Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934 december 19. lt k i Zsitvay Tibor könnye A Fővárosi Hírlap számára írta dr. Dési Géza országgyűlési képviselő A Nemzeti Egység pártjának budapesti, hogy úgy mondjam városházi szervezete most tartotta alakuló gyűlését. Kimondotta, hogy feladja külön városi pártbeli önállóságát s belép az országos pártba, annak szerves részévé válik. Nagyhorderejű és üdvös elhatározás, az lesz az eredménye, hogy közelebb hozza a fővárost a kormányhoz és a kormányt a fővároshoz, megszűnik az eddigi távolság és tagoltság, egységesebb és melegebb lesz az állam és a főváros egymáshoz való viszonya s ez sok hátrányt fog megszüntetni és sok előnyt fog jelenteni. Azok, akik szeretjük Budapestet, akik szerelmes rajongói vagyunk a mi nagyszerű fővárosunknak, igaz örömmel és nagy várakozással tekintünk Budapest jövője elé. Nekünk eddig is Budapest volt a legszebb, a legkedvesebb, a legvonzóbb város. A világon bárhol jártunk is, lenyűgözhetett London gigantikus nagysága, elkápráztathatott Párisnak, a „La vilié lumiere” ragyogása, Berlinnek szédületesen gyors ütemű fejlődése, csodálkozásra késztetett Róma klasszicitása és eleven, világközpontot jelentő történeti nagysága hódolatot parancsolt, Velence bűbája a szépség illúziójába ringatott, de nekünk mégis Budapest a legszebb és a legkedvesebb, Budapest a mienk, Budapest mi vagyunk, a mi vérünk, a mi egyéniségünk, a mi szellemünk, a mi adottságainknak, erényeinknek és gyarlóságainknak foglalatja és kifejezője. Budapest nem csupán Magyarországnak, de a magyarságnak is fővárosa, a magyarok magyar fővárosa, úgy áll és úgy él, abban áll és abban él, s az egészében és részeiben, akik és amik mi vagyunk és amilyenek vagyunk, Budapest az ő külső és belső megjelenésében a magyar életnek megtestesülése. Azt mondja az írás: „a kövek beszélnek”, Budapest kövei is beszélnek. Egy évezred története során ezeket a köveket verejték, könny és vér ragasztotta össze, de sohasem a másoké, mindig a magunk akaratáé, életrevalóságáé, küzdelmeinké és szenvedéseinké. „Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után”, mégis itt vagyunk, Trianon halálra szánt csapása sem tudott kivégezni. Itt folyik a Duna, a mi Dunánk, úgy mint ezer esztendő előtt s jobb- és bal partján él az élet, a magyar élet s ha súlyos gazdasági válság laokonkígyói tekergőznek is tagjainkra, nem tudnak agyonszorítani, szellemi és erkölcsi erőnk ellentálása leküzdi a balsors fojtogatá- sát. Mert Budapestnek, mint a magyar élet apoteozisának, istenadta hivatása és küldetése van, Kelet és Nyugat határán ezt a magasabb rendeltetést teljesíti, emberi erő, erőszak vagy gonoszság ettől az öröktől élő, de örök időkre adott kiválasztottságától meg nem foszthatja. Mert Budapest fénye nem gyertyácska lángja, amelyet emberi akarat hol meggyujthat, hol elolthat, hanem olyan, mint a napnak ragyogása, Isten gyújtotta világossága, gyarló ember nem tudja elsötétíteni. A proletárdiktatúra üdéjén védtem egy magyar legényt. Halálra ítélték, majd könyörgésemre kegyelmet adtak s amikor az élet hírét közölni akartam vele, mélyen és édesen aludt, felköltöttem. Megkérdeztem tőle, hogy a halál küszöbén miként tudott ilyen nyugodtan aludni? Azt válaszolta: ,,a magamfajta szegény magyar ember olyan, mint a fa az erdőn, ki lehet vágni egy fát, kettőt, hármat, de az erdő megmarad”. Igaza volt, ne felejtsük el a magyar legény tanítását, merítsünk belőle hitet, az örök magyar élet üdvös- séges hitét. Ennek a megváltó hitnek volt evangélistája Zsitvay Tibor, az alakuló gyűlésen elmondott beszédével. Gyönyörű beszéd volt, „kalónkai agatón”, szép és jó, szép és igaz, az ész és szív harmóniájának ragyogó és egyúttal melegítő megnyilatkozása. Könny gyűlt szemébe, amikor mint Budapest szerelmese arról beszélt, hogy előtte két nemzedék és utána is két nemzedék köti ehhez a földhöz, szent neki ez a talaj s mint igaz és egész ember, úgy él a jelenben, hogy mindig látja múltját is, így tekint a jövőbe, ez az örökkévalóság útja, adja Isten, hogy sok-sok nemzedék következzék a kiváló Zsitvay nemzetség útján és kövessék elődeik erkölcseit és igazságait. Budapestet cinikusnak szokták mondani s mégis, szem nem maradt szárazon, amikor Zsitvay szemében megjelent „férfi szemében hivatlan vendég — a könny”. Ne szégyenkezzünk gyönge- ségünk miatt, bizony mindnyájan könnyeztünk. Ez Budapest, ilyen Budapest, Zsitvay Tibor itt nyerte meg a csatát. Győzött a könnye, a szívének ékesszólása. Budapest megszokta a szép beszédüket, ragyogó szónokok kényeztették el s ezért nehezen melegszik. Ámde Zsitvay Tibor könnyében a lélek szólt a lelkekhez, a vallásos hívő, kegyeletes, igaz magyar lélek a magyar lelkekhez, szív a szívhez s a szívek megtalálták egymást. íme, a „nemzetközi”, a „bűnös”, a „romlott” Budapest minő ifjúi fogékonysággal, minő tiszta lelkiséggel fogadta az egyszerű, tiszta emberi szót, s mennyire átérezte az emberiben az istenit, minő vallásos áhítattal és meghatottsággal gyönyörködött a gondolat és az érzés összhangzó ritmusában. „Gyalogos ember vagyok s ha ismerősökkel találkozom, megállók és elbeszélgetek velük”. Ezt is Zsitvay mondta. Jól mondta, ez is a szívünkhöz szólt. Ma mindnyájan gyalogos emberek vagyunk, részben azért, mert leszállottunk a lóról, részben azért, mert sohasem lovagoltunk, mindnyáA székesfőváros közlekedési szakbizottsága és törvényhatósági bizottsága részéről az utóbbi években ismételten felmerült az utazóközönség körében megnyilvánuló az az egyértelmű kívánság, hogy a fokozódó forgalmi igények kielégítése és általában a főváros közúti közlekedésének tökéletesítése céljából autóbuszparkunkat szaporítsuk. Erre való tekintettel már korábban beható tanulmányozás tárgyává tettük e nagy- horderejű kérdést, komolyan mérlegelve ennek elbírálásánál a számbaveendő forgalmi, műszaki és pénzügyi szempontokat. Minden beruházásnak, tehát az autóbuszpark szaporításának is fontos előfeltétele, hogy a beruházás pénzügyi fedezete és jövedelmezősége biztosítva legyen. Ennek a körülménynek a gondos és előrelátó elbírálása a jelenlegi viszonyok közt és a BESZKÄRT kétségtelenül nehéz és nagy óvatosságra intő helyzetében különös súllyal és felelősséggel nehezedik a vállalat vezetőségének vállára. Ez a körülmény az oka annak, hogy előterjesztésünk megtételével kénytelenek voltunk várni mindaddig, amíg olyan pénzügyi megoldást nem találtunk, helyesebben, reméljük, sikerült elérnünk, amely mellett a beszerzéssel járó tőkebefektetést, illetve az e célból igénybeveendő rövid lejáratú kölcsöntőke és kamatterheinek vállalását javaslatba hozhattuk. Viszont másfelől ez a körülmény késztetett bennünket arra, hogy a tervbevett befektetés amortizációja és várható jövedelmezősége tekintetében rámutassunk arra az üzleti kockázatra, illetve anyagi áldozatra, amit az autóbusz-parknak 50 kocsival való szaporítása és üzembentartása jelent, vagy jelenthet. Elgondolásunk szerint a beszerzendő közép- tipusú, 90 lóerős, gázolaj-motoros 50 kocsiból: \ kocsi a kiselejtezettek pótlására, 17 kocsi az 1937 január 1-én átveendő Bart-vonalak kiszolgálására, 10 kocsi a tervezett Rákóczi-uti járatra, 3 kocsi a 12-es viszonylatnak a Déli-vas- útig való meghosszabbítására és 8 kocsi az új kísérleti vonalak kipróbálására, 8 kocsi pedig tartalékul szolgálna. . Az új autóbuszok közül: 10 kocsi 1935 | szeptember havában, 10 kocsi 1935 október havában, 30 kocsi pedig 1936 július hó 1-től az év végéig kerülne leszállításra. A meglévő 134 és a beszerzendő 50 új kocsival együtt az autóbusz-park 18k autóbuszból állana, s ezek közül lJf9 lenne forgalomban, 35 pedig tartalékban. Az 50 új kocsi beszerzési költsége, a szükséges tartalék-alvázak, motorok, alkatrészek, továbbá a gummiszerelvények, garage- és műhelyi bővítések és felszerelések hozzászámításá- val, összesen 2,925.000 pengőre tehető. A személyszállítási kocsi-kilométerenkénti autóbuszbevételünk a múlt évben 103.3 fillért, míg a folyó év első kilenc hónapjában 97 fillért tett ki, ami azt mutatja, hogy a bevételek nem követik arányosan a futási teljesítmény többletét. A folyó évben ugyanis előreláthatólag a tavalyinál 12 százalékkal nagyobb lesz a kocsi- kilóméterteljesítményünk. jan szegény gyalogos emberek vagyunk. Budapest is, trianoni Magyarország is, a szegénység kenyerét esszük. Olykor kevés a kenyér, nem is mindig fehér, de mindig tiszta kézzel keressük meg és tiszta lélekkel adunk érte hálát Istenünknek. Különféle szertartás szerint, egyazon Atyánknak, a világ Urának, magyarok Istenének, „Isten álld meg a magyart”, akiben hiszünk, „Hiszek egy Istenben”, amint „hiszek egy Hazában”. Zsitvay Tibor személyében megfelelő embert megfelelő (helyre állított Gömbös Gyula miniszterelnök bölcsesége. Budapest megértése és együttérzése, ezt a megbízást örömmel, szeretettel és bizalommal fogadja. Kérjük Istent, váltsa a mi hitünket és reménységünket üdvös valóságra, tegye a mi szép Budapestünket még szebbé s gyönyörű kereteit töltse meg szellemi, erkölcsi és gazdasági erővel, magyar érzéssel, haladással, a nemzeti egységre törekvő vállvetett munkával, testvéries együttérzéssel és szeretettel. Arra a könnyre süssön Isten napja, varázsolja a békesség szivárványává, legyen híd Ég és föld között, vezessen a szomorú jelenből a boldog magyar jövendőhöz. Számításunk szerint a régi és új kocsik évi 8.78 millió kocsikilóméterrel tervezett együttes teljesítménye után évi 8.01f millió, vagyis kocsikilométerenként kereken 91.5 fillér személyszállítási bevétel várható, amivel szemben a kocsikilómét erenkénti kiadás kereken 91 fillérre tehető. Ez azt jelenti, hogy a szükséges 2.9 millió befektetés, kamat- és tőketörlesztésével és a forgalomba helyezendő 50 új autóbusz üzemi és üzleti kiadásaival felmerülő és optimálisan kereken évi 600.000 pengőre tehető többletköltségek csak abban az esetben találnak fedezetet a személyszállítási bevételekben, ha ezek kocsi- kiiométerenként legalább 100 fillérre fognak rúgni. Miután azonban ez az eredmény — legalább is egyelőre — nem valószínű, hogy elérhető, számolni kell azzal, hogy az autóbuszpark szaporítása egy időn át tekintélyes áldozattal fog járni. A 2.9 millió pengő befektetés majdnem egészében áruhitel útján fedeztetnék oly módon, hogy a kamatfizetés az autóbuszok átvételétől kezdve, a törlesztés pedig 1938 július 1-étől kezdve 1940 december végéig történnék. Ebben a kérdésben, mint általában a közüzemi szolgáltatások kérdésében, predominál az a szempont, hogy a jelentkező közszükségletet — a pénzügyi lehetőségek határain belül — az üzleti érdekek háttérbeszorításával is ki kell elégíteni. Ez a szempont vezérelt bennünket, amikor a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok, vállalatunk nehéz pénzügyi helyzete és az első években hozandó tekintélyes anyagi áldozatok dacára, az autóbuszpark szaporítását javaslatba hoztuk, abban a meggyőződésben, hogy igazgatóságunk még karácsony előtt várható jóváhagyása esetén a székesfőváros közúti közlekedésének tökéletesítését és a közforgalmi igények kielégítését ezzel rövidesen jelentős lépéssel előbbre fogjuk vinni. £ A legjobb sokszorosító gép a 8 D. GESTETNER j BUDAPEST, VL, ANDRÁSSY-UT 8 TELEFONI 10-3-20 SALGÓTARJÁNI KŐSZEN8ÁNYA R. T. építőanyag ipara: Budapest, V., Sas-utca 25. szám. Telefon: 23-0-71, 10-3-59, 14-1-52 Cementgyár: Lábatlanban . . . évi telj. kép. 12.000 v. Rlészgyárak: Lábatlanban ... ,, ,, „ 5.000 ,, Dorogon .................. ,, ,, ,, 3.000 „ I T églagyárak; Buda-Ujlak, Kőbánya Nyergesujfalu évi telj. kép. 60,000.000 drb. Cserépgyár: Buda-Ujlak ,, ,, ,, 8,000.000 drb. A jó közlekedés érdekében a főváros és a Deszkáit áldozatok árán is szaporítja az autóbuszokat írta MÁRKUS JENŐ dr., a Beszkárt vezérigazgatóhelyettese
