Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-10-31 / 44. szám

Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..............24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EG YES SZáM ARA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL HEGJELENIK MINŐÉN SZERDÄN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRASSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Munkát! Napokon belül betölti a megüre­sedett állásokat a polgármester Minden részletre kiterjedő költségvetési expozé a közgyűlésen - Lekerül a napirendről a kenyér­drágítás veszedelme Sipöcz Jenő dr. pigármester nyilatkozata Hovatovább úgy lesz a statisztikával, mint a hőmérővel, vagy a barométerrel, ha ugyan ez a tudomány a közeljövőben nem fejlődik egészen odáig, hogy valósággal a zsebóránk szerepét veszi át. Ma már nincsen müveit ember, akinek élete munkája során egy, vagy másik vonatkozásban ne volna szüksége a statisztikára. De a polgári élet nyugodt folyásához is szükség van erre a nagy­szerű hőmérőre, mert rendkívül megnyugtató pél­dául, amikor a székesfőváros statisztikájának augusztusi adataiban azt olvassuk, hogy a munka­nélküliek száma az elmúlt év ugyanez hónapjával szemben kétezerháromszáz fővel csökkent. Mindig optimizmusra hajiunk, de azért ne felejtsük el, hogy az augusztus hónap és a küszöbön lévő november, majd december, január és február hónapok között különbség van és ez a szám a télen minden való­színűség szerint megint emelkedik. Bárhogy javul­janak is gazdasági viszonyaink, a munkanélküli­séggel még mindig a legnagyobb gonddal számol­nunk kell. Nagyon tiszteletreméltó az az eredmény, ame­lyet a főváros nyomorenyhítö akciója során a munkahadsereg új intézményével máris elérni lát­szik; de bizonyos az, hogy nincsen olyan nyomor­enyhítö akció, amely száz százalékos megoldást biztosítana, amint hogy nem jelentené azt a töké­letes megoldást maga a nyugati államokban diva­tozó munkanélküli segély sem, amelynek viszont jellemrontó hatása miatt minden polgári gondolko- zású egyén határozott ellensége. Megoldás nincs és sohasem lesz más, mint a munkaalkalom terem­tése. Ha a gazdasági viszonyok olyanok, hogy a magángazdaság nem tud elegendő embert foglal­koztatni, ha a magángazdaságok teljesítménye után még mindig marad munkanélküli, akkor eze­ket a köznek kell ellátnia munkával. A főváros tehát nem teljesíti százszázalékosan szociális köte­lességét, ha csak nyomorenyhítésre áldoz súlyos milliókat, mert annál sokkal biztosabb és sokkal eredményesebb munkát végez, ha munkaalkalma­kat teremt. Ezt nagyon jól tudják a budapesti városházán is, aminek bizonyítéka, hogy tavasz óta mást sem hallunk: meg kell indítani a közmunkákat! Erről beszélnek a közgyűlések és bizottságok szónokai, erről tanácskoznak az ügyosztályokban és az ezek­hez szükséges terveket kovácsolják a vezető fö- tisztviselök. Tavasz óta halljuk a Tabán és az Erzsébet-sugárút emlegetését, mint olyan két köz­munkát, amelyek nagyrészben megoldják a munka­nélküliek válságát. Az Erzsébet-sugárúttal már csaknem teljesen leszámoltunk, hiszen tudjuk, hogy ezen a téren a pénzügyminiszternek komoly aggo­dalmai vannak. A Tabánról azonban egész nyáron azt hallottuk, hogy az útépítést, a csatornázást még a tél előtt megkezdik. Ekkor azonban megint újabb aggodalmak merültek föl éspedig abban az irányban, hogy a belügyminiszter még nem Hagyta jóvá a Rác-fürdő megvásárlását. Azóta a belügy­miniszteri jóváhagyás is megtörtént, sőt arról sem lehet panaszkodni, hogy a Tabán újjáépítésének pénzügyi aggályai lennének, hiszen a szükséges tökét az IMI bármely pillanatban rendelkezésre bocsátja, ügy tudjuk, a tervek is készen vannak, csak éppen a munka nem kezdődik, bár az égről már hófelhök borulása fenyeget. Igazán nehéz megérteni, hogy ezekután még mi akadálya van annak, hogy a nyomorenyhítő­akció munkahadserege után be ne állítsák azt a másik rendes ’munkahadsereget, amely a kenyér- kereset boldog örömével látna hozzá Budapest új és bizonyára csodálatraméltó szépségének, a leg­nagyobb várakozással várt új városrésznek, a Tabánnak felépítéséhez. Nem, nem lehet más sza­vunk ezekben a hidegre hajló, őszi hangulatú, borús napokban: munkát, munkád, munkát adjon a fő­város! De ha már erről van szó, akkor azt is el kell mondanunk, hogy bármennyire együtt érez a szí­vünk a vidék lakosságával, ezeket a küszöbön lévő nagy munkákat budapesti munkásokkal kell elvé­geztetni. Mindenki tudja, hogy a társadalmi rend megőrzésének biztosító szelepe Budapest, amelynek éppen ezért gondoskodnia kell a munkáskezeknek A főváros törvényhatósági bizottsága a múlt héten szinte egyhangú lelkesedéssel választotta meg a megüresedett tanácsnoki állásokra: Farkas Ákost, Morvay Endrét, Felkay Ferencet, Thorday Lajost és báró Babarczy Istvánt. A közgyűlés