Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-06 / 23. szám
Budapest, 1934 június 6. JXfVh 3 Teljes diktátori hatalom a szanáló főpolgármester kezében Ä városházi pártok minden készségükkel támogatják a gazdálkodás újjászervezését — Átcsoportosítják az az ügyosztályvezetők eddigi beosztását Huszár Aladár távozása Vitéz Huszár Aladár dr., aki egy hét előtt még- Budapest székesfőváros főpolgármestere volt és a jelek azt mutatták, hogy az is marad, mire ezek a sorok megjelennek, talán már az OTT elnöke lesz, mint ilyen a második fizetési osztályhoz tartozik, ami viszont a kegyelmés címet is meghozza ennek a kiváló és népszerű férfiúnak. A volt főpolgármester nem csinált titkot abból, hogy nagy szeretettel és odaadással végezte volna munkáját tovább is a főváros élén és új magas méltósága, ha elfogadja, nem okoz majd neki olyan örömöt, íuint emez. A Szabolcsim Mihály esete újult meg. A költő-pap valahol a magyar végeken, nemzetiségi vidéken hirdette az Isten igéjét, bizony nem valami dús javadalmazás mellett. De meghívták valahova, mondjuk Debrecenbe, ahol még a kálvinista papot is jól fizetik. Szabolcsim azonban levelet írt, hogy ő bizony nem megy, nem mehet, mert „ott ugyan jobb papnak lenni, de itt szebb papnak lenni“. Huszár Aladár is ezt vallja. Az OTI élén bizonyosan jobb elnöknek lenni, de a főváros élén szebb a főpolgármesterség. Valószínűleg az a látszat is fájdalmat okozott Huszár Aladárnak, hogy a kormány, amelyet olyan lelkesedéssel és annyi hűséggel szolgált, egyesek téves véleménye szerint elejtette volna. Ennek azonban — és ezt a tények bizonyítják — éppen az ellenkezője igaz. Soha a kormány, de talán legfőkép maga a miniszter- elnök, nagyobb bizalommal Huszár Aladár iránt nem volt, mint ma. Hiszen hatalmas új feladatot bízott rá, ahol nagyszerű szervezőerejének és tiszteletreméltó szociális érzésének bő alkalma lesz a megnyilatkozásra. A Gömbös-kormány azonban telve van céltudatossággal és nemcsak azzal van tisztában, hogy kire van szüksége, hanem azzal is hogy kire mikor és kire hol vár neki megfelelő feladat. Akkor amikor a városházán politikát kellett csinálni, keresve sem találhatott volna kitűnőbb, a szíveket és hajlandóságokat gyorsabban hatalmába kerítő, a pártokat kezesbáránnyá tevő főpolgármestert, mint amilyen Huszár Aladár volt. A politikai békének, a törvényhatóság munkaképességének aranykora volt az az idő, amit Huszár Aladár az újvárosházán töltött. Most viszont gazdasági szakemberre, a számok varázslómesterére, az üzemi kérdés professzorára van szükség. Huszár Aladárt a főváros törvényhatóságának el nem múló szimpátiája kíséri és kedves, jó emlékezetében tartja meg ezt az őszinte, komoly, lelkes, derék magyar embert Budapest egész polgársága is. Nem alkotások korában került a főváros élére, de a nehéz időkben is annyit tett, amennyit csak lehetett és minden szavából, minden gesztusából áradt a vágy, jöjjön már az az idő, amikor a nagyszerű város fejlődésének új lendületet adhat. Mindenki nagyrabecsülte, mindenki szerette és mindenki bizalommal várja, hogy újra szerepet kapjon a főváros irányítása körül. Borvendég Irta Pogány Béla Az öreg újságíró nem kapaszkodik a hatalom mentéjébe, amelyet öntudatos mozdulattal csak az imént dobott a vállára Borvendég Ferenc, amikor személyes élményeinek szemecskéiből igyekszik portrét adni az új főpolgármesterről. Mert ki tegye ezt, ha nem ő, aki negyedszázadnál régebben tapsok és zajos tetszésnyilvánítások nélkül a távolból néma megbecsüléssel követi, szemléli és a krónikás Morse-jeleivel jelzi a karrier útját, nemcsak ünnepeit, de hétköznapi munkáját is. Holnap talán dörgő szónoklatokban, harsány éljenekkel és véres-pecsenyévé tapsolt tenyérrel fogják ünnepelni, akik tegnap még- gáncsra vetették a lábukat és gyilkosnak szánt filippikákkal küldték nyugalomba. Az újságírónak ma sincs ünnepi szónoklata, csak emlékei vannak, azok se rikító színűek, azok se hangosak. Csak az örök, a kiapadhatatlan munka dalának zümmögésével ünnepli Borvendéget, meg néhány szál virággal — jelképezvén, hogy az új főpolgármesternek soha sem voltak szóvirágai, de termékeny munkájából mindig az élet virágai fakadtak. # Ács. Ezzel a szóval kezdődik az új főpolgármester életrajza. Ácson született. A mi drága Komárom megyénknek azon a részén, amely olyan mélységesen magyar, hogy itt még a cseheknek is meg kellett már állniok. Ehhez már nem volt merészségük hozzányúlni. Ezt az Ácsot mindig, már maroknyi legényko koromban is mérhetetlenül tiszteltem, mintha már akkor éreztem volna, hogy innen indul ki egy olyan nagy karrier, amelynek pompás kivirulását majd közvetlenül szemlélhetem. Nagyon büszke voltam a szülőfalumra, amely határos Ács- csal, de Borvendég Ferenc szülőföldjének mindig valami misztikus vonzóereje volt számomra, LátA hivatalos lap szombati száma közölte, hogy a kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére Huszár Aladár dr. főpolgármestert állásától saját kérelmére felmentette és ugyanekkor Borvendég Ferenc alpolgármestert Budapest székesfőváros főpolgármesterévé kinevezte. A főpolgármösterváltozással egyidejűleg lezárul az a hónapok óta tartó folyamat, amely a fővárosi törvény reformjával keletkezett és a szanálás megindulásával egyelőre nyugvópontra jut. Városházi körökben már hetek óta tartotta magát az a hír, hogy a főpolgármesteri állásra Borvendég Ferencet állítja a kormány és a kinevezéssel éles cáfolatot nyertek mindazok a tendenciózus állítások, mintha a fővárosi törvény módosítása tulajdonképpen politikai célok érdekében történt volna. Borvendég Ferenc előtérbe állítása azt jelenti, hogy a gazdasági kérdések rendezésén és a főváros háztartásának kiegyensúlyozásán van a hangsúly, mert a legkiválóbb szakember kizárólag ennek a célnak az eléréséért fog működni. Pénzügyi kérdésekben és a gazdasági ügyek áttekintésében, valamint a szükséges teendők elbírálásában Borvendég Ferenc kivételes tekintélyt mondhat magáénak, kinevezése tehát úgy a községpolitikai pártok körében, mint Budapest lakosságában a legnagyobb megelégedést váltotta ki. Az új főpolgármester hivatalbalépése Az új fővárosi törvény szelleme és Borvendég Ferenc tetterős munkássága megteremti azt a városházi légkört, amelyben az adminisztráció működését kizáróan a szak- szerűség és a realitás szempontjai fogják irányítani. Óriási munkát vállal az új főpolgármester, azonban feladatának sikeres elvégzését megkönnyíti, hogy évtizedeken keresztül kezében tartotta a gazdálkodás irányítását és ezért működése a legszebb reményekre jogosít. Az új főpolgármester szombaton délelőtt vette át hivatalát és mindenekelőtt Sipőcz Jenő polgármester, továbbá Liber Endre alpolgármester üdvözlését fogadta. Azok a célzatos híresztelések, hogy Borvendég Ferenc főpolgármester és Sipőcz Jenő pol- pármester között nincsen meg a szükséges összhang a további együttműködésre: valótlan kitalálása a még mindig szorgalmas méregkeverőknek, akik mindent tarn már Nagyigmándot, Kisbért, Tatát, sőt Komáromot is, amikor Ácsról még mindig csak legendákat meséltek nekem. Komáromi diákkoromban a tanáraim kivittek az ácsi honvédemlékhez, meg is koszorúztuk március 15-én. Hát ez az én gyermekkoromban, a negyvennyolcas hagyományok áhitatos tiszteletének korában, mérhetetlen tekintélyt adott Ácsnak. Az én falum még arra is büszke volt, hogy az ácsi csata után valami apró utócsatározás a mi határunkba is jutott: de Ácson maga az ácsi csata ment végbe, aminek emlékét fehér obeliszk hirdeti. Azután nagy falu volt a mienk is (a fővárosnak az is adott egy igen derék, tehetséges főtisztviselőt, Istenben boldogult Kemény Géza tanácsnokot), de azt mondták, hogy Ácsnak kétannyi lakosa van, a kálvinista papnak pedig búzaszedéskor kétannyi jut, mint a mocsainak. Mérhetetlen tekintélyt adott Ácsnak, hogy hatalmas cukorgyára volt, sőt akkor még azon is csodálkoztam, hogy igazi báró is lakik a faluban. Leginkább imponált azonban az a hír, hogy Ácson emeletes községháza van (a jegyzőt, ha jól emlékszem, Sós Károlynak hívták), amilyet az egész vármegyében nem lehetett találni. Jóságos Isten, de megcsodálná, ha eljöhetne Pestre, az ácsi emeletes községháza, hogy milyen rettenetes palotának és milyen világhíres, mesében is hihetetlenül nagy falunak lett korlátlan ura Borvendég szabómesterék Feri fia. * Ennek a drága komáromi, negyvennyolcas hősök vérével áztatott televénynek a szülötte az új főpolgármester, akinél komáromibbat még odahaza is alig láttam. Ez a legszebb, legnemesebb túladunai fajta: fukarszavúak, igénytelenek, inkább