Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-10 / 15. szám

Budapest, 1985 április 10. 9 Munkál és keresetei vár az egész ország építőipara a kormánylói Zsilvay Tibor képviseli az épíiőszakma érdekeli a kormány előli — Száztagú küldöttség Zsilvay Tibor vezelésével még a bélen álnyujífa a kormány tagjainak a határozati javaslatai Múlnak az évek és az annyira ígért építkezési lendület nem akar vagy nem tud jelentkezni az iparágak tömegét foglalkoztató építési szakmá­ban. A különböző érdekképviseletek hiába kérvé­nyeztek a legmagasabb hatóságoknál, az ígéreteket nem követte a komoly cselekvés és ma ott tart az építőipar, hogy a tavasz beállta a semmittevést és a kényszerpihenést juttatta számukra osztály, részül. Ilyen körülmények között az iparos érde­keltségek vezetői: Szurday Róbert, a Magyar Munkaadók Központjának elnöke, vágfalvi Quitt­ner Ervin építész, Nagy Antal iparkamarai al- elnök, Kovatsek Ferenc, a Magyar Kőműves, mesterek Országos Szövetségének elnöke, Haver- land Antal, a Lakatos Ipartársulat elnöke, Borosa András dr.t a Budapesti Villanyszerelők és Mű­szerészek főjegyzője, Füredy Lajos, az Asztalos- mesterek szövetségének főtitkára, Garai Nándor, A szobafestők és mázolók társelnöke, Stulcz Fe­renc, a kőművesmesterek és kőfaragók ipar- testületének elnöke és Hirsch József, az üvegesek ipartestületének elnöke nagygyűlésre hívták iparos­társaikat, hogy ott az építőipari szakma érdeké­ben a komoly mozgalmat valóban megindítsák. A nagygyűlés többszáz főnyi közönsége teljesen megtöltötte a kereskedelmi utazók Jólcai-utcai nagytermét, amelynek komolyságát és fényét emelte az a jelentőségteljes körülmény, hogy azon mindvégig résztvett Zsitvay Tibor volt igazságügyminiszter, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének elnöke és Bessenyey Zenó, a képviselöház volt álelnöke, akik a legkomolyab­ban vállalták ennek a nagyszabású akciónak a »ikerre juttatását, mert ök is át vannak hatva attól a tudattóli hogy a munkanélküliség leküz­dése csakis az építőipar, az út- és csatorna- építkezések, valamint az egyéb beruházások soron. kívüli elrendelésével érhető el. A nagygyűlésen Kovatsek Ferenc előadó rá­mutatott minden részletre kiterjedő beszédben, hogy a kormány megértő jóindulattal biztosítva van és evvel a támogatással minden komoly és céltudatos akarat keresz­tül'vihető. Kiemelte, hogy a mai harmincéves adómentességi rendszert lei kell terjeszteni mindazon építtetők számára, akik az építkezést még ebben az évben megkezdik, azonkívül az építési munkalehetősé­gek számára új kedvezmények is szükségesek. Kifejtette, hogy a tatarozási adókedvezmény 65 milliós munkát eredményezett és sürgette a LÁB 8.5 milliós kölcsönének mozgósítását, amely­nek révén 17 millió értékű munka volna meg­valósítható. Sajnálatai állapította meg, hogy a pénzügyminiszter csak 5 millió pengőt hajlandó engedélyezni, holott az építőiparosság általános foglalkoztatása csak komoly tőkék felhasználásá­val képzelhető el. örvendetesnek minősítette a 21 milliós fővárosi beruházóprogramot, viszont sajnálatos ebből a szempontból, sogy az ott felsorolt munkák két évi időlíeosztásra vannak előkészítve. Sürgette a belső Erzsébetváros rendezését, mert az ott végrehajtandó munkák öt évig tartó állandó foglalkoztatáshoz juttatnák az építőipart. Az OT1 és a MABI óriási tőkével rendelkeznek, tehát nincs akadálya annak, hogy biztos építőipari be­fektetések történjenek. Inkább építsen az OTI és a MABI és ne vásároljon bérházakat, mert abból a köznek különösebb haszna nincsen. Utalt arra, hogy a mai rendkívüli gazdasági helyzetben az iparosságnak szervezkednie kell, mert csak ezzel az erővel lehet keresztülvinni, hogy az építkezési lendület valósággá váljon. El­mondotta, hogy Olaszországban a megszervezett ipar követelésére 350.000 házat lebontottak és 450.000 új épületet emeltek. Most követi ezt a pél­dát Németország, Ausztria és a Balkán-államok, ahol az építöiparosság mindenütt a felvirágoztatás felé halad. Zsitvay Tibor és Bessenyey Zénó a nép- gyülés hallgatósága előtt egyértelműen hangoztat­ták, hogy az építőipar kívánságait jogosnak tart­ják és arra törekednek, hogy a kormány soronkívüli intézkedésekkel gondoskodjon az építőipar