Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-23 / 21. szám
<5 Budapest, 1934 május 23. 'PanasxRotínalc a Jkövezzőmeste- relc a renitens ínség Kifogásoljál* a fjiíelexési alapon történő vállalati?aaáást is A főváros a különböző közmunkákat olyképpen csoportosította, hogy azok lehetőleg az egész vállalkozói karnak foglalkoztatást nyújtsanak. A különböző műszaki ügyosztályok megértéssel viseltetnek a kisiparosok nehéz helyzete iránt és mindent elkövetnek, hogy a munkák kiadása és elszámolása fennakadást ne okozzon. Mindezek ellenére mégis mutatkoznak bizonyos nehézségek, amelyek elkerülhetők volnának, ha a bürokrácia engedne valamit a maga merevségéből. A kövező- és útburkoló mesterek például állandóan panaszolják, hogy az Ínség munkások kiutalása körül mennyi zaklatásnak vannak kitéve. Tudvalevő, hogy a munkások létszámának a felét a főváros jelöli ki, akik azután protezsált személyiségeknek tekintik magukat és ez megnyilvánul munkájuk menetében és szellemében is. A beutalt munkás tudja, hogy kétheti felmondása van és ez idő alatt úgy dolgozik, ahogy akar és a vele való rendelkezés is fonák helyzetet teremt. A munka szellemének ilyetén való leromlását megsínyli a munka minősége is, amelyért pedig a vállalkozó teljes egészében felelős, a munkavezetők azonban nem tudnak úgy rendelkezni az inségmunkásokkal, ahogy azt a vállalkozói rend előírja. Súlyos hiba az is, hogy a munkások válogatnak a munkahelyek között, mert például a Zuglóban lakó munkás nem megy Óbudára, hogy ott a számára kijelölt munkahelyen megjelenjék. A vállalkozó nem tudja betartani a kellő ütemet, ami számára károsodást jelent. Hibás az a rendszer is, hogy a főváros a béreket a munkás kikérdezése alapján ellenőrzi, ami bizonyos tekintetben lealázó a vállalkozóra. Sokkal egyszerűbb volna, ha a főváros a szombati fizetési napon átnézné a listákat és ott állapítaná meg, hogy az órabéreit megfelelnek-e az előírt szabályoknak. A vállalkozói tekintély teljes aláásására vezetnek az ilyen rendszerű ellenőrzések és kétségteleJelentette a Fővárosi Hírlap, hogy a földmí velős- ügyi minisztériumban befejezték a margaringyártásra vonatkozó kormányrendelet végleges megszövegezését. Ezzel az aktussal fokozottabb lehetőség nyílik a szorosan vett magyar mezőgazdasági termékek, a zsír és a vaj terjesztésére és a margarin- fogyasztás báttérbeszorítására. Az új rendeletben változatlanul megmarad az a rendelkezés, bogy a margarin-árak bizonyos százaléka árkiegészítési járulék formájában a magyar tej- és vajpropaganda céljaira fordítandó, vagyis ennek a mesterséges növényi és állati faggyúnak az esetleges kelendősége az egészséges tejtermékek terjesztését is szolgálja. A margarin-rendelet megjelenése azonban még mindig késik, aminek egyik magyarázata, hogy a kekszgyárosok. ragaszkodnak a margarinhoz és azt állítják, hogy az esetleg vajjal készített süteményeik nem volnának állóképesek. Ez az érvelés mindenesetre nagy mértékben meglepetést kelt a közönség körében, mert eddig az volt a köztudat, hogy a kekszet vajjal készítik. A mesterséges ételzsírnak a kekszben való felhasználása nagyon könnyen arra a meggondolásra vezetheti a vásárlókat, bogy a keksz helyett más természetű olyan cikket vásároljon, amelynek a belső tápértéke kifogástalan. A tejtermelők és tejipari érdekelteségek a legnagyobb türelmetlenséggel várják a margarin-rendeletet és azt hangoztatják, hogy néhány margarint használó kekszgyár érdeke nem lehet fontosabb, mint a sok tízezer tejtermelő egzisztenciája. Az Országos Kémiai Intézet most próbaöntéseket végzett és megállapította, bogy a friss teavajjal készített keksz eltartható. Ennek az eredménynek a hatása alatt a kekszet vajjal kell előállítani, ellenkező esetben a kekszgyárak feltüntetni kötelesek, lia nül elősegítik a társadalmi osztályok között amúgy is meglévő káros ellentéteket. A munkáskérdés megoldása ebben a vonatkozásban csak akkor terelődhetik az egyedüli jó útra, ha a munkások felvételét a vállalkozókra bízzák, akik azután a legmegfelelőbb szakembereket alkalmazzák. A külsőségekben is sértő az adminisztráció ellenőrzése. Számtalanszor látni az utcákon, hogy mérnökök felbontatják a burkolatot és úgy vizsgálják meg az anyagok minőségét., amelyből a közönség méltán gondolhatja azt, hogy az illető vállalkozó csalást követett el. Ott van a fővárosi anyagvizsgálóintézet, amelynek módjában van kellő időben szakvéleményt mondani. Ha ez megtörténik, akkor nincs szükség ilyen sértő vizsgálatra. Sajnálatos körülmény az is, hogy a kivitelre kerülő munkák költségvetése túlzottan szűkreszabott és ma már nincsen olyan munka, amelynél ne következne be túllépés. A vállalkozó kénytelen ezt a többletet a saját zsebéből előteremteni, nehogy külön spekulációval vádolják meg. Sérelmes, hogy a legkisebb közmunka is sok irodai munkát igényel, hogy a különböző elszámolások és kimutatások a hatóság rendelkezésére álljanak. Egyszerűsítésekkel sokat lehetne nyerni és mód kínálkozna a vállalkozónak arra, hogy tényleges munkájával többet foglalkozzék. A hitelezési munkák megoldása körül régi sérelme a kövezőknek, hogy azt teljes egészében hitelezési alapon végzik. Sokkal jobb megoldás volna, ha a főváros az anyagokat beszerezné hitelezési alapon, rendelkezésére bocsátaná a vállalkozóknak, míg a munkabéreket minden alkalommal kifizetné. Ilyen megoldás mellett a kisiparosság több alkalmat nyerne a hitele- I zési munkákban való részvételben. gyártmányaik margarinnal készülnek, még akkor is, ha az a kelendőség rovására megy. A margarin-rendelet a különböző egészségügyi vonatkozásokon kívül az eddigi hatósági előírásokat is megszigorítja. így mindenekelőtt kötelezővé teszi az ételneműek felszolgálásával foglalkozó ipar számára, hogy kifüggessze a jelzőtáblát, amely a közönségnek feltűnően tudomására hozza, hogy a szóbanforgó helyiségben az ételek margarinnál készültek. A rendelet intenciója világosan mutatja, hogy miről van szó: a közönség vegye tudomásul, hogy az általa látogatott étterem, vagy cukrászda a kitűnő táperejű vaj helyett mesterséges Zsiradékból készült ételt fogyaszt, ami kétségtelenül alkalmas arra, hogy visszatartsa a közönséget és olyan helyiséget keressen fel, ahol az ételek valóban tejtermékkel és természetes zsiradékkal állíttatnak elő. Ez a látszólag drasztikus előírás mindenképen helyeselhető indokokra vezethető vissza, mert így remélhető, hogy a közönség elhanyagolja mindazokat a fogyasztási helyeket, ahol a számára nemkívánatos anyagot használnak. A magyar kormány előtt nyilvánvalóan az olasz példa állott, amikor korlátok közé kívánja szorítani ezt a nemkívánatos ipari- és élelmezési cikket. Az olasz kormány április 15-étől kezdődően megtiltotta az ország területén a margarin árusítását, mert lehetőséget kíván juttatni a belföldi mezőgazdaság boldogulására. Magyarországon összesen három mesterséges zsiradékot előállító üzem működik: a cseh érdekeltséghez tartozó Huttcr-Levcr Rt., a Biehn S. Fiai és a Steiner Ignác- féle kisüzem. Ezek a gyárak azonban más természetű termékek gyártásával is foglalkoznak és így számukra nyilvánvalóan nem nagy áldozat a margarin előállításáról való lemondás. A Biehn S. Fiai újabban a kókuszzsír és a faggyú piacán dolgozik, a Hutter- Lever pedig a kozmetikai szerek sokaságáAml árasztja el a magyar piacot, úgyhogy mindent összevéve, nem kell tartani a margarinüzemek megszűnése esetén a munkanélküliség növekedésétől. Az említett gyárakban különben összesen 38 munkás állítja elő Magyarország egész margarinszükségletét, üzembeszüntetés esetén tehát a munkásokat szívesen alkalmazzák a tej- és vajgyárak. Nemzetgazdasági okok támasztják alá a kormány jól megfontolt elhatározását és ha a közönség is tartózkodást mutat az állati faggyú és a növényzsírok használatával szemben: óriási mértékben kiterjed a tej- és vajtermékek fogyasztása, ami az ország mai helyzetében évente sok milliós gazdagodást jelent. Kétszáz budapesti őslakó földművescsalód a pusztulás szélén. Félszázaddal ezelőtt Budapest lakosságának számottevő része, úgy a budai, mint a pesti oldalon földműveléssel foglalkozott. A világváros kialakulása ezeknek az őslakóknak nagyrészét más foglalkozási ágakra terelte, de még mindig közel kétszáz földművescsalád él Budapest perifériáin. Csupa 5—20 holdas kisgazda, akik belterjes gazdálkodást folytatnak és Budapest piacát nemcsak zöldség- neműekkel, főleg primőrökkel látják el, hanem tekintélyes tejmennyiséget is rendelkezésére bocsátanak a fogyasztóknak. A legújabb rendelkezések szerint a majorokban tartott tehenekre havi 18 pengő illetéket róttak ki, amit ezek a kisegzisztenciák elviselni nem tudnak és a főváros közbenjárását kérték, hogy a földművelésügyi miniszternél járjon közbe érdekükben és mentse meg őket az elpusztulástól. Néhány hónappal ezelőtt Budapesten még háromezer tehén volt a majorságokban, ma már alig ezer és a tehén- tartó gazdák közül igen soknak két-háromezer pengő járulékhátraléka van, ami azt jelenti, hogy a teher növekedésével az egész gazdaság elpusztul. A napokban küldöttségben keresték fel a budapesti majoros- gazdák Kállay Miklós földművelésügyi minisztert és arra kérték, hogy a 18 pengős járulékot tehenenként havi 3 pengőre szállítsa le. A miniszter a küldöttségnek kijelentette, hogy a hivatásos gazdák iránt a legnagyobb jóindulattal van, csupán az indokolatlan és mesterkélt aszfalttehenészetek fenntartását helyteleníti. A kérelmet megfontolás tárgyává teszi. Helyreigazító nyilatkozat. Hivatkozással a „Fővárosi Hírlap“ május hó 2-án megjelent számának fi. oldalán a „Gazdasági Értesítő“ rovatában „Hatóságilag alátámasztják a kábelkartel árdiktataráiát. Az _ Elektromos Művek monopóliumot biztosít a kartelgyártmány számára“ cím alatt megjelent közleményre kérjük a következő helyreigazító nyilatkozat közlését: 1. Téves információn alapul, hogy Budapest Székes- főváros Elektromos Műací bármiféle kartelnek védelmet nyújtana, vagy mcnopóliumot biztosítana oly módon, hogy az elektromos berendezéseknél csak a kartelben levő vállalatok által gyártott vörösrézhuzalokat fogad el. míg egyéb gyártmányok beszerelését szigorúan megtiltotta: 2. téves állítás az is, hogy Budapest területén Partéién kívül levő gyárnak az Elektromos Művek állás- foglalása folytán életlehetősége nincsen; 3. téves továbbá, hogy "az Elektromos Műveknél a biztonságot illetően a villamosdrótokba befűzött szálak színe lenne irányadó; 4. és végül nem áll az sem, hogy a kartelen kívül levő gyárak által gyártott és szabványoknak meg felelő huzalok alkalmazását az Elektromos Művek lehetetlenné teszi. — Budapest Székesfőváros Elektromos Művei bármely gyár által készített huzalt egyformán elfogad, ha az a Magyar Szabvánvügyi Intézet lajstromába. felvett, szabványokban megállapított minőségig és egyéb követelményeknek megfelel. A Magyar Szabványügyi Intézet által vezetett szabványos gyártmányok jegyzékébe bármelyik gyár készítménye felvehető, ha a készítmény a szabványoknak megfelel. _ Az elektromos berendezéseknél tehát minden gyár készítményé egyaránt felhasználásra kerülhet. A huzal zold-feher fonala csakis a szabványos minőség jelzésere szolgai JJe az Elektromos Művek a huzalt e nélkül sem kifogásolja, csak hatósági jellegű anyagvizsgáló intézet bizonyítványaival igazolják annak szabványos minőségét Tehát a kartellre nem tartozó gyárak huzalai is akadálytalanul használhatók, ha azok a szabványoknak megfelelnek. Tisztelettel; Budapest Székesfőváros Elektromos Müvei. A Magyar-Cseh Iparbank Rt. szombaton megtartott XXIII. évi rendes közgyűlése az 1933. évi tiszta nyereséget P 20.856.20-ban állapította meg és elhatározta, bogy ez az összeg új számlára vitessék elő. /'llIC IfTIlAN faárügyára Budapest. IHLIX IjI vl..Lehel-alca 17.a. (Telefon:918—64) GYÁRT: mindennemű háztartási, sport, egészségügyi és egyéb fatömegcikket. Kohn Lipót Telefon: 62-2-42 mayflC BudapestJII. kér. és 26-5-83 ■ w Ab Bócsi-út263. szám LANTOS MIHÁLY építőmester, házújftó vállalata V-, Báthory-utca S.t.: 26-2-85v. 93 6-52 TRIHMEL JÓZSEF kőműves mester, építési vállalkozó Budapest, II., Medve-utca 38. (Saját ház) Telelőn: 52-8-57 Felszabadulást hoz a mezőgazdaságnak a margaringyártás korlátozása Elkészült a rendelet -- Vajjal is lehet kekszet gyártani Olaszországban tilos a margarin-árusítás ;