palástolják, takargatják, mint fitogtatják értékeiket és érdemeiket, a tízholdas paraszt halk szerénysége mögött több az előkelő lelki úriság, mint amilyennel sokszor a sok évszázados nemesi diplomák tulajdonosai sem rendelkeznek. A legfőbb ékessége és értéke azonban a komárommegyei népnek nyílt, éles, természetes esze. Szinte bölcsnek kell ezt a népet nevezni. És erre az adottságukra már félszázad elkövetnek, hogy az új városházi rendszer harmóniáját megbontsák. A főpolgármester, a polgármester és a főváros főtisztviselői évtizedek óta szoros együttműködésben szolgálták a főváros érdekeit és a változott szituációban további összetartással szorgalmazzák Budapest értékeinek megmentését és a főváros fejlesztését. Személyi változások egyes ügyosztályokban Magától értetődik, hogy az új főpolgármester kinevezése kapcsán több személyi változás következik a vezető pozíciókban. Mindenekelőtt befejzett ténynek tekinthető Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok alpolgármesterré választása, aki az új főpolgármesternek eddig is legbensőbb munkatársa volt és nagyszerű szaktudásával kiérdemelte az összes pártok bizalmát. A pénzügyi osztály élére Bódy László dr. közlekedési tanácsnok kerül, aki hosszú ideig dolgozott rendkívül nehéz beosztásban. Mint a költségvetés előadója, kezében tartotta a háztartás összes vonatkozásait és lelki- ismeretes munkája a közlekedési kérdésekben is komoly eredményeket hozott. Utódja a közlekedési ügyosztály vezető pozíciójában Felkay Ferenc dr., vagy Babarczy István dr. tanácsnokok közül kerül ki, akik mindketten elismert kiválóságai a főtisztviselői karnak. A főpolgármesteri hivatal vezetésében is változás várható és az eddigi tervek szerint Szent- miklóssy József tanácsjegyző veszi át Günther Tivadar főjegyző beosztását, aki viszont más vezető pozícióban fogja kifejteni értékes tevékenységét. A pártok támogatják Borvendég munkáját Borvendég Ferenc főpolgármester beiktatására szerdán tart ülést a törvényhatósági bizottság. Annak ellenére, hogy az új törvény alapján a kinevezett főpolgármester nyomban jogaiba lépett és ehhez nem szükséges a törvényhatósági bizottság választása: Borvendég Ferenc az autonómia iránti tiszteletből összehívatta a közgyűlést, hogy ott közelebbi terveit kifejtse. A főpolgármestert Sipőcz Jenő polgármester üdvözli és az ünnepel őtt ők maguk is ráeszméltek. Tudták, hogy minden második fiúkból lehetne diplomás embert neveltetni. Egyes falvak népe egy időben seregestül küldte gyermekeit — megvonva a saját szájától akár a betevő falatot — tanulni. Csak hogy egykét példát mondjak: Kocs és Ete: ez a két falu tucatjával nevelte a református papokat és tanárokat, Csém puszta béresgazdájának fia pedig a szent Benedek-rend egyik büszkesége. A magyar intelligenciának népi eredetű nagyszerű felfrissülésének a régi gesztesi (ma nagy- igmándi) járás volt az egyik kiapadhatatlan forrása. Mi, akik ismerjük és áldjuk ezt a népi forrást, természetesnek tartjuk, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ez a gesztesi nép adta nekünk — nem is adhatta volna más, annyira az ő gyermekük — Borvendég Ferencet. * A gesztesi járásbeli gyerekek útja, a kálvinistáké Pápa, a katolikusoké Komárom, majd Győr és Esztergom felé vezetett. Borvendég Ferenc letért erről az útról. Az életrajzában olvasom, hogy tatai diákoskodása után a budapesti református főgimnáziumban érettségizett. Ez azt jelenti, hogy az ácsi Borvendég a nélkülözéseknek még nagyobb szenvedéseit vállalta, mint például a kocsi református fiuk, akik ünnepi kis- és nagylegátuskodás alatt mégis csak szedtek össze néhány garast, hogy megélhessenek. Borvendég Ferencen mindezt meg lehet érezni: a komáromi ember egyszerűségét csak úgy, mint a bölcseségét, a népi származás friss életerejét mint a lelki gazdagság úri előkelőségét, a magyar fajta makacs elvhűségét, mint a műveltségében gyökerező hajlékonyságát és a szenvedések iskoláját megjárt férfi erejét, edzettségét és egyben kiirthatatlan jószívűségét. Ez a kemény, tárteszű, tehetsége fogékonyságában utolérhetetlen, cikornyákat és pózokat megvető, az udvariasságot az egyenességben látó, a társadalmi érintkezés eszközét az őszinteségben gyakorló férfiú a budapesti városházán olyan embernek lett
