Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-07-11 / 28. szám

Budapest, 1934 július 11. 7 Nem. lesz érdektelen itt rámutatni Ilovszky János, a Baross Szővetsé] a Törvényhozók Lapjában megjelent Utolsó békekísérlet az árúházak és a detaill kereskedelem elkeseredett harcában Ilovszky János, a Baross Szövetség elnöke kifejti a kereskedelmi érde­keltségek álláspontját az árúházak mértéket nem ismerő mohoságáról Az áruházak a legális kereskedelem ellen irá­nyuló hadjáratukat könyörtelenül folytatják és minden hangzatos Ígéretük ellenére szívósan dol­goznak azon, hogy Budapest fogyasztóközönsége kizárólag az áruházak útján szerezze be szükségle­teit. A kereskedők tízezrei minden szervezettségük ellenére is gyengébb fegyverzettel állanak velük szemben és kétségbeesetten néznek a reménytelen jövő elé. Az áruházak méltánytalan magatartása nemcsak a kereskedőket teszi tönkre, hanem a kis egzisztenciák tömegeit is, mert a kereskedők töme­gesen kényszerülnek alkalmazottaiknak felmondani, hogy a teljes üzlettelenség mellett o. rezsiköltséget lecsökkentsék. Mindezek a rendkívüli lesújtó jelenségek sem tartják vissza az áruházakat attól, hogy a versenyt mérsékeljék és a papíron már régen lefektetett meg­állapodásokat betartsák. A GFB detail-liálózata: a Pók áruházak, a Dréher Maulék, a Szent István Tápszerművek, a Koestlin-gyár, a Stauffer-féle sajtgyár, a Corvin Áruház, a Baross-téri filléres áruház, a Fenyves áruház, a tűzhiztosítási okoból kifogásolt Magyar Divatcsarnok, a kom- miinbeli szerepléséről ismert Balog László Tempó áruháza, a pékek, a hentesek, az illat­szer- és szappangyárak teljesen átvették a fogyasztóközönség közvetlen el­látását, amelynek szomorú következményeként a budapesti kereskedők üzletei tátonganak az üres­ségtől. A Fővárosi Hírlap évek óta harcol Budapest legértékesebb társadalmi rétegének megmentése ér­dekében és sikerült is a kitartó munka folyamán a kereskedői érdekképviseletekkel karöltve bizonyos eredményeket elérni. A kormány az év elején ren­deletben tisztázta a különböző szezonvégi al­kalmi kiárusítások tartamát, megállapította a hir­detési reklámnak a tisztességes versenybe ütköző kritériumait és a minisztériumban tartott ankéte­ken napirendre került az áruházi és kereskedelmi probléma. A kereskedelmi és iparkamara ennek megfelelően sorozatos ankéteket tartott és sikerült is elvi megegyezést létesíteni az áru­házi tevékenység tompítására, amely egyezményt azonban az egyik részről brutáli­san fölrúgták. Magától értetődik, hogy a megálla­podás be nem tartásának az ódiuma kizárólag az áruházakra és egyes detailárusítással foglalkozó ipari üzemekre hárul. A kereskedelmi és iparkamara tovább foglalko­zik az egyezség létesítésén és szakmák szerint kívánja a megfelelő megegyezést létrehozni. Az első ilyen értekezleten a textilszakma kinövéseit tárgyal­ták, ahol a kereskedők képviselői szomorú képet festettek annak az inkorrekt eljárásnak a következ­ményéről, amely a textil gyáripar versenye miatt a kereskedőszakmában megnyilvánult. A kereskedelem és a gyáripar képviselői hétfőn délután újabb anké­tet tartottak a Kereskedelmi és Iparkamarában. A Textilgyárosok Egyesületének képviseletében Schil­ler Ottó dr. főtitkár bejelentette, hogy az összes fel­merült