Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-23 / 21. szám
Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉLÉV RE........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MECJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 00 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 SIPŐCZ JENŐ űr. polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a kenyérrendeletről, a népbetegségek ügyében tett felterjesztésről, a zárszámadásról és a városháza nyári szabadságáról Budapest dicsérete A képviselőház költségvetési vitája során nem sokat érintették a szónokok Budapest kérdését, legfeljebb ott, ahol a házadómentesség kérdéséről, az ipar megsegítéséről és az Erzsébet-sugárút meg nem építéséről volt szó. Annak, hogy Budapest problémái így kikapcsolódtak a költségvetési vitából, okát kétségtelenül mindenki abban láthatja, hogy a fő- { városi javaslat éppen elég módot és alkalmat adott arra, hogy Budapestet szapulják és az immár ki- irthatatlanná vált rosszindulat bőségesen kaphatott hangot. Sajnos, ez ellen nem lehet cselekedni, annál jobban esik azonban, amikor azt látjuk, hogy igazságos, sőt méltányoló hang is akad az ország házában, amely a fővárosról és a főváros munkájáról szól. Ezek közé kell sorolni legelsősorban Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter nagyszabású beszédét, amelynek során a miniszter őszintén és szinte azt kell mondanunk, kézzelfoghatóan Budapest nagy barátjaként jelent meg. A kereskedelmi miniszter sokat tehet Budapestért és sokat tehet ellene, ha szándékai és ger- jedelmei fővárosellenesek volnának. Ezzel szemben azonban minden szavából, amelyet Budapestről kiejtett, ott éreztük az atyai gondoskodás jeleit és hamarosan érezni fogjuk a baráti kéz nyomait is. Akár az autóadó kérdésének megoldásáról, akár a belső vámok eltörlésének reményéről, akár az új budapesti hidak megépítésének problémájáról, akár a vámmentes kikötő kibővítéséről szólt, mindenhol láttuk a felénk hajló jóindulatát. Hiszen mindez olyan kérdés, amellyel rengeteg hasznot lehet szerezni a fővárosnak. Ott van mindenekelőtt az uutóadó, amelyet, úgylátszik, nem lesz lehetséges végleg leépíteni és benzinadóvá változtatni, de a miniszter ígérete szerint akadni fog valami kom- binativ módszer, amely megélénkíti Budapest autó- forgalmát és új életet önt ezáltal a főváros közlekedésének petyhüdt ereibe. Látjuk azt is, hogy a borárostéri híd felépítését egész lélekkel szorgalmazza a miniszter, viszont a vámmentes kikötő kibővítésének szükségességét ő maga vette észre és ő maga vetette föl a gondolatot, hogy mihelyt megfelelő anyagi eszközök állanak rendelkezésre, ezen a téren is hasznára akar lenni Budapest gazdasági életének. Mindezek fölött azonban rendkívül jólesett valamennyiünk Budapesthű szívének az a miniszteri nyilatkozat, amely őszintén és az elismerés nemes gesztusával állapítja meg, hogy az idegenforgalom terén a főváros hervadhatatlan érdemeket szerzett cs hogy az egész magyar idegenforgalom, amely ma már rendkívüli módon számottevő gazdasági tényező, a főváros eszközeiből a főváros tevékenységével jött létre. Joggal mondhatta ezt a miniszter akkor, amikor éppen most fekszik előttünk a székesfőváros idegenforgalmi hivatalának jelentése az ország multévi idegenforgalmáról. Ez a jelentés azt mutatja ki, hogy az idegenek egy esztendő alatt 28,270.171 pengőt hagytak itt. Óriási összeg ez és azt jelenti, hogy valutaszerzés szempontjából idegenforgalmunk a harmadik helyen áll. Nem mellékes és nem közömbös körülmény az sem, hogy az idegen, aki Budapestre érkezett, átlagban napi 33.25 pengőt költött. Ez azt jelenti, hogy a mi idegenforgalmunk zöme nem az úgynevezett „tarisznyás vendégekből“ tevődik össze, hanem igen komoly, előkelő, pénzben dús külföldiek kaptak rá arra, hogy Magyarországot meglátogassák, itt jól éljenek és szórakozzanak. Ez a hasznos idegen, ez az, aki az ország mérlegét kedvezően befolyásolja, ez az az idegen, aki nekünk kenyérkeresetszámba megy. Ezért az idegenért érdemes volt áldozatokat hozni és ma a kereskedelmi miniszter szavai után a legnagyobb hálával kell adóznunk azoknak a férfiaknak, akik a főváros vezető pozíciójában másfél évtized óta nem szűntek meg az idegenforgalom fontosságát prédikálni. Nem érezzük szükségességét ma annak, hogy neveket említsünk, de mindenki tudja, hogy másfél évtized óta az idegenforgalmi törek véseknek valósággal reneszánszát éljük és mindenki tudja, hogy ennek a reneszánsznak, — amint azt a miniszter is elismerte, — igazi mozgatója és táplálója a székesfőváros volt. Igaz, óriási áldozatokat hoztunk, de ezeknek az áldozatoknak nemcsak mi vesszük hasznát, hanem maga az ország is, amelynek azonban követnie kell a főváros példáját. A miniszteri dicséret fényében szabad keserű igazTeljes elégtétellel fogadta Budapest közönsége a kereskedelmi miniszternek a kenyérárak szabályozására vonatkozó döntését, amely elhárította a pékiparosoknak azt a törekvését, hogy a legfontosabb ólelmicikkek árai megdráguljanak. A főváros vezetősége Sipőcz Jenő dr. polgármesterrel az élén a legenergikusabban kitartott ama álláspontja mellett, hogy a kenyérdrágítást meg kell akadályozni és újabb terhekkel nem szabad sújtani a polgárságot. Most, hogy a miniszter rendelete tiszta helyzetet teremtett, kérdést intéztünk Sipőcz Jenő dr. polgármesterhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársának: — A kormány intézkedése a legteljesebb mértékben honorálta a főváros álláspontját, amelynek egyetlen célkitűzése az volt, hogy a szegény néposztályok részéről elsősorban igénybevett barnakenyér felfelé irányuló árváltozást ne szenvedjen. A kereskedelmi miniszter rendelete ennek a kenyértípusnak az árát 25 fillérről 22 fillérre mérsékelte, ami megnyugvást jelent. Az egész kampány alatt készenlétben állott a községi kenyérgyár és bizonyos, hogy felkészültsége sok tekintetben tompította a túlzó törekvéseket. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Csordás Elemér tisztiorvos megdöbbentő képet rajzolt a népbetegségek nagymérvű elterjedéséről. Javaslata az volt, hogy a főváros felterjesztést intézzen a kormányhoz és. kérje a népegészségügy érdekében szükséges intézkedések megtételét. Sipőcz Jenő polgármester erről a kérdésről a következőket mondotta: — A közigazgatási bizottság határozatának megfelelően máris elküldöttük a szóbanforgó felterjesztést, amelyben felsorakoztatjuk az összes adatokat és megfelelő védelmi rendelkezésekre mutattunk rá. A helyzet ugyanis az, hogy ennek a problémának a megoldását a főváros egymagában képtelen vállalni, mert a meglévő dispanzerek nem képesek a betegségek terjedését az egész vonalon megakadályozni. Az összes tényezők összefogására van szükség és ezért arra utaltunk, hogy az OTI., a MAI3I., a pestkörnyéki hatóságok és a többi intézmények együttesen állapítsák meg a szükséges teendőket. Ságokat is mondanunk és mi nem titkolhatjuk el azt, hogy nem igazi idegenforgalom az, amely csak Budapesttől — Budapestig tart. Budapestről az idegent nem szabad elereszteni addig, amíg az országot is meg nem ismerte. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a magyar vidék is, néhány kimagasló minta példájára, meghozza a maga áldozatait és Budapest idegenforgalma az országban is hinter- landra tegyen szert. Ha ez meglesz, akkor beszélhetünk igazi nagy A tabáni helyzet alakulásáról érdeklődtünk ezután és felvetettük a kérdést, hogy mikorra remélhető az első komoly eredmény? — A végleges tervek már elkészültek — mondotta a polgármester — és csupán az utolsó simítások vannak hátra, amelyek azonban a végleges koncepciót már nem befolyásolják. A terveket a legközelebbi jövőben bemutatjuk az önkormányzat szerveinek és azután a részletek kidolgozása következik. Remélem, hogy a Tabán még ebben az évben a nagy munkaalkalmak színhelyévé válik. Nagy port vert fel az elmúlt napokban a zárszámadások nyilvánosságra hozatala, amely sűrűn foglalkoztatta az összes szerveket. A helyzet alakulásáról és a zárszámadásról a polgármester a következő kijelentést tette: — Az albizottságok megkezdték munkájukat és úgy tanács, mint a pénzügyi bizottságok delegátusai párhuzamosan dolgoznak a megjelelő jelentés elkészítésén. Bizonyára alapos és lelkiismeretes gondossággal nézik át azt a zárószámadást, amelyet én a főváros számára megnyugtatónak minősítek. Véleményem szerint kevés metropolis található, amely a mai nehéz viszonyok között ilyen gazdag eredményt tud felmutatni és tevékenységének ilyen sokaságát tárja elő. Az albizottságok munkájának befejezése után kerül a zárószámadás újra a törvényhatósági tanács és a közgyűlés elé. Végül a városháza nyári szabadságolási menete iránt érdeklődtünk: — A törvényhatóság nyári szünete — úgymond — valószínűleg 2—3 hét múlva kezdődik. A városházi tisztviselői kar szabadságolási beosztásáról már intézkedtem és az első turnus június elején megkezdi szabadságát. Változatlanul érvényben marad az a rendszer, hogy augusztus végéig az egész szabadságolási kampány lehetőleg befejezést nyerjen. Elmondotta még Sipőcz Jenő polgármester, hogy az összes illetékes ügyosztályokban előkészítés alatt állanak a különböző közmunkák, amelyek arányos beosztásban kerülnek lebonyolításra. Változatlanul érvényesül az az álláspont, hogy a rendelkezésre álló fedezeteket olymódon csoportosítsák, hogy az ipar és a vállalkozás lehetőleg egyenlő mértékben jxisson munkaalkalonüioz. magyar idegenforgalomról és akkor talán legelsőrendű keresetforrása lesz az országnak az, hogy a külföldiek idejönnek nyugodt napokat, szórakozó heteket eltölteni. Mindenünk megvan hozzá. Természeti szépségeinkhez hozzájárul az az áldás, hogy kerek e világon sehol olyan politikai és társadalmi nyugalom, mint ebben az országban, nincsen. Most kell kihasználni ezt a nagyszerű atmoszférát, most kell megalapozni örökéletre a magyar idegenforgalmat. wm*a
