Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-10-03 / 40. szám

Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉ LÉVRE........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 flz autonómia és a főpolgármester harmonikus együttműködése biztosítja a szanálás sikerét-mondja Ugrón Gábor Már a pénzügyi bizottságban eltüntetik a tízmillió pengős deficitet — 0 régebbi hiányokat bosszú lejáratú hitelművelet utján kell pótolni Alaptalan aggodalmak a tisztviselők minősítése és a kénYszernyiigdífazási tervek miatt A pénzügyi szakbizottság kedden megkezdte a főváros jövő évi költségvetésének a tárgyalását. A vita kimenetelét általános érdeklődés előzi meg és pedig főként azért, mert a városházi pártok egy­értelműen arra törekszenek, hogy az 1935. évi költ­ségvetés tervezetében mutatkozó 10 millió pengős deficitet már a pénzügyi bizottság tárgyalásai során eltüntessék. A főváros jövő évi költségvetésének a tárgyalása és a főpolgármester által irányított sza­nálási művelet között kétségkívül szoros összefüg­gés van. A döntés joga az új fővárosi törvény sze­rint Borvendég Ferenc főpolgármestert illeti meg, aki hetek óta dolgozik szanálási tervein. A háztartási egyensúly helyreállításán tehát egyszerre két fórum Ugrón Gábor dr. voif belügyminiszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának : — Ügy tudom, hogy a főpolgármester nagyon szívesen vemié, ha az autonómiával együtt tudná meg­valósítani a maga takarékossági terveit és az autonómiát képviselő pártok akaratával egyezően hajthatná végre a szanálási műveletet. Borvendég Ferenc főpolgármester ilyen irány­ban nyilatkozatot is tett a nyilvánosság előtt és én ezekután bizonyosra veszem, hogy az auto­nómia és a főpolgármester között a viszony ked­vezően fog kialakulni. Gyakorlatilag azt a meg­oldási módot látom egyedül helyénvalónak, hogy az autonómia a pénzügyi bizottság tárgyalásai során juttassa kifejezésre a maga felfogását a költségvetési egyensúly helyreállítása tekinte­tében. A jövő' évi költségvetés egyensúlyának a megteremtése tulajdonképpen leglénye­gesebb része a szanálási műveletnek. Borvendég főpolgármester nyilván megvárja a pénzügyi bizottság tárgyalásainak eredményét és azután nyilatkozni fog a költségvetési vita so­rán felmerülő tervek elfogadásáról. Bizonyosra veszem, hogy a főpolgármester örömmel fogja magáévá tenni a vita során jelentkező összes olyan propoziciókat, melyek különböző kiadási tételeknél megtakarításokat hozhatnak. Adókat és közüzemi díjakat emelni nem lehet, j mert senki sem vállalhatja magára azt a felelős­séget, mellyel a polgárság terheinek súlyosbítása járna, viszont a személyzeti illetményeket sem szabad csökkenteni. Ilyen körülmények között nincs más mód, mint na dolgozik, az egyik a költségvetést tárgyaló pénzügyi bizottság, a másik a szanálási terveket szövő telj­hatalmú főpolgármester. E két irányú, de azonos célzatú munkálatok megindításával kapcsolatosan fölmerül a kérdés: mennyiben akceptálja Borvendég Ferenc főpolgármester a főváros autonómiájának azt a, felfogását, amely a költségvetés tárgyalásának a folyamán jut kifejezésre és általában milyen vi­szony alakul ki az autonómia, és a főpolgármester között? Ezt a kérdést vetettük fel Ugrón Gábor dr., az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke előtt, akire a legközelebbi hetekben pártpolitikai téren köztudomás szerint, fontos szerep vár. a dologi kiadásokat redukálni, az üzemek gaz­dálkodását gazdaságosabbá tenni és általában olyan megtakarításokat eszközölni, amelyek a fővárosi alkalmazottak kenyérkereseti lehetősé­geit nem csorbítják. i tízmilliós deficit eltüntetése — A legközelebbi és legfontosabb feladatnak a 10 millió pengős deficit eltüntetését tekintem. Mint a pénzügyi szakbizottságnak a tagja, már részletesen áttanulmányoztam a jövő évi költség- vetést és úgy látom, hogy van mód olyan meg­takarításokra, amelyek az említett szemponto­kat nem érintik és amely megtakarítások vég­eredményben eltűntethetik az 1935. évi költség- vetés egész deficitjét. Úgy tudom, hogy nemcsak nekem, hanem a pénzügyi bizottság más párt­állású tagjainak is, merem mondani az egész pénzügyi bizottságnak az a vé­leménye, hogy ezt a 10 millió pengős de­ficitet saját hatáskörünkben még a pénzügyi szakbizottság keretén belül el kell és el lehet tűntetni. Nincs kétségem afelől, hogy ennek a munkának az eredményét jóváhagyólag fogja tudomásul venni Borvendég főpolgármester, aki ilyen kö­rülmények között abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy az autonómiával karöltve, azzal tel­jes együttérzésben hajthatja végre terveit és szanálhatja a főváros pénzügyi helyzetét. — Egészen más kérdés az ezévi háztartási deficitnek és a régebbi hiányoknak a fedezése. Erre vonatkozóan már nem tehet javaslatokat a pénzügyi szakbizottság, amelynek most csak a jövő évi költségvetés letárgyalása lesz a feladata. Nekem egyénileg az a véleményem, hogy ezeket a régebbi hiányokat csakis hitelművelet útján lehet pótolni. A bűnös város megtérése Még néhány hét választ el bennünket annak a történelmi napnak tizenötödik fordulójától, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós fővezér a Szegeden megszervezett nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre, Magyarország szé­kesfővárosába. A közelgő ünnep azonban máris lázba hozta az országot, amely a lélek mélyé­ből fakadó, őszinte hódolattal áll meg kormány­zója, a vitéz katona és bölcs államfő előtt. A Nemzeti Munkahét együtt találta a nemzetet, amely az országmentés nagy évfordulóját a szabad, független országban dolgozók és építők ünnepnapjaival kapcsolja egybe. Ennek az ün­neplő nemzetnek élén pedig büszkén és öntuda­tosan áll az ország fővárosa, amelynek népe rajongással veszi körül a Kormányzót. Az elmúlt vasárnapon, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök a Nemzeti Munkahét megnyitá­sán üdvözölte a Kormányzót és köszöntötte a bevonulás történelmi évfordulója alkalmából is, a miniszterelnök felidézett egy kifejezést, ame­lyet tizenöt esztendőn át nem hallottunk, — mondhatnánk — szégyenkezve befogtuk a fü­lünket, hogy ne halljuk. Tizenöt esztendeig dol­goztunk csendben és mindent elkövettünk, hogy megtisztult lélekkel, megtisztult becsülettel áll­junk a történelem ítélőszéke előtt. Vasárnap Gömbös Gyula miniszterelnök szavai felodottak bennünket és ma — úgy érezzük — Budapest visszakapta régi tekintélyét, nemességét. Tizenöt esztendő előtt kalandor rablók és orgyilkosok rémuralma alól szabadított fel ben­nünket Horthy Miklós. Budapest lakosságának egy része tébolyodottan járta a vörös farsangot, sokat, jámborokat, tudatlanokat megtévesztet­tek, sokat belekényszerítettek a gyilkosok ural­mába, míg a többség bujdosott, menekült a go­nosztevők vérbosszúja elől, élete veszélyeztetésé­vel lázadt a hitvány zsarnokok ellen. A törté­nelem azonban csak egy megszédült, lealjaso- dott, vörös mámorban úszó várost látott, ame­lyet Horthy Miklós a nemzeti felháborodás szó­szólójaként „bűnös Budapestének nevezett. Azóta sokszor fordult az idő kereke, ennek a gyönyörű városnak egészséges teste kivetette magából a vörös mérget, kemény odaadással lá­tott hozá, hogy nemzeti hivatásának újból méltó­képpen megfelelhessen és újra az ország büszke koronája, a nemzeti kultúra világhírű metro­polisa legyen. Ez a munka szebben, felémelcb- ben, tökéletesebben sikerült, mint ahogy remél­nünk lehetett. És vasárnap ismét történelmi napra ébred­tünk, mert ezen a napon hivatalosan, a törté­nelem színe előtt is feloldatott Budapest a nem­zeti felháborodás súlyos ítélete alól. Horthy Miklós kormányzó színe előtt jelentette ki Ma­gyarország miniszterelnöke, hogy „a bűnös fő­város csillaga és ékszere lett a nemzetnekl” Tizenötéves átok húllott le rólunk ezen a napon, büszkék vagyunk a miniszterelnök sza­vára és ez a büszkeség, hogy csillagává és ék­szerévé lett a mi városunk a nemzetnek, adja meg az erőt és akaratot, hogy jövő fejlődése elé a mai nehéz időkben is bizalommal tekint­sünk. A nemzet csillagává és ékszerévé az az ernyedetlen és békés munka nemesítette ezt a várost, amelynek ünnepét éppen most üljük a Nemzeti Munkahéten. A tizenöt esztendő, amely valósággal elrepült a fejünk fölött, a forradal­mak és rablókalandok után a békét és nyugal­mat adta meg nekünk. Büszkén és boldogan te­kinthet a miniszterelnök, aki éppen most üli kormányzásának második évfordulóját, erre a városra, amely az egész világ előtt a magyar konszolidáció, a magyar alkotóvágy, a magyar munka és a magyar béke nagy példája. Ez a város ma a nemzetnek csillaga és ékszere, de egész Európának irigyelt, boldog szigete, ahol szeretettel és egymás megértésével dolgoznak az emberek és az ország, a főváros bölcs kormány­zásának legnagyobb dicsőségére, a béke és nyugalom boldog örömeit nyújtja mindenki­nek, aki vendégként, barátként betéved a mi örökkön tárt kapunkon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom