Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-09-05 / 36. szám

Budapest, 1934 szeptember 5. sc—aaaa«wmBaMBaninminn mmmiiMMi ULTIMÁTUMOT INTÉZETT A POLGÁRMESTER a Dunaalagntak épitővállalkozéihoz Minthogy műszaki lehetetlenülés nincs, kötelesek nyolc napon belül az önként beszüntetett munkát folytatni, ellenkező esetben a főváros az építkezés folytatására új versenytárgyalást hirdet PESTI KIRAKAT iiwuiii»nii|ii» ■ i i iw—i Amire nincs szüksége az idegenforgalomnak Talán még soha sem kritizálták olyan neki- hevülve a Szent Islván-hetet, mint eziclén. Ami nem is árt. Bizonyosan hangzott el néhány egészséges ötlet is, amit jövőre majd megvalósítanak az illeté­kesek. Mi azonban beszéltünk a budapesti idegen- forgalom egyik kitűnő, bár csendes, feltűnés nélkül dolgozó szakértőjével és megkérdeztük tőle, mi volt a legnagyobb hiba az idei Szent István-heti idegen- forgalom körül. Feleletre készen állott, nem kellett gondolkodnia, meggyőződéssel mondta: —- A kétségbeejtő pesti koldus-áradat, amely ellepte a Mátyás-templomhoz, a Várba vezető lép­csőket és ellepett minden útvonalat, amerre az ide­genek járni szoktak. Tagadhatatlanul ez az, amire az idegenforga­lomnak a legkisebb mértékben sincsen szüksége és ez az, ami ezt a nagyszerű kulturvárosi, ezt a világ­hírű metropolist Balkánná kosmásíija. A sajtó esz­tendők óta torkaszakadtából kiabál és a világ min­den kincséért nem történik semmi. Kevés világváros akad Európában, amelyik többet áldozna szociális célokra, de egyetlen egy sincs, amelynek utcáit olyan rajokban lepnék el a koldusok, mint a magyar fő­városét. A külföldi ember ezt soha sem fogja megérteni és megbocsátani. Bármint el legyenek is ragadtatva Budapest szépségeitől, odahaza mégis először azt fogják elmesélni, hogy voltak egy tündérvárosban, ahol beléptidíjat szedtek egy közkertben, a Margit­szigeten, ahol fizetni kellett a házmesternek, mikor haza akart menni a vendéglátó lakásba és ahol tor- zonborz, vad hordák dugják be ijesztő fejüket a kül­földi autókba és könyörögve, vagy fenyegetve tart­ják mocskos, kéregető tenyerüket. Mert azt meg kell hagyni, hogy tanulékony ember a pesti koldus: kiszemeli magának a külföldi rendszámot viselő autókat és azokat rohamozza meg. Hát ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Budapesten senkinek sincs oka és joga koldulni. Mi budapestiek — és ezt, sajnos, nem tudjuk minden itt járó külföldinek külön elmondani — bőven meg­fizetjük adóban és jótékonysági adományokban azt a pénzt, amiből minden szegény embert el lehet látni. Nem tudjuk megmondani az idegennek: — Uram, nekünk csak a valóságban vannak kol­dusaink, a papiroson nincsenek. Aki önt molesztálja, taszigálja, rémíti és a magyar fővárosból való idő­előtti távozásra kényszeríti, az csak álkoldus, azzal ön ne törődjék. Sajnos, ezt nem lehet megmondani, de ha meg is mondanánk, a szemünkbe nevetne és azt válaszolná: ■— Tessék ezt, uram, a fővárossal, vagy a rendőr* seggel közölni, de ne énvelem. Ahogy azonban a koldus, az álkoldus, a jogtala­nul kéregető, idegenijesztő torzonborz jelenség meg­ismeri a külföldi rendszámot az autón, éppen úgy tisztában kellene lennie ezzel a rendőrségnek és minden hatósági embernek és a külföldi autót, de a külföldi gyalogjárót is fokozott védelemben kel­lene részesíteni. De ennyire sem szabad elmenni. Mindnyájunkat meg kell védeni a koldusoktól, akik úgy elhatalma­sodtak már Budapesten, hogy a tulajdon lakásunk­ban sem érezzük már magunkat igazi uraknak, mert a koldusok többet csengetnek az ajtónkon, mint a vendégeink, vagy az üzletfeleink. „Antonia“ kókuszszappan Kizárólag az I. emeleti 25 filléres osztályon (Lotz-terem) PÁRISI NAGY ARUHÁZ Azok, akik a Vízmüvek alagótépítésének ügyét a közigazgatási bizottság