problémákat le akarja tárgyalni a gyáripari érdekeltségekkel, mert az a törekvése, hogy a megegyezést minden kormánybeavatkozás nélkül sikerüljön megvalósítani. Az ankét hozzájárult a többek által hangoztatott halasztáshoz és így szeptember első felében kerül tárgyalásra a gyáriparosok részéről előterjesztendő feltételsorozat. A békés megoldás érdekében ehhez a halasztáshoz Vértes Emil, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének elnöke is hozzájárult. Függetlenül ettől, a többi szakmák külön tárgyalnak és minden megegyezés mellőzésével a kormányintézkedések halaszthatatlan megtételét sürgetik. A Fővárosi Hírlap már előre is kénytelen meg­állapítani azt a najnálatos körülményt, hogy MODERN három és négy- _____________szobás lakások ki adók aug. 1-ére, központi fűtés és melegvízszolgáltatással — vagy anélkül. Bővebbet: Palatínus építő és ingatlan- forgalmi r. t. V. kerület, Rudolf tér 6. Telefon: 12-1-45, 12-3-85 az iparkamara részéről megindított fószán- dékú akció teljes eredménytelenséggel fog végződni. Tudomásunk szerint a textilesek már több alkalom­mal kínáltak egyezményt és az áruházak sem zár­kóztak el bizonyos megállapodások létesítése elől, azonban mindig megtalálták azt a számukra ked­vező rést, amelyen keresztül kibújtak a megállapo­dások betartása alól. A GFB tulajdonosa Fekete J. Jakab, a Hungária Jaquard, az Újpesti Posztógyár, a Kammer Testvérek, a Budapesti Pamutárugyár és más textilgyárak teljes összefogással építették ki szervezeteiket és nyíltan vonulnak fel a keres­kedők ellen. Nem valószínű tehát, hogy eddigi taktikájuk­ról lemondanak és nagyon tartunk annak a jóslásunknak a beigazo- lásától, hogy a textilfronton továbbra is tétlenségre lesznek kárhoztatva a szakmai kereskedők. Ugyanez áll az élelmiszakmákra, ahol a kis­kereskedők képtelenek megbirkózni a nagy vállala tokkal. A már említett gyárakon kívül itt vannak a hentesek: a Koznia Testvérek, a Zeidl Vencel, a Brauch Rt., SchmidI Dániel, Nagy és Eichner, Fleischer Rezső és a többi gyárak, amelyek változatlan szívóssággal építik hálózatukat és megfojtják a kiskereskedők létezését. A festékkereskedés frontján a Krayer- lakkgyáron kívül a német Farbenindustrie érdekelt­ségéhez tartozó Izsák József r.-t. fejleszti tovább fióküzleteinek számát és teljesen elviselhetetlenné változtatják a hely­zetet a festékkereskedelem számára. Olyan hatalmas anyagi befektetéseket eszközöltek a gyárak és a nagyvállalatok, hogy azok feláldozá­sáról nem mondanak le, tehát a nagytőke pusztító harca változatlanul fenyegeti a kiskereskedelem létezését. elnökének fejtegetéseire, amelyben válaszol Neuhaus Lipótnak, a Corvin áru­ház igazgatójának, ugyancsak a fenlidézett lapban az áruházkérdésről írott cikkére. Ilovszky a többek között így nyilatkozik: „Az áruházak az élelmiszürkereskedelem bevezetésé­vel az állampolgárok egész serekének egzisztenciáját ve­szélyeztetik. Az áruház a maga természeténél fogva tö­megcikkek forgalombahozatalára van hivatva. A keres kedelem számos ágában jelentékeny konkurronciát teremt egyes szakmáknak, de eddig még nem tört előtérbe, hogy a textil, bőripari, szőnyeg és függöny, játék, háztartási és eg'yéb hasonló osztályok működése ellen a kereskede­lem azon az alapon tiltakozzék, hogy ezekben a szakmák­ban egyes kereskedelmi ágak érzékeny károsodást szenved­nek a nagytőke és nagybani beszerzés versenyo által. Pe­dig ez a verseny kétségtelenül fennáll és előnyöket biz­tosít az áruháznak, egyben érzékeny károsodást okozva a magánkereskedelemnek. De kérdem, hogy a gyorsan romló élelmicikkeknek nagy tömegben való felhalmozása és éppen a romlás ve­szélye miatt sokszor áron alul való gyors piacradobása elbírálható-e ugyanezen az alapon? Az élelmiszerüzletek egy nagyvárosnak minden pontján sűrűn sorakoznak és saját fogyasztási körletükben gyorsan, könnyen, szinte a mindennapi élet órabeosztásához alkalmazkodva, elégítik ki a közönséget. Ezen a jól bevált szisztémán kíván rést ütni az áru­házi rendszer azáltal, hogy hangos reklámmal, ügyes csomagolással, néha a kilogram törtsulyai- nak alkalmazásával és igen sokszor a beszerzési ár­nak megfelelő csábító összegek feltüntetésével, tö­meges piaeradobással élelmiszervásárlásra hívja fel a közönséget, jól tudván, hogy a mai rossz viszo­nyok között, amikor a háztartást mégis csak el kell látni, a fogyasztóközönség a hirdetett olcsó szap­panért, kekszért, csokoládéért és egyéb hasonló dől- gokért szívesen felvándorol az áruházak legfelsőbb emeletére. így visszafelé jövet kénytelen végigsétálni a különféle osztályokon, ahol a sok kitett és szemnek való áru között lehet, hogy megakad valamin a szeme, annyira, hogy vá­sárolni fog belőle. Ha a kiszolgáltatott élelmiszeráru mindig kifogásta­lan volna, akkor a fogyasztóközönség érdekében állónak kellene véleménvezni az áruházak élelmiszerosztályainak tevékenységét. De a főváros vegyvizsgáló hivatalának megállapítása szerint ezek a tnlolcsó élelmiszerek sokszor nem állották meg a mértéket. És vájjon mit szólnának a kereskedők ahhoz, ha egy tisz­tán élelmiszerek kiszolgálására létesített intézmény, pl. egy vendéglő azt hirdetné, hogy minden pohár sör el- fogyaBztója kedvezményes áron kaphat a vendéglőben há­rom mécer ruhaszövetet, vagy egy pár selyemharisnyát? Az áruház a maga igazi hivatását hanyagolja el, ha az élelmiszerüzemet beiktatja tevékenysége körébe, holott ez természeténél fogva ellenkezik a nagy tömegben való fel- raktározás és elárusítás jellegével. De főként egy másik szempont az, mely az élelmiszer­kiskereskedelmet az áruházak elleni harcra ösztökéli. Ez pedig az a szempont, hogy a közönség odacsábíttatván az áruházak élelmiszerosztályára, elhanyagolja a kisüzletek felkarolását, miáltal néhány áruház előnyére többezer kispolgári egzisz­tencia megélhetése van fenyegetve. Ha az áruház többszáz alkalmazottnak ad kenyeret, vi­szont tevékenységével többezertől veszi azt el." Ilovszky János, a Baross Szövetség elnöke, a leg illetékesebb tényezők közé tartozik, akik véleményt nyilváníthatnak az áruházak köz- és államérdekelle­nes tevékenységéről. Az ő szavának messzehangzó ereje van, mert rajta keresztül a kereskedők tízez­reinek fájdalmas feljajdulása nyer kifejezést. mmt rn Ellentállási alapot gyűjt a pékkartel a dömping­árakkal dolgozó szaktársak letörésére A fogyasztóközönség kifosztásához a malomipar is segédkezet nyújt A budapesti pékiparosok évek óta tartó szívós hadjáratot folytatnak a nagyközönség ellen. Ka­tasztrofális gabonaértékesítési lehetőségeink között a