Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-14 / 11. szám

Huszonnégy ediU évfolyam 'Budapest, 1934. március 14. 11. szám Eiöfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavsIlonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség ős kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Teletem : 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 MBBSBHK9 Nincs meglepetés | vezető Oltásokban nem követi llsztuji­tos o fővárosi törvény eictbeieptcteset Máir egészen különös színben látjuk a dol­gokat, lia visszatekintünk azokra az esemé­nyekre és azokra az izgalmakra, melyek az új fővárosi törvényjavaslat tervének nyilvános­ságra jutásakor lejátszódtak. Igaz, hogy sok víz lefolyt azóta a Dunán, igaz, hogy a javas­latban és a javaslat körül is sok minden meg­változott, de végeredményben jólesik látni Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nyu­godt alakját és hallani megnyugtató, tiszta szándékokat sugárzó beszédét, amikor a ja­vaslat általános vitáját felszólalásával befe­jezte. Ha nem a sajtó rapszodikus híradásai­nak izgalmai között jutott volna tudomá­sunkra a kormány tervezete, hanem a belügy­miniszter maga mondta volna el azzal a fér­fias nyíltsággal, államférfiúi komolysággal, amellyel most hallottuk beszélni, talán sok­minden másként történt volna. De az is lehet­séges, hogy így volt jobb. Hiszen senki sem tagadhatja, hogy az elvek csatájából, az izgal­mak tüzéből kerültek ki mindig a világtörté­nelem során is a legjobb eredmények. A pol­gárság javát szolgáló intézkedéseknek meg­kell vívniok a maguk hai'cát a közélet fó­rumán. És mégis jólesett hallani a belügyminisz­ter szavából mégegyszer és még aláhuzottab- ban, hogy sem az alkotmány, sem az autonó­mia nincsen veszedelemben, hogy ez nem párt- politikai harc, hanem harc a pártpolitika el­len és érezni a belügyminiszter beszédéből, hogy a nagy világégés közepette még mindig szebb és jobb a csöndes reformok hámjával befogni magunkat a kor száguldó szekerébe. És jólesik olvasni a Fővárosi Hírlap mai szá­mában a belügyminiszterrel folytatott beszél­getést, amelyből most már megtudhatja Bu­dapest polgársága, hogy a törvény végrehaj­tásánál, hogy a szanálási tervnél nincs több meglepetés. Csöndben folyik az adatgyűjtés, készül a tervezet, amelyet bizonyára lesz ér­zéke a kormánynak olyanformában végrehaj­tani, hogy Budapest világvárosi nívója ne szenvedjen csorbát, hogy nagyszerű szociális, egészségügyi és kulturális intézményei el ne sorvadhassanak. A puliiármcsfer. az alpolgármesterek és a választolt iolisttviselOk az áj törvény alapján látják el adminisz­trációs tisztüket — Az 1934 évi költségvetés sorsa — A szanálási tervezet nem fog meglepetést kelteni iíereszfes-Físcher Ferenc belügyminiszter a javaslat általános vitája után nyilatkozott a Fővárosi Hírlapnak Két hetes vita után lezáródott az ország­gyűlés képviselőházában az új fővárosi tör­vényjavaslat általános megbeszélése. Most már a részleteken van a sor. Az általános vitát Ke­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter zárta le nagyhatású, bár kemény kritikát tartalmazó, de objektív és éppen ezért megnyugtató be­szédével. A belügyminiszternek magának volt mód­jában megállapítania, hogy az az izgalom és nyugtalanság, amelyet ennek a törvényjavas­latnak híre keltett, részben a bizottságokban folyt eszmecsere revén lehiggadt, részben pe­dig elült a törvényjavaslat képviselőházi tár­gyalása alatt. A belügyminiszter megállapí­tása teljesen helyes, de természetes is, hogy leghiggadtak a kedélyek, amikor a miniszter maga igen nyomatékosan kifejezésre juttatta, hogy a magyar kormány sohasem fogja magát arra elhatározni, hogy az alkot­mányt megsértse, vagy azzal szemben járjon el. Rendkívül érdekes volt és minden oldalon megértésre talált a belügyminiszternek a mai korszellemről tartott fejtegetése. Keresztes- Fischer Ferenc nem az az államférfi, aki szó­virágokkal és frázisokkal akarja a feketét fehérnek feltüntetni, hanem az a politikus, aki nyíltan rámutat cselekedeteinek a kor­szellemből való sarjadására. Ez a kor, a mi­niszter szerint, de minden józan ember sze­rint is, ma még be sem látható, mélyreható társadalmi és politikai átalakulásnak a kora, az államok küzködnek a forradalmak és a diktatúrák között, ez a kor tehát nem a szabadságjogok túlságos kiterjesztésének, hanem in­kább a főhatalom és az állami tekin­tély erősítésének a kora. Ilyen körülmények között egy ilyen világ­alakulatban, mint amilyenben ma élünk, a belügyminiszter javallata még mindig erőtel­jes ragaszkodást jelent a régi tradíciókhoz, védelme az alkotmánynak és lehető kiküszö- lője a pártpolitikának. A belügyminiszternek ez a fejtegetése mély hatással volt a képviselőházra, amely immár megnyugodva várja, hogy az ríj törvény végleges formát öltsön a részletes vita során. És mi lesz azután? Ez az a kérdés, amely ma már nemcsak a politikusokat, nemcsak a városházát, de Budapest polgárságát is erő­teljesen érdekli. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt nagy beszédének elmondása után beszél­getést folytatni Keresztes-Fischer Ferenc bel­ügyminiszterrel. Első kérdésünk azokról az elterjedt és ellenőrizhetetlen hírekről szólott, amelyek a főváros tisztviselőinek további sorsával foglalkoznak. Keresztes-Fischer Ferenc űr. helilguminiszfer válasza igen határozottan így hangzott: — Teljesen téves az a felfogás, mintha az 1930. évi XVIII. törvénycikk módo­sításáról szóló törvényjavaslat törvényerőre való emelkedése után és a kiadandó végrehajtási utasítás alapján a főváros vezető tisztviselőinek állása megszűnne és ezen az alapon tisztújításra lenne szükség. Erről szó sines. Ilyen rendelkezés a javaslatban nincs, tehát nem is következhetik be. — A polgármester, az alpolgármesterek és a törvényhatóság által választott főtisztviselők mindaddig hivatalukban maradnak, amíg megválasztásuk időtartama le nem jár, illetve amíg megbízatásuk érvényben van. Tisztújító közgyűlés tehát csak akkor lesz, amikor ezeknek a főtisztviselőknek a mandátuma lejár. Addig is azonban az autonómia közigazgatásának vezetői az új törvény alapján látják el az adminisztrálás teendőit. Ez fog történni és semmi más. De még egy meglepetésnek a lehetőségét is elhárítja Keresztes-Fischer belügyminisz­ter a Fővárosi Hírlap-nak adott nyilatkozatá­ban. Nem éri Budapest polgárságát meglepe­tés ott sem, ahol nagyrabecsült, minden tisz­teletet megérdemlő, népszerű, munkás főtiszt- viselői kara dolgozik. Előrelátható volt, hogy vak hirek azok, amelyek tisztújításról beszél­tek. A főváros lakossága, ha meghallota ezeket a szorgalmasan terjesztett híreket, csak cso­dálkozva nézhetett velük szembe. Miért és kinek volna szüksége itt tisztújításra, mikor a főváros polgármestere, alpolgármesterei és főtisztviselői kara minden oldalról, a kormány részéről csak úgy, mint a polgárság részéről a legnagyobb megbecsülésben részesül. Ezek az emberek küzdöttek, dolgoztak, teremtettek, alkottak és kiérdemelték mindenkinek a bizal­mát. Nemcsak a logika bizonyítja azt, hogy nincs szükség tisztújításra, de bizonyítja maga az új törvény is, amelyben ilyesmiről szó sincsen. Végül pedig itt van a belügymi­niszter autentikus nyilatkozata, amely ezen a téren is meghozza azt a megnyugvást, amelyre szükség van akkor, amikor egy új törvény egészen új feladatait kell megvalósítani vala­kiknek. Vájjon kik lehetnének ezek a valakik? Csak azok, akik eddig is becsületesen, nagy­szerű eredményekkel sáfárkodtak a városhá­zán és akiknek kijár a polgárság tisztelete és megbecsülése, de egyben hálája is. A Fővárosi Hírlap munkatársa megkér­dezte a belügyminisztert, hogy mi lesz a sorsa a főváros 1934. évi költségvetéséneik, amelyet a Itt meg kell jegyezni, hogy miután az or­szággyűlés ezentúl 12 órás üléseken tárgyalja a javaslatot és ülést tart azokon a napokon is, amelyeken rendszerint pihenni szoikott, való­színű, hogy egy hét alatt már a felsőház bizott­sága elé kerülhet a fővárosi törvény. Politikai körökben természetesen számítanak arra, hogy a bizottsági vita lezajlása után a felsőház egy­két nap alatt végez a javaslattal, úgy hogy az új fővárosi törvény a Ház húsvéti szünete előtt törvényerőre emelkedhetne és a kormány már az. pj törvény alapján hagyja jóvá az 1934. évi költségvetést. most még érvényben lévő 1930. évi XVIII. tör­vénycikk szerint április 1-ig jóvá kell hagynia. A törvényes határidőre meg lesz-e a jóváhagyás? Az érdeklődés középpontjában e kérdé­sek mellett legfőképpen az a tervezet áll, amelyet a belügyminiszter a fővá­ros szanálására dolgoz ki és amelynek végrehajtásával a főpolgármestert kívánja megbízni. A tervezet elkészítéséhez szükséges adatokat most gyűjtik a fővárosnál. A Fővárosi Hírlap munkatársa megkérdezte a belügyminisztert: nem kelt-e majd meglepetést ez a tervezet éppen úgy, mint annakidején a fővárosi törvényjavaslat keltettf — Egyelőre — felelte a miniszter — szándékosan vártam és ezideig nem írtam alá a költségvetést, mert bízom abban, hogy a törvényben előírt terminusig életbe tudjuk léptetni az új törvényt és már annak az alapján tudok intézkedni. Amennyiben április 1-ig még sem lépne életbe a fővárosi novella, akkor még a régi törvény alapján intézkedem. Megtörténhetik, hogy jóváhagyom a költségvetést azzal a kikötéssel, hogy ha életbelép az új törvény, annak intézkedéseit a költség- vetés végrehajtásánál irányadónak kell tekinteni. FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL

Next

/
Oldalképek
Tartalom