Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-10-10 / 41. szám

Budapest, 1934 október 10. 8 PESTI KIRAKAT 19H. Xll. t c. Nem lehet benne kétség, hogy a szerdai rend­kívüli közgyűlés símán, komoly összecsapás, botrány és minden fölösleges elfajulás nélkül ment végbe. Ez is valami és ha ez a csendes, rendes, nyugodt tár­gyaló modor, az egymás megbecsülése egyébre nem alkalmas, legalább Friedrich Istvánnak megadatott a mód, hogy dicsekedve sóhajtson fel: — Hol vannak itt a marakodó pártok? ... Hála a jó Istennek, ez a közgyűlés, ha története­sen Friedrich István nem kapaszkodik bele a főpol­gármester szavaiba és intézkedéseibe, és ha a fő­polgármester nem kénytelen kemény rendreutasítá­sokhoz folyamodni, akkor szinte olajos simasággal zajlott volna le. így sem volt baj és a pártok szó­nokai csendben, nyugodtan fejtették ki a mondani­valójukat. Friedrich István kedveskedő kérdése azonban még feleletre vár. Hogy hol vannak, hova lettek a marakodó pártok? Elnyelte az 1934. XII. t.-c. Nem a pártokat, amelyek most is ott ültek, beszéltek, eszmét cseréltek, határoztak. Nem ezeket a békés, hanem csak a marakodó pártokat nyelte el az 1934. évi XII. t.-c. Lehet, hogy vannak ennek a törvény­nek hibái, hiányai, amelyeket az idő ki fog deríteni és meg is fog gyógyítani: de hatalmas erélye en­nek a törvénynek a marakodó pártok megrend- szabályozása: az minden kétséget kizáró módon bizonyos. Hogy pedig ez így van, annak klasszikus ta­núja Friedrich István, aki kérdés formájában kife­jezett szónoki alakzatával beismerte, hogy nincse­nek többé marakodó közgyűlési pártok. Á tm f f-ö« A Szent István hét az idén kitett magáért. Mindnyájan nagyon meg vagyunk vele elégedve. Hiszen lesz majd még rajta javítani, tökéletesíteni való, de egyelőre úgy is, ahogyan az idén lezajlott, nagyon örvendetes eredményeket produkált. Az ál­landó haladás, mely ezen a téren észlelhető, bizto­sítja, hogy a jövőben még nagyobb vonzóerőt gya­korló Szent István-heteket tudunk majd rendezni. Kétségtelen, hogy a magyar idegenforgalom kitűnő kezekben van, amikor azt — tisztelet min­den más szervnek — a székesfőváros irányítja. Nagyszerű rendezők ezek az urak, de ezúttal még nagyobb rendező, még kiválóbb idegenforgalmár avatkozott bele az ügyükbe: a magyar ősz. Mert aztán olyan redezö, olyan csábító, mint a magyar ősz, a maga felülmúlhatatlan szépségeivel, megejtő bubájával, csodálatosan kellemes langymeleg idő­járásával, nincs több a világon. Kétségtelen, hogy azok a szorgalmas és ügyes kezek, amelyek az egész esztendőt teletűzdelik kitűnő idegenforgalmi dátumokkal, szeptemberről is bőségesen gondoskod­tak. Mégis meglepetéssel olvastuk a polgármester jelentését, amely szerint az őszi idegenforgalom el­érte a Szent István-heti idegenforgalom méreteit. Ez aztán már olyan jelenség, amely őszinte meg­elégedéssel és boldog reményekkel tölt el bennünket. A szorgalmas kezek és tervező agyak mellett itt azonban része volt a Gondviselésnek is, amely olyan csodálatosnak teremtette a magyar őszt. És itt az, idegenforgalom intézői számára rend­kívüli ötlet kínálkozik és pedig kötelező erővel. Ez az ötlet pedig, hogy az idegenforgalom javára a végletekig ki kell használni azt a páratlan adott­ságot, amely a magyar ősz vonzó erejében rejlik. Amikor máshol ködfelhök borulnak a nyári szép­ségekre, akkor Magyarországon bűbájos szépségei­ben és kellemességében tündöklik az ősz. Ezt min­den módon és minden eszközzel tudomására kell hozni a müveit világnak. Plakáton, cikkben, sta­tisztikában, az idegenforgalom fejlesztésének száz és száz más eszközével hirdetni kell, hogy az őszt mindenkinek, aki barátja a természet szépségeinek és saját egészségének: Budapesten kell töltenie. Ha a főváros betegségének meggyégyítása ope­ratív beavatkozást igényelt, a műtét eivégzésére Borvendég a leghivatottabb - mondja Payr Hugó Ha elvétve akadnak is személyi Pártban, azok a legközelebbi A főváros pénzügyi bizottsága alapos meg­vitatás tárgyává tette a jövő évi költségvetést. Nem vett részt a költség-vetési vitában sem Kozma Jenő, sem Payr Hugó, akiknek passzivitása a pénzügyi bizottság tagjainak a körében feltűnést keltett. Kozma Jenő távolmaradását a pénzügyi bizottság ülésein elnöklő Liber Endre alpolgármes­ter már első alkalommal bejelentette. Payr Hugó megjelent ugyan az üléseken, de tartózkodott a fel­szólalástól. Megkérdeztük Payr Hugót, akinél min­denekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában miért tartózko­dott a felszólalástól. PAYR HUGÓ országgyűlési képviselő a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap mun­katársának. — Nagy figyelemmel hallgattam a költségvetés általános vitájában elhangzott felszólalásokat és a részletes tárgyalás során magam is több indítványt fogok előterjeszteni. Az általános vitában azért nem vettem részt, mert megjegyzéseimet nagyobb nyil­vánosság: a törvényhatósági bizottság közgyűlése előtt óhajtom megtenni. Ami a főváros jövő évi költségvetésének 10 millió pengős deficittel záruló tervezetét illeti, erről általánosságban az a véleményem, hogy itt nincs ok semmiféle aggodalomra. A főváros ház­tartási helyzete akár az államéhoz, akár más tör­vényhatóságokéhoz, vagy magán közületekéhez vi­szonyítva kielégítőnek mondható. Ez a megálla­pítás nem jelenti azt, hogy a főváros adminisztrá­ciója által irányított gazdálkodással százszázaléko­san meg volnék elégedve. Ezt a gazdálkodást úgy lehet talán legtalálóbban jellemezni, hogy a főváros vezetősége az egész vonalon és pedig úgy a központi igazgatás, mint az üzemek területén átszállójeggyel utazik, — ahelyett, hogy kisszakasz-jég gyei tenné meg ugyanazt az utat. Meggyőződésem, hogy főként az üzemek üzletvitelében, de az általános igazga­tás főbb ágazataiban is túlméretezett az adminisztráció, amelynek lefaragásával jelentős tételeket lehetne még megtakarítani. Az a baj, hogy komoly taka­rékossági elgondolások következetes és erélyes végrehajtására senki sem vállalkozik a városházán. Talán nem is a városházi adminisztráció a hibás, mert hiszen azoknak a kezét, akik a költségvetést összeállítják, megköti a közgyűlési határozatoknak egész serege, amelyet respektálni tartoznak. — Hogy milyen komoly eredményeket lehet elérni gondos munkával, arra legfőbb bizonyíték az 1931 őszén megalakult takarékossági bizottságnak a sikere. Én voltam az, aki három évvel ezelőtt takarékossági bizottságnak a kiküldését javasoltam a főváros törvényhatósági tanácsában. A főváros vezetősége ugyanis azon az állásponton volt, hogy a jelentkező deficitet csak a közszolgáltatások árá­nak felemelésével lehet eltüntetni. A javaslatomra kiküldött takarékossági bizottság, amely a tanács­ban képviselt városházi pártok megbízottaiból állott. játszva 20 millió pengőt takarított meg és pedig anélkül, hogy egyetlenegy embert el kellett volna bocsátani, vagy a legkisebb intézménye is meg kellett volna szüntetni. Ezt az eredményt és ezt a sikert, amit 1931 őszén ért el a főváros autonómiájának a kép­viselőiből álló takarékossági bizottság, semmikép­pen sem lehet elvitatni. A főváros tanácsa elfo­gadta javaslatainkat és azok a közgyűlésen is keresztülmentek. Éppen e sikeren felbuzdulva tettem azután azt a javaslatot, hogy ez a takrékos- sági bizottság állandósíttassék és folytatólagosan ellenőrizze, vájjon