Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-03 / 14. szám

Budapest, 19S5 április 8. ä Búcsú egy üzemigazgatótól Az elmúlt hétnek egy csendes és negatív ese­ménye volt. Az ember szinte szeretné elhallgatni, mert magának a hírnek a közlése is veszedelmesen ártalmas a székesfőváros egyik legnagyobb, leg­tisztességesebb üzemére, az élelmiszerüzemre. Hi­szen ennek a városnak apraja-nagyja tudja azt, hogy a Községi Élelmiszerüzem egy volt Reich Samuval; az egész üzem nagyszerű tevékenysége, szociális és közegészségügyi eredményei, kereske­delmi sikerei, mind-mind Reich Samu nevéhez fűződnek. Ami közel negyedszázad óta ebben az üzemben történt és minden, aminek áldását a nagy- közönség legszélesebb rétegei érezték, Reich Samu személyes ténye volt. És most ez a Reich Samu tá­vozik a vezérigazgatói állásból, távozik váratlanul, úgy hogy betegszabadságra megy, majd egy évi fel­mondási idő eltelte után nyugdíjba vonul. Nem tér többé vissza az üzembe, amelynek egész életét és egész nagyszerű munkásságát szen­telte. Reich Samut elkedvetlenítették, kedvetlenül pedig nem lehet azt a munkát végezni, amelyet olyan tökéletesen végzett mindenhol. Befejezett tények elé állított bennünket a fővárosi üzemek eme legkiválóbb adminisztrátora és leginkább ke­reskedelmi szellemű és szociális érzésű vezetője, ilyenformán nem akarunk senkinek szemrehányást tenni, vagy senki ellen vádat emelni. Győzedelmes­kedtek azonban azok, akik hosszú időn át támadták Reich Samut és akiknek támadása mutatta meg Budapest közönségének, hogy mi is az az élelmi­szer-üzem és ki az a férfiú, aki annak élén áll. Ezek a támadások mutatták meg mindig leginkább Reich Samu erényeit és ezek tették népszerűvé nemcsak Budapest legszegényebb néprétegei előtt, de a középosztály előtt is, amelynek viszonyai szá­mára áldás volt, hogy a legelsőrendü és legegész­ségesebb árut olcsó pénzen szerezhesse be. Ezek mellett szinte másodrendű kérdés az, hogy amikor Reich Samu, Bárczy István és Folkusházy Lajos bizalmából, akik Hollandiából hívták öt haza, átvette ennek az üzemnek vezetését, ez az üzem aligha volt nagyobb, mint egy jobb sajtosbolt, vagy tojáskereskedés. Ma, amikor Reich Samu búcsút mond személyes, egyéni nagy müvének, 700 alkal­mazottat és közel 200 ezer métermázsa évi forgal­mat hagy maga után. Ezt a csodát azonban csak úgy lehetett megcsinálni, hogy a főváros népének bizalmát munkájával, üzleti becsületességével, az elsőrendű áruk közeikké tételével maga felé irányí­totta. Ezért támadták öt és ha most ellenfelei győztek, az nagyon súlyos következményekre ve­zethet. Reich Samu két irányban hozott nyugati szelle­met, nemcsak az élelmiszerüzembe, hanem az egész magyar élelmiszerkereskedelembe. Az egyik irány az árszabályozás volt. Az élelmiszerüzem 23 éven át volt vezérigazgatója rendíthetetlen szilárdsággal állott a helyén és letört minden árdrágító kísérletet, a legegyszerűbb, a legtisztább, a legnemesebb fegyverekkel. Azzal, hogy utoiérhetetlenül kitűnő árut adott és azzal, hogy üzeme megelégedett a legminimálisabb haszonnal, amelyet azonban min­dig bőségesen pótol a rendkívülire emelkedett for­galom. A másik példátlanul nagy hatása volt Reich Samu működésének az, hogy megtanította a magyar húsipart a maga mesterségére. Megtaní­totta arra, hogy kitűnő, ízletes, tiszta, egészséges, vagy ahogy kereskedelmi nyelven mondják, prima árut kell a közönségnek adni. A leghitványabb ha-' zugság az, hogy Reich Samu ellensége volt az ipar­nak. Nem igaz, ellenkezőleg, ő keltette életre, ő tette naggyá, megbízhatóvá, kitűnővé a magyar húsipart. Hiszen az ő hatása alatt történt az, hogy amikor még fővárosi bizottsági tagságot viselő hentesmestereket a háború alatt is élelmiszerhami­sításért ítéltek el, akkor ma, Reich Samu hatása alatt, virágzó nagyvállalatok a hentesipar remekei­vel árasztják el Budapestet. Ha ezeken kívül még valamit megemlítünk, akkor hivatkoznunk kell a háborúban szerzett rendkívüli érdemeire is. Budapest népe élénken emlékszik azokra a zsámolyokra, amelyeken százá­val ültek hajnalonkint a 'községi élelmiszerüzem boltjai előtt. Ezeknek a zsámolyoknak ezreit ma babérkoszorúval kellene ékesíteni. Mert ezek a zsá­molyok voltak a szimbólumai annak, hogyha meg kellett is küzdenie Budapest népének a mindennapi betevő falatéért, de ez a mindennapi betevő falat egyetlen egy napon sem hiányzott senkinek a szá­jából. Nem hiányzott akkor sem, amikor már Európa összes nagyvárosainak lakossága kegyetle­nül éhezett és a német falvakban is a legnemesebb eledel a lekvár volt. Hogy nekünk nem volt ré­szünk az effajta nyomorúságban, mindez Reich Samu nagyszerű élelmezési politikájának eredmé­nye, amelyet ma, amikor távozik rendkívüli sikerei­nek színhelyéről, őszinte megbecsüléssel, elévülhe­tetlen érdemeinek nyugtázásaképpen Budapest minden polgárának emlékezetébe kell idézni. (P- b.) Beér Sándor VÉSNÖK MESTEK 1 V., Gr. Tisza Istvin út B. au. • Telefon : 82-4-29 szivacsalátétos BÉLYEGZŐJE j lands, szép és líszla___ ______ Sz endy Károly háromhónapos polgár­mesteri működésének fényes ered« ménye a komoly beruházási program A legrövidebb időn belül megkezdődik a 21 milliós kölcsön felhasználása Szendy Károly polgármester mindössze három hónapra visszanyúló munkásságának értékes ered­ménye az a nagyarányú közmunkaprogram, amely a közeljövőben a közgyűlés elé kerül. A fedezetet ezekre a hatalmas alkotásokra kölcsönből fedezi a főváros, mert a belügyminisztertől kapott felhatal­mazás alapján 21 millió pengő jut a főváros rendel- Icezésére, valóban kedvezőnek mondható 5.5%-os kamatszolgálat ellenében. A beruházó program magában foglalja a legszükségesebb létesítménye­ket, amelyek mindegyike a főváros új korszakának első lendületét jelképezi. A beruházó program vég­leges összeállítása a következő: A Margit-híd kiszélesítése......................................... 5,000.000 A Budapesti Egyetem tüdőbeteg osztályának építése ............................................................................. 800.000 A balatoni út útszakaszának építése .... 650.000 A Iíungária-körúti főgyűjtőcsatorna és az angyalföldi szivattyútelep építésének költsége ....................................................................... 5,400.000 A Tabán rendezése és parkozása.............................1,275.000 A koúányaluti aluljáró építése.............................. 600.000 A sertcsközvágóhíd modernizálása .... 1,300.000 A nagyvásártelepi raktárház építése .... 600.000 Az Cj Szent János-kórház nőgyógyászati pavillonja ................................................................. 600.000 A Szent Bászló-kórház bét barakkjának építése 150.000 A Rudas-fürdő bővítése és modernizálása . . 1,325.000 iskolaépítések ................................................................. 1,300.000 A XII. és XIII. elöljáróságok felállítása . . 500,000 Az autóbuszok szaporítása .... . . . . 1 nnp Pengő . . . zx,ooo.non A beruházó program végrehajtásáról és annak részleteiről SZENDY KÁROLY dr. pol gármesterliez fordultunk felvilágosításért, aki a következőkben válaszolt a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Alapos és megfontolt előkészületek után állí­tottam össze a beruházó programot, amelyeknek a megvalósításáéval tovább nem késlekedhetünk, ha valóban vigyázunk Budapest világvárosi színvona­lára. A tervezett létesítmények mindegyike nélkü­lözhetetlen, mert a mai berendezések sok tekintet­ben hiányosak és nem mellőzhetjük a folyton fejlődő' nagy­város legelemibb kívánságait. Magától értetődik, hogy a közmunkaprogram a maga részletes indokolásával a közgyűléstől várja a szentesítést és én hiszem, hogy az autonómia, szívesen fogadja a polgármester munkaalkalmakat, teremtő javaslatait. — Nem lehet tovább várni a Margithid kiszéle­sítésével, mert ott a forgalom rövidesen megbénul. A tervek készen állanak és a költségek felét a kereskedelemügyi minisztérium vállalta. Nemcsak arról van szó, hogy a hidat közel hat méterrel ki­szélesítjük és a vülamcsvágányokat középre helyez­zük, hanem a rekonstrukció keretében a híd anyagá­nak egy részét is kicseréljük. Elhangzottak olyan aggodalmak, hogy a Margithid im­már elhatározott kiszélesítése letaszítja a napirendről az annyira sürgetett óbudai híd létesítését, amire kijelenthetem, hogy a Margithid kiszélesítése teljesen független az óbudai híd megvalósítójától. Az óbudai híd tervei ki vannak dolgozva, az anyagi fedezetet pedig továbbra is az eddigi forrásból: az in­gatlan átírási illetékek felemeléséből merítjük. Az óbudai híd tehát mielőbb a megvalósulás stá­diumába jut és bizonyos, hogy a Margithid zavar­talan forgalmával együtt a Duna két partján elterülő északi városrészek közvetlen összeköttetés­hez és gyors fejlődési lehetőséghez jutnak. — A budapesti egyetemi klinika tüdőbeteg- osztályának létesítése 800.000 pengőbe kerül, a költ­ségek egyrésze itt is az államtól esedékes. A főváros kétségtelenül áldozatot hoz, azonban szívesen teszi ezt egyrészt, hogy a népbetegség leküzdésére újabb arzenált teremtsen, másrészt, hogy tiszteletét fejezze ki ezzel a gesztussal a háromszázéyes jubileumát ünneplő Páz­mány Péter Tudományegyetem iránt. — Idegenforgalmi és közlekedési szempontból rendkívül jelentőségteljes a Balaton felé vezető fővárosi útszakasz, ami fokozott lehetőséget nyit a magyar tenger gyorsabb megközelítéséhez. Nemcsak kifogástalan autostrada, hanem közvetlenebb összeköttetés is létesül a Balatonhoz, ami bizonyára hozzájárul a Balaton- kultusz növeléséhez. — A legnagyobb közmunkakomplexum a Hun- gária-körúti főgyűjtőcsatorna és az angyalföldi szi- vaityútelcp építése és az ezzel kapcsolatos kültelki csatornázás. Nemcsak a lakosság testi épségének védelme, hanem közegészségügyi szempontok is indokolják ezeknek a berendezéseknek a sürgős üzembehelye­zését. — Megépítjük a Tabánon átvezető széles fő­útvonalat és parkírozzuk az egyelőre üresen álló hatalmas területet, hogy ezzel előkészítsük e helyen a városrendezést és hogy a budai városrészek cent­rumában fekvő völgy zöld fütakarójával mutasson üde benyomást. — A halálsorompók problémáját mindannyian ismerjük és azok eltüntetésének fontosságát nem kell kiemelni. Meggyőződésem, hogy a kőbányai városrész ilymódon közelebb jut a főváros szívéhez és mintegy nyitányát jelenti a többi halálsorompók végleges lebontásának. — A mezőgazdasági export fejlesztésére irányul a sertésközvágóhíd megnagyobbítása és modernizá­lása. Zsírexportunk tartósan fejlődik, szükséges tehát, hogy higiénikus keretben történjen a külföldi ki­vitelre váró exportcikk feldolgozása. Bekapcsolódik az exportba a nagyvásártelep is, ahol a beruházó program keretében külön raktárház épül. — Az üj Szent János-kórház valóságos város­jellege betetözödik a szülészeti és nőgyógyászán pavillonnal, ami azt jelenti, hogy ez a kórházkomplexum a gyógyítás összes feltételeit így elnyerni fogja. Régi szükséglet a Szent László-kórház két új pavil­onjának építése, hogy ott a férőhelyek miatti pa­naszok megszűnjenek. Világvárosi jelentőséget hoz a Rudas-fürdő modernizálása és a rheuma- szanatórium, amelyek már a fürdőváros első ko­moly megnyilatkozásai. — Néhány iskola építése elmaradhatatlan kö­vetelmény, a további építkezések pedig akkor lesz­nek esedékesek, amikor az autóbuszok szaporítására most kihelye­zendő másfél millió pengőt a BESZKART- től visszakapjuk és azt az iskolaépítési program fejlesztésére fordít­juk. Megvalósul a hegyvidéki és az angyalföldi elöljáróság is, arnelykkel eleget teszünk az öt évvel ezelőtt hozott törvény intencióinak, ahol tudvalevő­leg^ tizennégy közigazgatási kerület felállítása van előírva. Kibővül az autóbuszközlekedés és ebben a vonatkozásban úgyszólván a tökéletességig emeljük e modern jár­művek forgalmát. — Minden törekvésem arra irányul, — fejezte bo a polgármester, — hogy a munkálatok a, legrövidebb időn belül megkezdődjenek és a tavaszi hónapok­ban a munka zajától, az építömunka mozgalmas­ságától, az ipari üzemek és a gyárvállalatok gépei­nek zakatolásától legyen hangos Budapest élete. A polgármester harmincéves jubileuma Bizonyára a nehéz idők és az új, a Szendy-féle stílus eredménye, hogy az elmúlt héten a magyar közélet egyik legkiválóbb pozícióját betöltő férfiú­nak harmincéves jubileumát kétperces ünnepségen végezték el. Valaha a magyar lakodalmak egy hétig tartottak és bizonyos, hogy az ötven, negyven, har­minc, huszonöt, tíz, öt és harmadféléves jubileumok szintén meglehetős időbe, pénzbe, szónoklatba és lakomába kerültek. A minapi jubiláns, aki nem volt más, mint maga Szendy Károly polgármester, a^on kezdte jubileumának megünneplését, hogy egy­szerűen megfeledkezett róla. Talán ö volt leginkább meglepve, amikor a tanácsnoki értekezleten Liber Endre alpolgármester őszinte meleg szavakkal ünnepelte öt és megemlékezett arról, hogy kereken harminc esztendeje foglalta el helyét, egy másod­éves fiatal jogászgyerek a főváros segédhivatalának tintás, kopott íróasztala mellett. Szendy Károly röviden és melegen köszönte meg a kitüntető meg­emlékezést és elővette a soron következő aktát, amelyet a tanácsnoki értekezlet tárgyalni kezdett. Ha a polgármester elveivel ellenkezik is, hogy még egy kis időt és papirost „fecséreljünk” erre a jubileumra, de kötelességünknek érezzük, hogy el­mondjuk: nemcsak a tanácsnoki testület, de Buda­pest népe is őszinte tisztelettel állt meg egy percre munkájában, amikor ennek a harminc esztendőnek a hírét olva,sta az ujság'ban. Erről a jubüeumról igenis, beszélni kell, mert példának kell ott állania ennek a harminc esztendőnek nemcsak a főváros tisztviselői kara, de Budapest egész lakossága előtt. Mert Szendy Károly hárem évtizede kivételes három évtized volt. Nem a kényszer, nem a szigorú főnö­kök, hanem a saját maga lelkiismerete zsúfolta tele munkával és ő maga töltötte meg az alkotások vágyával. A segédhivatali kis jogászgyerek útja a polgármesteri székig megható és követésre méltó példa, mert ez a harminc esztendő minden reklám és minden önadminisztrálás nélkül telt el, de olyan munkában, amelyet meg kellett látnia, észre kellett vennie mindenkinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom