Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-14 / 7. szám
Budapest, 1934 február 14. A. rablHQl hcrcskciciiii miniszter ngllaflioziH a Fővárosi liiriapnah © teleitérféh€ioelheűé$i an© Deiezetésérői és a HésiiS® városszabámozásl firwénifr©! I. ■■■■■■■■. ma «■■■! || nag! lUflHHBJOMBB' QBTBPBIIWgtfVrT ~nrrrrwn n ■ i i~- ---- --------^ f őváros Két év alatt Köteles elKészííeni egész teriileténeK általános szabályozási és városrendezési terveit - A teleK- értékemelKedési adóból íeremtiU elő a teözterületete KiKép- zéséneTte és a Közmüveit lefeKtetéséneK a Költségeit Az Erzsébet-sugárút megnyitása körül keletkezett bonyodalmak a kormányt is foglalkoztatják. Mindenekelőtt arról van szó, bogy a kormány a fővárosi közmunkák tanácsának előterjesztése alapján törvényjavaslatot készít a telekértékemelkedés megadóztatásáról, aztán felmerült az a gondolat is, hogy nemcsak a fővárost, hanem az összes vidéki városokat és nagyobb községeket is szabályozási tervek kidolgozására kell kényszeríteni. A kormány e kétirányú törvényhozási intézkedéssel elsősorban azt a célt akarja szolgálni, hogy az építőipari vállalkozások kedvet kapjanak nagyobbarányú munkálatok megindítására, másrészt így akarja a kormány előteremteni a község- és városrendezéssel kapcsolatosan felmerülő költségek fedezését. fabieifi Tihamér ür. kereskedelmi minszter, akivel ebben az ügyben alkalmunk volt beszélni, a következket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Egyelőre csak tervezetről van szó, amely még’ nem tekinthető törvényjavaslatnak. Célunk az, hogy a javaslat törvényerőre emelésével szabályozásra és ennek folyományaként ként munkaalkalmak nyújtására kény- szentsük a városokat és községeket, egyben pedig gondoskodni akarunk a közt terhelő városrendezési és szabályozási költségek fedezetének az előteremtéséről. — Ami a törvényjavaslat első célját illeti, ebben a tekintetben abból az elgondolásból indulunk ki, hogy kötelezni kell nemcsak a fővárost, hanem minden olyan várost és nagyobb községet, amelynek 5 ezernél több lakosa van, egész területükre kiterjedő általános szabályozási és rendezési tervezetnek a kidolgozására és pedig két- éven belül. Ezekben a szabályozási tervekben meg kell jelölni az érdekelt városoknak és községeknek azokat a területeket, amelyeket közterek, játszóterek, templomok, vagy iskolák céljaira akarnak felhasználni. A törvényjavaslat másik célja a közt terhelő költségeknek az előteremtése. Ezen az alapon módot nyújtunk a készülő új törvényben a szabályozást végrehajtó városoknak és községeknek arra. hogy engedélyt kérjenek telekértékemelkedési járuléknak a kivetésére. Budapesten külön telekértékemelkedési adónak a bevezetéséről lehet szó és pedig- nemcsak az Erzsébet-sugárút megnyitásával kapcsolatosan, hanem a Boráros-téri híd és később az új óbudai híd megépítésével kapcsolatosan is. A telekértékemelkedés megadóztatásából lehet majd előteremteni azokat az összegeket, amelyek a közterületek kiképzéséhez és a közművek lefektetéséhez szükségesek. Tervbevettük a Közmunkatanács hatáskörének a kiterjesztését is, valamint az építési rendészet régi keletű problémájának megoldását. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszternek a városok és községek szabályozásáról, a Közmunka- tanács hatáskörének kiterjesztéséről és az építészeti rendészetről szóló törvényjavaslattervezet első, nyers alakjában széleskörű értekezlet elé kerül megvitatás céljából. Ezt a nagy értekezletet a kereskedelmi minisztériumban tartják meg és az értekezletre meghívják elsősorban a székesfőváros illetékes tényezőit, továbbá azoknak a vidéki városoknak és nagyobb községeknek a képviselőit is, amelyekre a törvény- javaslat egyes rendelkezései vonatkoznak. Nem kétséges, hogy a kereskedelmi miniszternek az a terve, amely az Erzsébet-sugárút megépítésével kapcsolatosan telekértékemelkedési adó bevezetésére vonatkozik, erős lökést fog adni annak az építkezési tevékenységnek, amely az Erzsébet-sugárút vona Iában már is életjelt