liszt ára is zuhanásszerűen érte el a mai mély­pontot és a logikus következménye ennek a jelen­ségnek nem lehetett volna más, mint az agrárország mindennapi kenyerének lényeges olcsóbbodása, Ezzel szemben a budapesti pékiparosok —■ élükön a „tra­díciókat“ tisztelő pókdinasztiákkal — teljes erővel állítottak gátat minden ármérséklésnek és éppen a közelmúlt időszakát használták fel arra, hogy szívós és hangos tusakodás után kierőszakol­ják a félbarna kenyér megdrágítását. Különböző kalkulációkkal és más rejtélyes alapon összeállított számításokkal léptek az Arelemzö Bizottság elé, ahol kénytelenek voltak a tömeg- fogyasztást legjobban érintő félbarna kenyértipus megdrágításához hozzájárulni, viszont kikötötték, hogy más vonatkozásokban olcsóbb kenyeret is kell forgalomba hozni. A. pékiparosok jól számítottak, mert az olcsó kenyér nem tömegcikk, míg a középtípusú kényért 3 filléres árkülönbözet­tel kényszerül megvásárolni a közösnég. Legféltettebb kincse a pékiparosoknak azonban a péksütemény, amelyet szintén feltornáztak 5 fillérre és minden kísérletet visszautasítottak, amely a jogos árleszállítást követelte. A pékiparosok kalkulációjának erőszakos voltát legjobban bizonyítja, hogy akadlak olyan pékműhe­lyek, amelyek a péksüteményt 3.5—I filléres egység­áron hozták forgalomba. Nyomban megindult a megtorlás és a tömörülés mindent elkövetett, hogy az ilyen „renitens“ szaktársat legázolja. Előfordult az is, hogy nagyobb gyárüzem olcsóbb kenyeret kínált a közönségnek és még élénk emlé­kezetben van a Peri-gyár tragikomikus esete, ahová az ipartestület vezetett razziát és csinált kellemet­lenséget a „vakmerő“ olcsóbbítás ténye miatt. A pékiparosok nem tűrik, hogy valaki közülük reális haszonra dolgozzon csupán és elvárják mindenkitől a 250%-os haszon-kulcs érvényesítését, különben minden elképzelhető fegyverrel próbálják lehetetlenné tenni. Szórványosan még mindig akad egy-egy kisebb pékműhely, amely áron alul próbál­kozik és csak természetes, hogy ez a „dömping“ fel­korbácsolja a pékiparosok tömörülésének bosszú­érzetét. Most már egyenesen az ilyen kisiparos exisztenciájának letörésére szövetkeznek és felhasz­nálják erre a manőverre az úgynevezett egyezmé­nyes árvédelmi szervet. Ez az alakulás állítólag szakmai érdeket szolgál, valójában azonban nem más, mint pékipari kartell, amelynek egyetlen maga elé tűzött célja, az árak nívójának fenntartása, vagy a szisztematikus árává- gítási tervek végrehajtása. Minden eszközzel kiir­tani a dömpinget, — ez a jelszava a kartelnek, amely most a malmokkal karöltve kíván propagandaalapot teremteni arra a célra, hogy az olcsóbban árusító pékműhelyek megvásárolhatók, illetve beszünlethe- tők legyenek. Megállapodást létesítettek a vidéki malomiparosok érdekképviseletével és kötelezettséget vállaltak évi 1000 vágón liszt átvételére, ha ennek ellenében a malmok vagónonként 25 pengő támogatást adnak a pékkartelnek. A malomcsoport az ajánlatot elfogadta és ilymódon máris évi 25.000 pengős szubvenció áll a pékegyez- móny rendelkezésére, amely összeg egymagában alkalmas arra, hogy minden zavaró momentum nél­kül folytathassák a kenyér megdrágítására vonat­kozó terveik végrehajtását. Amikor ezt a megálla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom