Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-04 / 27. szám
Budapest, 1934. július 4. at 5 PESTI KIRAKAT Abduííab, a tabáni kísértet Tagbaszakadt, öles alakját először abban a l’cstői cs romantikus viskóvárosban, láttam, amelyet már utolért a csákány-halál. Tabán liliputi házai között sűrűn feltünedezett Abdulla h, a cukorkaárus, tenyerén hordozott üzletével. Főként estendc, amikor a holdvilág tékozlóan szórta ezüstjét a kis viskók széltépte és esőmarta tetőire, imbolygott végig Abdullah ama girbe-görbe utcácskákon, amelyekben még mindig érezni a levegőben régi nyarakon elsóhajtott szerelmes szavak és forró fogadkozások parfőmjét. ' Már régen clpoidadt kocsmaküszöbökön lépdelt át a szálas bosnyák cukorkaárus fehér köpenyében, mely mesterségét jelezte. Basszus hangon, melyre már némi fátyol! dobott az idő és talán a lievülten felhörpintett pohár italok, kínálgatta valóbau dédelgetett, mert tenyerén hordott kis boltja magukat kellető édességeit. A széles tálcán elhelyezett, rendbe sorakoztatott cukorkaneinüek között vezetőszercpet játszottak a pálcikákra fűzött cukros szilvák, fügék és vékony szeletekre szabdalt égetett mandulák, amelyeket lelkes, de tört magyarsággal kínálhatott Abdullah. A kis tabáni bormérések homályos sarkaiban megbújó szerelmes párok, vasárnapi tereferére kiruccanó benszülöt- tek asszonyai voltak a derék bosnyák vándorcukorkás vevői. És miután Abdullah serény és dolgos ember volt. aki egyébként török cukorkaáruit maga gyártotta, szaporán gyűltek zsebébe a tíz- és húszfilléresek, amelyeket, késő éjszakáig barangolva, istenigazában kiérdemelt. A minap búcsúztam ifjúságom, hajdani önfeledt kor- helykedésem színterétől, Tabántól, ahol boldogult és áldott emlékű barátommal, a magyar irodalom nagy magános zsenijével, Krúdy Gyulával annyiszor álmodtuk meg az életnek e valóságnál vigasztalóbb folytatását. Poldi bácsi kocsmájának, az ötszázéves, ma már földdel egyenlővé tett „Mély pincé“-je körül láttam ődöngeni Abdullaht. Hatalmas alakja kissé meghajlott, valami fájdalmas vonás mélyült a szája szegletébe: az időnek az a barázdája, melyben a gondok csíráznak. A hangja, dörmögő basszusa is esett vagy féloktávot és még jobban tompult zöugéjó- nek érce Is. Felújítottam Abdullaliva! régi intim barátságomat, A nagy darab emberek kedves és suta szerénységével öntötte ki előttem a szívét, miközben fojtott és félig elszabadult sóhajok hullámoztatták a mellkasát. Elpanaszolta, hogy milyen céltalanul rója most már a budai utcákat, nyitogatja a kocsmaajtókat. Egyre gyérebben akad olyan vendég, aki a török mézért és egyéb édességekért néhány filléres kiadásra kész. A szerelmes párok — sóhajtotta — huss, elrepültek. Szegény Abdullah, derék bosnyák barátom! Megzördült az élet klímája és még nyáron is fáznak a szivek az élet nagy zimankójában, Ezért kell néked fehér kísérteiként, a boldogult Tegnap visszajáró szellemeként loholni az éjszakában, mint ahogyan annyian végezzük ezt a ros- kasztó futkározást. Amint Abdullah tört szavaiból, csonka magyar mondataiból kivettem, külön tragédiájának érzi, hogy kenyér- keresetének régi, ódon harctere elpusztult. Most az élete delén túl kellett megválnia a hegynek kanyargó, nevekben is romantikus utcáktól, ahol Abdullah muzulmán lelke bizonyára ama idők lehelletét érezte, amikor még török pasák uralma alatt állott Buda. Egyébként a derék bosnyák cukorkaárus szívben és lélekben magyar. Felvillanó szemekkel beszél a ferenejózsefi időkről, amikor ő még az egyik bosnyák gyalogezrednek volt az őrmestere, majd vitéz frontharcosa. A törpe tabáni házaknak már az omladékáit is eltakarították, hogy lefektessék az alapjait egy új, modern villanegyednek. De amikor a nappal, nyomában az esttel fáradtan, aléltan roskad a budai hegyekre, Abdullah ott ténfereg azon a csupasz területen, ahol a tabáni viskóváros élt és úgy ődöng, mint aki nem tudja, hogy a múlt visszahívhatatlanul eliramlott. Várkonyi Titusz. KORÁNYI ES IR0DLICI! NAPELLENZŐ FÉM PORTÉL és reoŐnyqyArtmAnyai KÖZISMERTEK Gyár i Budapest, Ktslaludy-utca 5. Telefon: Cukorbetegek részére újabb tápszereket, tésztákat hoztunk forgalomba minimális szénhydrát tartalommal. Glasner Miksa tápszergyár részvénytársaság Budapest VI. Király-utca 56. szám. Telefon: 22-9-14 Köztisztviselőnek a közönség lelkiismeretes szolgálatán kívül más célkitűzése nem lehet — mondja Szendy Károly, az új alpolgármester Üdvözlő írások, levelek, táviratok tömege, küldöttségek és közéleti személyiségek sokasága kereste fel az elmúlt napokban a főváros új vezető tisztviselőjét: Szendy Károly dr. alpolgármestert, hogy üdvözölje őt megválasztása alkalmából. Az új alpolgármester még nem foglalta el hivatalát, melyre csak akkor kerül sor, ha ebben az állásban a törvényben előirt kormányzói megerősítés megérkezik. Szendy Károly ezért még a tanügyi osztály tanácsnoki irodájában dolgozik és intézi azokat a magasabb döntést kívánó ügyosztályi feladatokat, amelyek olyan sűrűn adódnak ebben a kényes ágazatban. Szendy Károly alpolgármester közmondásosan a legkiválóbb tisztviselők sorába tartozik. Mintaképe a szorgalomnak, a gyors intézésnek, a lelkiismeretes alaposságnak, amellett önérzetes hirdetője annak a meggyőződésnek, hogy a üözhivatalnok hivatása csak egy lehet: a köz lelkes szolgálata, amely nem érdem, hanem szilárd kötelesség. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen ezért erről a témakörről intézett kérdést Szendy Károly dr. alpolgármesterhez, aki a következő kijelentést tette: — Megingathatatlan felfogásom, hogy mi tisztviselők elsősorban ^ közönségért vagyunk és kötelességünk, hogy a közönséggel való közvetlen érintkezésben az ügyek és az elintézés gyorsaságát keressük, más oldalról pedig arra kell törekednünk, hogy a közönség jólétének hűséges sáfárjai legyünk. A köz szolgálatát ellátó tisztviselőnek szerintem más hivatása és célkitűzése nem lehet. — Azzal is tisztában vagyok, hogy a vezető tisztviselő ezeknek a céloknak csak helyesen irányított tisztviselőkkel lehet eleget tenni. Éppen ezért súlyt helyezek arra, hogy a polgármester úr által részemre megállapított ügycsoport tisztviselőivel a legintenzívebb és legkollegiálisabb érintkezést tartsam fenn. Be kell látnia minden tisztviselőnek, hogy az a mi saját érdekünk is, hogy a közönség az ügyvitellel meg legyen elégedve. mert a főváros lakosságán keresztül a törvényhatósági bizottság csak akkor lesz hajlandó anyagi érdekeik szempontjából áldozatot hozni, ha hivatásunkat megértéssel párosult szakértelemmel állítjuk a közönség rendelkezésére. Több, mint program ez a keresetlen egyszerűséggel elmondott néhány szó, amit Szendy Károly, az alpolgármesteri állásra emelkedett tisztviselő pályatársai elé vetít. Szendy Károlyt nem a politika vitte a főváros élére, hanem a megbecsülés és az elismerés, amelyet egyénisége iránt fejezett ki a főváros közgyűlése, amely méltó pozícióra emelte az ideális közhivatalnokot, Budapest tisztviselő- karának ezt a kimagasló értékét. Megoldják a főváros és a közmunka- tanács között a hatásköri ellentéteket A műszaki racionálás a vállalkozók érdekeit is szolgálja A polgármester az év elején elrendelte a műszaki közigazgatás nácionaiizáiásáiiak előkészítéséit. Felkai Ferenc tanácsnok, racionalizálási biztos mellé az időközben elhúnyt Krencsey Géza műszaki főtanácsos helyett Bánócz^y Béla tanácsost rendelte ki a polgármester. Hónapokig tartó tanulmányozás és előkészítés után végre eljutottak idáig, hogy úgy a központi, mint a kerületi közigazgatás műszaki vészére megtehetik reformjavaslataikat. A műszaki racionalzálás előkészületeiről és a terrvezett újításokról Felkai Ferenc dr. h. tanácsnok a következőkben tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát: A műszaki racionalizálás előkészületeiről és a zeljövőben befejeződik. Reméljük, hogy a tervezett intézkedések .alkalmasak lesznek arra, hogy a fővárosi igazgatásnak ez a sokszor éles kritikával kísért munkaterülete helyesen, célszerűen és a mai viszonyokhoz ail’kalmazkodóan szolgálja ía közönséget és a főváros érdekeit, amellett pedig harmonikusan beleilleszkedjen a főváros egyetemes igazgatásába. A reformról szóló konkrét javaslatok az Őszszel kerülnek a polgármester elő. Nagyon komoly és nehéz feladat a racionalizálás előkészítése, mert a főváros igazgatásának egyik leglényegesebb része ma már a műszaki igazgatás. Az 1933. évi költségvetésben például az összes műszaki és műszaki vonatkozású hitelek az összköltségvetés dologi kiadásainak nyolcvan százalékára rúgnak. — A racionalizálás alkalmából nem érdektelen visszapillantást vetni a főváros műszaki ügyvitelének fejlődésére: 1801-ben nevezték ki Pest városában az első „földmérőt“, 1927-ben szervezték meg a városi mérnöki hivatalt. A mérnöki hivatal egészen 1911-ig működött, ekkor felosztották és megszervezték az önálló műszaki ügyosztályokat. — A sorra kerülő racionalizálás alkalmával gondoskodás történik az összes idevonatkozó jogszabályok megreformálásáról, tisztázni kell a szervezeti kérdéseket és meg kell oldani a műszaki tisztviselők továbbképzésének problémáját. Eldöntésre kerül, hogy fennmaradjanak-e a mostani műszaki ügyosztályok, vagy visszaállítsák a megszüntetett mérnöki hivatalt? Harmadik megoldásul kínálkozik az önálló műszaki csoport megszervezése, amelyes az összes feladatköröket egyesítené és mindegyik rendszerből átvenné a jót. Meg kell oldani, hogy ennek az önálló műszaki csoportnak legyen-e rendelkezési joga, vagy csak végrehajtó szervként működjön. Ezek egyelőre mind nyílt kérdések és a készülő előterjesztés mindegyik megoldás előnyeire és hátrányaira rá fog világítani. Bármelyik mellett történik is a döntés, nagyon fontos, hogy biztosítva legyen az egységesség a műszaki ügyek intézésében, mert ma a főhiányosság, hogy az ügyvitel szerteágazó. A reform során meg kell találni a módot a Közmunkatanács és a főváros között fölmerülő problémák megoldására is. Ma ugyanis építésrendőri és más nagyfontosságú műszaki ügyeikben parallel működik a főváros a Közmunkatanáccsal és ez csak bonyodalmakra és az igazgatás meglassítására -vezet. — Fontos kérdés a kerületi műszaki igazgatás reformja. Rengeteg belső adminisztratív átszervezés is szükséges. Centralizálni kell a vállalkozók és a válla- latbaadott munkák nyilvántartását, hogy biztosítva legyen az arányos elosztás.. Végül meg akarjuk -szüntetni azokat- -az apró, de kellemetlen momentumokat a racionalizálás révén, amelyek súrlódási felületet jelentettek sok esetben a munkáltató főváros éis ia munkavállaló között. A főváros közönsége, az iparos-, kereskedő- és vállalkozótársadalom -sok reménységgel várja ezt a reformot is, abban a hitben, hogy a jövőben a polgárság műszaki természetű dolgait majd simábban As gyorsabban intézik a hivatalokban.
