Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-21 / 8. szám
Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ...... 24 PENGŐ FÉLÉVRE ...................................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes SBUSs>pavin@nekbcm FELELŐSSZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MENDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VB. ANDRÁSSY-ÜT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Sipficz Jenő polgármester: A főváros költségvetését egyensúlyban akarom tartani minden nehézség ellenére Is Jl polgórmesíer nyilaíKo&iK o Fővárosi Mir lap- ban a Tabán és áss Fr&séfoeí-sugárúí magvalósításáról, as auíobussparK Kívánatos szaporításárólp a szegénygonáosás elsőrangú fontosságáról és snás aKíuális városi problémáról A fővárosi törvény parlamenti tárgyalása és ennek kapcsán felmerült izgalmak megnyilvánultak a városházi élet minden vonalán. Az elmúlt napokban több fórumon szóbakeriiltek a novellával kapcsolatos kérdések, ezek azonban nem téríthetik e'l az adminisztrációt attól, hogy munkásságát változatlanul folytassa a köz érdekében. Sipőcz Jenő polgármestert alaposan igénybe vették a közigazgatási bizottság és ezt követőleg a törvényhatósági tanács ülései, ezen túlmenően azonban a polgármester megszokott fáradhatatlanságával intézte a székesfőváros nagy ügyeit. A politikai kérdések teljes kikapcsolásával várnak megoldásra bizonyos nagyér- dekességű és sorsdöntő ügyek, amelyek egyaránt foglalkoztatják az adminisztrációt és a közvéleményt. Ide tartozik többek között a Tabán és az Erzsébet- sugárút megépítése révén várható hatalmas közmunka-program, a közlekedési problémák sokasága, a költségvetés egyensúlya biztosításának napi- rendretűzése, amelyek felett a döntést érthető várakozás előzi meg minden oldalon. A Fővárosi [űrlap munkatársa felkereste Ifpicz Jenő dr. polgármestert, aki a Tabán és az Erzsébet-sugárút problémájáról a következő nyilatkozatot tette: A költségvetés lecsökkenteti keretei nem nyújtanak lehetőséget ahhoz, hogy a közmunkákat szélesebb mederben folytassuk és ezzel munkát adjunk a meglehetősen tétlenségre kárhoztatott iparnak és vállalkozásnak. A nehéz viszonyok súlyosan érintik ezeket a foglalkozási kategóriákat és a főváros a jelen helyzetben is mindent elkövet, hogy a költségvetésbe sorozott közmunkák révén foglalkoztassa az iparosságot. A rendelkezésre álló összeget megfelelő arányosításban használjuk fel erre a célra és az elmúlt hónapban is kereken 5 millió pengőt juttattunk közmunkák céljaira és közvetve a gazdasági élet vérkeringésébe. — Túlmenően a ^ megszabott kereteken gondoskodni kívánunk olyan lehetőségekről, amelyek a fentemlített foglalkozási ágaknak komoly mozgalmasságot biztosítanak. Ebben a vonatkozásban előtérben áll a Tabán és az Erzsébet-sugárút megvalósítása, amelyek az építkezés^ összes szakmáinak, valamint az út- és csatornaépítőknek jelentenek komoly feladatokat. A Tabán előmunkálatai folyamatban vannak és az Ipari Munkaszervező Intézet lcölcsönének felhasználásával még ebben az évben megindulnak az alapvető tennivalók. Az Erzsébet-sugárút megvalósítása tekintetében én annak a pozitív álláspontnak vagyok a híve, hogy ezt a munkát feltétlenül végre kell hajtani. A fedezet kérdésében biztató eredmények vannak kilátásban és meggyőződésem, hogy ezzel a két nagyarányú teljesítménnyel meg fogjuk változtatni az ipar és a vállalkozás kényszerű tétlenségét. — Az az elgondolásunk, hogy a végleges Tabán-tervek a törvényhatósági tanácsnak megfelelő módon bemutattassanak. Mindent el fogok követni arra vonatkozólag, hogy az autonómia ezt a kérdést minél sürgősebben elintézze. Az utóbbi időben sűrűn elhangzott az a kívánság, hogy nem lehetne-e az Autóbuszüzem forgalmát még jobban fokozni azzal, ha hetikártyákat, vagy általában bérletjegyeket rendszeresítenének. Az ilyen természetű kívánság-ot azzal indokolják, hogy az autóbuszt or g alom lényegesen kiterjeszkedne, mert bizonyos réteg ilymódon az autóbuszok stabil utazóközönségévé válna. Sipőcz Jenő polgár- mester errevonatkozó'lag a következő nyilatkozatot tette: — Arra a kérdésre, hogy nem volna-e időszerű a villamosvasútnál nyújtott kedvezményeket az Autóbuszüzemnél is bevezetni, nem lehet határozott igennel válaszolni. Ezt az ügyet nagyon meg kell fontolni, mert egy ilyen kezdő vállalatnál, amely ma még deficittel küzd, a jövedelmek csökkentése nagy veszélyeket rejthet magában. Uj autóbuszok tömeges beszerzése viszont, — amely lehetővé ' KeresztesMerFirenc Ezen a helyen számtalanszor emlékeztünk meg már arról a szeretettel teljes bánásmódról, arról az objektív ítélkezésről, amelyet Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a székesfővárossal szemben gyakorol; ezúttal azonban külön is végig kell tekintenünk azon a kemény tusán, amelyet a belügyminiszter Budapest közigazgatásának reformja körül vív politikai^ ellenfelekkel, politikai barátokkal és nyilván önmagával is. Ez a harc most pihenőhöz érkezett el; időnk és módunk van egy kis elmélkedésre és szemlélődésre. Mi ezt a harcot Budapest polgárságának szemszögéből néztük elejétől fogva és nézzük ma is. Budapest polgársága békét akar, ezt a békét, nyugalmat, alkotómunkát azonban csak akkor érheti el igazán, ha önmaga gondoskodik önmagáról, önmaga irányítja a maga sorsát. Magyarán: Budapest polgársága számára nem másodrendű kérdés az autonómia kérdése. Ezt a polgárságot meglepte, ennek a polgárságnak élesen a húsába vágott az a fölesz- mélés, hogy a főváros autonómiáját éppen az a belügyminiszter akarná megcsorbítani, akit eddig ennek az autonómiának legfőbb védelmezőjének tudott. A fővárosi javaslat első formája, amelyet magyarázat, a szándékok és rugók megismertetése nélkül pőrén dobott elénk a túlfürge sajtóhírszolgálat, mindnyájunkat meg dermesztett és az első perctől kezdve csak egyben nem tudtunk kételkedni: a kormány és a belügyminiszter alkotmány- tiszteletében és jószándékában. Azóta azonban sok minden történt. Mindenekelőtt Gömbös Gyula miniszterelnök államférfiúi bölcsességét volt okunk csodálni, amikor szinte órák alatt elsimította a legsúlyosabb aggodalmakat és megteremtve a politikai békét, megnyugtatta a lelkeket és módot adott arra, hogy a reform ne csak korszerű, de áldásthozó is lehessen a főváros népére nézve. Itt kezdődik azután Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek az a szerepe, amelyről ma szólani kell és amely olyanformán kezd kibontakozni, hogy a főváros polgárságának őszinte bizalmát hívja. ki. Túl vagyunk a javaslat bizottsági vitáján és most kezdődik a parlamenti tárgyalás. A bizottsági vitának voltak heves összecsapásai, amelyek során azonban a belügyminiszter nem egyszer bizo- nyította be, amit a tárgyalás nyitányaként is hangoztatott, hogy tiszteletben tartja a főváros autonómiáját, politikai szempontok nem vezetik és esze ágában sincs a javaslattal dik- tatórikus törekvéseket ápolni. És a vita során a belügyminiszter magyarázatai a legjobb hatással voltak, maga a javaslat ellen vívott harc egyik ig’en jelentős alvezére állapította meg a bizottság utolsó tárgyalási napján, hogy a belügyminiszter felvilágosításai sok tekintetben más világításba helyezték a javaslatot. Ez a legnagyobb dicséret, amely jogot ad arra, hogy hinni tudjunk a reform jóságában és abban, hogy annak, ha a két Ház plénumában javító, rostáló gépezetén is átment, komoly sikere legyen az életben. Azt az álláspontot, amelyet a belügyminiszter képvisel, nyugodtan elfogadhatja es honorálhatja minden pesti polgár. Keresztes- Fischer Ferenc ugyanis leszögezte, hogy a vita megmutatta: vannak tennivalók a főváros körül.' De éppen ilyen örömmel kell tudomásul vennünk a belügyminiszternek azt a másik, szintén nagyon megnyugtató megállapítását is, hogy a főváros vagyoni kezelése ellen kifogás nem merült fel. Ezzel a belügyminiszter önmaga ölt meg minden vádaskodást, amely Budapest ellen uszította a vidéket és amely a rosszindulatú pletykákból és a bot- ránykeverők híg lelkiismeretéből táplálkozott. Az lehetséges, hogy az új rend el fogja tüntetni a deficitet; de a belügyminiszter objektív tanuságtételéből meg kell tudnia az^ országnak, hogy mindenki hazudott, aki a fővárost pazar- lássál, pénzpocsékolással, vagy éppen a polgárság pénzének lelkiismeretlen kezelésével vádolta. Ami azonban legfontosabb: a belügyminiszternek ezzel a megállapításával lehullott az a bélyeg, mintha ez a törvényjavaslat a kormányzat büntető expedíciója lenne a pénzpocsékoló, panamázó, közpénzeket herdáló főváros ellen. Ha pedig a belügyminiszter férfias egyenessége, becsületes objektivitása feltartóztatta ezt a mesterségesen létrehozott és táplált hadjáratot: akkor a fővárosi törvény reformját is más szemmel kell néznie annak a parlamentnek, amely most már ítélkezni hivatott. A javaslat már a bizottságban igen sok jótékony módosításon ment át. A belügyminiszter — és ez az, ami ebben a pillanatban a főváros polgárságának elismerését és köszönetét kihívja — minden változtatáshoz készséggel hozzájárult, hacsak a takarékosság és a szakszerűség kivánalmaira nem volt kénytelen hivatkozni. Ez a bölcs engedékenysége, a merev és makacs elzárkózás hiánya adja meg a jogot, hogy a bizottsági tárgyalás után a parlamenti megbeszéléstől, ahol majd a legfőbb argumentumok> vonulnak fel, még többet várjunk. Mindnyájunknak, pesti polgároknak, hite és reménysége, hogy az új törvény végső formája csak áldást hoz majd a fővárosra. És ha ez sikerülni fog, akkor ebben az autonómia védőin kívül, akik a meggyőzés fegyvereivel dolgoztak, legfőbb érdeme Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek lesz, aki ép úgy tiszteli ezeket a fegyvereket, mint ahogy szereti a fővárost.
