Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-07 / 45. szám
umsiiö Végzetes gazdasági anarchiára vezethet a tisztviselő-fizetések további csökkentése írta: MIOYHR MIKLÓS törvényhatósági bizottsági tagi’ Fizetésredukció. Az utóbbi időben ismét ez a vészhír zavarja a városházi tisztviselők lelkinyugalmát. A főpolgármesteri hivatal cáfol: a fizetésleszállítás nincs tervbevéve. A cáfolatot a tisztviselőkkel együtt az egész kereskedő- és iparostársadalom osztatlan örömmel fogadja, mert hiszen egyenesen elképzelhetetlen, hogy a székesfőváros pénzügyi szanálására ezt a legprimitívebb, az igazi célt a legkevésbé szolgáló eszközt vegyék igénybe. A pénzügyi szanálás nyilvánvalóan két irányban mozoghat, vagy a kiadások csökkentését, vagy a bevételek fokozását tűzheti ki célul. A kiadások csökkentése egyszerűbb és könnyebb megoldás. A fináncpolitikusok legtöbbje a múltban is mindig ezt választotta és ennek következménye volt az állami és minden más közületi tisztviselő fizetésének ismételt csökkentése, a közmunkáknak a minimumra való leszorítása, a meglevő közintézmények fejlesztésének elhanyagolása, vagy a lemondás a szükséges közintézmények felállításáról, illetve továbbfejlesztéséről, szóval mind olyan intézkedések, amelyek meghozzák ugyan a költségvetés kiadási tételeinek számszerű apasztását, de ugyanakkor legyöngítik és tönkreteszik az adófizető polgárok teljesítőképességét is. A másik út a bevételek fokozása. A közjövedelem minden időben az adófizető polgárok jövedelmével áll arányban. Ha tehát valaki a közjövedelmeket fokozni akarja, az adózó polgárok jövedelmének emeléséről kell gondoskodnia. Ez nehezebb, de az egyetlen út, amelyet járni szabad és amelytől egészséges eredményt lehet várni. A gazdasági életben három jelenséggel találkozunk, a termeléssel, a forgalommal és a fogyasztással. Válságos időkben különösen erősen érzi mindenki, hogy nem a fogyasztás függ a termeléstől, hanem megfordítva, a termelés fokozódik a fogyasztástól. A polgároknak azonban csak a termelés biztosítja közvetlenül a kereseti lehetőséget. Nyilvánvaló tehát, hogy a fo- gyasztóképesség fenntartása jelenti a kereső- képesség fennmaradását is, viszont a fogyasztó- képesség fennmaradása a tisztviselőnél a fizetésben, a kereskedőnél és az iparosnál pedig az üzleti nyereségben jut kifejezésre. Bármelyiket csökkentik le, szükségszerűen a gazdasági élet legyengülése következik be és ennek következtében apad a közjövedelem is. Aki statikusan nézi a főváros gazdasági helyzetét, talán motiválni tudja a legképtelenebb intézkedéseket is, aki azonban dinamikus vonatkozásában is látja az intézkedések hatását, annak el kell rettennie minden lépéstől, amely az adófizető polgárok — legyenek azok tisztviselők, kereskedők, vagy iparosok — fogyasztóképességének csökkentésére irányul. Ezért tartjuk lehetetlen útnak a tisztviselők fizetésének csökkentését is. A pénzügyi szanálás helyes útja tehát nem lehet az, amely a teherviselő polgárság jövedelmének csökkentéséhez vezet, hanem olyan utat kell választani, amely a jövedelem emelését tűzi ki célul. Itt elsősorban a javak forgalmát megnehezítő akadályokat kell leépíteni. Ezen a területen ugyanis minden fantáziát meghaladó jelenségekkel találkozunk. Itt vannak például Budapesten a különböző vámok, kövezetvámok, csarnoki illetékek, fogyasztási adók és egyéb címen fizetett költségek, amelyek minden árut annyira megdrágítanak, hogy a termelő nagyon gyakran még a termelés költségeit sem kapja meg. Természetes, hogy a tisztviselői kar csekély fizetéséből az így megdrágított fogyasztási cikkeket nem tudja megszerezni és nem tud hozzájárulni az adófizető polgárság igen jelentékeny csoportja jövedelmének emeléséhez. Például az Ella burgonya métermázsája a piacon 9—10 pengő. A termelői ár 2 pengő 50 fillér. A forgalmi költség 6.50—7.50 pengő. Konkrét példa, hogy egy hernádvecsei termelő öt métermázsa, karfiolért, amelynek nagyban 150.— pengő volt a piaci ára, a forgalmi költségek és a szállítási díjak levonása után csak 87 fillért kapott. Hasonló aránytalanságokat találunk az élelmiszerpiac egész vonalán, de a ruházati és más iparcikkek területén is. Aki az adófizető polgárság jövedelmét fokozni akarja, annak első kötelessége, hogy a javak forgalmának ezeket' a lehetetlen akadályait eltüntesse a föld színéről. A tisztviselői kar, vagy bármely más- foglalkozású csoport jövedelmének csökkentésére egyáltalában nem szabad gondolni. Aki ezen a területen komoly, eredményes és maradandó értékű munkát akar végezni, annak az egész gazdasági életet úgy kell átalakítania, hogy minden társadalmi réteg jövedelme fokozható legyen. A tisztviselők fizetésének csökkentésével lehet könyveléstechnikai eredményeket felmutatni, de a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy ezzel a főváros pénzügyi helyzetét komolyan meg lehet javítani. Gombamódra szaporodnak Budapesten az ál-áruházak Minősítéshez heti kötni az áruházi elnevezést! Az. a néhány budapesti nagyáruház, amely méltó helyiségekben nagyarányú működést fejt ki, joggal hivatkozik erre a megkülönböztetett elnevezésre és csak csodálkozni lehet közönyükön, amikor eltűrik az áruházi cím és jelleg jogtalan bitorlását. A nagy áruházak árnyékában gombamódra szaporodnak a kis és még kisebb boltok, amelyek minden lelkiisme- retfurdalás nélkül választják maguknak ezt a hangzatos címet, amely egyáltalában nem illeti meg őket. Kis cukorkas üzlet fölött olvashatjuk, hogy csokoládéáruház, eldugott füszerüzlet az élelmiszeráruház jelzővel kérkedik, néhány ütött-kopott serpenyő' és főzőüst terpeszkedik a pultokon és a kis üzlet a hangzatos edényáruház nevet viseli, de ugyanilyen megtévesztő címet hord homlokán a sajt- és ruhakereskedések nagyrésze is. Teljesen megtévesztő célzattal használja a nagyzoló áruházi címet a Rákóczi-uti Tempó-áruház, a Reisz-áruházak és a Baross-téri Filléres Divatáruház, amely szomszédos két épületben rendezte be kicsiny helyiségeit olymódon, hogy a hatóságok érthetetlen elnézése folytán eltávolíthatta a két épület között emelt tűzfalat. Ezek az aránylag kis üzletek minden felkészültség nélkül hivalkodnak az áruházi jelleggel és kihasználni igyekeznek a közönségnek azt a hiszékenységét, amely újabban feltűnő módon favorizálja az áruházakat. Ezt a helyzetet használják ki és evvel élnek vissza az ál-áruházak. Az ál-áruházak megrendszabályozásának tehát elérkezett a legfőbb ideje. Az áruház forgalma és annak védelme teljesen azonos kell, hogy legyen a gyár jogi körülbástyázásával, amely vonatkozásban az ipartörvény jól átgondolt minősítést állapít meg. Gyárnak csak az olyan üzem nevezheti magát, amelyben legalább húsz munkás dolgozik és eröművi gépek vannak felszerelve. Nem lehet gyárnak nevezni és magát gyárnak feltüntetni mindenféle pinceüzemnek, vagy kismühely- nek, mert az'a közönség megtévesztését vonja maga után. Ugyanez áll az áruházak jellegére is, ahol teljesen indokolt az ilyen megkötöttség. Véleményünk szerint megfelelő nagy, áruházi célra berendezett épületben legalább 50 alkalmazottat kell tartania annak a kereskedőnek, aki magát, vagy üzletét áruháztulajdonosnak, J illetve áruháznak akarja kinevezni. Felfogásunk szerint minden olyan üzlet, amely jogtalanul bitorolja az áruház elnevezést: tisztességteVásároljon a gyárostól Az 58439. szám alatt védjegyezett »Tündér« kötött ruhákat és fehérneműket saját gyárunkban (Fűrész ucca 116) állítjuk elő-; — ez a magyarázata rendkívül olcsó árainknak. Eladás csak Kálvin téri áruházunkban. „Tuair" finom női kötött ruha .......18.80 „T ündér" melsg kitett pongyola.......10.80 „Tüüáár" saradz nüs blúz...............6.80 „Tandér" saraiSz kombiné.......... 1.90 „T Oftdsr” ingnadrág-kSsziet.............3.90 „T isdér” saroöz női tiáloing......... 5.90 „T űfísSár” sarniöz nöí nadrág....„..... 1.95 „Tündé r” női trikónadrág ..............—.95 „T indér" ttóytes bélésű meleg nadrág... 1.95 „Tündér” ni spart ingblúz tossz* ujjal... ’2.59 „Tündér" férfi téli sporting........... 3.90 „T ündér” gyermek sport ingéliz....... 1.05 „Tündér" gyermek belyhos raelegnadrág 1.55 A gyermekcikkeknél nagyságonként kis áremelkedés. FEHYWES ÁRUHÁZ ICátoift £<§? 7» Postán utánvéttel. Meg nem felelőért a pénzt azonnal visszaküldjük. len versenyt űz a komoly éiruházakkal szemben és feltétlenül visszaél a közönség jóhiszeműségével, amely az egyszerű kereskedésben ilymódon a más fogalom alá eső áruházat látja. Fontos volna, hogy a kereskedelmi érdekeltségek, elsősorban a Baross Szövetség és a Fővárosi Kereskedik Egyesülete a nagyfontosságú kérdés tisztázása céljából ankétot tartanának és a kereskedelmi minisztériumban kiharcolnák, hogy ne bitorolhassa minden ágról szakadt kis grájzleros üzlethelyisége felett a megtévesztő áruház elnevezést. Szérummal teilet! sertéshús a budapesti piacén Az egykori kőbányai sertésszállásokon rendezték be a sertésszérum-termelö telepeket, ahol állandóan nagyszámú anyag áll készenlétben. Tudvalevő, hogy a sertésszérumot az egészséges sertések szervezetében jelentkező mirigyekből választják ki és utána felhasználják az esetleg jelentkező sertéspestises területeken. Húskereskedelmi és állatvásári körökben tudomásul bírnak arról, hogy a szérumtenyésztésre felhasznált állatokat egy nagy budapesti hentesárúgyár olcsó áron összevásárolja és feldolgozva, különböző hentesárúk formájában hozza forgalomba. A szóbanforgó hentesárugyár jelentékeny előnyhöz jut a napiárnál mindig olcsóbb beszerzése révén és természetesen az alacsonyabb árak segítségével érzékeny versenyt támaszt a többi hentesipari cégeknek és üzleteknek. Felmerült az a kérdés is, hogy ezek az állatok nem jelentenek-e a közönség rovására megbetegedési lehetőségeket, mert ebben az esetben a hatóság azonnali közbelépésére van szükség. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a közönség tudomást szerezne róla, hogy hol árulnak széru.mos húst. Az ilyen üzletekben táblácskákon kellene tudatni: Itt szérumos húst árulnak. A isertésvész-szérummal beoltott és . azután kigyőgyított állatok forgalomba hozásáról . illetékes helyen érdekes tájékoztatást adtak a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az állategészségügyi törvény rendelkezései szerint a beteg állatok nyilvántartása és azok minőségének feldolgozott állapotban való (kivizsgálása nem tartozik a székesfőváros hatáskörébe. Függetlenül ettől a ténytöl, a sertésvész- bacülusokkal beoltott és azután kigyőgyított állatok húsa nem veszélyesek az általános közegészség- ügy szempontjából, mindössze talán arra volna szükség, hogy a szóbanforgó hentesárúgyár beszerzési forrását ne tit- I I kolja el a közönség előtt,