múlt havi ülé­sén szóvá tették, főként azt nehézményezték, hogy az építésvállalkozók az alapszerződésre támaszkodva, újabb többletköltségek^ megálla­pítását követelhetik és a vállalkozók ebben bizakodva, mindaddig, amíg a főváros ezeket a többletköltségeket meg nem állapítja, a munkát abbahagyták. Azóta, hogy az alagút- építés és általában a Vízmüvek beruházásai­nak az ügyében készült hivatalos városházi kommüniké megjelent, újabb fordulat történt, amely döntő bizonyítékul szolgál amellett, hogy a főváros vezetősége, közelebbről a főváros üzemi ügyosztálya, hivatása magaslatán áll és a legerélyesebb esz­közök igénybevételétől sem riad vissza, amikor a főváros közönségének az ér­dekeit meg védelmezni kell. A két héttel ezelőtt kiadott hivatalos város­házi kommünikéből már következtetni lehe­tett- a legerélyesebb intézkedések foganatosí­tására, az a lépés azonban, amit a főváros vezetősége most végrehajtott, mégis váratlan fordulatnak minősíthető. Az történt ugyanis, hogy a mai napon, szerdán, ultimátumszerű felszólítást intézett a főváros vezetősége az alagútépítést végző cégekhez és felszólította őket a munkálatok azonnali folytatására. A Káldor és Mattyasövszky cég a vele tár­sult Palatínus Rt. és Zsigmondy Béla céggel még július hó folyamán újabb többletköltségek megállapítá­sára és folyósítására szólították fel a főváros üzemi ügyosztályát, illetve a polgármestert. Morvay Endre tanács­nok, a közigazgatási bizottság augusztusi ülé­sén, kezdettől fogva arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy^ a vállalkozók csak műszaki lehetetlenülés címén, vagyis vis majorra hi­vatkozva, kérhetik többletköltségnek a meg­állapítását. A főváros szakértői azonban megálla­pították, hogy vis major esete nem fo­rog fenn, vagyis nem lehet olyan műszaki lehetetlenü­A magánépítési bizottság hétfő délután tartott ülésén több nagyobszabású építési kérelemmel fog­lalkozott. A bizottság, amely örömmel üdvözöl min­den építési szándékot és igyekszik a nehézségeket a legmesszebbmenően elhárítani, egy nagyobbszabású építési kérelemnél, igen helyesen, elutasító állás­pontra helyezkedett. A Fenyves Áruház Rt. azt kérte, hogy a fő­város engedje meg a Kályin-tér és a Lónyai- utca sarkán levő üzletház két emelettel való kibővítését. Az emeletráépítéseket a bizott­ság igen érdekes indokolással megtagadta. Az építési engedélyek kiadásában a bizottság ugyan nem döntő faktor, csupán véleményező szerv a pol- gármester mellett, nyilvánvaló azonban, hogy a je­len esetben a polgármester is teljes mértékben a bizottság álláspontjára helyezkedik és nem engedi meg, hogy ezzel a toldozással a főváros legszebb és nagyjövőre hivatott terének rendezését és kiképzé­sét esetleg évtizedekre megakadályozzák. Beavatott helyen a Fővárosi Hirlap munkatársa a bizottság álláspontjának indokáról a következő felvilágosítást kapta: — A Fenyves Áruház Rt. a Kálvin-téri reformá­tus egyház tulajdonában levő ideiglenes üzletházra akart további két emeletet ráépíteni. Az épület nem végleges jellegű, nem is annak szánták, hanem akkor építették, amikor Budapesten a konjunkturá­lis években nagy volt az üzlethelyiségekben a ke­reslet. A református egyház helyes üzleti érzékkel ezt az alkalmat megragadta és a kihasználatlan tel­ket átmenetileg értékesítette. Ez a ház azonban nem létesült áruháznak és azokkal a (követelményekkel sem rendel­kezik, amelyeket tűzbiztonsági és egyéb szem­pontból a hatóságok az áruházakkal szem­ben, ahol állandóan vevőtömegek tartózkod­nak, alkalmazni kénytelen. Tehát már eddig is bizonyos fokú méltányosság tör­lésre hivatkozni, amely a szerződés alapján többletköltségek felszámítására adna jogot. Ezzel szemben az érdekelt vállalkozók to­vábbra is azt vitatták, hogy joguk van a több­letköltségek felszámításához, vélt igazságuknak bizonyítására pedig egyszerűen abbahagyták a munkát. A munkabeszüntetés augusztus elején történt. Közben Morvay Endre tanácsnok, aki már évek óta egyáltalán nem volt szabadságon, kétheti szabadságidőt vett igénybe, de nem utazott el Budapestről, hanem a különböző tár­gyalások lefolytatására naponként bejárt hi­vatalába. E tárgyalások során Morvay tanács­nok továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy a vállalkozók, a Káldor és Mattya- sovszky, Palatinus Rt. és Zsigmondy Béla cégek egyetemleges felelősséggel kötelesek a munkát minden többletköltség igénylése nél­kül folytatni. Minthogy a váltakozók ezt az állásfoglalást továbbra is kifogásolták és a munka folytatására hajlandóságot nem mutat­tak, Morvay tanácsnok Borvendég Ferenc fő­polgármesterhez fordult és felhatalmazást kért a legerélyesebb eszközök igénybevételére. E felhatalmazás alapján a főváros vezetősége a mai napon, szerdán, írásban szólította fel az érdekelt cégeket a munka folytatására. A polgármester nevében közölték a vállalkozók­kal, hogy az alagútépítési munkálatok több mint három hetes szüneteltetéséből azt a kö­vetkeztetést kénytelen levonni a főváros veze­tősége, hogy az érdekelt cégek szerződésbeli kötelezettségeiket teljesíteni nem hajlandók. A polgármester tehát felszólította a vál­lalkozókat, hogy nyolc napon belül a munkát folytassák, különben a szerző­dést egyoldalúan felbontottnak kény­telen tekinteni, ami azzal a konzekvenciával jár, hogy a fő­város a régi vállalkozók anyagi felelősségének teljes épségben tartása mellett új versenytárgyalást ír ki az alagút építési munkálataira. A főváros vezetőségének ez az erélyes lé­pése bizonyára mindenütt és minden tekintet­ben osztatlan megelégedést fog kelteni. gott fenn a hatóságok részéről, amikor az áruház terjeszkedéséhez hozzájárultak. Ez a jóindulatú türelem azonban nem jelenti azt, hogy ennél is tovább menjen a főváros. De eltekintve ezektől a szempontoktól, nem lehet az emeletráépítést meg­engedni azért sem, mert a Kálvin-tér rendezése és teljes kiképzése küszöbön áll. A Kálvin-téri refor­mátus egyház és a budapesti református egyház­megye éppen a közelmúltban beadvánnyal fordultak a fővároshoz és azt kérték, hogy a Kálvin-tér és Ráday-utca sarkán levő házat, amelyet a főváros a református egyházzal egy budai ingatlanért már korábban elcserélt, minél rövidebb időn belül ürít­hesse ki és adja át, mert le akarják bontaná és hozzá akarnak fogni a református egyház nagy központi palotája, a „Calvincum“ épít­kezéséhez. Ennek a palotának az építkezésével a Kálvin-tér egész alakja megváltozik, már pedig ha az ideiglenes üzletház emeletráépítkezé- sét engedélyezné a főváros akkor ez a terv esetleg hosszú évekre eltolódna. — Ugyanekkor szerepelt a bizottságban egy má­sik építkezés is, amit meglehetősen vegyes érzel­mekkel fogadtak a bizottság- tagjai. Az Országos Magyar Bridge Klub, amely a Nemzeti Szalon né­hány földszintes helyiségét bérli, azt kéri, hogy a főváros engedje meg az eddig nyitott tér­rész beépítését. Ezt a kérelmet sem szabad tel­jesíteni, Néhány évvel ezelőtt a székesfőváros és az épület nagyobbik részét bérlő Központi Tejcsarnok hatal­mas költséggel lebonttatta Vágó Ferenc, a közelmúlt­ban elhunyt világhírű építész tervei szerint épített szalon toldalékát, a hatalmas vasvázas üvegcsarno­kot, hogy az épület eredeti szépségében érvényesül­jön. Megengedhetetlen tehát, hogy most terraszok beépítésével és toldaléképítkezésekkel csúfítsák el ezt a város szívében levő reprezentábilis épületet. Két emelet ráhúzásáva! a Kálvin-téri üzletházat kibővíteni akarja a Fenyves-áruház Tűzbiztonsági és térrendezési okokból a kérelmet elutasították

Next

/
Oldalképek
Tartalom