talpraállításárőL Ezután előterjesztette Kovatsek Ferenc a hatá­rozati javaslatot, amely kimondja, hogy az építő­ipari nagygyűlés az egész ország építőiparcssága nevében a legmélyebb tisztelettel felkéri Gömbös Gyula miniszterelnököt, Fabinyi Tihamér pénzügy­minisztert és Bornemissza Géza kereskedelemügyi minisztert, hogy a Nemzeti Egység pártjának gaz. dasági programjához híven haladéktalanul intézkedjenek az építészi és beruházási munkálatok soronkívüli meg­indításáról és soronkívül gondoskodjanak az építési munka- alkalmak előmozdításáról. Szükségesnek tartják a harmincéves rendkívüli házadómentességet, a 25 éves házadómentességet, a 35 éves rendkívüli ideiglenes házadómentességet, a régi épületek át­alakítására és tatarozására vonatkozó adókedvez, menyeket és olyan irányú rendelkezés kibocsájtá- sát, hogy az OTI és a MABI a rendelkezésre álló tökéket építési és beruházási munkálatok céljaira fordítsa. Feltétlenül szükségesnek tartja a hatá­rozati javaslat, hogy a pénzügyminiszter miiszaki kikötései ne kerüljenek ellenkezésbe a meglévő építésügyi szabályzatokkal, valamint a Közmunka- tanács rendelkezéseivel. A választási kampány alaposan igénybevette a pártok milliós kortesiratai révén a posta munkaere­jét, az Adriai Biztosító pedig kíméletlenül fokozta ezt a túlfeszített kézbesítési szolgálatot. Az Adriai Biztosító felcsapott agitátornak éppen a legrosszabb időpontban és a biztosítási ügyfelek hatalmas töme­geit árasztotta el egy körlevéllel, amelynek értel­mezéséhez sok szó fér. A biztosítótársaságok egyes kategóriái egy időben nem voltak válogatósak üz­letszerzési eszközeikben, a mértékadó intézeteknél az utóbbi időben azonban mégis kialakult valami vnéltóságteljesebb gyakorlat és megszületett például olyan egyöntetű határozat, hogy a valorizáció lebonyolítását nem használ­ják ki üzletszerzésre. Maga a valorizáció ugyanis súlyos károsodást jelent a biztosítottak számára, nem ízléses fegyver tehát ezt az ajkaimat a közönség hiszékenységének ki­aknázására felhasználni. Ezt az elvet azonban az Adriai Biztosító egyszerűen mellőzte és az Erdős Aladár-féle új stílus bevezetőjeként megrohamozta az ügyfeleket egy körlevéllel, amelynek a lényege az, hogy a valorizációs igény átruházása és meg­felelő új életbiztosítás kötése esetén a ki­fizetésre kerülő felértékelési összeg kétsze­resét fizetik ki. Először az új életbiztosítási kötvény beváltásával egyidejűleg, másodszor pedig, amikor a kötendő új életbiztosítás tőkéje esedékessé válik. A többi már ismeretes: „amennyiben t. c. — mondja a körlevél —■ ezen kivételes előzékenységünket igénybe kívánja venni, ajánlatunk részletes megbeszélése céljából stb. illetékes tisztviselőinek útján a nap bármely órá­jában stb. örömmel állunk nb. rendelkezésére, stb., stb.” Nem hisszük, hogy az Adriai Biztosítónak ez az átlátszó taktikázása nagy vonzóerőt gyakorol a közönségre, amely nagyon jól tudja, hogy ezek az annyira hirdetett kedvezmények kizárólag az Adria számára jelentenek elő­nyöket. Miről van itt szó? Arról semmiesetre sem, hogy az Adriai kétszer fizessen. Egyszer sem fizet, mert kü­lönben ráfizetne az üzletre, ez pedig érthető ellen­tétben áll Erdős Aladár ügyvezető igazgató új stílu­sával. A valorizációs összeg ugyanis csupán néhány pengő, amelyet az Adriai „kivételes előzékenység­gel” bevételez, de azonnal ottartja díjfizetés címén. Nem jelent különös kegyet és kedvezményt, hogy az új életbiztosítás lejártakor mindenkinek ígérik az első évi díjat, mint elérési jutalmat, mert ezt minden különös kedvezmény nél­kül is megkaphatja bárki, aki közvetlenül, tehát ügynök- és jutalékmentesen jutott az Adriáival összeköttetésbe. A másodszori kifizetés ígérete szánalmas mosolyra késztet minden szakembert, mert a biztosító azért biztosító, hogy kifizesse az új életbiztosítás tőkéjét, amikor az esedékessé válik. A határozati javaslatot a kővetkező szakmai érdekeltségek írták alá: Ipartestületek Országos Központja, Ipartestületek Országos Szövetsége, Magyar Kőművesmesterek Országos Szövetségé­nek központja, Asztalosmesterek Országos Szövet­ségének Központja, Magyar Szobafestő, mázoló, aranyozó, címfestö, fényező, stb. Országos Szövet­sége, Lakatosmesterek Országos Szövetsége, Ma­gyar Ácsmesterek Országos Szövetsége, Budapesti Kőművesmesterek, Köfaragómesterek Ipartestü­lete, Budapesti Asztalosmesterek Ipartestülete, Budapesti lakatos-, késes-1 köszörűs-, stb. meste­rek Ipartestülete, Budapesti villanyszerelő, mű­szerészek, látszerészek Ipartestülete, Budapesti szobafestő-, címfestö-, mázoló stb. mesterek Ipar­testülete, Budapesti Ácsmesterek Ipartestülete, Budapesti tetőfedő-, kályhás-, kútcsináló- stb. mes­terek Ipartestülete, Budapesti bádogos, és szerelő- mesterek, Budapesti Épületburkolók Ipartestülete, Budapesti Fémmüvesek Ipartestülete, Budapesti Kövezömesterek Ipartestülete, Budapesti üvegesek és rokonszakmák Ipartestülete t Kispesti Általános Ipartestület, Pestszenterzsébeti Általános Ipar­testület, Újpesti Általános Ipartestület, Budafoki Általános Ipartestület, Csillaghegy és környéke Általános Ipartestület, Gödöllő és vidéke Általános Ipartestület, A Magyar Kőművesmesterek Orszá­gos Szövetségének budapsti csoportja, Pestszent­lőrinci Általános Ipartestület, Magyarországi ipa­roskörök Központja, Soroksár és vidéke Általános IpSirtGSt illető. A nagygyűlés egyúttal felkérte Zsitvay Tibort, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének elnökét, hogy a memorandumot az ipartestületek vezető­ségeiből alakított száztagú küldöttség élén még e hét folyamán a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter elé terjessze. A nagygyűlés lelkesedéssel elfogadta a határozati javaslatot és a legnagyobb komolysággal bízik abban, hogy a soronkívüli intézkedésekkel as építőipari munkák a legközelebbi hetekben meg­indulnak. Az új vezérigazgató tehát jól akar seperni és csak csodálatos, hogy a trieszti fövezérigazgató nem tiltakozik az ilyen olcsó üzleti fogások ellen. ügy- látszik Arnoldo Frigessi di Rattalma (Erdősek ön­ként így olaszosították rácalmás! Frigyessi Arnold nevét) sem olyan kényes és azt hiszi, hogy a körlevelek tízezrei valami csodás fellendülés előszeleként futnak vé­gig a magyar piacon. Legfőbb ideje, hogy a biztosítótársaságok vala­milyen formában pönálé-alapot létesítsenek és ott szabatosan lerögzítsék a tisztességes verseny krité­riumait, nehogy a magyar biztosítási ügyfelek bi­zalmát ismét megingassa az olyan üzleti szellem, amely nem méltó magukat nagynak és jelentékeny­nek minősítő intézetekhez. Szakemberek a képviselőházban. Az imént le­zajlott képviselőválasztások a gazdasági élet ko­moly egyéniségeit juttatták mandátumhoz, akiknek mindegyike bizonyára nagy tudással fogja szolgálni az ország egyetemes gazdasági érdekeit. Az új tör­vényhozásban a gazdasági szakemberek sorában helyetfoglalnak: Baross Endre, a Szőlősgazdák Egyesületének igazgatója, Baross Gábor, a posta­takarék volt vezérigazgatója, Búd János volt ke­reskedelmi- és pénzügyminiszter, Czermann Antal ny. pénzügyminiszteri tanácsos, Fellner Pál, a gyáripar egyik vezetője, Görgey István, a kereske­delmi tárca költségvetésének volt előadója, Hunyadi Ferenc, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintéze­tének igazgatója, Ivády Béla volt földmívelésügyi miniszter, Kenéz Béla volt kereskedelemügyi mi­niszter, Knob Sándor dr., a GyOSz titkára, Krúdy Ferenc, az árelemzö bizottság tagja, Kühne Lóránt mezőgazdasági gépgyári igazgató, Lakatos Gyula dr., nagyhírű kereskedelmi jogász, vitéz Mecsér András, a mezőgazdasági kérdések kiváló szak­értője, Reményi-Schneller Lajos, az Altruista Bank nagytudású vezérigazgatója, Sclwndl Károly, az O. K. H. vezérigazgatója, Teleky János gróf, a MATEOSz vezérigazgatója, Temesváry Imre, 1 a pénzügyi költségvetés volt főelőadója, Zsindely Ferenc ny. pénzügyminiszteri titkár, K'állay Miklós volt földmívelésügyi miniszter, Birór Pál, a Rima­murányi Vasmüvek elnöke és Éber Antal, a Buda­pesti Kereskedelmi- és Iparkamara elnöke. A gaz­dasági életnek tehát minden szakmája képviselőt kap az országgyűlésen, ami a gazdasági kérdések mai fontossága idején nagy nyeresége az egész közéletnek. „DOLGOZZUNK11 EPAKí, TERMELŐ, ÉRTÉKESÍTŐ ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET Budapest, VII!.. Gynlay Pál-u. 7. lel: 35-5-63,52-8 52 Amikor asz Adriai a valoriszációsfillérekre utaszik Erdős Aladár legújabb trükkje

Next

/
Oldalképek
Tartalom