adott magáról. Villanydíjmérséklést kéritek a főváros összes kereskedelmi és ipari érdekeltségei Kimutatják, hogy a környező államokban mindenütt olcsóbb a világítási tarifa — A világítási ügyosztály megfelelő megoldást készít elő A kereskedelem és az ipar és általában a villanyáramot fogyasztó közönség már régóta érzi azt a súlyos aránytalanságot, ami a villamos áramdíjak és a mai kereseti lehetőségek között jelentkezik. Legutóbb a Magyar Vaskereskedők és Vasiparosok Országos Egyesülete, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, a Baross Szövetség, a Magyar Kereskedelmi Csarnok, a Nagykereskedők Országos Szövetsége, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete, az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség fordultak közös memorandummal a fővároshoz, amelyben az elektromos tarifa leszállítását kérték. A kereskedelmi érdekeltségek egyik vezető tagja az akcióról ezeket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Tanulmány tárgyává tettük, bogy a környező államokban az elektromos vállalatok milyen tarifával dolgoznak és az összehasonlításból az tűnik ki, hogy a Magyarországot övező összes államokban’ az áramfogyasztó kereskedők sokkal jobb helyzetben vannak. Így például Wienben a háztartási áram és az üzleti áram díja között nincs különbség, holott Budapesten az üzletekben fogyasztott villamos energia 60 százalékkal drágább. Pozsonyban az üzletek villanyárama ugyan körülbelül 20 százalékkal drágább, mint a háztartásoké, ezzel szemben a reklám- világításért, ha 500 órán túl Veszik igénybe, körülbelül 66, százalék engedményt élveznek. Zágrábban a háztartási és üzleti áramszolgáltatási ár között csak 10 százalék a különbség, de azért itt is 50 százalékos előny mutatkozik Budapesttel szemben. Belgrádban 20 százalékkal drágább ugyan az üzleti áram, de van egy szerződéses tarifa, amely szerint, ha valaki 500 kilowattot fogyaszt havonta, 66 százalékos mérséklés lép életbe. Szófiában a háztartási és kereskedelmi áram elszámolása ugyanazon alaban vannak. Állást foglalni a tarifamérséklés kérdésében egyelőre nem lehet és a javaslat elkészítésénél is a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk, tekintettel az esetleges tarifamérséklés súlyos pénzügyi kihatásaira. Az elektromosáram revíziójára vonatkozó tervezet egyébként már régen készen van és azt rövidesen a szakbizottság és az autonómia illetékes szervei elé fogjuk terjeszteni. Ez a tervezet az említett közgyűlési határozatnál már sokkal előbb készült és nem annyira ármérséklésre, mint inkább ár arányosításra, továbbá az alapdíjas rendszer bevezetésére vonatkozik. Ez a tervezet megszünteti azt a sokszor kifogásolt állapotot, hogy a nagyfogyasztók drágábban fizetik a villanyt, mint a kis háztartások, holott az, általános kereskedelmi szokás az, hogy az aki többet fogyaszt, árengedményben részesül. — Ezenkívül foglalkozunk egy másirányú kedvezménnyel oly iparágak számára, amelyek a munkaszüneti napokon, tehát vasárnap és ünnepnapokon, valamint éjszaka is fogyasztanak nagyobb mennyiségű áramot. Idetartoznak a szállodák, vendéglők, kávéházak, szóval az úgynevezett vendéglátó ipar, valamint a színházak, szórakozóhelyek, mozik és a magángyógyintézetek, Ezekkel az érdekeltségekkel már eddig is folytattunk tárgyalásokat és most olyan javaslat elkészítésén dolgozunk, hogy ott, ahol az évi áramfogyasztás legalább 5900 kilowatt óra, a vasárnapi fogyasztást az érvényes tarifánál 20%-kai olcsóbban számoljuk el. Ez azt jelenti, hogy az össz- fogyasztás Vi-déből 20%-os kedvezményt kapnak. Ez a kedvezmény az elektromosművek bevételénél körülbelül 60.000 pengő mínuszt jelent évente a mai fogyasztás figyelembevételével. A utcai reklámok árkedvezményéről is szó van, a kedvezményes kirakat-tarifát már bevezettük,' ennek az elszámolása külön, automatikusan működő árammérővel történik. — A harmadik kérdés, ami foglalkoztatja az ügyosztályt, . a piacok világítása. Itt sürgősen rendet kell teremteni. A vásárcsarnokokban például a vásárigazgatósággal számolunk el, az gondoskodik a világításról. Más a helyzet azonban az új zárt piacokon, ahol egyes helyeken a vásárigazgatóság gondoskodik a világításról és az számol el a fogyasztókkal, másutt viszont maguknak az árusoknak van külön villanyórájuk. Van olyan piac is, ahol mind a két rendszer van érvényben. Ennek a tarthatatlan állapotnak akarunk most végetvetni és az erre vonatkozó megbeszélések már meglehetősen előrehaladott stádiumban vannak az ügyosztály, a közélelmezési osztály és a vásárigazgatóság között. BaBBMBBBP—’MA pon történik, még pedig 40 százalékkal olcsóbban, mint Budapesten. Bukarestben alapdíjas rendszer van, ott tekintettel vannak a háztartási áramszolgáltatásnál a kisebb vagy nagyobb lakásokra és a havonta elfogyasztott kilowattmennyiségre. Az alapdíj itt kb. 20 százalékkal olcsóbb, mint Budapesten és a nagyobb fogyasztók engedményben részesülnek. így például, ba valaki havi 75 kilowattot fogyaszt, akkor az első 30 kilowattig az alapdíjat számítják, további 30 kilowattot kb. 20 százalékkal és a még további 15 kilowattot mintegy 45 százalékkal számítják olcsóbban. — Az akcióban tömörült kereskedelmi érdekeltségek azt kérik, hogy az üzletek számára is a lakásoknál érvényben levő alacsonyabb díjszabást vezessék be, és szüntessék meg azt az anomáliát, hogy drágábban fizettetik az áramot azokkal, akik 240 hektowattnál többet fogyasztanak évente. Miután a székesfővárosnak a legkomolyabb érdeke, bogy kereskedelmét megmentsük a pusztulástól, a főváros kereskedelme bízik benne, bogy a főváros vezetősége a, kérés teljesítésénél elmegy a legmesszebbmenő határig. Az árleszállítási mozgalommal kapcsolatban kérdést intéztünk Morvay Endre dr. főjegyzőhöz, a világítási és vízvezetéki ügyosztály vezetőjéhez, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő felvilágosítást adta: — A főváros közgyűlése legutóbb Wolff Károly indítványára elhatározta, hogy a törvényhatósági bizottság a közüzemi árak díjmérsékléséről a pol- ; gármestertől javaslatot kíván. A közgyűlés batáro- \ zata folytán az ügyosztály már megkezdte az erre vonatkozó adatgyűjtést és a számítások is folyamat- í a megszüntetett üzemen felesleges munRásalnaK elhelyezésére a fősáros n Kormány is a magángazdaság segítségét Kéri Megírta a Fővárosi Hírlap, hogy a főváros központi munkáselhelyező irodát létesített és ennek egyik legfőbb rendeltetése, bogy az üzemi racionalizálás folytán megszűnő, vagy megszüntetett üzemek, illetve üzemi műhelyek feleslegessé vált munkásait, kereken 600 embert, a város más intézményeinél és üzemeinél kenyérhez juttassa. A központi iroda állandó összeköttetésben van az összes üzemekkel, intézményekkel, az elhelyezésnek mégis siílyos nehézségei vannak: a 600 munkás túlnyomó része még mindig bizonytalan sors elé néz. Mivel a főváros képtelen a többszáz embernek kenyeret adni, a polgármester most a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara útján a magánvállalatok segítségét kéri. A kamarához intézett átiratban a főváros rámutatott arra, hogy a műhelyek leépítése tulajdonképpen a magánipar mozgalmának következménye és így a magánvállalatok, a magángazdaságnak bizonyos mértékben erkölcsi kötelessége, hogy a ke- nyértelenné vált embereket foglalkoztatáshoz juttassa. Utal a főváros arra is, hogy az üzemek megszüntetését sürgető mozgalom folyamán az ipari körök állandóan hangoztatták, hogy a megszűnő hatósági üzemekből kiszoruló munkások kenyérkeresetét biztosítani fogják. A főváros reméli, hogy ennek a vállalt kötelezettségét a magángazdaság most beváltja. A főváros, azonban nem elégedett meg a magániparhoz intézett felhívásával, hanem Becsey Antal, a világítási és vízvezetéki bizottság elnökének kezdeményezésére a polgármester felterjesztést intéz a belügyminiszterhez is és tolmácsolja a fővárosnak azt a kérését, hogy az ilbocsájtás előtt álló munkások sorsáról megfelelő módon gondoskodjon. A főváros illetékes körei remélik, hogy a szóéi ális érdekű feliratnak meg lesz a kívánt eredménye.
