Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-10 / 41. szám
7 Félmillió vendég növelte a Nemzeti Munkahéten a vasutak utasforgalmát Szörtsey József jnyilatkozik az elért eredményekről és fölállítja a Munkahét mérlegét A tudomány meg tudja mérni az indulatok erejét és idővel talán az emberi agy delejes sugarait is, de a lelki világ imponderábiliáinoz egyetlen eszközével sem tud hozzáférkőzni és így nem is foglalhatja számokba azokat. Ebben az értelemben ezért nem is lehet a lezajlott lelkes magyar hét mérlegéről beszélni, de az a néhány szám, amely azt bizonyítja, hogy a nemzet megmozdulása tényleg nagy és impozáns volt, megengedi, hogy következtetéseket vonjunk le. A következtetések biztatók. Néhány nap alatt kaleidoszkóp módjára megcsillant előttünk a magyar élet minden vonatkozása és ha valaki azt mondaná, hogy a munkahéten alig történt több, minthogy sokan és sok beszédet tartottak, azt felelhetjük, hogy a beszédek legnagyobb része beszámoló volt a végzett munkáról és utalás az előttünk álló szinte emberfeletti feladatokra, amelyeknek megoldása, leküzdése: a munka. Mert nem frázisokat hallottunk a miniszter- elnök, a kereskedelemügyi, a földművelésügyi és a pénzügyminiszter szájából, hanem beszámolót. A lehetőségekhez mérten elvégzett munka történetét és a teendők végtelen sorozatát. A főváros polgársága bizonyára megnyugvással olvasta, hogy Gömbös Gyula a haladó konzervativizmus józan reformpolitikáját hangoztatta; a gazdáknak tanulságul szolgált Káilay Miklós beszéde, amely a mezőgazdasági értékesítés lehetőségeit fejtegette; a gazdasági élet felfigyelt Fabinyi Tihamémak a műszaki és gazdasági ország építésről szóló szavaira és Imrédy Béla pénzügyi bölcsességet eláruló beszédére, amelyben a polgári élet nagy gazdasági ereje, a takarékos tőkegyűjtés mellett emelt szót. Hozzáfűzzük a józan munka-akarat megnyilvánulásának ünnepéhez a legnagyobbat és a legfontosabbat. Az ünnepségek középpontjában egy jubileum állott: Horthy Miidós kormányzó budapesti bevonulásának tizenötödik évfordulója. Ez volt az a történelmi tény, amely megadta annak a lehetőségét, hogy a bolsevizmus és a vesztett háború után Magyarországon ismét úrrá legyen a civilizáció és meginduljon a munka a nemzet jövőjéért. A Nemzeti Munkahéten éppen ezért Horthy Miklós kormányzó felé fordult a dolgozó nemzet hálája, szeretete és minden munkaígérete. Ez a lelkesedés is hozzájárult ahhoz, hogy — amint mondani szokták — a Munkahétnek pártkülönbség nélkül jó sajtója volt, amiben Baross Gábor, Szörtsey József és a TESz többi vezetőjének agilitása mellett igen nagy érdeme van Antal István dr-nak, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjének, aki nem hatalmi szóval, hanem az információk sokoldalú és ügyes megszervezésével járult hozzá a mozgalom sikeréhez. A lélekemelő nemzeti ünnepség háttere és gerince a mindennapi teendők, a ma és az elkövetkező hétköznapok teendőinek megtervezése volt. Helyénvalónak tartjuk tehát, ha megszólaltatjuk egyikét azoknak a vezetöférfiaknak, akik a nemzeti munka beszámolóját hosszú hétköznapi munkával és ünnepi lelkesedéssel előkészítették. Ezért megkérdeztük SZÖRTSEY JÓZSEFET, a TESz országos ügyvezető elnökét, hogy milyen keretek között zajlott le a Nemzeti Munkahét. — Természetes — válaszolta —, hogy az ilyen hazafias ünnepség esetében nehéz konkrét, sőt közgazdasági eredményekről beszélni. Annyi kétségtelen, hogy óriási tömegeket sikerült megmozgatnunk. A Nemzeti Munkahét tatter- sali megnyitó ünnepségén — ez a szám pontos — nem kevesebb, mint 165.000 ember, vett részt. Ilyen nagy tömeget Kossuth Lajos temetése óta még nem hoztak össze Budapesten. Az is megállapítható, hogy a Munkahéttel kapcsolatos utazási kedvezményeket mintegy 500 ezer ember vette igénybe. Igaz, hogy ezek nem mind azért ültek vasútra, hogy résztvegvenek az ünnepségeken, hanem hogy elintézzék ügyes-bajos dolgaikat a fővárosban. Ennek azonban nagy jelentősége van, mert — mint a Vendéglősök és Szállodások Ipartes- tülete jelenti — a múlt vasárnap a szokásos mennyiségű ebédadagokon kívül további 215 ezer ebédet szolgáltak fel a megnövekedett vendégseregnek. A legnagyobb tömegeket azonban a pályaudvarokon láthattuk. A MÁV annak ellenére, hogy a szükséges útvonalakon 10 percenként indította a vonatokat, alig tudta az utasokat elszállítani, úgyhogy vidéken sokan ki is rekedtek a vonatokból. — A Munkahéten 65 kongresszus volt és nyugodtan mondhatjuk, hogy valamennyi 100 százalékos sikerrel zárult. A társadalom A különböző érdekképviseletek a Kereskedelmi és Iparkamara közvetítésével próbálkoznak az áruházi kérdésben rendet teremteni és olyan kiegyenlítő megoldást létrehozni, ami megvédelmezi a kiskereskedelmet az áruházak szorongató versenyével szemben. A tárgyalások már hónapok óta tartanak, eredmény azonban nincs. Nem könnyű feladat az áruházakat méltányos belátásra serkenteni és megmagyarázni számukra, hogy nemzetromboló munkát végeznek, amikor a kiskereskedők tömegeit kergetik a biztos megsemmisülésbe. A különböző kereskedelmi érdekképviseletek és a Fővárosi Hírlap együttes akciója elért annyit, hogy az illetékes kormányzati szervek figyelme ráterelö- dött erre a súlyos jelenségre, megtörténtek a különböző nyilatkozatok, hogy az áruházak a méltányosság álláspontjára helyezkedjenek: lényegbevágó intézkedés azonban még mindig nem következett be és ezért a kereskedelem kénytelen folytatni elszánt küzdelmét, hogy fennmaradását biztosíthassa. A főváros pénzügyi bizottságának legutóbbi ülésén általános feltűnést keltett Eovszky Jánosnak, a Baross Szövetség elnökének az igazságra világosan rámutató felszólalása, aki utalt arra, hogy adózás tekintetében az áruházak érthetetlenül kedvező elbírálásban részesülnek. A részéről felhozott esetek valósággal megdöbbentették a bizottság tagjait, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy például a Corvin áruház 1.9 milliós költségvetési keretében, mindössze 12.000 pengő nyereség után adózik, holott a környék legkisebb kereskedője is nagyobb adóalappal rendelkezik. Ilovszky János a bizottság tagjainak legnagyobb felháborodása közben fejtette ki, hogy lehetetlen ilyen nagyvállalat kereseti adóalapját a példátlanul alacsony mértékben megszabni, amikor milliós forgalmat bonyolít le és tömegcikminden rétege felvonult ezeken a munkástól a gyárosig és a kishivatalnoktól a legmagasabb állami funkcionárusig. Az ország határain messze túlmenő sikere volt az őszi Mezó'gazdasági Terménybemutatónak. Ez a kiállítás, amelynek színvonala magasan felette állt az egyéb hasonló európai