Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-21 / 8. szám

Budapest, 1934 február 21. yjymzQ&Tiimap McgvállozlattáK a fővárosi reformjavaslat sérelmezett pontjait Hozma lead és a Községi Polgári Párt képviselőinek indíí- vűityal az égész vonalon érvénuesttlteh— Szerdala meg­kezdi a Kéjtvfselöiiáz a javaslat általános tárgyalását PESTI KIRAKAT Prix jix A régi jó békeidőkben azok voltak a legelőke több üzletek Budapesten, amelyekben az ajtók fö­lött, a pult fölött ott díszlett ez a csábító felírás:' prix fix. Aztán magyarul is: szabott árak. Hova lettek ezek a feliratok, hova tűntek, miért kellett feledésbe menniök? A prix fix-et, a szabott árat is elsodorták vájjon a forradalmi idők? Most azután úgy látszik, igen erőteljes mozgalom indult Buda­pesten a kereskedők között, hogy a prix fix-et újból jogaiba iktassák, sőt, hogy jogait erőteljesen Id­lerjesszék. Szó van ugyanis arról is, hogy rendeleti- leg tegyék kötelezővé a szabott árakat és ebben az irányban már deputációznak is a kereskedelmi mi­nisztériumban. A kereskedők azt állítják, hogy ez a közönség­nek is kívánsága. Ha úgy mondanák, hogy érdeke, azt száz százalékig elismernénk, üe hogy kívánsága lenne, ezt nem mernénk elmondani a budapesti és különösen a vidéki magyar közönség minden réte­géről. A. kereskedők még jobban tudhatják ezt, mert hiszen még jobban ismerik a közönséget. Mi nem ismerjük annyira, mint ők, mégis meg vagyunk róla győződve, hogy igen sok embernek, de még több asszonynépnek az egészségéhez tartozik egy kis jó alkudozás. An gard-ban állani a kereskedő­vel szemben. Bajnoki tornát vívni vele, vagy box- versenyben leknockautolni és elvinni a tizpengős árut kettöötvexiért, ez olyan asszonyi bravúr, amilyet csak a legintelligensebbek engednek el könnyű szív­vel, Valahogy az az érzésünk, hogy a kereskedők hiába fogják kiragasztani, hayigoztatni és akár har­sogni a prix fix-et, a budapesti asszonyok, de még iyilcább a vidéki látogatók megcsóválják a fejüket és azt fogják mondani, hogy emögött már megint valami huncutság van. Miuláyi pedig ezt megálla­pították, kétszeres erővel kezdeyiek hozzá az alku­dozáshoz. Vájjon ki ne tudná azt, hogy a magyar vásárlóközönség egy része be sem teymé a lábát azokba az üzletekbe, amelyekben a prix fix kiírása nélkül is szabott árak vaymak. Ez a közönség na­gyon jól tudja azokat a helyeket, ahol a legjobbayx lehet alkudni és miután azt hiszi, hogy az egyéni győzelem mélységesen leveri az árakat, szívesen csak ezeket a helyeket keresi föl. De nem is hinyiénk, hogy tökéletesen összeegyez­tethető volna-e az a kereskedelem szabadságával, ha rendeletileg mindenkitől egyformán szabott ára­kat követelnének. Egész sereg alkuvásra alapított üzlet menne azonnal csődbe, mihelyt neki a nagy­szerű, százéves belvárosi cégek mintájára, szintén szabott árakkal kellene dolgozniok, mikor az ő üz­letüknek létalapja miyidenkor az volt, hogy oda be- meyit a vevő és betegre alkudta önmagát. Csak ön­magát, mert végeredményben a kereskedő még min­dig jól járt és jót mosolygott a műpárviadalon, amelyben az egyik fél egész leikével, ő pedig ked­ves játszadozással vett részt. Ezt a játékot teljesen elvenni a közönségtől, viszont egyes kereskedői ré­tegeket megfosztani attól, hogy az alkuvás szenve­délyével megáldott, vagy megvert közönséget to­vábbra is annak kedve szerint szolgálja ki, talán nem volna igazságos dolog. Azért legyen prix fix ott, ahol az üzlettulajdo­nos amúgyis a maga üzletének reputációja érdeké­ben ragaszkodik a szabott árhoz. Van itt még egy nagy argumentumuk a prix fix-es hadjárat veze­tőinek. Ez az érv pedig az, hogy az idegenforgal­mat veszélyezteti a körülmény, hogy Budapestről elhíresztelik, mennyire kell alkudozni, cigánykodni, ha az ember be nem akarja magát csapatni. Ebben sem hiszünk. A külföldi vásárló nem azokat az üz­leteket keresi fel, amelyek a hazai alkudozók lelki- szükségleteit elégíti ki. A külföld a város előkelő negyedeiben vásárol, ahol amúgy sincs helye az alkudozásnak, ahol amúgyis szabott árak vannak, de ha mindenáron külön is föl akarják tüntetni, hát tegyék ki újra a régi békebeli táblákat, hogy prix fix, itt csak szabott áron lehet vásárolni. A budapesti és különösen a vidéki közönségnek pedig csak hagyják meg azt a külön kis gyönyö­rűséget és ha már a drága pénzéért vesz valamit, legalább az alkudozásban kiélhesse igen szerény és hasznot hozó szenvedélyét. Hunyadi János """""""TEBMfcSZBTES KESERŰV1Z Ai EMÉSZTŐSZERVEK LEGKIVÁLÓBB GYÓGYVMEB. EGY HÁZTARTÁSBAN BEM HIÁNYOZHAT HATÁSÁBAN FELÜLMÚLHATATLAN SAXLEHMER AHDRÄS, BUDAPEST Február 22-én, és 25-én délután fél 3 órakor ŰGETŐVERSEHY Változatlan érdeklődés kísérte az elmúlt napok- ? ban is a fővárosi törvényjavaslat bizottsági vitáját, az izgalmak azonban lassanként elhalkulnak annak a méltányos magatartásnak a nyomán, amely Ke- resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter részéről a törvénytervezet tárgyalásának tartama alatt szaka­datlanul megnyilvánult. A legélesebb ellenzéki ér­zelmű képviselők sem argumentálnak most már az­zal, hogy a kormány egyszerűen meg akarja szün­tetni az önkormányzatot és hatalmi érdektől vezé­reltetve követel a maga számára széles beavatko­zási jogkört. A régi törvény hiányosságainak pót­lása és a gyakorlati élet követelményeinek biztosí­tása tükröződik vissza a törvényjavaslat rendelke­zésein: ezt a megállapítást most már mindinkább szélesebb területeken hangoztatják, olyanok is, akik a közelmúltban még brutális javaslatról beszéltek. A belügyminiszter számos módosítást tett magáévá és ha bizonyos rendelkezések az eredeti merev for­mákkal szemben most már engedékenyebb szelle­művé változtak, úgy ennek az érdemét a belügymi­niszter megértő felfogásán kívül Kozma Jenő fellé­pésének kell tulajdonítani, aki a javaslat vala­mennyi pontjáról beható tanácskozásokat folytatott az illetékes körökkel. Kozma Jenő indítványai majd­nem kivétel nélkül méltánylásra találtak a belügy­miniszternél és így a javaslat sok tekintetben meg­változott formában kerül a plénum elé. Változatlan marad a polgár­mester Kinevezési jogköre Hosszabb vita folyt a fővárosi tisztviselők alkal­mazásáról és a polgármester kinevezési jogköréről. Bródy Ernő és Rassay Károly az önkormányzat sé­relmét látták a polgármester ily módon kiszélesített hatáskörében. Kozma Jenő módosító indítványának elfogadása után a belügyminiszter hangoztatta, hogy a kinevezési jogot kizárólag szakszerűségi kívánalmakból vették feí. Ez nem lehet sérelmes az önkormányzatra, mert a polgármester, akit a jövőben is a közgyűlés választ: mindenkor az önkormányzat híve lesz. A tanügyi alkalmazottaknál ugyancsak módosítás történt és az új szövegezés szerint a kultuszminiszter beleszólási jogát a jövőben magasabb nemzetnevelési szempontok szabják meg. Nem növelik a számszék létszámát Űj szövegezésben fogadták el a számszékre vo­natkozó szakaszt, amelynél a belügyminiszter hang­súlyozta, hogy célja a kinevezett és független státusbeliek alkalmazása. Az ellenőrzés szükséges­ségét minden oldalról elismerték és Usetty Béla fel­szólalása után a belügyminiszter kijelentette, hogy az állandó ellenőrzést a takarékosság jegyében akarja keresztülvinni. Nagyjából a mostani státus­sal kíván dolgozni, végleges megkötöttséghez nem járul hozzá, de a korlátozás céljából bizonyos módo­sításokat magáévá tesz. Megváltozott a kijelölő választmány Hatásköre A főtisztviselők kijelölésére vonatkozó szakasz­nál Kozma Jenő azt kérte, hogy ne csak a polgár- mestert, az alpolgármestereket és a tiszti főügyészt jelölje a jelölőválasztmány, hanem ez a jog minden főtisztviselő választására kiterjedjen. A belügyminiszter kijelentette, hogy el­fogadja Kozma Jenő indítványát, de a választmány mindig az illető közgyűlésen kívánja megválaszt- tatni, azért, hogy ne legyenek kitéve a pályázók ál­landó ostromának. Ugyancsak elfogadja a belügy­miniszter Kozma Jenőnek azt az indítványát is, hogy a polgármesteren kívül a többi állásnál ne a belügyminiszter, hanem a főpolgármester gyakorolja a helyettesek kijelölését és hogy a helyetteseket kizárólag a főváros tiszt­viselői közül válasszák. A közgyűlés és az üzemek Az üzemekről szóló szakasznál Kozma Jenő azt javasolta, hogy kötelező legyen az üzemi választ­mány megválasztása és ennek valamennyi tagját a közgyűlés delegálja. Petrovácz Gyula, Kelemen Kornél, Rassay Károly, majd Payr Hugó a választ­mány hatáskörének részleteiről kértek felvilágosí­tást. A belügyminiszter kijelentette, hogy a főváros üzemeit csak felelős tényezők ve­zethetik: a polgármester és az üzem igaz­gatója. Az üzemi alkalmazottaknál Kozma Jenő azt in­dítványozta, hogy az alkalmazási szerződést a pol­gármester a közgyűlésnek mulassa be. Büchler Jó­zsef, Rassay Károly, Petrovácz Gyula, Bródy Ernő, Payr Hugó után a belügyminiszter hangsúlyozta, hogy a polgármester jogkörét gyakorlatilag nem lehet megkötni az üzemvezetők alkalmazása tekin­tetében. A miniszter hozzájárult ahhoz az indít­ványhoz, hogy a szerződéstervezetet a közgyűlés tárgyalja. A részvénytársasági formában működő üzemek­nél Kozma Jenő kifogásolta, hogy az igazgatósá­goknak a polgármester minden korlátozás nélkül utasításokat adhasson. Indítványozta, hogy csak olyan keretek között adhasson utasítást, amelyeket a törvényhatósági bizottság megállapít. Kérte a belügyminisztert, hogy ne kormánybiz­tosokat, hanem miniszteri biztosokat delegáljon az üzemekhez. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter hozzájárult az indítványhoz és hangoztatta, hogy általános elvi utasításokat a közgyűlés, ezen kereteken belül pedig a polgármester ad. Minden szankció a közgyűlés kezében marad. Kozma Jenő tiltakozott az ellen, hogy a tör­vényhatósági bizottság feloszlatása esetén a kor­mánybiztos korlátlanul gyakorolhassa a törvényha­tósági bizottság jogkörét. Javasolta, hogy a kor­mánybiztos csak halaszthatatlan esetekben gyakorolja ezeket a jogokat. Petrovácz Gyula a kormánybiztos működését a jogerős feloszlatáshoz kívánta kötni. Büchler József és Payr Hugó észre­vételei után a belügyminiszter kijelentette, hogy nem kívánja a kormány jogkörét a régi törvény­cikkel szemben bővíteni. Tizenhettagy ellenőrző bizottság Nagy érdeklődés kísérte a törvényjavaslat leg­fontosabb intézkedésének: a szanálási tervezel végrehajtására a 11 tagú ellenőrző bizottság kikül­désére és a törvényhatósági bizottság hatáskörének a szanálási tervezettel kapcsolatos megszűkítésére vonatkozó szakasz tárgyalását. Kozma Jenő az ellenőrzőbizottság létszámának 17-re való felemelését kívánta, Petrovácz Gyula a szanálási tervezet végre­hajtásának egy évre való korlátozását, Büchler József a szakasz törlését kérte. Rassay Károly sze­rint ez a szakasz az autonómia megsemmisítését jelenti és ugyancsak a törlést kérte. Payr Hugó megnyugvást talált abban, hogy az ellenőrző bizottság hozzászólhat a főpol­gármester intézkedéseihez. A belügyminiszter kijelentette, hogy a rendszer­ben van a fogyatékosság és hogy sürgősen meg kívánja oldani a fővárosi adminisztrációban és a háztartásban mutatkozó feladatokat. A legnagyobb lojalitással kíván a kivételes jogkörben eljárni, amelyet ezekután a bizottság többsége elfogadott. A közgyűlés feloszlatása A következő szakasz kimondja, hogy a belügy­miniszter tetszésszerinti időben anélkül oszlat­hatja fel a közgyűlést, hogy a határozat ellen pa­naszt lehessen tenni a közigazgatási bírósághoz. Kozma Jenő és Petrovácz Gyula különböző módosí­tásokat terjesztettek be, amire a belügyminiszter kijelentette, hogy a választói névjegyzék kiigazítására irányuló kívánságokat feltétlenül teljesíti. A fővárosi törvényjavaslat bizottsági tárgyalása ezzel befejeződött és a képviselőház plénuma előtt kedden beterjesztik a javaslatot, amelyre vonatko­zólag Niamesny Mihály előadó a jelen cikkünkben vázolt módosítások figyelembevételével megtette je­lentését. A jelentést kinyomatták és a képviselők között szétosztották. A fővárosi törvénymódosítás vitája szerdán délután kezdődik, amelynek során számos érdekes felszólalásra van kilátás. Szertefoszlott a legenda... A közigazgatási bizottság hétfői ülésén Petro­vácz Gyula és Bánóczy László nyíltan felvetették azt a kérdést, hogy Borvendég Ferenc alpolgár­mester és Szemethy Károly tiszti főügyész részt- vettek-e adatszolgáltatással, vagy más információk­kal a szőnyegen lévő törvényvényjavaslat előkészí­tésében. Szemethy Károly tiszti főügyész nyomban az ülésen visszautasította ezt az állítást és nyilat­kozatát a bizottság teljessége megnyugvással fo­gadta. Borvendég Ferenc alpolgármester, aki a hétfői ülésen betegsége miatt nem vehetett részt, a csütörtöki tanácsülés napirendje előtt válaszolt a személyére vonatkozó kérdésre. Általános ügye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom