Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-30 / 22. szám
0 Budapest, 1934 május 30 Kísérletezés újabb félmegoldással Négy filléres benzinadó az automobil közúti adójának 50%-os mérséklésére Irta: MAGYAR MIKLÓS törvényhatósági bizottsági tag A múlt év november hónapjában több cikket írtunk e lap hasábjain a lejtőre jutott magyar automobilizmusról és a pénzügyi kormányzatnak ama intézkedéseiről, amelyek oda vezettek, hogy Magyarországon sem az autóhasználat nem tudott lépést tartani a külfölddel, sem az autógyártás nem tudott meghonosodni, mert másfél évvel ezelőtt már az ezirányban megindult kezdeményezést is abban kellett hagyni. Most kivételesen egy félig örvendetes eseménnyel kapcsolatban visszatérhetünk az automobilizmus problémájára. Ez pedig az automobilt terhelő közúti adó rendezésének kérdése. Eégi pa- panasza a magyar autótulajdonosoknak a közúti adónak az a rendszere, amely mellett a terhet eddig minden autótulajdonosra egyenlő arányban rótták ki, akár kismértékben, akár nagymértékben vett részt az automobilforgalomban. A pénzügyi kormányzat végre elfogadta azt az alapelvet, hogy a közúti adót benzinadóvá fogja átváltoztatni, mert hiszen a benzinhasználat a legarányosabb az utak igénybevételével, tehát az útadóterhek a legigazságosabb formában ebben a formában oszthatók meg az autótulajdonosok között. Az alapelv elfogadásának ezt a tényét mindenki örömmel veszi tudomásul, aki az automobillal közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatban áll, mert minden igazságtalanság megszüntetése újabb lökést jelent az automobilizmus fejlődésére. Sajnos az öröm csak félöröm. Mert úgy értesülünk, hogy a pénzügyi kormányzat magáévá teszi ugyan az alapgondolatot, de a lehetetlen állapoton csak 50%-ig hajlandó segíteni. Azt tervezi ugyanis, hogy a közúti adó terhét 50%-ban a régi keretek között tartja meg és az elengedett 50% erejében vezeti be literenként a 4 filléres benzinadót. Kétségtelen, hogy a közúti adó rendszere minden tekintetben antiszociális volt. Annál inkább várta tehát minden autótulajdonos és mindenki, aki az automobil ügyében érdekelve van, hogy a pénzügyi kormányzat végre megszabadítja ettől az igazságtalanságtól. Mindenki azonban csak sajnálattal fogadja, hogy a pénzügyi kormányzat ezúttal is félmegoldással kíván a bajokon segítni. Magyarország vezető köreiben nagyon szeretik a külföldet utánozni. Közgazdasági intézkedéseinkben mindig szem előtt tartjuk, hogy a nyugati államok hasonló vonatkozásban milyen irányban haladnak előre. A pénzügyi kormányzat azonban éppen az automobil kérdésben nem akar a külföld utánzója lenni'. A magyar auté+Majdonosok és mindazok, akiknek az autótartás, autókarbantartás és autókezelés ad kenyeret, nem kívánnak odáig elmenni, ameddig a franciák elmentek, akik a Marne-i csata óta valósággal glorifikálják az automobilizmust, amelynek a nemzet a döntő sikerét köszönhette. Azt sem kívánják, amit Hitlerék megcsináltuk, akik minden új autóvételnél 3 évi adómentességet biztosítottak, mert az autótartásban a nemzeti ügy szolgálatát látják. Németország megengedheti magának azt a luxust, hogy a kormányzat részéről kibocsátott jelszóval adjon tanúságot: „Wer ein Auto kauft, dient der Nation und fördert sich selbst.“ Nem. A magyar automobilizmus mindezt nem kívánja. Csak azt kéri, hogy ha intézkedés történik az autóra vonatkozóan, azzal véglegesen meg ne akadályozzák az automobilizmus életlehetőségét. Imrédy pénzügyminisztertől, a pénzügyi kormányzat fejétől, akinek jóakaratát nincsen okunk kétségbevonni, joggal el lehet várni, hogy ha egy ügynek segítséget akar nyújtani, az valóban is segítség legyen, ne pedig újabb teher. Több, mint egy éve, hogy Magyarországon teljesen megszűnt az autógyártás. Sajnos, fel kellett adni azt a küzdelmet, amellyel ezt az ipart bevezetni megkísérelték. A vámmal tehát most már nincs mit védeni. Pedig milyen magas ennek tétele! Az autó vám magasságát mi sem illusztrálja jobban, mint az a körülmény, hogy egy 3000 P-s autó behozatalánál a vámtétel 1700 P, fázisadó 210 P, pneumatikadó 390 P, kaucsukváltság 210 P, — összesen 2510 P, vagyis az autót csaknem 100 százalékos illetékek terhelik. Kérdezzük, hogy milyen célt szolgál a pénzügyi kormányzat a magas vámmal? Szüksége van arra a magyar közgazdaságnak, az iparnak, a kereskedelemnek, hogy Magyarország forgalmi eszközökben a legszegényebb országok sorába süllyedjen? Nem döbbentik-e meg a pénzügyi kormányzatot azok az adatok, hogy félév alatt Csehszlovákia 4167, Ausztria 857 személyautóval növelte autóállományát, amikor Magyarország csak 57 darabot tudott vásárolni? Nem is beszélve arról, hogy ugyanez idő. alatt Angolország több, mint. 100.000. Németország több' mint 30.000. Olaszország több mint 13.000 autót adott át a forgalomnak1? Elfelejti a pénzügyi kormányzat, hogy a magyar automobilizmus csak üzemanyag és olajfogyasztás révén 6 és félmillió pengőnél több hasznot hajt évenként az államkincstárnak? Ismételten rámutattam arra is. hogy az automobilszakma Magyarországon 38,000 családot foglalkoztat és évenként 175 millió pengőt forgalmaz. Minden kétségen felül áll tehát, hogy az automobilizmus olyan jelentős tényező Magyarország gazdasági életében, amelyet minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kell. A pénzügyi kormányzat tanácsadó szervei nem akarják az idők változását megérteni. És régi pénzügyi elgondolásokat továbbra is érvényben szeretnék tartani. Ezektől a tanácsadóktól a jobb belátó sú cs a minden tekintetben modern gondolkozású pénzügyminiszterhez apellálunk, akitől azt várjuk, hogy az automolizmus ügyét végre szabadítsa meg azoktól a bilincsektől, amelyek életlehetőségét kockázatossá teszik. Francia tudományos Körök lesül véleménye n margarinról Gusztustalan mfihelytitM n kekszgyártásról A tejgazdaságok boldogulása és a nemzetgazdasági érdekek érvényesülése érdekében a magyar mezőgazdasági tömörülések tovább folytatják jogos önvédelmi harcukat a margarinérdekeltségek ellen. Törekvésük alátámasztását célozza a földművelés ügyi minisztériumban készülő margarinrendelet, amely biztosítja a margarinfogyasztás korlátozását, és: előírja, hogy az összes élelmiszer- és vendéglátó üzemek kötelesek a, margarin használatát feltűnő módon a közönség tudomására, hozni. A rendelet mindezideig csak azért nem jelent meg, mert az sok tekintetben érinti a kekszgyárosokat, akiknek termékeiről ennek a kapcsán kiderült, hogy túlnyomórészt margarint tartalmaznak. A közönség mindenesetre a legnagyobb meglepetéssel értesült a kekszgyártás titkáról, amely sok szén illúzió lerombolásával árulja cl, hogy ez a kedvéit élelmiszer tulajdonképpen állati faggyú és növényi zsiradék felhasználásával kerül ki a műhelyekből. A kekszgyárosok azt mondják, hogy gyártmányaik a margarin felhasználásával sokkal állóképesebbek, mintha vajjal készülnének, amel súlyéi szemben azonban az élelmiszervizsgáló álló más kimutatta, hogy az elsőrendű teavaj a keksz preparálására sokkal inkább alkalmas, mini a margarin. Érdekes vádiratot adott ki a margarin ellen a francia orvosok akadémiája, ahol ismételten kétségbe vonták a margarinnak emberi táplálkozásra alkalmas voltát. Francia orvostudósok már régebben kifogásolták, hogy a margarin nehezen emészthető és kimutatták azoknak a vitamn.ónnak és savaknak a teljes hiányát, amelyek a vajnak legfőbb értékét képezik. A párisi orvosi akadémia határozatot fogadott el. hogy a vajat nem lehet margarinnal helyettesíteni, mint azt a szédelgő reklámok hirdetik és a, margaringyártásnak szigorú állami ellenőrzés alá vételét követelték. A francia orvostudósok nyilvánvalóan tájéko zottabbak a margarin értékéről vagy értéktelenségéről, mint a budapesti kekszgyárosok. Hivatott testület véleménye a vajat messze a margarin fölé helyezi és így minden ok megvan arra, hogy a magyar kormány is teljes szigorral üldözze azt az olcsó, de silány zsiradékot, amelynek minden egyes gramja a magyar mezőgazdaság életerejétől veszi el a boldogulást. A Wiener Bankverein beolvadt a Creditanstaltba. Amiről hónapok óta rebesgetnek, a bécsi pénzügyi világ nagy szenzációja megtörtént: a Wiener Bankverein beolvadt a Creditanstaltba. Evvel a hatalmas tranzakcióval megszűnt Becs utolsó önálló nagy pénzintézete, elnyelte az államosított Creditanstalt. A két pénzintézet fúzióját a Wiener Bankverein május 25-én tartott évi közgyűlésén jelentették be. A magyar gazdasági életben is nyomatékos jelentősége van ennek a fúziónak, mert hisz a Bankvereinnak Budapesten fióktelepe van, amely gazdasági életünkben igen számottevő szerepet tölt be. Eltekintve az intézet folyó bankszerű tevékenységétől, érdekeltségéhez sorolja a magyar ipar leghatalmasabb vállalatait, köztük a Rimamurányi vasműveket, a Salgótarjáni kőszenet, a Magyar Vasút forgalmit, a Győri vagont, a Magyar Aszfaltot és még több jelentékeny ipari és kereskedelmi vállalatot. Hogy ezek a nagy magyar vállalatok milyen álláspontra helyezkednek a fúzióval szemben, egyelőre még eldöntetlen, de va lószínű, hogy a magyar pénzintézetekkel fognak szorosabb összeköttetést keresni. A fúziónak e pillanatban a legnagyobb jelentősége az, hogy a beolvasztást az adminisztráció leépítése fogja követni és Bécsben máris elhatározták, hogy a 3000 főnyi személyzetet 900-ra apasztják. Értesülésünk szerint hasonló mérvű személyzeti apasztást fognak a budapesti fióktelepnél is végrehajtani és máris híre kelt, hogy Fischt Ignác ügyvezető igazgatót, Ungvár Imre helyettes-igazgatót, továbbá több aligazgatót és cégvezetőt, valamint a kisebb tisztviselők egész ármádiáját nyugdijazni fogják. Reményi-Schneller Lajos — tőzsdetanácsos. A tőzsde közgyűlésén új tőzsdetanácsosokul Reményi- Schneller Lajost és Tormay Bélát választották meg. Fleissig Sándor elnöki beszédében azt a reményét fejezte ki, hogy a mai súlyos helyzetet a bizalom helyreállása fogja orvosolni. Előléptetések az Országos Magyar Tejszövet- kezeti Központnál. Az OMTK legutóbbi igazgató- sági ülésén Freytag Bélát, Panyigay Lajost, Régeny Gyulát és Zimietzky Károlyt cégvezetőkké, Kompaszt Miksát pedig osztályvezetővé nevezte ki. Hr. Paksy József nagysikerű előadása. A japán dumpingről tartott rendkívül érdekes előadást dr. Paksy József, a Brassói Cellulózegyár ügyvezetőigazgatója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének nagytermében. Az ülésen dr. Chorin Ferenc felsőházi tag elnökölt. A rendkívül érdekes előadás álta- láos tetszést aratott és az előkelő hallgatóság melegen ünnepelte az előadót. Az QKH közgyűlése. Most tartotta évi rendes közgyűlését az Országos Központi Hitelszövetkezet. A szövetkezet üzletrésztőkéje a mérleg lezártakor 20.8 millió pengő volt és ebből 3.7 millió pengő a tagok üzletrésze. 1750 község kapott kölcsönt az OKH-tól, míg mezőgazda- sági termelési hitelt a 100 holdnál nagyobb terület felett rendelkező gazdák részére 741.000 pengő erejéig, a kisebb gazdák részére pedig 1.1 millió pengőig nyújtottak. A takarékbetétek állománya 41.9 millióra növekedett, míg a kihelyezések állománya meghaladja a 204.95 millió pengőt. Az OKH kimutatott üzleti fölöslege 452.878 pengő volt. Az igazgatóság tagjaivá a közgyűlés Ferdinándy Bertalant, Ottlik Istvánt, gróf Majláili Józsefet, dr. Vagy Emilt és dr. Pesthy Pált választotta meg. A Fegyver- és Gépgyár Rt. megállapította az 1933. év- mérlegét, mely a gyárnak csekély foglalkoztatása folytán 1,412.828.11 P veszteséggel zárul. Az igazgatóság javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy ez a veszteség a tőketartalékból fedeztessék. Megalakult a Magyar Gabonakereskedelmi Rt. A Magyar Általános Hitelbank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank gabonaosztályaik tevékenységét racionalizálási szempontból egyesítik és evégből a fenti cég alatt részvénytársaságot alapítanak. Az új részvény- társaság alaptőkéje 2,000.000 pengőben állapíttatott meg. Az igazgatóságba megválasztattak: Beck Róbert (alelnöki, Bún József (alelnök), dr. Beck Lajos, dr. Dobon Aurél, Kállay, Rudolf, dr. Pékár Imre, dr. Perényi István, gróf Széchenyi Károly. A Magyar Gabonakeres- kedehni Rt. június 1-én kezdi meg működését Budapesten (V., József-tér 8.) és kirendeltségeinél: Baján. Osongrádon, Debrecenben, Győrött, Kalocsán. Kisújszálláson, Mezőtúron. Miskolcon. Pakson, Püspökladányban, Szarvason, Szegeden, Székesfehérvárott, Szolnokon. Az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ május hó 28-án tartotta XI. évi rendes közgyűlését intézeti székházéban. A szövetkezet ezévi nyeresége 80,115.64 pengő, amit azonban az 1932. évről áthozott 672.328 52 pengő veszteség csökkentésére fordítanak. A szövetkezőt, melynek tagállománya 9 alapító és 389 rendes tag, össze sen 3,861 757.51 pengő üzletrésztőkével rendelkezik. ) ingatlanainak s felszerelésének értéke pedig meghaladja a négy millió pengőt. A rossz gazdasági viszonyok és a tojiigy rendezetlensége mellett elért kitűnő eredmeny az igazgatóság céltudatos gazdasági politikáját igazolja. A HÁTOE a rendkívüli házadópótlék eltörlését követeli Gróf Somssieh Tihamér elnöklése alatt a Ház- és Telek- tulajdonosok Országos Egyesülete (HATÓÉ) május 24-ér. igazgatósági ülést tartott. Az igazgatósági ülésen Szende Péter Pál ügyvezető elnök a rendkívüli bázadópótlék el törlésére irányuló akcióit ismertette. A rendkívüli pótlé kot annakidején átmenetileg kreálták s ennek ellenére most már bárom év óta áll fenn. A házbirtok az átmeneti megterhelést nem tudta elviselni, annak állandósítása végveszéllyel fenyegeti. Rámutatott továbbá arra, hogy a házbirtokosoknak nemcsak saját, de az egész nemzet érdekében kötelességük a bérek további csökkenéséi meg akadályozni. Egerszalóki Czinler István dr. a köztisztviselői lakbérleszállítás káros hatásaira hívta fel a figyelmet. Az igazgatósági ülés többek hozzászólása után elhatározta. hogy a HATÓÉ azon régebbi előterjesztését, hogy a bérleményeket egy év eltelte előtt egvik fé’ se mondhassa fel. a kormány előtt nyomatékosan újólag sürgősen kérelmezni fogja.