bemutatóknak, az idegenek legértékesebb elemeit vonzotta el hozzánk és bizonyos, hogy mihelyt tiszta képünk lesz annak külkereskedelmi hatásairól, nagy haladásról számolhatunk majd be. — Még néhány adat a Nemzeti Munkahétről, Baross Gábornak hétfőn, okt. 8-án a miniszterelnök előtt tartott beszámolójából: a Kormányzó Ür őfőméltóságának hódolatát fejezte ki 25 város, 2,875 község és 2,1\35 egyesület. Az ipari felvonuláson 392 jármű vett részt, a dunai hódoló ha jó felvonuláson 50 hajóegység. A kirakatversenyen J/.,328 cég, a művészeti kiállításon 150, az iparművészeti kiállításon 130 művész szerepelt. A kiragasztott plakátok száma 92.000, a szétküldött füzeteké 200,000, a sajtóközleményeké 1,875 volt. — Kimagaslott az ünnepségek sorában a harminchárom érdemes munkás kitüntetése, akiknek érdemük az, hogy több évtizede dolgoznak a magyar iparban. Felemelő látvány volt, hogy a munkásember megértette a nemzeti gondolatról hozzá intézett szavakat. Tanulságul szolgált ez mindenkinek, mert azt bizonyítja, hogy igenis, hozzá lehet férni a munkás leikéhez., i } [/ Ez az ünnepségek sikere. Megkeresték és megtalálták a munkás lelkét. És ez nagyobb tétel a Munkahét mérlegén, mint a félmillió utas, a kétszázezer vasárnapi ebéd és a kiállítások üzleti eredménye! (o. i.) keivel elárasztja a közönséget. Teljesen igaza volt a Baross Szövetség kiváló elnökének, amikor azt javasolta, hogy külön áruházi adót, Grossbetriebsteuert kell bevezetni, amelynek eredményeképpen nem lehet eltitkolni a jövedelmet, de meg lehet védeni a kiskereskedőt az egyenlőtlen adózás igazságtalanságától. Fejtegetéseiben kimutatta, hogy most már nemcsak a közgazdasági érdek parancsolja az áruházi verseny fékezését, hanem a főváros költség- vetési érdeke is, mert a fennálló rendszer mellett az áruházakban mesterségesen irányított és folyton felduzzadó forgalom az indokolt erőteljesebb adószolgáltatást elkerüli. Hová vezet az út, ha egyfelől a főváros kereskedőit és iparosait a túlzott megadóztatás lenyomja, a nagy üzemek versenye pedig felörli, másfelől pedig azok a szervek, amelyek sokszor a tisztességes versenybe ütköző módon magukhoz ragadják a forgalmat: az adószolgáltatásnál korán sem viszik azt a vezetőszerepet, amit a konkurrencia terén kifejtenek. Elvész az adófizető kispolgár és helyébe jön a különleges adózási viszonyok között lévő nagy vállalat, amelynek ,a főváros összessége, országos viszonylatban pedig a nemzetgazdaság látja kárát. Nagy megnyugvással regisztrálja a Fővárosi Hírlap, hogy az áruházi különadó bevezetésére vonatkozó indítványt a pénzügyi bizottság egyhangúlag elfogadta. Nem kétséges, hogy a közgyűlés is hasonló álláspontra helyezkedik és ebben az esetben az adókivetö bizottságok, — mint ez igen helyesen a Guttmann és Fekete esetében megtörtént, de hasonló eljárás indult meg a Baross-téri Divatház és a Tempó áruház ellen is — megindítják az adóalapok valódi méretének kutatását és ezt követően gondoskodás történik majd az áruházi adók behajtásáról. A régi cég a régi címen Alapítva: 1910 llkovits Gyula és Lajos központi fűtés és vízvezeték Andrássy-ut 92 Telefon: 212-04 és 05í Soronkivül kidolgozzák a külön áruházi adó rendszerét Movszky indítványát a közgyűlés is magáévá teszi — Példátlan adózási jelenség a Corvin Áruházban