a városházi adminisztráció vég­rehajtja-e a bizottság elgondolásait. Ezt a javasla­tomat nem fogadták el. Bár a rekriminációnak ma már kevés értelme van, tartozom magamnak azzal a kijelentéssel, hogy nézetem szerint sok minden másként tör­ténik, ha ez a takarékossági bizottság 1932-ben és 1933-ban is működött volna. Talán még az új fővárosi törvénynek a megterem­tésére és a szanálási műveletnek az elrendelésére sem került volna sor. — Tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy a főváros vezetőségének a mentalitása lényegesen javult az elmúlt esztendők alatt. Ezt mindenesetre elértük. Elhatározott tervük volt ugyanis az üzemi tarifák felemelése. Erélyes ellenállásunk következ­tében ezt a tervet véglegsen elejtették és ma már a közüzemi tarifák felemelésének még csak a gondolatával sem mernek fog­lalkozni a városházi adminisztrációnak a vezetői. ellentétek az Egységes Községi hetekben teljesen elsimulnak Általában ez a bizottság vitte bele a városházi adminisztrációnak a vérkeringésébe a takarékos- sági gondolatot. El kell ismernem, hogy a főváros összes fötisztviselöi lelkiismeretes és szép munkát végeztek. Évröl-évre újabb és újabb jelentős ösz- szegeket sikerült megtakarítaniok, bár ezeknek a megtakarításoknak erős szépséghibájuk az, hogy az egész vonalon lineárisan történtek és így nem küszöbölték ki teljesen azokat az anomáliákat, amelyek a főváros gazdálkodásában ma is fel­találhatok. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Borvendég főpolgármester szanálási terveiről, Payr Hugó így felelt: — Nem ismerem a főpolgármester szanálási terveit, tehát nem is tudok azokról véleményt al­kotni. Nekem vannak komoly terveim, amelyeknek a végrehajtásától a főváros pénzügyi helyzetének lényeges megjavítása és a háztartási egyensúly helyreállítása várható. Ezeket a terveket a főváros közgyűlésén fogom költségvetési beszédem keretében ismertetni. Ami a szanálást illeti, kezdettől fogva azon a vé­leményen voltam, hogy nincs szükség új törvény megalkotására és az úgynevezett szanálási műve­letnek teljhatalmú főpolgármester útján való vég­rehajtására. De ha már a kormány erre az útra lépett, akkor a leghelyesebb megoldás az volt, hogy a kormány Borvendég Ferencet küldje a vá­rosházára szanáló főpolgármesternek Én a. főváros betegségeinek a meggyógyításához nem tartom szükségesnek az operációt, ha azonban a kormány az operatív beavatkozás mellett döntött, akkor a józan ész megköveteli, hogy ezt az operá­ciót sebész hajtsa végre. Ez volt a magyarázata an­nak, hogy teljes meggyőződéssel Borvendég mellé állottam, abból az elgondolásból kiindulva, hogy ilyen operatív műtétnek az elvégzésére ö az egyedül hivatott ember. Hogy hogyan fog operálni, azt még nem tudom. Addig várok az ítélettel, amíg cseleke­deteket fogok látni. Payr Hugó nyilatkozott a városházi helyzetről is. Megemlítette, hogy Kozma Jenő kizárólag be­tegsége miatt maradt távol a pénzügyi bizottság költségvetési vitájától. Mihelyt visszatér üdülésé­ből, ismét bekapcsolódik a várospolitikai életbe. Ami az Egységes Községi Polgári Párt belső ügyei­ről szóló híreket illeti — mondotta Payr — ezek nem alkalmasak arra, hogy a párt tagjai közé éket verjenek, bármennyire is szeretnék ezt az ellen­tétekről szóló hírek terjesztői. Más pártokban is előfordulnak személyi ellentétek, sőt a pártnak a tagjai között tárgyi kérdésekben is lehetnek nézet- eltérések, csak az a fontos, hogy az ellentétek elsi­mítása a párt keretein belül történjék. Ez fog be­következni az Egységes Községi Polgári Pártban is és pedig már a legközelebbi hetekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom