Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-07 / 10. szám
Hudapesí, 1934. március 7. IQ. szám Huszonnegyedilí évfolyam Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZáH ARA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonok&an FELELŐS SZERKESZTŐ DACSŐ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VB. ANDRASSY-ÚT 60 Telefess : 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 HUSZÁR ALADÁR főpolgármester nyllaikszlh a lő városi Hírlapnak a tisztviselői kar becsületének megvédéséről, a lőzsefvárosi bűnök szigora megtorlásáról, a megüresedett főtisztviselői állások betöltésének elhalasztásáról és aktuális idegenforgalmi kérdésekről Ä telepesek Az egész világ' nagy gondjai között a magyar főváros sem lehet mentes a gondoktól és ha áttekintjük a közelmúlt kommunális történetét, azt kell látnunk, hogy nem egy kedves, szép, szükséges, sőt akárhányszor nélkülözhetetlen tervről kellett lemondani. Kiépített, százszor megalapozott tervek, amelyeknek már az anyagi feltételei is megvoltak, szenvednek ilyenformán halasztást, vagy esetleg meghiúsulást is. Ezért van az, hogy a legtágabb pletyka, a legrosszabb hírforrásból származó híresztelés is hitelre talál, amikor arról van szó, hogy ezt, vagy azt a tervet lomtárba kellett dobni. Legújabb ilyen hír, amiben hinni sem nem akarunk, sem nem merünk, az, hogy a városszéli telep tovább fejlesztése abbamarad. Mint ismeretes, a főváros ezt a telepet egymillió pengős MABI-köl- csön segedelmével létesítette és a telep első fele 600.000 pengőt emésztett föl. Most a fáma szerint arról lenne szó, hogy a megmaradt 400.000 pengőt nem akarják erre a célra fordítani. Nem árt, ha ebből az alkalomból emlékünkbe idézzük a történteket. A főváros a Külső-Jászberé- nyi-úton kísérletképpen csinálta ezt a telepet, amelynek azt a hivatást szánták, hogy a város legszegényebb rétegeit juttassa hajlékhoz. Egészséges, emberhez méltó otthon az elesetteknek, a harcot már nem bíróknak: gyönyörű gondolat volt. Megszépítették ezt még azzal, hogy a kislakás mellé kertecskét is adtak: műveljék meg a városszéli lakók a kétkezíik munkájával és ezáltal is könnyítsék meg a maguk életét. Aztán még egy kicsit a hónuk alá nyúlt a főváros azzal is, hogy amikor 54 ikerházba, vagyis 108 egyszoba-konyhás lakásba a múlt esztendő közepén beköltözhettek, a kerteket már felszántva találták és ingyen kapták a szükséges palántákat is. Hát nagy öröm, nagy boldogság lehetett ez: a kis lakás háromszáz négyszögöles telekkel, heti öt pengő haszonbérért! Valósággal azt lehet mondani: a főváros módot adott nekik új élet kezdésére. Es most le kellene mondani arról, hogy talán mégegyszer ennyi, vagy talán még több ember juthasson el az xij élet kezdéséhez, mert a főváros a már előirányzott, megszavazott 400.000 pengőt meg akarja takarítani. Nem hihetünk a kósza híreknek, hiszen minden jel azt mutatja és a józan ész, a gazdasági helyzet, a kor eszmeáramlata, a politikai tendenciák, amelyek életünket irányítják, azt követelik, hogy a szociális gondolkodás fejlődési vonalának mind jobban ki kell tárulnia, az embermentés szent akaratának mind jobban segítségére kell sietnie az érző társadalomnak. Á ma népi politikájának elengedhetetlen követelménye, hogy minden ember életéről, élelméről, hajlékáról és ha lehet kenyéradó munkájáról gondoskodni kell. Ha a Külső-jászberényi-úti telep száznyolc családnyi első lakója kísérlet volt, akkor már-már be kellett bizonyosodnia annak, hogy ez a kísérlet kitünően be- ^ ált, mert nemcsak ingyen kenyeret és nemcsak nyomorszállást adtunk nekik, hanem otthont és 'munkát is. Mi tehát a szociális gondoskodás ideális formáját látjuk a városszéli telepekben és éppen ezért meggyőződésünk egész erejével lándzsát kell törnünk mellette. És ne felejtsék el, akiket illet, hogy legalább száznyolc újabb család várta a telep második felének megépítésétől a maga újjászületését. Sok hely van, ahol takarékoskodni lehet, de ott, ahol a szociális érzés parancsol, nincs jogunk a leszerelésre, de még a halogatásra sem. Ezeknek a telepeseknek életet adunk a kezükbe, munkára kényszerítjük őket és még a szociális megsegíttetés kamatait is megfizettetjük velük. Ezek azok az ínségesek, akikre nem fizetünk rá. Minél többet kellene ebbe a sorsba emelni, hogy visszanyerjék önérzetüket, önbizalmukat és munkakedvüket. Az új fővárosi törvény megélénkült politikai légkörében sok izgalom vili árzott, a nagy mozgalmasság azonban nem rendítette meg nyugalmában Huszár Aladár dr. főpolgárfnestert, aki változatlan fáradhatatlansággal és nyugalommal intézi a hatáskörében ősze futó nagyfontosságú ügyeket. A főpolgármester kora reggeltől a késő délutáni órákig dolgozik íróasztala mellett, délután a képviselőház üléseit látogatja, hogy! -a fővárosi törvényjavaslat vitáját .meghallgassa; azonkívül reprezentál, fogadja a jelentkezők tömegeit, informáltatjja magát az aktuális problémákról, elnököl a különböző üléseken: nem zavartatja magát a főváros körül kavargó vihartól. Mint a kormány bizalmának lététéhogy remélhető-c a fölisztviselői állások betöltése és ennek révén a tisztviselők sorozatos előléptetése. Tudvalevő ugyanis, hogy nyugdíjazások révén most már öt tanácsnoki állás üresedett meg, amelyekre nagy számban pályáznak majd azok a főtisztviselők, akiknek eddigi munkássága és beosztása indokolttá teszi a tanácsnoki állások elnyerését. Erről a kérdésről a főpolgármester a. következőképpen nyilatkozott: — A készülő fővárosi törvényjavaslat a főtisztviselői állások betöltéisét túlnyomórészt a polgármesterre ruházza és így megszűnik az a rendszer, amelyik a vezető pozíciókra a választás gyakorlatát alkalmazta. Ilyen körülmények között nem tartom valószínűnek, hogy a belügyminiszter úr engedélyt adjon az állások betöltésére, mert nyivánvalóan nem kíván prejudikálni a törvényjavaslat szellemének. — Én a magam részéről szeretném, ha a belügyminiszter úr hozzájárulna az állásoknak mielőbbi betöltéséhez és keresni fogom az alkalmat ahhoz, hogy ilyen irányban megfelelő előterjesztést tegyek. A fővárosi tisztviselői kar jogos előmeneteli lehetőségeihez segédkezet kívánok nyújtani és nem mulasztom el az alkalmat, hogy illetékes helyen az állások betöltéséhez szükséges hozzájárulást szorgalmazzam. Sajnálatos eseménye volt az elmúlt hót krónikájának az a néhány megtóvedt tisztviselő, lakik a józsefvárosi szegénysegélyek számára fenntartott összegekből saját maguknak jogtalan kiutalásokat eszközöltek. A főpolgármester a vizsgálat megindí- tásániak első percétől kezdődően figyelemmel kísérte annak minden mozzanatát és a legnagyobb gyorsaságot követelte a vizsgálat lefolytatásában. — A szóbanforgó elöljáróságon történt cselekmények etikai szempontból a legnagyobb felháboi'dást váltották ki bennem — úgymond és a legszigorúbb álláspontot foglalom el ebben a kérdésben, A szegények pénzéből egy fillérnek sem szabad más! célra kerülnie és akik ebben a vonatkozásban akár egyénileg, akár pedig elnézésből hibásak, azokkal szemben a megtorlás mindenképpen indokolt. Gyorsan és radikálisan kell példát statuálni, hogy lássa a közvélemény: ilyen bűnök megtorlatlanul nem I maradnak. Álláspontom az, hogy ál-humanizmusból nem lehet kegyelmet gyakorolni. A megtévedt tisztviselők manipulációja nem szabad, hogy árnyékot vessen a tisztviselői menyese, különösen a közelmúlt időkben vette ki részét abból a feladatból, hogy a kormány és a főváros között mutatkozó ellentéteket szerencsésen áthidalja. Munkássága mindkét irányban eredményes volt és személyét még népszerűbbé tette mindazokban a körökben, ahol egyenességéért és nyílt fellépéséért mindenütt becsülik. Nagyarányú elfoglal tság'a mellett is alkalmat adott arra, hogy az időszerű kérdésekről a Fővárosi Hírlap számára nyilatkozzon, amelyek ma elsősorban érdeklik a közvéleményt. A Fővárosi Hírlap munkatársa mindenekelőtt azzal a kérdéssel fordult kar nagy és becsületes testületére és én tartozom ennek a testületnek azzal, hogy eltávolítsam mindazokat, akik nem közéjük valók. Jól ismerem a fővárosi adminisztrációt és ezért kétszeres súlyt helyezek arra, hogy ennek a hivatalnoki karnak kiváló tagjaira semmiféle árnyék ne boruljon. Az eljárás megindult és a példás büntetés soron következik. Köztudomású a főpolgármesterről, hogy valósággal szívügyének tekinti az idegenforgalom kifejlesztését és a Budapest—fürdőváros megvalósítását. Meggyőző erővel és imponáló fanatizmussal hisz abban, hogy Budapest predesztinált világfürdő, mert szerencsésen összetalálkozik a gyógyforrások és fürdőik sokfélesége, csodálatos hatása a szórakozást! és kultúrát nyújtó metropolissal, amellyel cz- időszerint egyetlen külföldi gyógyhely sem dicsekedhetik. Ennek a nagyszerű mozgalomnak fanatikus előharcosa Huszár Aladár főpolgármester ós minden alkalmat megrágná ahhoz, hogy ebben az irányban aktivitásra serkentse az illetékes tényezőket. A fürdőügy és az idegenforgalom állásáról a következőket mondotta munkatársunknak: — Végtelenül örülök annak, hogy Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter úr a gondolatot magáévá tette és expeditiv erővel dolgozik azon, hogy Budapest idegenforgalmi centrum és elismert nemzetközi gyógyfürdőváros legyen. A miniszter úr céltudatos energiával építi ki az idetartozó összes gondolatok valóra- váltását és minden alkalmat felhasznál arra, hogy Budapest fürdői megfeleljenek a modern követelményeknek. Kölcsönt szerzett a Rudas szanatórium megvalósításához és hajlandó további kölcsönt biztosítani a városligeti artézi-kút feltárásához is. A legnagyobb érdeklődéssel figyeli a Gellért-fürdő és a Rudas-fürdő között tervezett fürdősétány megvalósítására irányuló tervek alakulását és ezen túlmenően az idegenforgalom fejlesztésére buzdítja az összes érdekelteket. Meggyőződésem, hogy az eredmények nem fognak elmaradni és az eddigi kilátások olyan biztatóak, hogy Budapest ez évi idegenforgalma rekordméretekre n számíthat. A külföldről kedvező érdeklődés mutatkozik minden irányból és bizonyos, hogy a tavasszal és a nyáron a külföldi utasok tömegei érkeznek fővárosunkba. A nehéz gazdasági viszonyok fokozott figyelmet követelnek ennek a ^ lehetőségnek a legmesszebbmenő kiaknázására és siker esetén Huszár Aladár dr. fipslgirmesterhei,
