Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-05-23 / 21. szám

<5 Budapest, 1934 május 23. 'PanasxRotínalc a Jkövezzőmeste- relc a renitens ínség Kifogásoljál* a fjiíelexési alapon történő vállalati?aaáást is A főváros a különböző közmunkákat olyképpen csoportosította, hogy azok lehetőleg az egész vál­lalkozói karnak foglalkoztatást nyújtsanak. A kü­lönböző műszaki ügyosztályok megértéssel viseltet­nek a kisiparosok nehéz helyzete iránt és mindent elkövetnek, hogy a munkák kiadása és elszámolása fennakadást ne okozzon. Mindezek ellenére mégis mutatkoznak bizonyos nehézségek, amelyek elkerülhetők volnának, ha a bürokrácia engedne valamit a maga merevségéből. A kövező- és útburkoló mesterek például állandóan panaszolják, hogy az Ínség munkások kiutalása kö­rül mennyi zaklatásnak vannak kitéve. Tudvalevő, hogy a munkások létszámának a felét a főváros jelöli ki, akik azután protezsált személyiségeknek tekintik magukat és ez megnyilvánul munkájuk menetében és szellemében is. A beutalt munkás tudja, hogy kétheti felmondása van és ez idő alatt úgy dolgozik, ahogy akar és a vele való rendelkezés is fonák helyzetet teremt. A munka szellemének ilyetén való lerom­lását megsínyli a munka minősége is, amelyért pedig a vállalkozó teljes egészé­ben felelős, a munkavezetők azonban nem tudnak úgy rendel­kezni az inségmunkásokkal, ahogy azt a vállalkozói rend előírja. Súlyos hiba az is, hogy a munkások válogatnak a munkahelyek között, mert például a Zuglóban lakó munkás nem megy Óbudára, hogy ott a számára kijelölt munkahelyen megjelenjék. A vállalkozó nem tudja betartani a kellő ütemet, ami számára károsodást jelent. Hibás az a rendszer is, hogy a főváros a béreket a munkás kikérdezése alapján ellen­őrzi, ami bizonyos tekintetben lealázó a vállalkozóra. Sokkal egyszerűbb volna, ha a főváros a szombati fizetési napon átnézné a listákat és ott állapítaná meg, hogy az órabéreit megfelelnek-e az előírt sza­bályoknak. A vállalkozói tekintély teljes aláásására vezet­nek az ilyen rendszerű ellenőrzések és kétségtele­Jelentette a Fővárosi Hírlap, hogy a földmí velős- ügyi minisztériumban befejezték a margaringyár­tásra vonatkozó kormányrendelet végleges megszö­vegezését. Ezzel az aktussal fokozottabb lehetőség nyílik a szorosan vett magyar mezőgazdasági ter­mékek, a zsír és a vaj terjesztésére és a margarin- fogyasztás báttérbeszorítására. Az új rendeletben változatlanul megmarad az a rendelkezés, bogy a margarin-árak bizonyos százaléka árkiegészítési já­rulék formájában a magyar tej- és vajpropaganda céljaira fordítandó, vagyis ennek a mesterséges nö­vényi és állati faggyúnak az esetleges kelendősége az egészséges tejtermékek terjesztését is szolgálja. A margarin-rendelet megjelenése azonban még mindig késik, aminek egyik magyarázata, hogy a kekszgyárosok. ragaszkodnak a margarinhoz és azt állítják, hogy az esetleg vajjal készített süteményeik nem volnának állóképesek. Ez az érvelés minden­esetre nagy mértékben meglepetést kelt a közönség körében, mert eddig az volt a köztudat, hogy a kekszet vajjal készítik. A mesterséges ételzsírnak a kekszben való felhasz­nálása nagyon könnyen arra a meggondolásra ve­zetheti a vásárlókat, bogy a keksz helyett más ter­mészetű olyan cikket vásároljon, amelynek a belső tápértéke kifogástalan. A tejtermelők és tejipari érdekelteségek a legnagyobb türelmetlenséggel vár­ják a margarin-rendeletet és azt hangoztatják, hogy néhány margarint használó kekszgyár érdeke nem lehet fontosabb, mint a sok tízezer tejtermelő egzisz­tenciája. Az Országos Kémiai Intézet most próba­öntéseket végzett és megállapította, bogy a friss teavajjal készített keksz eltartható. Ennek az ered­ménynek a hatása alatt a kekszet vajjal kell elő­állítani, ellenkező esetben a kekszgyárak feltüntetni kötelesek, lia nül elősegítik a társadalmi osztályok között amúgy is meglévő káros ellentéteket. A munkáskérdés meg­oldása ebben a vonatkozásban csak akkor terelőd­hetik az egyedüli jó útra, ha a munkások felvételét a vállalkozókra bízzák, akik azután a legmegfelelőbb szakembereket alkal­mazzák. A külsőségekben is sértő az adminisztráció ellenőrzése. Számtalanszor látni az utcákon, hogy mérnökök felbontatják a burkolatot és úgy vizsgál­ják meg az anyagok minőségét., amelyből a közön­ség méltán gondolhatja azt, hogy az illető vállal­kozó csalást követett el. Ott van a fővárosi anyagvizsgálóintézet, amelynek módjában van kellő időben szakvéleményt mondani. Ha ez megtörténik, akkor nincs szükség ilyen sértő vizsgálatra. Sajnálatos körülmény az is, hogy a kivitelre kerülő munkák költségvetése túlzottan szűkreszabott és ma már nincsen olyan munka, amelynél ne követ­kezne be túllépés. A vállalkozó kénytelen ezt a többletet a saját zsebéből előteremteni, nehogy külön spekulációval vádolják meg. Sérelmes, hogy a legkisebb közmunka is sok irodai munkát igényel, hogy a különböző elszámolások és kimuta­tások a hatóság rendelkezésére álljanak. Egyszerű­sítésekkel sokat lehetne nyerni és mód kínálkozna a vállalkozónak arra, hogy tényleges munkájával többet foglalkozzék. A hitelezési munkák megoldása körül régi sérelme a kövezőknek, hogy azt tel­jes egészében hitelezési alapon végzik. Sokkal jobb megoldás volna, ha a főváros az anya­gokat beszerezné hitelezési alapon, rendelkezésére bocsátaná a vállalkozóknak, míg a munkabéreket minden alkalommal kifizetné. Ilyen megoldás mel­lett a kisiparosság több alkalmat nyerne a hitele- I zési munkákban való részvételben. gyártmányaik margarinnal készülnek, még akkor is, ha az a kelendőség rovására megy. A margarin-rendelet a különböző egészségügyi vonatkozásokon kívül az eddigi hatósági előírásokat is megszigorítja. így mindenekelőtt kötelezővé teszi az ételneműek felszolgálásával foglalkozó ipar szá­mára, hogy kifüggessze a jelzőtáblát, amely a közönségnek feltűnően tudomására hozza, hogy a szóbanforgó helyiségben az ételek margarin­nál készültek. A rendelet intenciója világosan mu­tatja, hogy miről van szó: a közönség vegye tudo­másul, hogy az általa látogatott étterem, vagy cuk­rászda a kitűnő táperejű vaj helyett mesterséges Zsiradékból készült ételt fogyaszt, ami kétségtelenül alkalmas arra, hogy visszatartsa a közönséget és olyan helyiséget keressen fel, ahol az ételek valóban tejtermékkel és természetes zsiradékkal állíttatnak elő. Ez a látszólag drasztikus előírás mindenképen helyeselhető indokokra vezethető vissza, mert így remélhető, hogy a közönség elhanyagolja mindazokat a fo­gyasztási helyeket, ahol a számára nemkí­vánatos anyagot használnak. A magyar kormány előtt nyilvánvalóan az olasz példa állott, amikor korlátok közé kívánja szorítani ezt a nemkívánatos ipari- és élelmezési cikket. Az olasz kormány április 15-étől kezdődően megtiltotta az ország területén a margarin árusítását, mert lehe­tőséget kíván juttatni a belföldi mezőgazdaság bol­dogulására. Magyarországon összesen három mester­séges zsiradékot előállító üzem működik: a cseh érdekeltséghez tartozó Huttcr-Levcr Rt., a Biehn S. Fiai és a Steiner Ignác- féle kisüzem. Ezek a gyárak azonban más természetű termé­kek gyártásával is foglalkoznak és így számukra nyilvánvalóan nem nagy áldozat a margarin előállí­tásáról való lemondás. A Biehn S. Fiai újabban a kókuszzsír és a faggyú piacán dolgozik, a Hutter- Lever pedig a kozmetikai szerek sokaságáAml árasztja el a magyar piacot, úgyhogy mindent össze­véve, nem kell tartani a margarinüzemek meg­szűnése esetén a munkanélküliség növekedé­sétől. Az említett gyárakban különben összesen 38 munkás állítja elő Magyarország egész margarin­szükségletét, üzembeszüntetés esetén tehát a munká­sokat szívesen alkalmazzák a tej- és vajgyárak. Nem­zetgazdasági okok támasztják alá a kormány jól megfontolt elhatározását és ha a közönség is tartóz­kodást mutat az állati faggyú és a növényzsírok használatával szemben: óriási mértékben kiterjed a tej- és vajtermékek fogyasztása, ami az ország mai helyzetében évente sok milliós gazdagodást jelent. Kétszáz budapesti őslakó földművescsalód a pusztulás szélén. Félszázaddal ezelőtt Budapest lakos­ságának számottevő része, úgy a budai, mint a pesti oldalon földműveléssel foglalkozott. A világváros ki­alakulása ezeknek az őslakóknak nagyrészét más foglalkozási ágakra terelte, de még mindig közel két­száz földművescsalád él Budapest perifériáin. Csupa 5—20 holdas kisgazda, akik belterjes gazdálkodást folytatnak és Budapest piacát nemcsak zöldség- neműekkel, főleg primőrökkel látják el, hanem tekin­télyes tejmennyiséget is rendelkezésére bocsátanak a fogyasztóknak. A legújabb rendelkezések szerint a majorokban tartott tehenekre havi 18 pengő illetéket róttak ki, amit ezek a kisegzisztenciák elviselni nem tudnak és a főváros közbenjárását kérték, hogy a földművelésügyi miniszternél járjon közbe érdekük­ben és mentse meg őket az elpusztulástól. Néhány hónappal ezelőtt Budapesten még háromezer tehén volt a majorságokban, ma már alig ezer és a tehén- tartó gazdák közül igen soknak két-háromezer pengő járulékhátraléka van, ami azt jelenti, hogy a teher növekedésével az egész gazdaság elpusztul. A napok­ban küldöttségben keresték fel a budapesti majoros- gazdák Kállay Miklós földművelésügyi minisztert és arra kérték, hogy a 18 pengős járulékot tehenenként havi 3 pengőre szállítsa le. A miniszter a küldöttség­nek kijelentette, hogy a hivatásos gazdák iránt a legnagyobb jóindulattal van, csupán az indokolatlan és mesterkélt aszfalttehenészetek fenntartását hely­teleníti. A kérelmet megfontolás tárgyává teszi. Helyreigazító nyilatkozat. Hivatkozással a „Fővárosi Hírlap“ május hó 2-án megjelent számának fi. oldalán a „Gazdasági Értesítő“ rovatában „Hatóságilag alátá­masztják a kábelkartel árdiktataráiát. Az _ Elektromos Művek monopóliumot biztosít a kartelgyártmány szá­mára“ cím alatt megjelent közleményre kérjük a követ­kező helyreigazító nyilatkozat közlését: 1. Téves információn alapul, hogy Budapest Székes- főváros Elektromos Műací bármiféle kartelnek védelmet nyújtana, vagy mcnopóliumot biztosítana oly módon, hogy az elektromos berendezéseknél csak a kartelben levő vállalatok által gyártott vörösrézhuzalokat fogad el. míg egyéb gyártmányok beszerelését szigorúan meg­tiltotta: 2. téves állítás az is, hogy Budapest területén Partéién kívül levő gyárnak az Elektromos Művek állás- foglalása folytán életlehetősége nincsen; 3. téves to­vábbá, hogy "az Elektromos Műveknél a biztonságot ille­tően a villamosdrótokba befűzött szálak színe lenne irányadó; 4. és végül nem áll az sem, hogy a kartelen kívül levő gyárak által gyártott és szabványoknak meg felelő huzalok alkalmazását az Elektromos Művek lehe­tetlenné teszi. — Budapest Székesfőváros Elektromos Művei bármely gyár által készített huzalt egyformán elfogad, ha az a Magyar Szabvánvügyi Intézet lajstro­mába. felvett, szabványokban megállapított minőségig és egyéb követelményeknek megfelel. A Magyar Szabvány­ügyi Intézet által vezetett szabványos gyártmányok jegyzékébe bármelyik gyár készítménye felvehető, ha a készítmény a szabványoknak megfelel. _ Az elektromos berendezéseknél tehát minden gyár készítményé egy­aránt felhasználásra kerülhet. A huzal zold-feher fonala csakis a szabványos minőség jelzésere szolgai JJe az Elektromos Művek a huzalt e nélkül sem kifogásolja, csak hatósági jellegű anyagvizsgáló intézet bizonyítvá­nyaival igazolják annak szabványos minőségét Tehát a kartellre nem tartozó gyárak huzalai is akadálytalanul használhatók, ha azok a szabványoknak megfelelnek. Tisztelettel; Budapest Székesfőváros Elektromos Müvei. A Magyar-Cseh Iparbank Rt. szombaton meg­tartott XXIII. évi rendes közgyűlése az 1933. évi tiszta nyereséget P 20.856.20-ban állapította meg és elhatározta, bogy ez az összeg új számlára vites­sék elő. /'llIC IfTIlAN faárügyára Budapest. IHLIX IjI vl..Lehel-alca 17.a. (Telefon:918—64) GYÁRT: mindennemű háztartási, sport, egészségügyi és egyéb fatömegcikket. Kohn Lipót Telefon: 62-2-42 mayflC BudapestJII. kér. és 26-5-83 ■ w Ab Bócsi-út263. szám LANTOS MIHÁLY építőmester, házújftó vállalata V-, Báthory-utca S.t.: 26-2-85v. 93 6-52 TRIHMEL JÓZSEF kőműves mester, építési vállalkozó Budapest, II., Medve-utca 38. (Saját ház) Telelőn: 52-8-57 Felszabadulást hoz a mezőgazdaságnak a margaringyártás korlátozása Elkészült a rendelet -- Vajjal is lehet kekszet gyártani Olaszországban tilos a margarin-árusítás ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom