Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-09 / 2. szám
Budapest, 1935 január 9. y#Mßo&Jijlmgp Hagyszabásn tervek az idegenforgalom előmozdítására Tarján Vilmos előadása az Idegenforgalmi Tanácsban Az Idegenforgalmi Tanács legutóbbi ülésén Tormay Géza államtitkár meghívására Tarján Vilmos, a New-York igazgatója előadást tartott arról, hogy hogyan kellene idegenforgalmunkat fejleszteni. Abból indult ki, hogy a jól szituált külföldieket, elsősorban rendkívüli attrakciókkal lehet csak Budapestre csábítani. A magyar fővárosnak igen előnyös a híre, azt lehet mondani a primadonnája a világvárosoknak, természetadta kincseinél és szépségénél fogva. De különleges attrakciókról kell gondoskodni, hogy az inteliektuelek és a vagyonos külföldiek is nagyobb számban idejöjjenek. Három rendszeres olyan intézményünk van, amely nagyobb számban hozza ide az idegeneket: az egyik a tenyészállatvásár, a másik az árumintavásár és a harmadik Szent István hete. Az utóbbit kellene monumentálissá fejleszteni, valóban az egész nemzet ünnepévé avatni! A Vár, már eddig is kicsinynek bizonyult ahhoz, hogy a ceremoniális egyházi és világi felvonulás érdeklődőinek számára helyet adjon. Az egyházi körmenetnek a világiak teljes részvételével a Várból kiindulólag végig kellene vonulnia a Hunyadi János-úton( a Lánchídon a Bazilikáig. Itt kellene megtartani’ évenként az egyházi szertartást, a pápa delegátusának és sok külföldi bíboros jelenlétében. Innen a menet folytatná az útját az Ismeretlen Katona síremlékéig és ott megfordulva, felvonulna a parlament előtti térig, ahol a menet feloszlana. Ebben a díszfelvonulásban részt kellene vennie a kormánynak, az egész magyar katolikus papságnak, a tábornoki karnak, a hadsereg képviseletének, a törvényhatóságoknak. Az egyes vármegyék díszbandériumot küldenének és résztvennének benne a földmívelő lakosság fér- fiai és asszonyai, festői népviseletükben. Az útvonal két oldalán tribünöket kellene felállítani; a kordont a rendőrségen kívül a leventék, cserkészek, az egyetemek és középiskolák fiatalsága szolgáltatná. Ennek a felvonulásnak hasonlónak kellene lennie a millenniumi díszfelvonuláshoz. Délután a Vérmezőn népies mulatságokat kellene rendezni, sporteseményeket a különböző pályákon, este pedig a Dunán lapionos hajó felvonulásokat a vad- evezősök részvételével és ugyanakkor még’ az ed- digmél is gazdagabb tűzijátékkal káprázatossá tenni az éjszakát. Reggel katonazenekarok ébresztővel járnák be a várost, a kávéházak, vendéglők, szórakozóhelyek bejárata előtt kora reggeltől egészen az esti órákig az utcán szóljon a zene, az emberek táncolhassanak az utcákon és tereken, úgymint Párizsban a Bastille évfordulóján. Erre az egy napra függesszék fel az összes korlátozó rendelkezéseket, legyen igazi szabadság, mindenki azt csinálhassa a vígság keretében, ami neki jól esik. A tereken körhinták forogjanak és adjunk meg minden lehetőséget arra, hogy a főváros egész népe a faluról jövőkkel és az idegenekkel együtt jól, szabadon és olcsón mulathasson. Ez csúcsteljesítménye volna a Szent István napján megrendezendő ünnepségnek. Ha annyi minden történne egy napon, hogy lázban égne az emberek kíváncsisága, hogy tulajdonképpen hová is menjenek mit nézzenek meg, szinte elképzelhetetlen mozgalmasságot nyerne Budapest tomboló jókedve és felejthetetlen vidámság uralkodnék. Mindezek megrendezéséhez azonban természetesen töke szükséges. Tarján szerint a bankok hajlandók lennének egy közös alapot adni és a kereskedői és ipari közületek is biztosítanák anyagi hozzájárulásukat, mert elsősorban a kereskedői és ipari társadalom anyagi érdeke volna ez a nagy idegenforgalmi megmozdulás. Tarján előterjesztéséhez elsőnek az elnöklő Ripka Ferenc nyug. főpolgármester szólt hozzá. Neki kételyei vannak atekintetben, hogy az egyház hajlandó lesz-e szakítani a hagyományokkal es valószínűleg vonakodnak eltérni attól, hogy a Szent István-napí nemzeti ünnepet a Váron túl kiterjesszék. Báró Madarassy Beck Gyulának a szükséges tőke előteremtése tekintetében vannak kételyei. Kovácsházy Vilmos tanácsnok arra hivatkozik, hogy nagyszabású idegenforgalmi események vendég-forgalmának lebonyolítására elégtelenek a meglévő szállodák. Hallosy István, az Áruminta- vásár igazgatója elfogadhatónak és keresztülvihető- nek tartja Tarján tervét és amennyiben az egyház vonakodnék a ceremoniális részt ilyen monumentálissá tenni, úgy azt ajánlja, hogy válasszák el a nemzeti ünnep egyházi szertartását a világi ünnepségektől. Bársony Oszkár, az IBUSz vezérigazgatója Tarján tervét megoldhatónak tartja. Szvie- zsényi Zoltán és dr. Válkay Bertalan miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium idegenforgalmi osztálya vezetőjének felszólalása után Tormay Géza államtitkár enunciálta azt a határozatot, amely szerint Kovácsházy Vilmos tanácsnoknak elnökletével Bársony Oszkár és Hallosy István Turjánnal folytassák a megbeszéléseket hogy miként lehetne megoldani a nagyszabású tervet. JtAATHERN ROBERT ijfWvk —-------------- fém áru készítő ........... Gá z-, víz- és gözarmaturáh UDAPÉST, VIT., AKÁCFA-UTCA 6i. TFUEFON: 40-6-44 Rövidesen versenytárgyalást hirdetnek az utak portalanítására Ha nem mérséklik az olajgyárak haszonéhes mohóságukat, a tőváros váratlan meglepetést készít elő számukra Még csak néhány órája, hogy betakarta Budapest arculatát a frissen esett hó és az illetékes hivatalokban máris az eljövendő tavasz és nyár problémái követelnek gondoskodást. A közegészség- ügyi és köztisztasági ügyosztályban például előzetes tanácskozásokat folytatnak az utak portalanításáról, amelyet tudvalevőleg évenkint a nagy olaj- vállalatok szoktak elvégezni. A nagyközönség általában nem tudja, hogy az utakon felgyülemlett por lekötésére tulajdonképen hulladékolajat használnak az ásványolajgyárak, amely hulladékot jobb híján meg kellene semmisíteni, mert minden más célra alkalmatlan. Minden évben visszatérő jogos panasz és kifogás tárgya, hogy az olajgyárak óriási összegeket keresnek a legkönnyebb gesztussal ezen a fővárosi közmunkán, mert hisz ez az olaj alig kerül valamibe nekik és az mint használhatatlan melléktermék csak akadályt okoz a gyárak telepein. Volt idő, amikor a kartelbe tömörült vállalatok hetven-hetvenkettö pengős egységáron végezték a portalanítás műveletét és ezzel olyan horribilis hasznokra tettek szert, amelyek túlhaladták a legvérmesebb fantáziát is. Néhány évvel ezelőtt a főváros a sarkára állott és sikerült lenyomni az egységárat huszonkét pengőre, de még így is mérhetetlen kereset jutalmazza az élelmes vállalkozók zsebeit. A hetven pengős olajár mindenesetre távol esik a huszonkét pengős egységáraktól és ez már önmagában is bizonyos felháborodásra készteti Budapest közönségét. Ez a csodálkozó megütközés most még inkább fokozódik, mert kiderült, hogy a hulladékolajat bizonyos magánvállalkozásoknak 4.85 pengős egységáron adják az olajvállalatok, vagyis hatszor olyan olcsón, mint ahogy azt évenkint a főváros nyakába sózzák. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy az olajnak felteregetése az úttestre, olyan jelentéktelen munka, amely alig jöhet számításba. Az olajvállalatok kalkulációja akkor derült ki, amikor az olajgyárak a pénzügyminisztériumhoz folyamodtak, hogy engedje el az olajhoz fűződő adókat és illetékeket. A konkrét kérelmet azzal támasztották alá, hogy az alumíniumgyártás fontos iparág és ha az adókkal terhelt, fűtőolaj megdrágul, akkor a magyar aluminium versenyképessége illuzoriussá válik. A városházán is felfigyeltek erre a nem titokként kezelt esetre és most már eltökélt szándéka a takarékoskodási lehetőségeket kereső fővárosi vezetőségnek, hogy az idei olajozási beszerzéseknél kíméletlen alkudozásokat folytatnak a jelentkező vállalatokkal. A főváros nem akar továbbra is az olajvállalatok áldozata maradni és ezért a hulladékolajtól csak abban az esetben szabadítja meg a gyárakat, ha azok ezért a nekik tett szívességért nem fognak vakmerő ellenértékét követelni. Függetlenül az ilyen természetű elhatározásoktól. máris megindultak a portalanítás előkészületei, amelyekkel kapcsolatban SALAMON GÉZA Dr. tanácsnok a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Az ez évi költségvetés még nem nyert jóváhagyást, azonban ettől függetlenül kellő időben gondoskodunk majd az útolajozás kiírásáról és a Legújabb magyar gyaitmányu TURUL SOKSZOROSÍTÓ GÉP kellenek es iroflafeiszereiesi cikkek „JUVENTUS* Budapest, IV. kerület, Királyi Púl-utca 16 szám MAROSSI F. LAJOS szab. márványatánzata fal és padlóba holólap műkő- és cementárúgyár, burkoló-vállalat Budapest, X., Kerepesi-út 73. 1 el, : 33-8-84. ELEKTRQM OTÖR JA TÖKÉLETESEN MŰKÖDIK, HA: szón- és bronzkeféi, kollektorai J1A0UR KOLLEKTOR, SZÉN-ES BRONZKEFE ŰZÉSI MÜsZAKI VALIiUT-tól Budapest, VIIL, KisfaSudy-u. 29. Tel.: 41-3-40 valók. SALGÓTARJÁNI KŐSZEN3ÁNYA R. T. építőanyag ipara: Budapest, V-, Sas-utca 25. szám. * Telefon: 23-0-71, 10-3-59, 14-1-52 Cementgyár: Lábatlanban . . . évi telj. kép. 12.000 v. Mészgyárak: Lábatlanban ... ,, ,, ,, 5.000 ,, Dorogon .................. ,, ,, ,, 3.000 „ Té glagyárak: Buda-Ujlak, Kőbánya Nyergesujfalu évi telj. kép. 60,000.000 drb. Cserépgyár: Buda-Ujlak ,, ,, ,, 8,000.000 drb. munka tényleges lefolytatásáról. Nem fogunk elkésni az olajozás megkezdésével, mert a versenytárgyalást olyan időpontban íesz- szúk közzé, hogy bőséges idő álljon rendelkezésre az esetleg jelentkező zavaró momentumok kiküszöbölésére. Elhatározott szándékunk, hogy a fővárost megvédelmezzük minden meglepetéstől és a túlzott áldozathozástól. Nincs kizárva, hogy a portalanítással kapcsolatban meglepetések történnek, amelyek természetesen nem azt jelentik, hogy a szóbanforgó makadám-utak porfelhőbe burkolóznak a nyári hónapokban. Az olajipari üzemek már most dörzsölik tenyerüket a tavaszi zsíros üzlet reményében, értesülésünk szerint azonban a kilátások számukra erősen megromlottak. A realitás és a tisztességes polgári haszon érvényesül az idei szállításnál és visszapattan minden olyan kísérlet, amelyek a fővárost indokolatlan kiadási összegekkel akarják megterhelni. Tárcaközi értekezleten döntenek a fővárosban elhelyezett délvidéki menekültek sorsáról Az elszakított Délvidék földönfutóvá tett 3000 magyarja közül ezren élnek már hetek óta Budapesten a székesfőváros gondozása alatt. Az ideiglenes szállásokat már megszüntették, sem a Váciúti Vöröskereszt menhelyen, sem a Kerepesi-úti menházban nincsenek többé menekültek, hanem két csoportban a Mezőgazdasági kiállítás telepén, valamint a Fehérsas-térí iskolában élnek aránylag tűrhető viszonyok között. A főváros vezetősége mindkét helyen igyekezett tőle telhetőén mindent megadni, hogy a kiüldözöttekkel feledtesse a földönfutás keserű szenvedéseit, de mégis nyilvánvaló, hogy a fennálló állapotot csak átmenetinek lehet tekinteni. A kiüldözöttek túlnyomó része falusi, földművelő ember, aki nem érezheti magát otthonosan a nagyváros zajában, nem tud és nem is akar elhelyezkedni ebben a környezetben és nem képes megszokni az átmeneti otthon kaszár- nyaszerüségét sem, hanem minden idegszálával visszavágyik a földhöz, a faluhoz, ahonnan erőszakosan, ártatlanul elszakították. A polgármester megbízásából Bärtl Tivadar főjegyző, a szociálpolitikai osztály helyettes vezetője gondoskodik a menekültekről, szinte atyai gyengédséggel és fáradhatatlan jóindulattal, ö hallgatja meg napról-napra a Mezőgazdasági kiállítás területén elhelyezkedett 400 és a Fehérsas-téri iskolában élő 515 menekült kisebb-nagyobb sirámait és ahol lehet segít, vígasztal, közbenjár. A főváros szerepe azonban csak a közvetlen gondoskodás, a menekültek sorsának végleges megoldása a kormányhatalomra vár. Beavatott helyről származó értesülésünk szerint, ebben az irányban is megindultak már a komoly tárgyalások és valószínű, hogy a hontalanná tett délvidékiek nemsokára, legfeljebb a kora tavaszig maradnak a főváros gyámsága alatt és ha nem mehetnek vissza, falun helyezik el őket, eredeti életüknek, foglalkozásuknak megfelelő környezetben. A menekültek sorsáról — mondotta informátorunk — a hét folyamán tárcaközi értekezleten tanácskoznak a minisztériumban. Elsősorban a vidéki letelepítés lehetőségeit vitatják meg. örvendetes jelenség, hogy vidéki birtokosoktól, gazdáktól és vállalatoktól napról-napra érkeznek a fővároshoz értesítések, hogy hajlandók menekülteket foglalkoztatni. Ezideig már mintegy 100—200 menekült elhelyezésének lehetősége van biztosítva, főleg gazdaságokban, ahol lakásukról is gondoskodni fognak. Zemplénből, Zalából, Fejér, Sopron, Vas, Bács, Szabolcs megyékből érkeztek főleg letelepedésre és munkaalkalomra vonatkozó megkeresések, amelyeket a főváros nyomban a belügyminisztérium illetékes osztályához továbbított. A menekültek elhelyezése, élelmezése és egészségi állapota egyébként kifogástalan és a főváros igyekszik a ruhabeli hiányosságokat is pótolni. Karácsonytájt pénzt is osztották szét, ezt azonb sajnos, rendszeresíteni nem lehet. A minisztérium - közi értekezlet után történik további intézkedés a menekültek sorsáról, akiknek csak egy kis töredéke marad a fővárosban, azok, akik azelőtt is városi foglalkozást űztek, vagy valamilyen egyéni kapcsolat révén jutottak új exisztenciához.
