Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-03 / 1. szám
Budapest, 1934 január 3. 5 Keresztes-Fischer Ferenc is Imrédy Béla miniszterek tárgyalásai a ffináres kéltség vetési hiányának pótlásáról A főváros adminisztrációjának továbbvitelében és a háztartás folytatásában ríj határnap köszöntött be január elsején: életbelépett az 1934. évi költségvetési esztendő anélkül, hogy a több mint háromszáz- milliós előirányzat a kormányhatósági jóváhagyást megkapta volna. Ez a hiányosság azonban fennakadást nem jelent a főváros háztartásának működésében, mert a törvény idevágó rendelkezései értelmében az összes kiadási tételeket az előző év keretének határáig szabad folyósítani, mindaddig, amíg a felterjesztett budget a kormány- hatóság hozzájárulását megkapja. Tekintettel arra a körülményre, hogy az idei költségvetés kiadási összegei túlnyomórészt azonosak a múlt évi tételekkel, a még meg nem erősített költségvetés alapján a főváros minden fennakadás nélkül folytatja gazdálkodását. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter néhány héttel ezelőtt utasította a városi főosztályt, hogy gondoskodjon a költségvetés előzetes áttanulmányozásáról, hogy a jóváhagyás mielőbb megtörténhessen. Ugyanekkor Imrédy Béla pénzügyminiszter is felhívta a minisztérium kebelében működő önkormányzati költségvetési főosztályt, a főváros költség- vetésének átvizsgálására és a két minisztérium kölcsönös megegyezése alapján történik azután a pénzügytechnikai hozzájárulás, amelyet közigazgatási és üzemi vonatkozásban a belügyminiszter kiegészít olyformán, hogy bizonyos utasításokat és észrevételeket fektet le a jóváhagyó leiratban. Általánosságban a városházán bizonyosra veszik a költségvetés tételeinek változatlanul való meghagyását és csupán lényegtelen módosításokat várnak, amelyek azonban a költségvetés érdemi részét aligha érintik. A költségvetés jóváhagyásával egyidejűleg likvidálják a fővárosnak azt a kívánságát, hogy az államkincstár kárpótolja a törvényhatóságot az olyan kieső bevételi jövedelmekért, amelyeknek elmaradása különböző kormányintézkedések következménye. Vonatkozik ez a fázisadó bevezetése, valamint a fogyasztási adó csökkentése miatt előálló hiányokra, amelyek a további tételekkel együttesen 12 millió pengőre emelkednek. Pontosan ennyi az összeg, amelyet a főváros részben a forgalmiadó alapból kíván megtéríteni és mert annakidején a törvényhatóságok kárpótlására külön alapot létesített a kormány: minden jogos lehetőség fennáll arranézve, hogy a főváros a maga igényét teljes mértékben érvényesítheti. A városházán a szóbanforgó 12 millió pengős tétellel feltétlenül számolnak, mert anélkül a költségvetés egyensúlyát biztosítani nem lehet. Várospolitikai körökben úgy tudják, hogy Imrédy Béla pénzügyminiszter a legközelebbi napokban Huszár Aladár főpolgármesterrel és Sipőcz Jenő polgármesterrel folytat tanácskozást a főváros követelésének teljesítése érdekében. Világraszóló ünnepségekkel készül megütni a magyar főváros Buda felszabadításának 250 Két esztendő múlva, 1936 tavaszán világraszóló események színhelye lesz a magyar főváros. Ekkor lesz 250. évfordulója annak, hogy a magyar és szövetséges seregek visszafoglalták a törököktől Budavárát és ezzel megtört magyar földön a másfél évszázados ozmán hódoltság hatalma. A főváros ezt a nevezetes évfordulót olyan nagyszabású ünnepségek rendezésével akarja emlékezetessé tenni, hogy az egész kultúrvilág figyelme ránk terelődjék, éppen ezért már most megkezdi az előkészítés és a rendezés nagyszabású és alapos munkáját. Az ünnepségek előkészítésének irányítását Némethy Károly dr. tanácsnokra, a közművelődési és művészeti ügyosztály vezetőjére bízta a polgármester. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Némethy Károly dr. tanácsnokot, aki az előkészületek programmjáról és a tervbevett ünnepségekről a következőket mondotta: — A negyedévezredes évfordulót nemcsak azért akarja méltó módon megülni a főváros közönsége, hogy a polgárok érdeklődését városunk története iránt felkeltsük, hanem azért is, mert Budának a török uralom alól való felszabadítása tulajdonképpen a mai főváros születésnap iának tekinthető. Mindezeken túlmenően az esemény nemzeti és világtörténeti szempontból is igen fontos, mert a magyar főváros 250 évvel ezelőtt a felszabadulás napján másfél évszázados tetszhalál után kelt újra életre és másfél évszázados késéssel kapcsolódott be a, müveit nyugat életébe, ekkor indult el a művelődés fáradságos, de dicsőséges útján. A magyar életerő csodálatos bizonyítéka, hogy ezalatt a 250 esztendő alatt milyen eredményeket tudtunk elérni. — A 250 éves évforduló alkalmából tervezett ünnepségek végleges programmja természetesen még nincs összeállítva és azt egy szűkebbkörű bizottság készíti elő. Nagy kontúrokban azonban máris kibontakozik ez a hetekre tervezett ünnepség- sorozat. Tervezzük, hogy a főváros nagyszabású emlékművet emel Buda visszafoglalásának emlékére, még pedig lehetőleg azon a helyen, ahol a história szerint a hős Pctneházy Dávid elsőnek tűzte ki a győztes magyar lobogót. Felvetődik itt az a gondolat, hogy erre az időre nem lehetne-e a Bécsi-kapu tervbevett restaurálását elvégezni. Ha ez sikerül, úgy a kapúból lehetne Petnoházy és Lotharingiai Károly, valamint a többi hős szobraival, az ostromot és a felszabadítást szemléltető domborművek alkalmazásával az emlékművet kiképezni. — Az ünnepi események központjában egy kiállítás kerül, amely azonban nem csupán a török időkre terjed ki, hanem a székesfőváros egész történetére. Kétségtelen, hogy a török időkre vonatkozólag is érdekes anyagot lehetne összegyűjteni, ez azonban nem gyakorolhatna olyan vonzóerőt, mintha az egész várostörténelmet felöleli a kiállítás anyaga. Ezt a nagyszabású kiállítást a fővárosi múzeum anyagán kívül egyéb köz- és magángyűjteményekből lehet majd összeállítani és minden bizonnyal rendelkezésünkre bocsájtják a főváros felkérésére idegen intézetek és magánosok is a birtokukban levő várostörténeti emlékeket. A kiállításon fogjuk először bemutatni a székesfővárosi levéltár eddig ismeretlen nagyjelentőségű műzeális okmányait. A várostörténet jelentékenyebb eredményeit és eseményeit modellek, panorámák, rekonstrukciók ismertetik, azonkívül korszerű fotomontázsokkal fogjuk bemutatni. Természetesen gondos gyűjtésnek kell megelőznie a kiállítást, úgy hogy az előmunkálatokat már ebben az évben, január elején el fogjuk kezdeni. A kiállítással kapcsolatban a székesfővárosi képtár külön alkalmi képkiállítást rendez. Magától értetődő, hogy díszközgyűlés, liáiaadó istentiszteletek, nagyszabású történelmi felvonulás, szabadtéri ünnepségek és különböző ünnepi ülések egészítik ki majd a programmot. — Tervezi a főváros, hogy a nagy esemény évfordulójának megörökí lésére inti vészi emlékérmei veret, amellyel a város fejlődése körül érdemet szerzett egyéneket, külföldi városokat, talán az ostromban résztvett külföldi csapatok városait, vagy a harcokban résztvett hősök ieszármázottait lehetne megajándékozni. — A 250 éves évforduló alkalmából nagyarányú idegenforgalmat is remélhetünk és ilyen irányban is megtörténik minden előkészület. Felvonulnak a színházak is az ünnepi eseményre és szóbakerüll az is. hogy esetleg nagyszabású magyar történelmi film is készül Budavár felszabadulásának emlékére. Az irattár sárgult, porlepte írásai között kikerestük az ötven év előtti, 1883 május 2-i és az 1884 január 9-i közgyűlések jegyzőkönyveit. Az előbbin rendelték el a 200. évforduló megünneplését és az utóbbin állapították meg az ünnepségek sorrendjét. A főváros magisztrátusa és közgyűlése, Ráth Károly főpolgármesterrel és Kammermayer Károly polgármesterrel az élén, nagy lelkesedéssel és mély átérzéssel készítette elő a törökök kiverésének kót- századik évfordulóját. A fényes ünnepségek rendezése 30.000 forintot emésztett fel, ami abban az időben igen hatalmas összeg volt. Lássuk, mi volt az ötven év előtti ünnepségek programja: Nagyszabású történelmi kiállítást rendeztek, hatalmas és érdekes anyaggal, amelyek kizárólag az ostrom és a török hódoltság emlékeit karolta fel. A kiállításról, amelynek Mailáth Béla ■sóit a rendezője, gazdag tudományos kalauzt is adtak ki, amely ma is pótolhatatlan forrásműként szolgál. Kinyomtatta a főváros Buda visszafoglalásának részletes monográfiáját. A nagyszabású mű megírását Károlyi Árpádra bízták, aki a rendelkezésére álló történelmi anyagot teljesen feldolgozta. Az évfordulóra emlékérmet is veretett a főváros. Az érem elkészítését és tervezését A. Scharff bécsi vésnökre bízta a főváros vezetősége. Az emlékpénzből ma már alig maradt néhány darab. Úgy látszik, igen keveset vertek belőle és csak a legelőkelőbb személyeknek adták. Az ostrom emlékére emléktáblát állítottak. Ez ma is látható a Kapisz- trán-téri helyőrségi templom falán. A leleplezés országos ünnepséggel történt. A nevezetes történelmi évfordulót megörökítendő, az akkori tanács megbízta Benczúr Gyulát, fesse meg egy monumentális képen Buda visszafoglalását. Tiszteiéi díjul 24.000 forintot ajánlottak fel a művésznek. A grandiózus munka elkészült és a hatalmas vászon ma a Fővárosi Képtár egyik legnagyobb büszkesége. Az ünnepségeket díszközgyűlés, ünnepi közebéd, népünnepélyek stb. egészítették ki. A rendezést egy soktagú vegyes bizottság irányította, amely a közgyűlés, a képzőművészeti bizottság és a magyar történelmi társulat tagjaiból alakult. A bizottság elnöke Gerlóczy Károly alpolgármester volt. A főváros vezetősége remélhetően a mostani Programm összeállításánál sem marad az ötvenév előtti mögött. Hogy a negyedévezredes jubileumot milyen gondosan akarják előkészíteni, arra vall, hogy a programszerkesztő bizottság a napokban már megalakul és legrövidebb időn belül megkezdi a munkáját. E bizottságnak Némethy tanácsnokkal az élén Gárdonyi Albert főlcvéltáros, egyetemi tanár, Enyvári Jenő, a Fővárosi Könyvtár igazgatója, Horváth Henrik, a Fővárosi Múzeum őre és Pacher Béla dr. tanácsi fogalmazó, a művészeti és kulturális ügyek referense lesznek a tagjai. A bizottságot az év végefelé több hírneves tudóssal és művésszel kibővítik. Felmerült az a gondolat is, hogy a rendező bizottság kérelemmel fordul annak idején az osztrák kormányhoz, hogy a bécsi állami múzeumoknak a budai ostromra vonatkozó gazdag anyagát, legalább részben, a kiállítás tartamára adja kölcsön. Ez természetesen csak terv, amelynek megvalósulása sok egyéb körülménytől függ. Dunay Ödön jCvrruU a nagyobb gyasztésért, ett Timgsröm fényei esitm!”Yé;‘' oedig o kisebb foP °9 lumenha modern lámpát hasinak Csak !«m®n fogadjon eh 11 é s ú ólámpát TUNGSRAM