Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-09-19 / 38. szám

Budapest, 1934 szeptember 19. non 7 KiierfesstiR a ­mentes kisipari hitelakciót Október 1-én életbelép as úf kösssállítási ssabálysal — Jl kösgasóasági ügyosztály új területe: a szociális tevékenység — Felkay Ferenc tanácsnok nyilatkozik ügyosztályának széleskörű tevékenységéről A, belügyminiszter és a kereskedelmi miniszter a felhatalmazási törvény alapján már júliusban kiadták az új közszállitási szabályzatot, amely nem­csak az állami szállításokra. hanem a törvényható­ságiakra is kötelező lesz. Az új közszállitási sza­bályzat a régivel és a fővárosi szabályrendelettel szemben több, nagyjelentőségű változtatást léptet életbe és különösen a kisiparosság várja sok re­ménységgel az új rendet, hiszen az új szabályzat a régivel szemben a közszálitásoknál valóban a kis­emberek érdekeit védelmezi. Az új közszállitási sza bályrendelet életbeléptetése és az ipar, a kereskede lem, a gazdasági élet többi aktuális kérdése iránt Felkay Ferenc clr. tanácsnoknál, a közgazdasági ügyosztály új vezetőjénél érdeklőd­tünk, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a kö­vetkező tájékoztatással szolgált: — Az új közszálltási szabályzat október 1-én lép életbe. A jövőben nem lesz külön fővárosi szál lítási szabályrendelet, hanem a szabályzat rendel, kezései a főváros mindennemű szállításaira és a fővárosi üzemekre nézve is egyaránt kötelezők. Az életbeléptetés előtt szükségesnek mutatkozott bizonyos szempontok tisztázása a főváros speciális helyzetének megfelelően és az egységes végrehajtás biztosítása. Ezért értekezletet hívtunk össze, ame­lyen az összes intézmények és üzemek megbízottai is résztvettek és a tanácskozás célja az volt, hogy megállapítsuk, vannak-e olyan vitatható pontjai a rendeletnek, amelyek félreértésre adhatnak okot és amelyeknél biztosítani kell az egységes elgondolást és intézkedést. —11 A jövő héten újabb értekezletet tartunk. Addig az összes üzemekről és minden városi intéz­ménytől beérkeznek az észrevételek és ezeknek figyelembevételével készül majd el a polgármester rendeleté, amely a végrehajtási utasítást tartalmazza. Reméljük, hogy az új közszállítási szabályzat a régi állapot­tal szemben előnyösebb helyzetet fog terem­teni. Különösen nagyjelentőségű lesz az új szabályzat életbeléptetése a kisvállalkozók és kisiparosok szá­mára, akiknek a nagyiparosokkal és a generálvál­lalkozókkal szemben határozott előnyöket biztosit. — Jelentékeny mértékben köti le az ügyosztály munkáját a kisipari hitelakció lebonyolítása. A Kisipari Hitelintézet útján történő kölcsönnyújtásokon kívül tudvalévőén ebben az év­ben új hitelakció indult a kormány és a főváros támogatásával, amely a rendelkezésre bocsájtott százezer pengőből 50—200 pengős tételekben kisembereknek iparuk, üzletük folytatásához bankszerű garancia nélkül nyújt könnyű fel­tételekkel kölcsönöket. Az akció iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Naponta 20—25 kérvény is befut. A kölcsönök sorsáról külön bírálóbizottság dönt, amelyben a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a székesfőváros delegáltjai foglalnak helyet. A lebonyolításban közreműködik a Kisipari Hitelintézet is. Most arról kaptunk érte­sítést, hogy a kormány újabb százezer pengőt szavaz meg ilyen kölcsönök folyósítására. Ez azonban az egész országra vonatkozik és belőle a fővárosra legfeljebb 15—20 ezer pengő jut. Amennyiben mód lesz rá, azon leszünk, hogy a fő­város hasonló összeggel támogassa az akciót, mely esetben ismét nagyobbszámú kölcsön kerülhet szét­osztásra azok között, akiknek az igényeit az anyagi eszközök hiánya miatt eddig nem tudtuk kielégíteni. A rendelkezésre álló százezer pengőből eddig már 87.000 pengőt kiosztottak. A szociális jellegű hitel­akció adminisztrálása költségesnek látszott, de Szél Jenő dr., a Kisipari Hitelintézet vezérigazgatója, olyan racionális megoldást talált, amely valószínűvé teszi, hogy az akcióra nem fog különöseben ráfizetni a főváros. A törlesztés megkönnyítésére a Kereske- ; delmi és Iparkamara pénzbeszedőket alkalmazott, i akik a felektől egészen apró részletfizetéseket is el- j fogadnak. A beszélgetés további során igen érdekes kö­rülményre hívta fel munkatársunk figyelmét Felkay tanácsnok. Az ügyosztály eredetileg ki­zárólag közgazdasági természetű adminisztrációs és iparrendészeti feladatokat végzett, most azonban ez az ügyköre kibővült a szociális irányú tevékenységre is. — Ez azonban természetes, — mondotta Felkay tanácsnok, — mert hiszen az ipar, főleg a kisipar helyzete egyre nehezedik. Szociális tevékenységnek számít például o bankgarancia nélküli kölcsönök nyújtása, de ugyanilyen szempontok irányadók az ószeres és utcai árusítási engedélyek kiadásánál és még sok más kérdésben is. így a különböző ipari kihágások után kiszabott büntetéseket sok kisember képtelen megfizetni és tömege, sen érkeznek hozzánk pertörlési kérvények. Az ügyosztály a körülmények alapos mérlegelése után, szociális szempontokra való tekintettel, nagyon A városligeti Iparcsarnok annyi mozgalmassá­got és néptömeget látott vaskapui bezárultak és ezzel befejeződött a kora ősz évenként visszatérő „attrakciója“: az őszi Lakberendezési Vásár. A Nemzetközi Vásár imponáló forgatagához megszo­kott tekintet ezúttal nem tudta felfedezni azt az érdeklődést, amely pedig méltán megillette volna a híres magyar butorkészítő ipar termékeit. Ez a kiállítás immár a múlté, tehát nem provokálha­tunk ki olyan szemrehányást, hogy objektív bírá­latunkkal ártani akarunk a rendezőségnek, a ki­állítóknak, bútoriparunknak és mindenkinek, akik ennek a szomorú vásárnak a létrehozásában részt­vettek. A kiállítás külső képe nyomban felismerhető éles fotográfiával szolgál és megmutatja., hogy a lakberendezési, kiállításnak semmiféle értelme sincsen. A magyar ipar a maga nagyszerű vitalitásával és ötletességével teljes pompájában felsorakozik éven­ként a Nemzetközi Vásáron, ahol a bútorgyárak és kereskedők árui valóban az érdeklődés központ­jában állanak. A B. N. V. száezerfőnyi tömegei komoly figyelemre méltatják a butorkiállítási terü­letet és a statisztika adatai szerint értékes üzlet­kötések jönnek létre eladók és vevők között. Bél­és külföldi látogatók megcsodálják mindazt a szé­pet, amit a raffinált ízlésű magyar bútor-ipar pro­dukált és természetes, hogy hosszabb időre kielé­gítik igényeiket és nem vesznek fáradságot arra. hogy a néhány hónappal később jelentkező lakbe­rendezési kiállításon újabb transakciókat, vagy befektetéseket eszközöljenek. Amint látható tehát, a Nemzetközi Vásár komolyságban és felké­szültségben megelőzi ezt a parányi érdek­lődést keltő lakberendezési kiállítást, amelynek a fölösleges volta abban is jelentkezik, hogy néhány nap múlva következik a magyar ipar újabb demonstrációja: a Nemzeti Munkahét, ahol ismét komoly alkalom nyílik arra, hogy a bútor­gyár tóvállalat ok a maguk cikkeivel a nagyközön­ség előtt megjelenhessenek. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy az őszi lakberendezési vásárnak nincsen létjogosult­sága a komoly kiállítások címével kérkedni. Fel­merül a kérdés, hogy kiknek áll érdekében tehát a legrosszabb időben összeverbuválni a bútorgyártó és kereskedelmi cégeket, hogy megjelenjenek az Iparcsarnokban és a sokszor kénytelen ezeket a törlési kérvényeket pár toló javaslattal továbbítani a felügyeleti ható­sághoz.-- Elintézésre vár a kubikusok régóta függő­ben lévő ügye. Ezek a szegény emberek a Teleki-téren a sza­badban tanyáznak. Ügyszólván kivétel nédkül vidékiek, tehát jog sze­rint a fővárosnak nem sok törődnivalója lenne ve­lük. Mégis az emberiesség azt kívánja, hogy elhelye­zésükre valamilyen megoldást keressünk. Ez való­színűleg sikerülni is fog és a a megoldást a szociálpolitikai ügyosztállyal karöltve keressük. — Foglalkozik az ügyosztály az új házalás! sza­bályrendelet megszerkesztésévol. Érdekes, hogy házalás! szabályrendelete egyáltalában nincs a fővárosnak, hanem ma is a régi, 1853-ból való császári pátens van érvényben. Ezt az állapotot tehát korszerűen szabályozni kell. — Uj munkaterület az ügyosztály számára az ipartestületek fokozott ellenőrzése, amelyre a napokban adott utasítást a belügyminisz­ter. Nagy feladat ez, hiszen a fővárosban 44 ipar- testület működik. Most van folyamatban egyébként az ipartestületek mellett szervezett békéltető bíróságok felállítása is, amelynek feladata a munkavállalók és munkások között keletkező ellentétek kiegyenlítése lesz. Az ipari békéltető bíróságok felállítása már megkez­dődött. Elnöke mindegyik bíróságnak az ipartestü­let fővárosi iparhatósági biztosa, jegyzője az ipar- testületi jegyző. A bíróságnak, az elnökön kívül, legalább négy tagja lesz, abből kettőt a munkaadók, kettőt pedig a munkások delegálnak. — Végül foglalkozik az ügyosztály a Dunapartok kérdéseivel, nemcsak a hasznosítás tekintetében, hanem a város belterületén levő és sok tekintetben jogosan kifogá­solt teherkikötőhelyek és raktárak kitelepítése szem­pontjából is. horribilis költségek lerovása után minden eredmény nélkül zárják a kiállításon való részvételük mérlegét. A lakberendezési kiállítás mindenkori szervezője és rendezője az Országos Iparegyesület, amely az aranykoszorúk és díszoklevelek sokaságát harso- názza a kiállítók fülébe, csakhogy minél nagyobb­számú árusítóhelyet tudjon értékesíteni. Tudomá­sunk szerint a kiállításon való részvétel díja mé regdrágán van megszabva, amihez hozzájárul még a fülkék feldíszítése, az áruk oda- és visszaszállí­tása, a személyzet fizetése és még számos olyan illeték, amelyek együttvéve érzékeny sebet ejtenek a kiállítók anyagi erején. Valahogyan erkölcsi kényszer alatt állanak a kiállítók, mert önként ért­hetően nem akarnak háttérbe szorulni azokkal a versenytársaikkal szemben, akik az arany­koszorú, vagy a díszoklevél kétes értékű kitüntetésére pályáznak és ezzel a közönség nagyobb érdeklődését próbálják maguk felé irányítani. A távolmaradástól félnek tehát az iparosok és ezért inkább kölcsönpénzekből kiizzadják a részvétel drága költségeit és nyilván­valóan összeadnak a kiállítás céljaira olyan jelen­tékeny bevételt, amelynek felhasználásáról azután semmi közelebbit nem tud a nyilvánosság. Vasúti kedvezmények is szerepelnek a kiállítás tartama alatt, amelynek megfigyelésünk szerint az az ér­dekes eredménye volt, hogy vidékiek bőségesen utaztak Budapestre, n vasúti kedvezményre jogosító bárcát gyors- reptében le.bélyegeztették a vásár területén és hátatfordítva az Iparcsarnoknak: más ter­mészetű üzleti ügyiket, rokonlátogatásaikat, orvosi vizitjeiket intézték el. A lakberendezési vásár oktalan megterhelése az amúgy is küzködő iparosságnak és ha bizonyos tömörülések az iparosság érdekeinek a szószólói: úgy elsősorban az Országos Iparegyesületnek az ér­deke, hogy a kebelébe tartozó iparosság helyzetét megkönnyítse. Ennek a nagymultú, régi intézmény­nek értékesebb területen kell tevékenységi körét folytatnia és nem az Iparcsarnokban, ahol a kiállítások rende­zését sokkal hivatottabb szervek bonyolítják le — minden kudarc nélkül. Kudarcba fulladt az őszi lakberendezési vásár A csábító aranykoszoruk és díszoklevelek teljesen felesleges kiadást okoztak az amugyis küszködő butoriparosoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom