Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-05 / 49. szám

előfizetés! ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.....................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes iBUSz-pavSIIonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DJtCS© EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ÄNDRÄSSY-ÖT 6© Telefon: 13-7-1S — Postacsekk: 40.424 Szanál az autonómia Zsitvay Tibor átvette a kor­mány fővárosi politikájának irányítását Ugrón Gábor az eredményes együtt­működésről és a főváros pénzügyi helyzetének szanálásáról Szép, nívós, őszinte vita volt a főváros költ­ségvetési vitája, amelynek komoly, tiszta bizonyí­téknak, erőteljes argumentációnak kellett lennie az autonómia életképessége mellett. Budapest szé­kesfőváros törvényhatósági bizottsága pompásan oldotta meg ezt a feladatot. Akkor, amikor a kor­mányzat bizalma Sipöcz Jenőt (aki minden joggal szerepelhet az autonómia kikristályosodott szelle­meként) ruházta föl a főpolgármesteri méltóság­gal, mindenki tisztában lehetett vele, hogy a költségvetés deficitjét magának az autonómiának kell eltüntetnie. Ez a cselekedet ugyanis erőt és bátorságot mutat és azt is jelent, és — amint Wolff Károly mondotta — meggyőzi a felsöséget arról, hogy szanálásra semmi szükség nincsen. Azaz van rá szükség; de szanál maga az auto­nómia. Annál a ténynél, amikor a közgyűlés a legtökéletesebb egyértelműséggel törölte a költség- vetés tízmilliós deficitjét, hogy a jövő évi előirány­zat 4550 pengő fölösleggel záruljon, már Sipöcz Jenő szelleme lengett a tiszteletreméltó munka fö­lött. Ennek az autonómia által teljesített szanáló munkának a megkezdésénél Sipöcz Jenő még, mint polgármester vett részt, a gépet még ö indította meg, hogy mint főpolgármester megelégedéssel vehesse tudomásul: a közgyűlés konkurensként jelentkezett a szanálás területén. Mindez azonban nem volt véletlen. Elsősorban természetes volt, hogy az autonómia eltüntette a deficitet, amit mi sohasem tartunk természeti tüneménynek, hanem csak igen egyszerű matematikai műveletnek. Má­sodsorban pedig természetes, hogy Sipöcz Jenő főpolgármesterré történt kinevezésével az egész szanálás tulajdonképpen az autonómia medrébe te­relődik, amit az is bizonyít, hogy a törvényható­ság garanciát kapott arra, hogy a tizenhetes bi­zottság bekapcsolásával a szanálás munkájában aktív részt vehet. íme, ezt jelenti Sipöcz Jenő fő­polgármestersége. Bármilyen hatalmat ruház is rá a törvény, bármilyen hatalom összpontosul is ke­zében, maga az a tény, hogy Sipöcz Jenőt bízták meg, békét jelent az autonómiában, de jelenti egy­ben az autonómiának azt a kötelességét is, hogy minden erejével igyekezni fog a főváros pénzügyeit rendbehozni. Az autonómia mindig azt vallotta, hogy komoly bajok a székesfőváros háztartása körül nincsenek, nincs tehát szükség rendkívüli eszközökre sem. Most módja és alkalma lesz arra, hogy ezt az állítását és ezt a felfogását be is iga­zolja. A szanálásnak meg kell történnie és ezért ma már nemcsak Sipöcz Jenő a maga személyében felelős, de felelős az az autonómia is, amelynek ki­kristályosodott képviselője a főpolgármester. Sipöcz Jenő egész muljta és másfélévtizedes polgármesteri munkája a legtökéletesebb garancia arra, hogy nem fogja cserbenhagyni az autonómiát, de az autonómiának is meg kell mutatnia, hogy hü és odaadó munkatársa lesz a főpolgármesternek, aki a legnagyobb személyi áldozatot hozta meg vá­rosáért. Nem is a szanálás fogalma, mint inkább a szanálás szó, amelyet az utóbbi időben túlságosan kompromittáltak a körülötte kifejlődött ijesztgeté­sekkel, még mindig valami félelmet gerjeszt. A fő­város szanálásának és a deficit eltüntetésének első jelét valószínűleg abban fogja keresni a polgárság, hogy a jövő évi költségvetés beruházási tételeinek nagy részét törölte a közgyűlés. Ez nem a szaná­lási láz elragadtatása, mert hiszen ugyanakkor gondoskodott a közgyűlés arról is, hogy a polgár- mester tegyen előterjesztést a beruházó kölcsön fölvételéről. Ez a beruházó kölcsön, amelyhez máris előre hozzájárulását adta a pénzügyminiszter, munkát fog adni az iparnak és jobb kenyeret juttat Budapest egész polgárságának. De a munkásság­nak sem lehet panasza, hiszen azt is kimondta a közgyűlés, hogy a munkabérekből a jövő évben egyetlen fillért sem zárol a főváros. A szanálás tehát nem jelent okvetlenül valami ördögi machinációt, nem jelenti a munka leállítá­sát, az élet megszüntetését, egyszóval nem jelenti a temető csöndjét. Hiszen lehet szanálni szívtele­nül, de főként ész nélkül; de az igazi szanálás az, amely az élet megcsorbítása nélkül az életnek új­ból való föllángolását eredményezi. Sipöcz Jenő szellemétől, amely már a közgyűlés költségvetési vitáját és határozatait is mélyen áthatotta, ilyen análást várunk. Szanálást, amely elé örömmel, a jobb jövő reménységében tekint Budapest egész polgársága. Amikor először bukkant fel a Fővárosi Hírlap közlése nyomán az a hír, hogy az illetékes körök Zsitvay Tibor nyugalmazott igazságügyminisztert, politikai életünknek ezt a kimagasló értékét bízták meg, hogy a Nemzeti Egység pártja és a Községi Polgári Párt között fennforgó függő ügyeket ren­dezze: általános megnyugvás és öröm fogadta est a szerencsés megoldást. Az elmúlt idők során nem mindig kívánatos hangnemben kerültek napirendre a kormánypárt fővárosi szervezkedésének ügyei és bizonyos volt, hogy Zsitvay Tibor a maga teljes tájékozottsá­gával és diplomáciai érzékével egyedül al­kalmas a problémák megoldására. A városházi köröknek és a politikai világnak a várakozása az egész vonalon beteljesedett. Zsit­vay Tibor az ellentétek áthidalását vállalta és fel­adatát sikeresen megoldotta. A tárgyalások mindvégig kölcsönös jóindulat­tal és megértő szándékkal folytak, úgy, hogy a siker nem maradhatott el. Zsitvay Tibor az elmúlt napokban sorozatos megbeszéléseket folytatott a Községi Polgári Párt vezető tagjaival és sikerült az egész vonalon a helyzetet olyanná varázsolni, hogy az mindenben fedi a Nemzeti Egység Pártjai országos vezetőségének és a Községi Pártnak a kívánságait. Az Egységes Községi Polgári Párt keddi értekezletén elfogadott előterjesztések sze­rint a megállapodások lényege abban áll, hogy a párt a közös munka és együttműködés érdekében átteszi helyiségét az országos párt Eszterházy-utcai épületébe és más vonatkozásokban is keresi az együttműkö­dés sikeres feltételeit. Vonatkozik ez a kerületi pártszervezetek közös vezetés alá helyezésére és a városi politikában olyan szempontoknak a kidom­borítására, amelyek mindenben azonosak a kor­mány célkitűzéseivel. A községi párt a Nemzeti Egység pártja fővárosi szervezete néven folytatja munkásságát és természetes, hogy minden tekintetben magáévá teszi azokat a célkitűzéseket, amelyek megegyeznek Gömbös Gyula minisztereinek, valamint Sztranyavszky Sándor országos elnök és Marton Béla dr. országos főtitkár célki­tűzésével. Zsitvay Tibor teljes felhatalmazással a birtoká­ban veszi át a Nemzeti Egység pártja fővárosi szervezetének legfőbb vezetését és működése nyo­mán bekövetkezik az a harmonikus együttmunkál- kodás, amely alapvető feltétele a párt budapesti térhódításának. A megegyezést a tárgyi és személyi kérdések tisztázása előzte meg, amely vonatkozásban mind­két oldalról kölcsönös megértés mutatkozott. Az Egységes Községi Polgári Párt azzal a ténykedé­sével, hogy feloszlatja Akadémia-utcai pártirodá­ját, tulajdonképpen a külsőségekben akart demon­strálni és természetesen a célszerűségnek is hó­dolni, mert a szervezés munkája így sokkal inkább ígéri a komoly eredményeket. Személyi tekintetben is kész a megállapodás, amelynek látható követ­kezménye, hogy Zsitvay Tibor állandó érintkezést fog fenn­tartani a fővárosi pártszervezet törvény- hatósági bizottsági tagjaival és velük, együtt foglal állást az időnkint felmerülő városházi problémákról. Várospolitikai körökben és általában a köz­gyűlés többi pártjainál is nagy megnyugvással fo­gadják Zsitvay Tibor közreműködését, akinek ve­zetése alatt a községi pártszervezet erőteljesebb lendülettel vehet részt az autonómia ügyeinek inté­zésében. Ugrón Gábor Zsitvay Tibor küldetéséről és a személyi kérdések megoldásáról Ezeknek a tárgyalásoknak a következményei­ről és a városházán várható változásokról UGRÓN GÁBOR dr., a Nemzeti Egység Pártjának vezető tagja, aki egyben az Egységes Községi Polgári Pártnak is társelnöke, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A miniszterelnök úr által inieiált és részben személyesen is folytatott tárgyalások — a fővárosi szervezkedés egységes irányításá­nak az előkészítését illetően — befejeződtek. Még folynak ugyan bizonyos megbeszélések, ezek azonban csak alárendeltebb jelentőségű és személyes természetű vitás kérdéseknek a tisz­tázására vonatkoznak. A tárgyalások leglénye­gesebb célja az volt, hogy Gömbös Gyula mi­niszterelnök óhajtásának megfelelően egységessé váljék az a pártszervezet, amely a főváros polgárságának meg­szervezésére hivatott A központi irányítás alatt álló egységes szerve­zetnek a megteremtése viszont azt jelenti, hogy az Egységes Községi Polgári Pártnak meg kell szüntetnie különállását. Ezt a követelést Göm­bös miniszterelnök és azok, akik a Nemzeti Egység pártjának központi vezetősége részéről a tárgyalásokban résztvettek, a leghatározot­tabban követelték és kívánságukat azzal tá­masztották alá, hogy az Egységes Községi Pol­gári Pártnak olyaji tagjai is vannak, akik a Nemzeti Egység pártjának nem tagjai. Ezek a törvényhatósági bizottsági tagok a városházán az Egységes Községi Polgári Párt keretei közé tartoznak, az országos politikában azonban megőrizték különállásukat. Felmerült az az óhajtás is, hogy az Egységes Községi Polgári Párt különállásának a megszüntetésével az akadémiautcai helyiségét fel kell oszlatni, ami­nek már csak takarékossági szempontból is megvan az indokoltsága. Ezeknek a kívánsá­goknak a honorálását kérte Zsitvay Tibor azo­kon a megbeszéléseken, amelyeket a miniszter- elnök úr megbízásából folytatott. Zsitvay Tibornak a megbízatása egye­nesen e követelések érdekében szüksé­ges tervek keresztülvitelére vonatkozik. Az előkészítő tárgyalások most eredményesen fejeződtek be, amennyiben minden számottevő tényező honorálta azokat az indokokat, amelye­ket Zsitvay Tibor Gömbös Gyula miniszterelnök megbízásából felsorakoztatott. Nincs eltérés ma már a helyreállított egység jelentőségének a megítélésében. Én csak a saját benyomásaim­ról számolhatok be. Úgy látom azonban, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom