Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-07 / 6. szám

4 Budapest, 1934 február T. Nem kerül napirendre a közüzemi díjak tényleges leszállítása Megvalósíthatatlanok az ötletszerű elgondolások A főváros rendkívüli közgyűlésén hangzott el az indítvány, hogy tűzzék napirendre a közszolgálta­tások tarifaiának olcsóbbilását és általában a köz­lekedési díjak leszállítását. Az indítványt kiadták a polgármesternek, függetlenül ettől pedig a köz­üzemi bizottság legközelebbi ülésén kerül tárgya­lásra a víz-, gáz- és villanydíjak mérséklési ügye. A nagyjelentőségű akció általános érdeklődést kel­tett a főváros polgársága körébén, a megvalósítás­nak azonban súlyos akadályok állják útját. A közüzemi tarifák leszállításának problémá­járól mértékadó helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap mun­katársának: — Olyan nagyarányú reformot, mint amilyen a főváros életében a közüzemi dijak leszállítása, nem lehet ötletszerűen megvalósítani. Az adminisztráció­nak nincsen tudomása arról, hogy milyen mértékű mérséklést kívánnak végrehajtani az autonómia pártjai, holott előkészítés nélkül ilyen nagyhorderejű kér­désben döntést hozni nem lehet. — A főváros mai pénzügyi helyzetében a leg­komolyabb bevételi forrásokat az üzemek szolgál­tatják. A költségvetési kimutatások szerint az adó­jövedelmek jelentős tételekre rúgnak évente, ezek­nek a behajtása azonban a különböző fizetési és rész­letkedvezmények folytán sohasem egyenletes. Egé­szen más a helyzet a monopóliumos ’ nagy üzemek­nél, amelyeknek termékeit a fogyasztók készpénzben fizetik, tehát olyan jövedelmi bázis ez a községi ház­tartásban, amely mindenkor rendelkezésre áll a főváros pénzügyi vezetőségének. A közüzemek jöve­delme biztos alapot nyújt a községi háztartás to­vábbvitelére és ezért elképzelhetetlen, hogy olyan mérséklések tör­ténjenek minden előzetes számítás nélkül, amelyek meggyengíthetik, sőt felboríthatják az összes várakozásokat. Még csak árnyalatnyi tarifaleszállítást sem tudunk elképzelni, mert azok is a maguk összegében horri­bilis tételekre emelkedhetnek és károsan befolyásol­hatják a pénzügyi egyensúlyt. Néhányfilléres csök­kentés egyébként sem jelent a polgári háztartások részére komoly könnyítést, viszont összesítve, mér­hetetlen kiesést hozhatnak az üzemek számára, amelyek így képtelenek volnának hivatásuknak ele­get tenni. A közüzemi díjak mérséklése kétélű fegyver, amely olyan sebeket ejthet, hogy a-zokat a főváros pénzügyi stabilitása nem tudná kiheverni. * Amint látható, a közüzemi díjak mérséklése nin­csen előkészítve és ezért kevés valószínűsége van annak, hogy a villany-, víz- és gáztarifák a közel­jövőben olcsóbbak legyenek. A közüzemi bizottság ülése nyilvánvalóan csak elvi alapon tárgyal ezek­ről a kérdésekről, a tényleges megvalósítás azon­ban leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Próbaidőre hajlandó átvenni a Vásárpénztárt a Községi Takarék Nem adják magánérdekeltségnek a monopóliumot A Vásárpénztár felszámoltatása program sze­rint megy előre a maga útján és az ezzel megbízott tényezők mindent elkövetnek, hogy a súlyos vesz­teségek fokozatosan rendeződjenek. Az intézmény likvidálásának súlyos akadályát sikerült kiküszö­bölni az adonyi bérlet megszüntetése révén, amelyet a tulajdonosok visszavettek és mentesítették a fővá­rost attól, hogy a deficites birtokot továbbra is kéz- bentartsák. Ezzel a tranzakcióval sikerült évi 420.000 pengő ráfizetésektől megkímélni a fővárost és a további mérlegkimutatásokban már nem szerepel az adonyi bérlettel kapcsolatos deficit. Függetlenül a felszámolástól tovább folyik a Vá­sárpénztár monopóliumának biztos kezekbe való áthelyezése, amire azért van szükség, hogy a buda­pesti állatvásár és forgalom ne szenvedje meg a mutatkozó átmeneti zavarokat. A Községi Takarék- pénztár tudvalevőleg hajlandó átvállalni a mono- poliumos üzletkör ellátását, azonban a mai viszo­nyok között olyan veszteségek fenyegetnek, ame­lyekért az intézmény évi 250.000 pengős kárpótlást kér. Ezt az összeget a törvényhatósági tanács leg­utóbbi ülésén túlzottnak mondották, amire a Köz­ségi Takarékpénztár részéről azt az egyenes választ adták, hogy nem hajlandók veszteséges tranzak­ciókba bocsátkozni. Ilyen körülmények között vitás a Vásárpénztár monopóliumának további sorsa és ismét megmozdul­tak azok az érdekeltségek, amelyek a Vásárpőnztár üzletkörét szeretnék birtokba venni. Ennek az ak­ciónak a jövőjéről beavatott helyen érdekes információt kapott a Fővárosi Hírlap mun­katársa: — A Községi Takarékpénztárral kapcsolatban olyképpen alakultak a tervek — mondották, — hogy a Vásárpénztár üzletkörét harmincévre venné át a pénzintézet és mindaddig ragszkodik az évi 250.000 pengős kárpótláshoz, amíg az állatvásárok üzleti forgalma meg nem hozza a megfelelő Jöve­delmet. Teljesen igaza van a Községi Takarékpénztárnak, amikor a várható deficitet nem hajlandó saját ere-j jéből fedezni, mert a megcsappant állatforgalom mellett még arra sem számíthat, hogy a feltétlenül szükséges adminisztrációs költségeket biztosítsa. Úgy tudjuk azonban, hogy a Községi Takarékpénz­tár esetleg hajlandó az igényelt összeg mérséklő-, sére, ebben az esetben azonban olyan kikötést tesz, hogy a monopóliumot 2—3 éven belül visszadhatja a fővárosnak. Ez a lehetőség akkor következik be, ha a Községi Takarékpénztár nem látja beváltottnak a Vásár­pénztárhoz fűzött számításait. — A magánérdekeltségek nem reménykedhetnek abban, hogy a Vásárpénztár monopóliumát átvehe­tik. Ilyen természetű ajánlat egyébként sincs a Vá­rosházán, ha pedig volna is: a fővárosnak elsőrendű érdeke, hogy a Vásárpénztár üzletkörét ne szolgáltassa ki olyan magánosoknak, akik esetleg a díjak emelésével próbálkoznak nagyobb jövedelmeket elérni. Ez önmagában rejtené azt a veszélyt, hogy a hús­árak a budapesti piacon megdrágulnának, amelyhez pedig semmi körülmények között sem ad hozzájáru­lást a főváros vezetősége. A Vásárpőnztár intézmé­nyét annyi izgalom és károsodás után megnyugtató keretbe kell helyezni és ezért bizonyos, hogy a Községi Takarékpénztár veszi át az állatforgalom hitelműveleteinek lebonyo­lítását. hí mm 'Mii ip a ii ii mi un ■ mi i !■ Drákói szigorral letörik a margarin térhódítását A Készülő úf rendelet a természetes zsíranyagotc védelmét szolgálja A földmfveléstigyi minisztériumhan közvetlen befejezés előtt áll a margarin forgalmát szabályozó rendelet tervezete, amely beteljesülése a mezőgazda- sági érdekképviseltek ama régóta hangoztatott jogos követelésének, hogy a vajtermelés és az értékesítés szempontjait megvédelmezzék a margaringyárak el­len. Beszédes számok mutatják, hogy a magyar belső vajfogyasztás azért nem tud még ma sem a kívána­tos mértékig felfejlődni, mert a margaringyárak a maguk olcsóbb, de tápértékben sokkal szegényebb áruikat a közönség nyakába sózzák. A legképtelenebb reklámtrükkökkel ajánlják a kö­zönség figyelmébe a marhafaggyúból készített kivo­natot és többek között a közegészségügyi rendele­tekbe ütköző olyan feldícsérést követnek el, amelyek a margarint a gyomorbetegek egyetlen arkánumáuak nevezik. Ezt a tételt hírneves orvosprofesszorok tökéletesen megcáfolták és kimutaták, hogy a marhafaggyú és a növényi zsír távolról Február 8-án, és 11-én délután fél 3 órakor OCETÖVERSEHY sem ér fel a tiszta tejből készített vaj hal­latlan táperejével, tehut minden ezzel ellenkező beállítás tévedésbe akarja ejteni a fogyasztóközönséget. A miniszteri rendelet remélhetőleg drákói szigorral sújt le a margaringyárakra és félreérthetetlenül kötelezi a margarint használó vendéglői és péküzemeket és a zugcukrászdákat arra, hogy a korábbi rendeleteknek megfelelően feltűnő módon hozzák a közönség tudo­mására műhely titkukat: az ételneműeknek marga­rinnal történt elkészítését. A rendelet végrehajtása bizonyára felvilágosítja a közönséget és nyilvánva lóan távoltartja az olyan élelmiszerárusító helyek­től, ahol az egészséges magyar vaj helyett a külföldi gyárak mesterséges zsiradékát használják. Közgazdasági köröket az elmúlt napokban érde­kes hir foglalkoztatott. A Bien S. Fiai margaringyár nagymennyiségű külföldi devizaigényléssel fordult a Nemzeti Bankhoz és kifejtette, hogy koprát akar behozni Magyaror­szágra, amely tudvalevőleg a kókuszzsír-gyártásnak a nyersanyaga. A hír azért is feltűnő, mert ez a cég nincs berendezve a feldolgozásra, tehát csak azért van a nyersanyagra szüksége, hogy azt tovább adja és azt feldolgoztatás után saját üzemében mű zsiradék előállítására használja fel. A gazdasági té­nyezők megállapítása szerint indokolatlan a nemes­valuta kiutalás csak azért, hogy ez a gyár tovább terjeszkedjen és még nagyobb versenyt támasszon annak az agrárországnak a termékeivel szemben, amely ma kiviteli nehézségekkel kiizködik, a belső piac felvevőképességét pedig aláássa, éppen a margaringyárosok példátlan terjeszkedési vágya A mesterséges zsiradék előállítása nem érdeke a magyar nemzetgazdaságnak és ezért a kormánynak a legélesebben vissza kell utasítania műiden olyan törekvést, amely a margarinosok térhódítási kísér­leteit szolgálja. \ Szesedv Béla Jenő OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK, KÖVEZÖMESTER ÚT-,VASÚT-, BETON- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALKOZÓ Budapest, 1. Alkotás-u. 18. II. 1. Tol.: 52-8-52 Betón, makadám, aszfalt felrúgásához vegyen BÉRKOMPRESSORT LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök, kompreesor-bérbeadó Budapest, VE., kerület Baroes-utoa 77. n. Telefonszám : 33-6-48. Kiss Jenő okleveles mérnök, építési vállalkozó Budapest, V., Zoltán-ucca 10. uám Teleiont 150-81 GRÓSZ FR1GYESokl.mérnök. ► építési és kö­VEZÉSI VALL. TEL.i 86-0-64 SZ. BUDAPEST, 1., BERCSÉNYI-Ü. 7. II. 3 ________ HAJNAL I MRE oki. mérnök, kövezömester Budapest, IX., Üllői-űt 55. sz. Telefon i 386—93. Telefon t 386-93. BITUMEN OlÉPÍTŰ I.!. Budapest, IX., Ferenc-körut 46. ÁMON ANTAL ÉS FIAI KÖVEZŐMESTEREK, ÚT- CSATORNA- ÉA beton Wr&.rALÍiL™£g!;-ÓBtfNL& ’ ÉPÍTÉSI . MUNKA. VÁGÁNYFEKTETÉS. Ml VIII., FUTÓ-UTCA 10. — TELEFON: 30-3-85, Sä Réteges lapos követ, kerti utak valamint makadám ntak építéséhez murvát. Építkezésekhez köport, salakot 0BERMAYER TAMlAS ?I.,UFIIlér-utca 4! sz! bányaváilálkozó és fuvaros Telefon: 57-7-58

Next

/
Oldalképek
Tartalom