Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-27 / 26. szám
Budapest, 1934 június 27. 5 Szenzációs interpelláció leleplezi a Walla-cég adóeltitkolásának kulisszatitkait A 2.800.000 pengő adótartozás biztos ingatlanfedezetét feloldotta a főváros Pikáns hátterű és bizonyára a közérdeklődést lefoglaló interpelláció hangzik el a törvényhatósági közgyűlés szerdai ülésén, amelyen ismét napirendre kerülnek a Walla József ccmentárugyár r.-t. viselt dolgai. Jól ismert márka ez a főváros testületéiben, ahol mindenkor konkrét és furcsa formában került szőnyegre a Walla r.-t. és a főváros kapcsolata. Évekkel ezelőtt a Széchenyi strandfürdőt építette ez a vállalkozás és akkor a vizsgálati jelentések tömege készült, hogy fényt derítsen a légköbméterekkel való elszámolásokra, a túlkiadá sokra, a különórákra, a munkadíjakra és azokra az aktákra, amelyek rejtelmes módon eltűntek az egyik fővárosi főtisztviselő iratszekrényéből. A Walla-iigy már akkor olyan beállításban foglalkoztatta az illetékes szerveket, hogy a benfentesek a vállalat és a főváros jövőbeli kapcsolatait nem sokra becsülték. És mégis megtörtént, hogy a BESzKÁRT-székház építkezésénél ez a részvénytársaság kapott nagy- arányai megbízást, de ennek a lebonyolítása után is jelentkezett az elmaradhatatlan Walla-botrány. A cég tulajdonosa: Perl Gyula és unokafivére Perl Dániel, a Walla-cég igazgatója, súlyos familiáris és üzleti összeütközésnek voltak a hősei, amely azután különböző igényperek formájában a törvényszéket Is. foglalkoztatta. A családi háborúság nem éppen épületes jelenetei gördültek a törvényszék tárgyaló- termében, majd a pereskedés az üzleti vonatkozások során a választott bírósághoz vezetett. Ezen a tárgyaláson az egyik Perl azt a szenzációs kijelentést tette, hogy a Beszkárt építkezésénél 130.000 pengőt különböző jóindulatok megnyerésére kellett fordítani. A vizsgálatot a Beszkárt igazgatósága már elvégezte, a polgármester folytatja és bár egy pillanatig sem kétséges, hogy a főváros szervei az említett gyanú fölött állanak: végeredményben olyan ügy tisztázásáról van szó, amely mások becsületének mocsoktalanítását célozza. A legújabb Walla-affér feltűnően érdekes adózási eseménnyel áll összefüggésben. A Walla r.-t.- nak ugyanis kereken 2.8 milliós adótartozása áll fenn, a melyet a kincstár és a főváros bekebelezte- tett a Walláék tulajdonát képező egyik tehermentes ingatlanra. Néhány héttel később a bekebelezett zálogjogot erről az ingatlanról törölték és átírták egy olyan ingatlanra, amely nem a Budapest közlekedése még korántsem közelíti meg a nagy nyugati metropolisok forgalmát, de ennek ellenére van a fővárosnak néhány olyan pontja, amely forgalom, helyesebben a forgalom veszélyessége szempontjából vetekszik London, Páris, vagy Berlin legexponáltabb gócpontjaival. Nem a járművek sokasága, a közlekedés fokozódása idézte fel ezt az állapotot, hiszen az utóbbi években a budapesti autóforgalom jelentékenyen megcsappant, hanem kizárólag az egyes csomópontok rendezetlensége. A rendőrség és a közlekedési ügyosztály igyekezett ugyan kisegítő megoldásokkal átmenetileg is javítani a helyzeten, de ez természetesen csak félmegoldás, mert az említett veszélyes csomópontok kialakulása annakidején a lófogatú járművek szempontjából történt, amikor még nem is álmodhatták a városrendezők, hogy a székesfőváros néhány évtized alatt eléri a mai fejlődést és hogy a közlekedés is ilyen óriási átalakuláson megy át. A kérdés megoldását azonban tovább halogatni nem lehet, mert ha nem is fordulnak elő napról-napra súlyosabb természetű balesetek, ez nagyrészt a villamos- és gépkocsivezetők éberségének, vagy a szerencsés véletlennek köszönhető. Általában a hídfők környéke, a Kálvin-tér, a Gellért-tér és a Baross-tér azok, amelyek közlekedéstechnikai okokból sürgős rendezésre várnak. A sürgősen megoldásra váró közlekedési és városrendezési kérdésekről beszélgetést folytattunk Walla cégé, hanem egy harmadik személyé, aki 450.090 pengővel tartozik Walláéknak. A kincstár és a főváros tehát második helyen al- zádogjog címén kebelezték be követelésüket, ami azt jelenti, hogy ez a követelés teljesen bizonytalan sorsra jutott. A szerdai közgyűlésen azt fogják firtatni, hogy miért engedték ki a követelést a biztos fedezetből és miért helyezték azt át szemmellát- hatóan fedezetet nem nyújtó zálogjogra alzálog- jogként, mert ilyenformán a főváros anyagi érdekei súlyos veszélybe jutottak. Áz interpelláció — amelyet Kabakovits József dr. mond el — haladéktalan eljárást követel és elsősorban arra a természetes eljárásra kíván rámutatni, hogy ezt a 2.8 miiló pengőt a részvénytársaság igazgatósági tagjainak tulajdonát képező ingatlanokra kell bekebelezni, miután a törvény szerint a követelésekért a részvénytársaságok igazgatósági tagjai saját személyükben is felelősek. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint ez a hallatlanul megduzzadt adótartozás tulajdonképpen több részre tagozódik. Elsősorban a társulati adót követelik a hatóságok, amelyhez hozzájárul a különálló 350.000 pengős adóeltitkolás és végül a bírság, amelyek együttvéve összesítik ezt a hatalmas adótartozást. A Walla r.-t. azzal próbált védekezni az adókivetés ellen, hogy az 1926—28-ig terjedő esztendőkben évenkint csak 10.000 pengős tiszta üzleti hasznot ért el. Ezzel szemben köztudomású, hogy a nevezett években jelentős építkezési lendület uralkodott, amelynek során a Walla r.-t. a fővárosnak is számos monumentális munkáját végezte. A Beszkárt házon — amint az a választott bíró sági tárgyaláson kiderült — ] egymagában 1.3 millió pengőt keresett és így aligha áll meg az évi 40.000 pengős haszonról szóló kimutatás, amely az adóösszegek mérséklését kívánta elérni. Teljesen indokolt az interpelláció nak az az argumentálása, hogy a fővárosnak és a kincstárnak a maga milliós követeléseit feltétlenül biztosítani kell, az igazgatósági tagok tulajdonát képező ingatlanok révén. A szerdai közgyűlés után a legerélyesebb eljárás indul, hogy a főváros vagyoni érdekei Walláékkal szemben védelmet nyerjenek. a székesfőváros egyik elsőrangú szakértőjével, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — Úgy városrendezési, mint közlekedési szempontból a legsürgősebb, így sorrendben a legelső: a Kálvin tér rendezése. A közlekedés irányítására a gyalogjárón elzáró láncokkal igyekeztünk javítani, ez azonban nem megoldás, mert e népes gócponton még mindig rend- szertelen a közlekedés és a gyalogjárókra úgyszólván állandó veszedelmet jelent az egyik oldalról a másikra való átkelés. A főváros a Kalvin-tér rendezésére pályázatot hirdetett. A pályaművek beérkeztek és elkészült a rendezési terv, amit azután továbbítottak a BSzKRT-hoz, mivel a villamosvas- utat elsősorban érinti a kérdés. Addig ugyanis szó sem lehet rendezésről, amíg a vasút nem nyilatkozik, hogy milyen módon tartja közlekedési szempontból rendezendőnek a teret és miként szándékozik a sínhálózatot ott áthelyezni. Úgy tudom, hogy a BSzKRT vezetősége már foglalkozott a dologgal, sőt készen is van' a megfelelő tervekkel, amelyeket a közelmúltban bemutatott a rendőrség közlekedési osztályának is. Nagyon nehéz probléma a Kálvin-tér villamoshálózatának átcsoportosítása és, nézetem szerint, csak egyes vonalak felhagyásával oldható meg. Ma a Kálvin-téren hét irányból jönnek és mennek a villamosok és három irányból közlekednek autóbuszok. Kézenfekvő az a megoldás, hogy a villamos- vasút csak a Múzeum-kőrút, a Ferenc József-híd, továbbá az Egyetem-utca, az Üllői-út és Baross-utea irányában, egymással merőlegesen közlekedjék, a bekanyarodókat pedig szüntessék meg. Természetesen összefügg ez a kérdés azzal is, hogy mi lesz a belvárosi villamosközlekedéssel, mert felmerült már korábban az a gondolat, hogy a Kecskeméti-utcai, illetve Veres Pálné-utcai vonalat megszüntetik. Ebben az esetben az Üllői-útról más irányban kell elvezetni a villamosközlekedést, a Baross-utcai vonal számára pedig a Kálvin-tér előtt végállomás, vagy hurokvágány létesítendő. Ezek mind nyílt kérdések, amelyek tisztázásra várnak. Sajnos, a Kálvin-tér közeli átrendezése nem időszerű, mert a tervezések és az előzetes számítások során megállapították, hogy egyedül a Kálvin-tér megfelelő átrendezése 1 millió 200 ezer pengőbe kerülne, amelynek felét a BSzKRT, felét a főváros fizetné. A mai viszonyok között sem a vasútvállalatnak, sem a fővárosnak nincs erre fedezete. Más kérdés^ hogy a pénzügyi okok hátráltathatják-e a probléma megoldását, vagy pedig olyan kényszerítő momentumok merülnek fel, amelyek folytán bármilyen nehezen, de mégis meg kell valósítani a Kálvin-tér rendezését. — A Gellért-téren sem kedvezőbb az állapot, mint a Kálvin-téren. Itt is aránylag szűk területen villamosvonalak torlódnák össze. Komplikálja a helyzetet a HÉV végállomása, az autobuszközlekedés és a Gellórt-szálló környékére összpontosuló gépkocsiforgalom. Radikálisan itt is a villamosvonalak áthelyezésével kellene operálni, de ennek is útjában állnak a pénzügyi nehézségek. A tér rendezésére a közeli jövőben mégis sor kerül, még pedig úgy, hogy a Berlini-tér mintájára járdaszigetekkel osztják fel a teret és bizonyos kiszabott irányba terelik a forgalmat. — Közlekedési szempontból veszedelmes Budapestnek úgyszólván valamennyi hídfeljárója is. Érdekes, hogy a legrégibb híd, a Lánchíd talán az egyetlen kivétel, itt a hídfők közlekedési viszonya’ aránylag rendezettnek és kielégíthetőnek mondhatók. Sokkal rosszabb a helyzet a Margithídnál, ahol nemcsak a hídfők közlekedését kell orvosolni, hanem magán a liidon is sürgős beavatkozásra van szükség. A Margitszigeti megállónál ugyanis napról-napra veszedelmes jelenetek játszódnak le, vasárnap és ünnepnapokon pedig, amikor tömegesen utazik a publikum a szigetre. szinte állandóan a levegőben lóg a veszély. A közelmúlt napokban a közlekedési ügyosztály és az államrendőrség szakértői a BSzKRT mérnökeivel együtt szemlét tartottak ennél a veszedelmes megállónál és a célszerű megoldásról tanácskoztak. Felmerült az a gondolat, hogy a Buda felé haladó villamosok szigeti megállójánál aluljárót építenek a szigetre, úgy, hogy a Pestről jövő publikum a lépcsőn menne le a híd vasszerkezete alá és ott zárt folyosón haladna át a szigetre. A másik lehetőség az, hogy a szigettel szemközt levő gyalogjárót kiszélesítenék és a híd pillérén kívül galériát építenének a Budára továbbhaladok számára. A belső gyalogjárón csak azok közlekednének, akik a szigetre tartanak. — Állandó a panasz a Baross-téri villamosközlekedés ellen is, jóllehet itt már jelentékeny átalakítások történtek a tér parkirozása, a sínek áthelyezése és a közlekedés egyirányúvá tétele folytán. De még mindig vannak orvosolnivalók. Baj van az Üllői-út torkolatában levő villamosmegállóval is. Ezt a megállót nemrégiben már beljebb helyezték, mert a bekanyarodó villamoskocsik torlódás esetén, kénytelenek voltak a Kálvin-téren várakozni, ami akadályokat támasztott. Most bizonyos oldalról ismét a megálló áthelyezését szorgalmazzák. A Kálvin-tér és az Üllői-út sarkán álló palotában székel ugyanis a holland követség, amely már több alkalommal felhívta a hivatalos körök figyelmét arra, hogy a követséget nehezen tudják megközelíteni gépkocsikkal a villamos megállónál előforduló torlódások miatt. íme. ezek a legégetőbb közlekedési hátrányok a fővárosban és ha ezekhez még hozzászámítjuk a helyiérdekű ■vóe'államások kihelyezésének kérdését, akkor láthatjuk, hogy a . halálsorompókról és n gyorsvasútrnl nem is beszélve, egész sereg elvan adut. közlekedési bajai vasinak Budapestnek, amelyek sürgős megoldásra várnak. Sürgős orvoslást igényelnek a budapesti közlekedés üszkös sebei Tervek, megoldások, a veszélyfészkek megszüntetésére
