Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-21 / 47. szám
Budapest, 1934 november 21. ^TomßosITiwMp 7 Éveken keresztül olcsóbb városi vámokat Űzettek a textilgyárak Jogszerint a főváros visszamenő hatállyal százezrek megtérítéséi követelheti Érdekes és feltünéstkeltö közleményt adott ki az elmúlt napokban a.Gyosz. igazgatósága, ahol a textilipar nevében Szurday Róbert és Schiller Ottó dr. meglepő bejelentéssel szolgáltak. Elmondották, hogy IBudapest székesfőváros minden közgyűlési határozat és kormány jóváhagyás nélkül megsokszorozta a kövezetvám-illetéket és annak nyomán természetesen a harisnya- és müselyemfonal vámja lényegesen megdrágult. A gyáriparosok testületé ennek következtében elhatározta, hogy a fővárosnál, és a belügyminiszternél szót emel az önkényes drágítás ellen. A várospolitikai élet és a városházi adminisztráció működését figyelemmel kísérők előtt valóban meglepetést keltett ai közlés, amelyik a köve- .zetvám felemelését adja hírül. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a főváros felelősséget ismerő polgár- mestere és lelkiimeretes pénzügyi tanácsnoka, a hivatali komolyságot oly mélyenjáróan valló polgár- mesterekkel együtt összeül és kitalálja a főváros bevételeinek fokozását a kövezetvámok felemelése révén. Ezt a gesztust és titokzatos harácsolási műveletet senki sem hiszi el ia fővárosról és valóban mosolyogni kell a textilgyárosok naivitásán, ahol a textümilliomosok siránkozó bejelentését ilyen komolyan fogadták. A közvéleményt mégis 'érdekli, hogy mi történt a textilvámokkal és ezért a pénzügyi osztályhoz fordultunk, ahol a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársánának: — Magunk is hallottunk a textilvállalatok panaszáról, amely azonban meglepetést az ügyosztály adminisztrációjában egyáltalán nem «okozott. Tárgyilagosan elismerjük, hogy a harisnya és a műselyemfonal vámtételei újabban megdrágultak, Az üzletek zárórája már hosszabb idő óta foglalkoztatja a főváros illetékes tényezőit, elsősorban a közgazdasági és ipari ügyosztályt. A végleges rendezést megnehezíti, hogy maguk az érdekeltek sem tudnak megegyezésre jutni. Így például a fűszeresek és élelmiszerkereskedök egy csoportja azt szorgalmazza, hogy az esti zárás, szombat kivételével, 8 óra helyett már 7 órakor legyen, a másik csoport pedig ragaszkodik a 8 órai zárórához. A divatárukereskedök azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a záróra meghosszabbításának engedélyezését kérjék a hatóságoktól. Ez főleg a belvárosi kereskedőknek a kívánsága. Hivatkoznak arra, hogy a külföldi nagy metropolisokban seholsem ismerik az üzletek zárórájának ezt a szigorát, sőt vannak helyek, ahol a záróra teljesen a tulajdonos egyéni jogát biztosítja. A záróra megreformálásától a kereskedők az üzleti forgalom fellendülését remélik és állításuk szerint jelentékeny haszon származna ebből a székesfővárosra is, mert a kivilágított üzletek több villanyt és gázt fogyasztanának. Az alkalmazottakra nézve a záróra-meghosszabbítás nem jelentene sérelmet, mert az elgondolás szerint az üzletek reggel esetleg egy órával későbben nyitnának. De a kereskedők között sok híve akad az angol rendszernek is: kerületenként felváltva a hét egy-egy napján délután 1 órától zárva tartanák az üzlethelyiséget, vagy pedig a személyzet fele szabad délutánt élvezne. KRAUSZ és SCHOFFER mindennemű épület és asztalos faanyagok leiepe és parkettázást vállalata Budapest, V., Vág-a. 7. Telefon: 91—8—14 ez a körülmény azonban nézetünk szerint inkább a csendes hallgatásra, mint a nyilvánosság előtti panaszkodásra indíthatná az érdekelteket. Helytelenül magyarázott kulcs és tévedés következtében ugyanis a fentnevezett áruk eddig a szabályrendelettel ellentétes alacsonyabb illeték szerint kerültek elvámolásra, amelyeket most kénytelenek voltunk korrigálni. A szóbanforgó textilfélék ugyanis magasabb díjtételek alá esnek és az eddigi téves elszámolás csak azért történhetett, mert a MÁV helytelen bevallás alapján bírálta el a vasúton érkezett gyártmányokat. A hiba kiigazítása már megtörtént és természetesen érvénye kiterjed a tengelyen érkezett és a vámhatáron át jövő árucikkekre is. Vámemelésről tehát nem lehet beszélni, legfeljebb a szabályoknak megfelelő kiigazításról, ami ellen tiltakozásnak vagy felszólamlásnak nincs jogosultsága. Ez á magyarázata tehát a textilesek feljajdu- lásának, amellyel azonban felmerül a kérdés: joga van-e a fővárosnak a vámemelést visszaható erővel érvényesíteni, amely esetben a textilkrözusok- nak komoly százezreket kellene utólagosan megtéríteni. Azt hisszük, hogy az illetékes helyről jövő felvilágosítás után a Szurdo,y—Schiller szövetkezés eltekint a belügyminiszternél kilátásba helyezett intervenciótól és csendesen belenyugszik a vámtételeknek „a helytelen bevallás alapján, történt kirovás” kiigazításába. Sopánkodásnak pedig azért sincs jogosultsága, mert a textilgyárosok így is megtalálták a maguk horribilis hasznukat. A zárórakérdés rendezése iránt érdeklődtünk FELKAY FERENC dr. tanácsnoknál, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának így nyilatkozott: — A zárórakérdés rendezése már közel egy éve foglalkoztatjá a főváros illetékes hatóságait. A polgármester úr rendeletére annakidején hosszasan tárgyalt az ügyosztály a kereskedői érdekeltségekkel, de nem lehetett egyöntetű álláspontra jutni, mert a munkaadók és munkavállalók felfogása között felmerült ellentéteket kiküszöbölni nem sikerült. A főváros vezetősége minden reformtervet szívesen mérlegel és nem ellenzi az esetleges módosításokat. Tagadhatatlan, sok igazság van abban, hogy az esti órákban a publikum nagy része jobban ráér és inkább tudna vásárolni. Különösen a belvárosi üzletekre vonatkozóan helytálló a felfogás, hogy nagyobb érdeke egy üzletnek az este 6 óra utáni nyitvatartás, mint az, hogy reggel 9 óra helyett már 8 órákor feltolja a redőnyöket. A kérdés szociális részét is meg lehetne oldani. — Egyelőre az ügyosztály a füszerüzletek zárórájának reformjával foglalkozik. A Baross-Szö- vetség, a füszerkereskedök és az alkalmazottak ugyanis együttes beadványban kérték, hogy a záróra szombat kivételével egységesen 7 órakor legyen. A beadványt a főváros vezetősége pártolóan terjesztette fel az illetékes minisztériumhoz. A kérdés elbírálásánál tagadhatatlanul figyelemmel kell lenni a közönség szempontjaira is, mert itt viszont sokan ragaszkodnak a 8 óráig való nyitvatartáshoz, sőt még ennek az esetleges meghosszabbítását is szívesen vennék, ügy ezzel a kérdéssel, mint a 6 órai záróra esetleges meghosszabbításával behatóan foglalkozik az ügyosztály és napirenden van az üzletek weekendjének generális szabályozása is. r * * FÉNYSZÓRÓ Az összeférhetetlenség súlyos és kényes problémája a közéletnek és ha ma Európaszerte sűrűn érkeznek szenzációt keltő híradások a különböző országokban megnyilvánuló kereskedelmi és gazdasági visz- szásságokról, ezeknek hátterében mindig ott van az összeférhetetlenség kritériuma. Az összeférhetetlenség hihetetlenül nagy előny avinak a számára, aki ebből erkölcsi vagy anyagi hasznot ér el és kártékony azoknak a terhére, akik ennek az állapotnak kizárólag a hátrányait látják. Nem gondolunk a Sta- visky-esetre, sem pedig a milliós és milliárdos hadiipari szállításokra, amelyek annyit foglalkoztatják a müveit nyugat közvéleményét és elvonatkoztatjuk úgy az öszegszerüség, mint a morális hatás szempontjából azt az összeférhetetlenséget, am.elyet például Ruzicska Edének, a siitöipartestület és a pékkartel elnökének esetében látunk. Képtelenség ugyanis, hogy egy dolgozó ipari réteg a maga vezetésével elnökké választ valakit, ugyanakkor pedig a pékegyezmény néven működő kartel is vezérének vallja a péknagyiparost, akinek minden tárgyilagos vélemény szerint egyik tisztségéről már régen le kellett volna mondania. Ha a pékkartel és az ipartestület eddig azonos tisztviselőkkel működött és ott most változásokat eszközölnek, úgy ez nem vonatkozhat csupán az alantas irodai segéderőkre, hanem elsősorban az elnökre, akinek át kell adnia a helyét,■ hogy az egészséges és célirányos működés biztosíttassék. Az összeférhetetlenség a magyar glóbuszon is összeférhetetlenség és ennek a konzekvenciáit Ruzicska úrnak is le kell vonnia mielőbb, nehogy felülről jövő hatalmi szó kényszerítse a pékkartel és a sütőipartestület közötti választásra. Nagy ijedtség uralkodik a vendéglősiparban a margarinrendelet intézkedései nyomán. A meghökkenés azzal magyarázható, hogy a földművelésügyi kormány a magyar mezőgazdasági érdekeltségek és a fogyasztótömegek általános helyeslése közben elkészítette a már régóta követelt margarin- rendeletet, amely kimondja, hogy a margarinból készített fogyasztási cikkeket különleges módon deklarálni kell. Nem lehet a jövőben a vásárlótömegek gyomrába olyan ételnemüe- ket csempészni, amelyek a közhit szerint vajjal készülnek, holott kiderül, hogy a készítési anyag faőlkotóeleme nem a vaj és a zsír, hanem a mesterséges zsiradék. A vendéglőkben és éttermekben ki kell függeszteni a táblát: itt margarinnal sütnek, főznek! — ami kétségtelenül kiváltja a kényesízlésű emberek idegenkedését. Magától értetődik, hogy az elismert, szolid és hírnevükre féltékeny vendéglők nem kerülnek olyan kényszerhelyzetbe, hogy ilyen táblákról kelljen gondoskodyiiok, a kisüzemek pedig választhatnák: vagy beszüntetik ennek a furcsa zsiradékkeveréknek a használatát és áttérnek az állati zsír igénybevételére, vagy pedig kitartanak eddigi „olcsó” áraik mellett, ám akkor ország-világ megismeri műhelytitkukat, amely számukra aligha jár a látogatottság emelkedésével. A tömegfiókok láncolata a legújabb közellenség, ami a legális kereskedelem torkára teszi a hálált hozó fegyvert. Az áruházak példátlan manőverei után a nagy gyárváUálatok végzik azt a lelkiismeretlen munkát, hogy termékeiket közvetlenül viszik a fogyasztók elé és kikapcsolják a közvetítő kereskedelem apparátusát. Az a kis haszon, ami a termelő és a fogyasztó között rendelkezésre állott a kereskedelemnek: ez fáj a gyáraknak, amelyek nem törődve a gazdasági kényszerhelyzet-diktálta méltányossággal, egymásután vonzzák magukhoz a kiskereskedők vevőit. Annál erkölcstelenebb ez az eljárás, mert köztudomású, hogy a gyáripar hatalmas állami támogatásokban és vámkedvezményekben részesül, amelyek lehetővé tették, hogy bizonyos szakmabeli kisüzemek a fejlődés legmagasabb csúcsára íveljenek. Példaképpen említjük a Pók-üzletek tulajdonosát, a G. F. B. gyárat, amely egy kis Anker-közi bolthelyiség hátsó alkóvjából fejlődött hatalmas gyárteleppé csak azért, mert a harisnya és egyéb textilcikkekre szigorú vámvédelmet lépteitek érvénybe. Egymásután alakultak a hatalmas csokoládégyárak a sörgyárak keretében, holott a habzó kőbányai és a praliné között rokonszakmáról nem lehet beszélni. A sajtgyárak is kihasználták a behozatali tilalmakat és szerény műhelyeik ma már a fióküzletek tömegeit táplálják nemcsak sajtáruval, hanem más fü- szerkereskedésbe váló cikkekkel. Csodálatos, hogy olyan hatalmas érdekképviselet, mint a GyOSz, nem restelkedik ennek a folyamatnak ei'őteljes támogatásával, holott gazdasági kérdésekben szakképzett vezetői nagyon jól tudZűrzavar a záróra körül A kereskedők egy része korábban akar zárni, másik csoportja meghosszabbítást sürget — A személyzetet angol rendszer szerint hétköznapi munkaszünettel kárpótolnák