ki­tüntető bizalma méltó módon nyilvánult meg a ki­váló fötisztviselökkel szemben, akik mindannyian már régen rászolgáltak arra, hogy behelyettesített minőségük véglegessé váljon és hogy a hatáskö­rükbe utalt fontos teendők elintézése körül tanúsí­tott dícséretreméltó munkásságuk a külső meg­nyilvánulásban is méltó elismerést nyerjen. A be­helyettesítés után esedékes vl glegesítés általános szimpátiát váltott ki a tisztviselők körében is, akik most már teljes joggal reménykednek abban, hogy ezt követöleg a többi megüresedett állások is be­töltésre kerülnek. Az előmenetel lehetősége nyílott meg a tisztviselők előtt, akik közül többen behe­lyettesítés révén jutottak magasabb rangfokoza­tokba és várva-várják azt a pillanatot, amikor a véglegesítést jelentő kinevezések megtörténnek. — A közigazgatási szakon az összes rangfokozatokban üresedtek meg állások, amelyeket átmenetileg behelyettesítések út­ján tartottam szükségesnek rendezni. A ta­nácsnoki választások lebonyolítása után most már nincsen akadálya a fő­jegyzői, tanácsjegyzői és fogal­mazói állások betöltésének sem és ebben a vonatkozásban néhány na­pon belül aláírom a kinevezéseket. A gyakorlatnak megfelelően elsősorban azoknak a kinevezése válik véglegessé, akik ezeket az állásokat eddig behelyettesítés útján mondhatták a magukénak. — További állások várnak véglegesí­tésre az alsóbb kategóriákban, valamint a műszaki, a segédhivatali és a számviteli ágazatokban. A kinevezések itt sem hoznak késedelmet és azokra a legközelebbi jövőben már sor kerül. Értesülésünk szerint a polgármester a kineve­zéseket olyképen kívánja elintézni, hogy azok már a jövő hónapnak az első napjától számítódjanak. November 7-én, szerdán kezdetét veszi a köz­gyűlés költségvetési vitája. A költségvetési tárgya­lásoknak nagy érdeklődéssel várt bevezetője a pol­——^BWMMHiagggta—oroawiHi««ygBB3BM—B A tisztviselőtársadalom bizonyos szomorúság­gal tapasztalta, hogy a kinevezések az elmúlt hó­napok folyamán elmaradtak, ennek a bizonytalan­ságnak azonban köztudomás szerint politikai hát­tere volt. Akadályt jelentett mindenekelőtt a sza­nálás megindítása és ezt követöleg a pártok közös nevezőre hozása, amely nehézségeket azonban sike­rült úgy kiküszöbölni, hogy a tanácsnoki választá­sok elöl a gátló körülmények elhárultak. Kimagasló szerepet vitt az előkészítésben a tisztviselők leg­őszintébb jóakarója: Sipöcz Jenő dr. polgármester, aki a maga részéről minden lehetőt elkövetett, hogy a választások és kinevezések útjából a nehézsége­ket elhárítsa. A tanácsnokválasztások megejtése bizonyára a polgármesternek szerzett legőszintébb örömet és ugyancsak az ö elhatározásától függ a további —• körülbelül 80 — tiszviselői előléptetés. A tisztviselők érthető várakozással tekintenek a közeljövő előléptetések végrehajtása felé és ezért tartottuk szükségesnek, hogy a polgármester véle­ményét kikérjük a kinevezések időpontjáról. gármester expozéja lesz, amely mindenkor eseményt jelent a közgyűlések krónikájában. ■—- A jövő héten tartandó budget-vitát — mondotta a polgármester — a 'pénzügyi bizottságban mondott expozémnál terjedel­mesebb beszéddel nyitom meg és természe­tesen kiterjeszkedem azokra a szempon­tokra is, amelyeknek a pénzügyi bizottság­ban a szónokok hangot adtak. Ezeken túl­menően rámutatok a főváros háztartásá­ban jelentkező összes feladatkö­rökre, amelyeket a nehéz pénz­ügyi viszonyok között is teljes egészében akarunk teljesíteni. — A pénzügyi bizottságban elfogadott indítványok közül a legnagyobb melegség­gel pártolom az idegenforgalom fejleszté­sére javasolt kétszázezer pengős többlet­kiadást, mert meggyőződésem, hogy ez az összeg jóirányú és hatásos propaganda ré­vén többszörösen megtérül. Az árelemzö bizottság befejezte munkáját a pékkartel üzleti kalkulációinak felülvizsgálatában, ami a főváros szempontjából rendkívül megnyug­tató esemény. Emlékezetes, hogy Sipöcz Jenő pol­gármester éppen a Fővárosi Hírlap hasábjain adott Sipiei leni dr. polgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: munkával való ellátásáról. És amikor ezt mondjuk, nincs lelkiismereti furdalásunk a vidékkel szemben, mert a vidéknek ezer más módja és alkalma van arra, hogy a maga munkanélküliéiről gondoskod­jék. Csak egyetlen példát mondunk: azt a londoni táviratot, amely a napokban hozta hírül, hogy az angol quakerek sokezer munkanélkülinek kisebb- nagyobb földterületet szereztek és negyvenhárom­ezer font befektetésével, amelynek felét maguk a munkanélküliek adták össze, negyedmillió font ér­tékű élelmiszert termeltek. Ez csak egyetlen példa a sok közül, amelyet a vidék mind megvalósít­hatna. De a budapesti munkásokat a téli Ínségtől csak akkor lehet megmenteni, ha a hatóság gon­doskodik közmunkával való ellátásukról. És pedig azonnal!

Next

/
Oldalképek
Tartalom