Németországban nem maradhatott hatás nélkül a tőkepiac fejlődésére sem és megnyitotta a lehetőségét annak, hogy a rövidlejáratú munkaváltók fokozatosan hosszúlejáratú beruházókölcsönökké alakuljanak át. A magyar gazdaságpolitika sürgős feladata, hogy ezeket a tanulságokat a hazai gazdasági élet fellendítésére értékesítse. A főváros természetesen önmagában nem elég erős egy ilyen hatalmas reform megvalósítására és lebonyolítására, de nem is feladata, mert hiszen ehhez a kormány kezdeményezése szükséges. Azonban a főváros területein belül is vannak lehetőségek, amelyek módot nyújtanak arra alkalmas megoldás kidolgozása révén, hogy minél nagyobb rétegek, minél állandóbb és tartósabb munkaalkalomhoz jussanak. Az említett 21 millió pengős beruházási kölcsön kezdetnek mindenesetre jó és elfogadható, de ennél — mint már említettem és hangsúlyoztam — tovább kell mennünk és többet kell tennünk. A főváros ezen a téren is kezdeményező szerepet vállalhat a maga tekintélyével és gazdasági erejével. A különbség csak az, hogy a többi biztosítók nem küldenek ilyen átlátszóan csábító körleveleket, mert tartják magiakat ahhoz az etikai elvhez, hogy komoly intézetekhez az ilyen játék nem méltó. Ha Erdős Aladár, nyilván Arnoldo Frigessi di Rattalma (értsd: rácalmási Frigyessi Arnold) trieszti vezérigazgató engedélyével és tudtával, ilyen manipulációkhoz fordul, ám vállalja érte a felelősséget, de ne csodálkozzon, ha intézete a közönség előtt furcsa megítélésben részesül. A Victoria utánozza ezt a minősíthetetlen példát és Rózsa Rezső igazgató versenyez abban, hogy a biztosításügy hitele berozsdásodjon. A közönség tisztában van ezekkel a „szédítő’’ kedvezményekkel és nyilván az a véleménye a Victo- riáról, hogy azt, amit csinál, Berlinben „Bauernfängerei’’ néven ismerik.--------—-------A Kőszén osztaléka: tíz pengő. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. igazgatósága e hó 10-én tartott ülésében megállapította az 1934-i üzletév mérlegét, amely a szokásos leírások után 3,298.483.13 pengő (1933-ban 3,268.430.32 pengő) tiszta nyereséggel zárul. Az igazgatóság április 27-ére hívja egybe a rendes évi közgyűlést, amelynek indítványozni fogja, hogy az 1934. üzletévre — a tartalékok és alapok dotálása után — részvényenként (mint az előző évben) tíz pengő osztalék állapíttassék meg. A Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű rt. (a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltsége) a múlt évben 154.422 P bruttóbevétel mellett 42.654 pengő tiszta nyereséget ért el és két év alatt 300.000 P-vel csökkentette tartozásait. A leány- vállalatok részvényeinek értéke a mérlegben — 1,076.506 P-vel szerepel. A reform-építészet a Nemzetközi Vásáron. Péntekhez három hétre nyílik meg a Budapesti Nemzetközi Vásár. Természetes, hogy ma már az Iparcsarnok körül a paviilonok egész tábora épült fel és hogy a munkások százai dolgoznak a vásár előkészületein. A vásár vezetőségének intézkedése folytán az idei Nemzetközi Vásár nemcsak anyagában és csoportosításában fog meglepetést hozni, hanem felépítésének stílusában is. A vásár vezetősége ugyanis a februári építkezési pályázat első díjat nyert építészei közül többet megbízott az ezévi Nemzetközi Vásár reprezentatív építményeinek megtervezésével. Az építészeknek ez a csoportja, a magyar ,,CIRPAC”-csoport hetek óta a vásár területén tanulmányozza a terepet és az építészeti lehetőségeket, hogy a nyugateurőpai, modern építkezési iskola eredményeit a magyar viszonyoknak legjobban megfelelő módon és stílszerűen illessze be a Budapesti Nemzetközi Vásár egészébe. Az építkezés, mint kiállítási anyag is nagy szerepet fog játszani a vásáron, amelynek területéből jelentékeny részt fog lefoglalni a ház- és útépítési anyagok kiállítása, a mintautak, a gáztámadások kivédésére építendő mintalétesítmények és az a minta-családiház, amelynek felépítése már 8—9009 pengőért megvalósítható. Biztosító imíézeíek ügyiéI- iogé&sásm szédítő igéretekket Aladár és Rezső mottója: Nesze semmi9 lógd meg jól!
