Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-28 / 9. szám
HuszonnégyediU évfolyam Rudapest, 1934. február 28. 9. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 A Gáspárdy-lemez BESZÉLGETÉS Scitovszky Béla ny. belügyminiszterrel a fővárosi javaslat képviselőházi vitájáról Aggodalmak a kösgyülés és a polgár- mesler meg nagyobbodóit ßaidsköre miatt Néhai való jó Eötvös Károly rettentően rossz véleménnyel volt a szakértőkről. Valósággal az emberiség átkának tartotta őket és ha a vajda állás- foglalásaiban, megállapításaiban volt is valami fölényes, groteszk túlzás, de a mélyén mindig meg lehetett találni az igazság magvát. így van ez a szakértőkkel is, különösen az újkori, a modern szakértőkkel, akikről, hogy mit mondana ma a vajda, ha élne, szinte nem is merjük elképzelni. Ezek az új szakértők rendesen úgy születnek, hogy hozzászólnak egy témához és miután bátran tudják előadni a tetszetős, a népszerű, de a valóságot nem mindig fedő gondolataikat, egyszerre szárnyára kapja nevüket a hír. Egy szép napon arra ébrednek, amire sohasem gondoltak, ami sohasem volt szándékukban, hogy ők: szakértők. Ilyen jószándékból kritizáló, de a dolgok ismeretével nem rendelkező, népszerű szónoka lett a fővárosi ügyeknek Gáspárdy Elemér országgyűlési képviselő is. Egészen bizonyos, hogy amikor először felszólalt, nem akart mást, csak javítani és ehhez nem is volt szüksége pontos és helytálló adatokra, a fővároson ütni azonban évtizedes divat és Gáspárdy Elemérből is szakértő lett. Bizonyára nagyon el van foglalva a kerületével, rengeteg szolgálatot tesz a választóinak és így bizony abból a tantárgyból, amelynek szakértőjévé avatta a hír, nem igen tud elkészülni. De ha már szakértő, kritikus pillanatokban ki kell állani. Mit csináljon ilyenkor? Előveszi a régi jó Gáspárdy-lemezt, amelyet már valamennyien nagyon jól ismerünk. Ez még nem is volna nagy baj. A veszedelem ott kezdődik, hogy a Gáspárdy-lemez- nek az adatai ma is ugyanazok, mint ezelőtt három esztendővel, vagy még többel voltak. Pedig, de sok víz lefolyt a Dunán, de sok fizetésredukció volt az államnál és a fővárosnál egyaránt azóta. A Gáspárdy-lemez azonban, ha a fizetések kérdését nem is igen firtatja már, de a különdíjazásokat még mindig éppen úgy kárhoztatja, mint ezelőtt pár esztendővel. Itt a hiba, ezért nem szabad régi, átjátszott lemezekkel dolgozni. Amikor először beszélt ezekről a dolgokról Gáspárdy Elemér, akkor még csurrant-csöppent egy kis mellékjövedelme a fővárosi tisztviselőnek, aki, mint azt éppen Borvendég alpolgármester szájából nemrégen hallottuk, egészen más beszámítás alá esik, mint az állami, akinek sokkal jobb az előmenetele. Elfelejtett azonban az újabb dolgoknak utánanézni a főváros hivatásos szakértője, mert még híre sem volt fővárosi reform- javaslatnak, amikor már a múlt esztendő során megszüntette a polgármester az összes külön munkadíjakat, az elöljáróságok kiszállási és egyéb díjait. Közben aztán jöttek a sorozatos fizetésleszállítások, úgy, hogy bizony azok a bizonyos mammutjövedelmek ma már csak a mesében vannak meg. Aztán ott van a városháza lochnesi szörnye: az álláshalmozás. Nincs ennél népszerűbb dolog ma, mint odavágni, hogy azt a teremburáját, meg kell szüntetni a fővárosnál az álláshalmozásokat. Hogy kik ezek az álláshalmozók, bemutatunk egyet Gáspárdy képviselő úrnak. Egy orvost. A fővárosnál volt százhatvan pengő fizetése és ugyanennyit ka.- pott az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesületétől. Ez összesen háromszázhúsz pengő. Ha tudná a képviselő úr, hogy milyen munkát kell ezért a háromszázhúsz pengőért végezni és ha tudná, hogy egy esztendeig éjszakánkint a verejték verte ki az orvos homlokát, amikor arról álmodott, hogy ő is álláshalmozó, akkor a képviselő úr maga ölné meg ezt a lochnesi szörnyet. A hasonló esetek egész tömege derült ki és az egész álláshalmozás elleni akció mindössze néhány visszaélésszámba menő esetnek likvidálásában merült ki. Ami álláshalmozás azonban volt, azt megszüntették, külső beavatkozás nélkül, kezdte maga az autonómia, hiszen Gáspárdy képviselő úr is az autonómia által összeállított adatokkal brillírozott legutóbbi beszédében. Az autonómia akciója szintén a reformjavaslat nélkül és a reformjavaslat előtt kezdődött és fejeződött be. Volt aztán néhány kritizáló szava Gáspárdy Elemérnek a főváros adminisztrációjára vonatkozólag is. Ezzel szemben nem kell külön argumentálni, mindössze elegendő tanú maga Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki ezt az adminisztrációt teljes mértékben kifogástalannak találta és találja. Mindez tehát egészen ártalmatlan és önmagát megcáfoló vád. A főváros polgársága azonban egyetlen A fővárosi törvény módosításának első híre sokáig emlékezetes izgalmakat hozott a politikai életbe. Nem titok, hogy a kormányzópárt tagjai között is számosán voltak olyanok, akik az első elgondolások erőteljes rendelkezéseit hibáztatták és illetékes helyeken kifejtették azt a meggyőződésüket, hogy a fővárosi ügyigazgatás megreformálása a radikális eszközök nélkül is sikerrel keresztülvihető. A nyers tervezet megváltoztatása érdekében indított akciónak erőteljes támogatást adott Scitovszky Béla nyugalmazott belügyminiszternek fellépése, aki a legmértékaki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az a törvényjavaslat, amely most a képviselőházban tái’g'yalás alatt áll, túlnyomórészt eltér magától a törvény- tervezettől. Érdemben többet nem mondok a javaslatról, mert az már politikum volna. Politikai szempontból pedig a javaslattal azért sem foglalkozom, mert kívánságaim ebben a vonatkozásban honorálást nyertek. — Az eredeti javaslat gerince mindenesetre megmaradt. A különböző rendelkezésekből azonban csak három szakasz maradt meg a maga lényegében, míg új szakaszok közbeiktatásával a tervezet tulajdonképpen kibővült. — Annakidején, amikor beterjesztettem a most érvényben lévő törvényt: a javaslat kodifikálása során behatóan elmélkedtem a főváros problémáin. Az ok, amely a jelenlegi javaslat szerkesztését involválta, nézetem szerint ma is fennáll. Kétségtelen, hogy az 1872. évi és az 1886. évi törvények jó alkotásoknak bizonyultak, amit az is alátámaszt, hogy sokáig voltak érvényben, sőt egyes rendelkezései úgy ma, mint a jövőben fennmaradnak. Az 1886. évi törvény hozta meg a közigazgatási bíróság elvi határozatának a jogát. A jelenlegi törvénnyel szemben Amint előre látható volt, a megnyugodott hangulat légkörében indult meg a múlt héten a fővárosi törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása. A javaslat erősebb rendelkezéseinek bírálata és ezzel kapcsolatban az intézkedések enyhítése a bizottsági tárgyalás keretében zajlott le és mert a belügyminiszter számos vonatkozásban honorálta Kozma Jenő indítványait és módosításait: ponton mégis arra kéri Gáspárdy képviselő urat, hogy igazságosabb eszközökkel dolgozzék. Ez a pont pedig az, a.hol a képviselő úr a vidéket állítja szembe a fővárossal. Itt a budapesti polgár azután büszkén üt a mellére. Ez nem álláshalmozási, ez nem mammutfízetési vád, ez egyszerűen méltatlan kritika Budapestnek azzal a lakosságával szemben, amely egyynagában az ország adójának több, mint hatvan százalékát fizeti. Ugyanakkor pedig a magyar nemzeti kultúrának centruma, vezére annak a kulturfölényre való törekvésnek, amely nélkül legszentebb álmunk, a revízió meg nem valósítható. Az ország adójának hatvan százalékát fizeti a polgárság és ugyanakkor szertesugározza az országban a kultúra áldásait, a betegággyal, orvossal és orvossággal látja el a vidék betegeit. Ez a polgáradóbb tényezők előtt mutatta ki, hogy az 1930. évi XVIII. törvénycikk bőségesen gondoskodott a kormány szükségszerinti beavatkozásának biztosításáról. Az eredeti javaslat körül kialakult vitában tiszteletreméltó figyelemben részesült Scitovszy Béla minden argumentálása, mert belügyminisztersége alatt éppen ő képviselte a jelenlegi törvényt, amelyik az autonómia és az adminisztráció paritásos együttműködését tűzte maga elé. A pai’lamenti vita központjában álló javaslatról és annak megítéléséről folytattunk beszélgetést módosításokkal is elérhettünk volna bizonyos változásokat Például a törvényhatósági tanács tagjainak a számát 17-re leszállítani, az üléseknek nyilvánosságot adni, a tisztviselők választásának a jogát megszüntetni: — mind olyanok, amelyek megfelelhettek volna a viszonyoknak és az újabb igényeknek. — Most, hogy e jogok többsége visz- szaszáll a közgyűlésre, nem titkolom azt az aggodalmamat, bogj^ az új közgyűlés túlterhelődik és alaposan igénybe veszik majd a munkásságát. Ugyanekkor azonban a felelős tényező bizonyos tekintetben felelőtlenné válik, mert olyan anyagi és költségvetési kérdéseket kell minden segítség nélkül intéznie, amely túlzott igénybevételt hoz magával. Minden pályázat felett maga a polgármester dönt, minden megrendelést a polgármester ad ki, ami nagy körültekintést és fokozottabb felelősséget jelent, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a bizottságoknak csak a vélemény adási szerepük marad meg. Scitovszky Béla ny. belügyminiszter értékes fejtegetéseiből kitűnik, hogy a részleteknél megteszi a maga észrevételeit és bizonyosra vehető, hogy a városházi igazgatás megkönnyítését célzó kívánságai a plénumban megértésre fognak találni. az eredetitől meglehetősen eltérő törvényjavaslat került a plénum illetékessége elé. Amíg a törvénytervezet végleges, szövegének isme rete előtt éles támadások hangzottak el a reform ellen, addig a parlamenti vita már visszatükrözi az összes pártok megváltozott magatartását. A vita első napján Jánossy Gábor inkább kedéság nem érdemli meg azt, hogy Gáspárdy képviselő úr a tiszteletreméltó vidéki polgársággal követ vettessen ránk. És nem ez az intenciója a fővárosi törvénynek sem. Gáspárdy képviselő úr hangja nem az a hang volt, amelyen Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter bölcsessége nyilatkozik meg minden alkalommal, amikor a fővárosról gondoskodik és Budapest lakosságának a javára törekszik. De nem ezekből az indulatokból és nem ezekből az okokból sarjadt ki maga a fővárosi törvény reformjavaslata sem. Ez a javaslat építeni, javítani, boldogítani törekszik a főváros lakosságát és ha az a bölcsesség, amely eddig erőteljes korrektúrát végzett a részletkérdéseken, tovább is megnyilatkozik, akkor el is éri célját, Scitovszky iéla dr. ny. belügyminiszterrel. Felvonulnak az érvek a reformjavaslat melleti is ellene
