Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-03 / 14. szám

Budapest, 1935 április 3. fov/wmi Egy esztendővel kitolódik a Vízmüvek fejlesztése A monostori gazdák ellenállásán meghiúsultak az újabb tárgyalások A monostori gazdák makacs magatartása és a kisajátítási tárgyaláséit elhúzódása végleg meg. hiúsította a főváros vezetőségének azt a tervét, hogy az idei kánikula bőséges vízellátását biztosí­tani tudja, egyben pedig gondoskodjék a budai hegyvidék vízszükségletéről. Meg kell azonban álla­pítani, hogy a főváros előzékenységben elment a legvégső határig, a legmesszebbmenő méltányos­sággal igyekezett egyengetni a megegyezés út­ját, és talán túlzott jóindulattal, kissé sok enged­ményt is tett. Ettől kaptak vérszemet a gazdák, akik eleinte földért földet akartak, majd pedig, amikor- a fő­város megvette a Korona-uradalmat és felajánlotta a cserét, egyszerre pénzt kívántak. A főváros a meghallgatott szakértők véleménye alapján a legkiválóbb magyarországi szántóföldek árának megfelelő összeget ajánlott fel, a gazdák azonban hallani sem akartak arról. Mi­nimum négy pengőt követeltek négyszögölenként, miközben hangsúlyozták, hogy a környező wee- kend-telepeken tlzpengös árak vannak. Ilyen súlyos anyagi terheket nem vállalhatott a város, éppen ezért újabb tárgyalásra tűzött ki terminust. Az or. szagos választások miatt elmaradt a március 20-i megbeszélés, ellenben szerdán, április 8-án tartják meg azt a tárgyalást, amelyen a fővárosnak illetékes helyről tett ígéret szerint meghozzák a döntést. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezzel kapcsolatban beavatott helyen érdeklődött, ahol is az eddig folytatott türelem­játék várható végéről a következőket mondották: ' A főváros vezetősége az utolsó percig bí­zik a békés megegyezés lehetőségében és ez ma 1SviaVeg:fÖbb törekvése- A tárgyaláson közre- mükodó fővárosi megbízottak utasítást kaptak további engedményekre, ha eredményre van ki­látás, mert újabb áldozatok árán is a kölcsönös meg­értést akarja a főváros vezetó'sége. Ha azonban minden hiábavalónak bizonyul, úgy nyomban beadjuk a bírósághoz a kisajátí­tási keresetet, letétbe helyezzük a szóban- forgó földek kataszteri tiszta jövedelmé­nek negyvenszeresét, amely esetben jogo­sult a főváros arra, hogy a bírósági el­járás befejezésének bevárása nélkül a föl­deket haladéktalanul birtokába vegye. Tovább várni nem lehet, mert a dolog elhúzódása miatt máris le kell tenni arról a tervről, hogy a nyári kánikulára megszűnnek a vízmizériák, s bő­séges vízzel látjuk el a budai részeket is. A tár­gyalások több hónapos elhúzódása a munkálatok­ban közel egyéves késedelmet okoz, amit behozni már nem igen lehet. — örömmel közöljük azonban, hogy ott, ahol a fővárosnak nincsenek mesterséges akadályai, késedelem nélkül halad előre a munka. A kisebb- méretű budai alagút építését, —- amely a békás- megyeri telepet, az új budai vízmüvet fogja táp­lálni a legutóbbi napokban a legnagyobb csend- ben- minden feltűnés nélkül megindítottuk. A „buj­tató” építését a békásmegyeri parton kezdték el. Egyelőre az akna készül, de néhány hét múlva már itt is bent lesznek a meder alatt. Ez a munka szeptember végére, októberre tel­jesen elkészül. Akkorra megépül a parti gépház is a szükséges csőhálózattal együtt. Heves ostrom ® Községi üzem vezérigazgatói Érdekes nevek a kombinációk sorában — A zsírexporS újabb fejleményei — Megélénkült a helyi kiköt© forgalma Mint ismeretes, a Községi Élelmiszerüzem leg­főbb vezetésében és irányításában jelentős fordulat következett be: Reich Samu, az üzem felvirágozta- tója és európai méretekben is nagyvonalú irányí­tója, a minap, egészségi állapotára való hivatkozással, benyújtotta nyugdíjaztatási kérelmét, ame­lyet a polgármester elfogadott. Lapunk más helyén méltatjuk a távozó vezér­igazgató érdemeit, amelyekkel kitörülhetetlenül beleírta nevét Budapest történetébe. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezzel kapcsolatban felkereste ROSTA JÁNOS dr. tanácsnokot, a közélelmezési ügyosztály vezetőjét, aki a követke­zőket mondotta: — Reich Samu vezérigazgató úr megrongált egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazását kérte, amit a polgármester úr elfogadott. A vezér- igazgató az ügyek vezetését a legközelebbi na­pokban átadja helyettesének, Hűek Antal igazgató­nak, aki további intézkedésig önállóan fogja vezetni az üzemet. Reich vezérigaz­gató pótlásáról, a vezérigazgatói szék be­töltéséről egyelőre nem történt gondos­kodás. Érdeklődtünk, hogy a főváros vezetőségé­nek van-e valamilyen elgondolása a vezérigaz­gatói hely betöltése tekintetében, illetve meny­nyiben helytállóak az ezzel kapcsolatban meg­indult kombinációk. — Tudomásom szerint — hangzott a válasz — a főváros vezetősége egyelőre még nem foglalko­zott ezzel a kérdéssel, s így mindenféle kombináció időelötti. A Fővárosi Hírlap munkatársának, más for­rásból származó értesülése szerint, máris megindult az ostrom a Községi Élelmiszerüzem vezérigazgatói székének elnyeréséért. A nevek egész sorát lanszí- rozzák a városházi körökben. A rengeteg kombi­náció között legkomolyabbnak látszik az, informá­torunk szerint, hogy a Külkereskedelmi Intézet egyik kitűnő és nemzetközi viszonylatokban is elismert ké­pességű magasállású tisztviselője kerül az Élelmiszerüzem élére. Jelenleg a főváros vezetősége részéről semminemű lépés nem történt és behelyettesítésről sem lesz szó, hanem a polgármester egyelőre Hűek Antal igaz­gatót ruházza fel a vezérigazgatói teendők ellátá­sával is. A sertésvágóhíd Érdeklődtünk Rosta tanácsnoknál a főváros egyéb időszerű közélelmezési kérdéseiről is, így elsősorban azt tudakoltuk, hogy a fővárosi beruhá­zási program hivatalos ismertetése után most már mikorra várható az óriási forgalmat lebo-nyolító és a magyar zsírexport centrumában álló sertésköz- vágóhíd kibővítése, az ottani hűtöház megépítése? — A mi részünkről — mondotta. Rosta tanács­nok. — az előkészületekkel készen vagyunk. A ter­vezés megtörtént, a hütökáz gépeit már előzőleg megvásároltuk és mindent előkészítettünk a mun­kák kiírására is. Amint a fedezet kérdése eldőlt és a polgármester úr kiadja az utasítást, másnap már meghirdetjük a versenytárgyalást és néhány hétre azután megkezdjük a munkálatokat is, amelyek három-négy hónapig tartanak. Ha minden simán megy, úgy már a nyár végére átadhatjuk rendelteté­sének a nagymértékben bővített és moder­nizált sertésvágóhídat. Hat dlzőz ÜIM BflRBflM Sonja (orosz-német) paródiák slágere: „Nichts isi de finitiv.“ Léda Í$a# (amerikai) jazzstí- lus, slagere: ,,Miss Otis“ Meiei Mária (magyar) drá­mai sanszon, slágere: „Gócain “ Márkus Mária (magyar) sex appael 1935, slágere: „Cucaracha“ Szenfgyör^yi ImoSa (ma- gyár) lirai sanszon, slá­gere : ,,So schön wie Du“ Hvar Antónia (magyar) apacsstílus, slágere; „Én és a kisöcsém‘ A zsírexporttal kapcsolatos tevékenységről a következő felvilágosítást kaptuk: — A vágóhíd forgalma változatlanul élénk. A szűróhelyeken, a feldolgozóhelyiségekben úgyszól- ván szünet nélkül folyik a munka. A teljes német zsírkontingensből még 51,0 vagont kell leszállítani nz_ év hátralévő hónapjaiban. Ami az Angliába irányuló zsírexportot illeti, ennek még vannak bi­zonyos nehézségei, tisztázatlan kérdései, de remél­jük, hogy ezt is sikerül előnyösen megoldani. Eddig 96 vágón zsírt exportáltak a sertésközvágóhídról Angliába, de egyelőre elszámolatlanul, mert bizo­mányba küldték. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a felhalmozódó sertéshúskészletekkel, ■— azt vála­szolhatom, hogy egyelőre ilyen készletek, szeren­csére nincsenek. A hatalmas exportra készülő szalámigyárak eddig minden mennyiséget felvettek és a gyár­tási idény csak most fejeződik be. poets^ck 'tíö".x’ä'k’körr rifär^Veilds zmu i é g teljes kapa­citásai dolgozik. Bár eddig még inkább próbaüzem­ről lehetett szó, máris jelentékeny mennyiségű kon­zervált húst exportáltak, mégpedig javarészt a ten­gerentúlra. A helyi kikötő Befejezésül érdeklődtünk azoknak a tárgyalá­soknak az állása iránt, amelyek a főváros és a ke­reskedelemügyi minisztérium, illetve az állami ki­kötő kormánybiztossága között indultak meg a közelmúlt hetekben a fővárosi helyi kikötő további sorsáról. — Ezekről a tárgyalásokról — hangzott a vá­lasz — egyelőre nem sokat mondhatok. A megbe­szélések valóban megkezdődtek és igen jó irányban haladnak. Miután mindkét fél messzemenő meg­értést tanúsít, komolyan remélhetjük,, hogy a kí­vánt eredményt sikerül elérni. Alternatív megoldá­sokról lehet szó, hogy ezek közül melyik érvénye­sül, azt előre tudni nem lehet. Szó lehet a két ki­kötő szoros kooperálásáról, de elképzelhető olyan megoldás is, hogy a helyi kikötőt kezelésbe, vagy teljesen át­veszi az állam. Tévedés azt hinni egyébként, hogy a helyikikötőt semmire sem használjuk. Annak ellenére, hogy a fővárosi helyikikötö, elhelyezésénél fogva, arányta­lanul hátrányosabb helyzetben van, mint a nagy kikötő, mégis aránylag- igen élénk forgalmat bonyolít le. Tekintélyes mennyiségű só-, fa-, papír- és pirit- szállítmányok kerültek kirakodásra, s a nagy rak­tárház egy részét az élelmiszer nagyvásártelep cégei foglalták le. Az elmúlt évben a helyi kikötőnek már 40.000 pengő tiszta jövedelme is maradt. Ez az összeg ugyan aránytalanul elenyésző a ki­kötőbe fektetett óriási tőkék mellett, de minden­esetre amellett szól, hogy a kikötőben^ van forga­lom és van mód arra, hogy életképessé legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom