Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-28 / 13-14. szám

Budapest, 1934 március 28. 9 FABINYI Ilii Ariin kereskedelmi miniszter a iovärosi Hírlapban nijilalhozih ai áru Házak illojális versenyéről és a megrendszabálijozás eszközeiről Túlnyomórészt előkelő kereskedők a tagjai a Belvárosi Polgári Körnek és ezt a helyet válasz­totta ki Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter arra, hogy a kereskedelem égető problémáival fog­lalkozzon a hallgatóság előtt. A múlt héten tartott vacsorán, a;melynek jelentőségét emelte Iíállay Miklós földművelésügyi miniszter és Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység pártja országos elnöké­nek részvétele is, előterjesztették a kereskedelem és az ipar kívánságait. Figyelmébe ajánlották a kormány tagjainak, hog-y a kereskedelemnek és az iparnak elsőrendű követelése a magas vámvédelmet és monopóliumokat élvező gyáripari kartelláraknak és eladási feltételeknek az enyhítése, a gyárak detailkereskedésének beszüntetése, az áruházak ver­senyének letörése és megfelelő adóztatása, továbbá a közmunkák és építkezések sürgős meginlítása. A résztvevők a legnagyobb megelégedéssel fogadták Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter kijelen­téseit, aki minden irányiban megnyugtatta az ér­dekelteket a kormány méltányos intézkedéseinek helyességéről. A Belvárosi Polgári Kör ünnepi összejövetele ntán a Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt beszélgetni Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszterrel, aki az áruházak példátlanul fojtogató versenyéről a következő nagyfontosságú kijelentést tette: — A kereskedelmi és iparkamarának, mint törvényes érdekképviseletnek a fel­adata. hogy az áruházak túlzásba vitt ver­senyét illetőlep kölcsönös megállapodást lé­tesítsen, ahol oly területre téved az áruház, amilyen például az éleliniszereladás, amely inkább csalétek gyanánt szerepel. Gondoskodni kell róla, hogy ez szűkebb körre szoríttassék, oly feltétellel, hogy illo- jjális versenyt ne támasszon a kereskede­lemnek.^ Ha éhben a tekintetben a kereske­delmi és iparkamarának nem sikerülne ki­elégítő megoldást találni: jogszabály útján fogjuk megoldani a kérdést. Záros határidőn, egy-két héten belül, jóté­kony és kielégítő megoldásnak kell létre­jönni az áruházak versenyének nemkívána­tos része tekintetében. Meg vagyok arról győződve, hogy a legális kereskedő az előt­tem' döntően fontos fogyasztónak a szem­Országos hírnévre tett szert az egyik nagy ma­gyar kötőszövő gyár: a G-FB és a Pók-áruházak tu­lajdonosa, Fekete J. Jakab, akinek nevét van-e e honban valaki, aki nem ismeri? A GFB színes fény- reklámjai vakítóan sugározzák be a budapesti éjsza- kába, a gyár márkáját és a kétesértékü népszerűség mögött kínosan feszeng Fekete J. Jakab gyártulaj­donos, akinek viselt dolgai egyformán foglalkoztat­ják az ország gyűlést, a minisztériumokat, a főváros köz gyűlését, a tői vény széket es a bo tr árny krónikák oldalait. A GFB mindenható ura azonnal hatállyal felmondott télviz idején nyolcszáz alkalmazottjának, mert eddigi minimális adóját az adókivető bizottság néhány pengővel felemelni merészelte. Az általános felzúdulás és a kormányzat gyors beavatkozása észre- térítette a harisnya-Napoleont, de még most sem szűnj-meg teljesen az a bojkott, amelyet a GFB és a Pók-gyártmányok ellen szervezett meg a felháboro­dott közvélemény. Nem méltó lapunk hasábjaira, hogy rávilágít­sunk arra a bonyolult gyermektartási perre, amely­nek Fekete J. Jakab az alperese. ízlésünk tiltakozik ellene, hogy részletesen foglalkozzunk találkahelyek, szerelmi viszonyok, törvénytelen újszülöttek és gyer­mektartási perek kuszáit bonyodalmaival, amelyek­pontját ugyanúgy, vagy még jobban ki tudja elégíteni, mint az áruház. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi miniszternek ez a nyilatkozata a legnagyobb feltűnést fogja kel­teni az érdekelt körökben és érthető, hogy feszült érdeklődéssel várják mindenütt a további fejlemé­nyeket. Az érdekképviseletek és a Fővárosi Hírlap megértő összefogással és kérlelhetetlen védelmé­ben a legális kereskedelemnek, hívta fel az illeté­kesek ügyeimét erre az annomáiiára, amely az áruházak részéről kimondottan azt akarja elérni, hogy a szakmabeli kereskedők egyszerűen, de végérvényesen húzzák le redőnyeiket. A miniszter nyilatkozata a maga konkrét stilizá­lásában határidőben jelöli meg az intézkedések al­kalmazását, amelynek a sürgősség mellett a szi­gorúsága is épp olyan elengedhetetlenül szük­séges. A kereskedelem miniszterének nyilatkozatára azonban érdekes választ adnak az áruházak. Olda­las hirdetések, rikitóan nagy betűkkel kínálják az élelmiszereket a fogyasztóközönségnek és azt har­sogják, hogy olcsón jó árut csakis az áruházak élelmiszer osztályaiban lehet kapni. Azután követ­kezik a részletes árjegyzék, amely a pörkö'ltkávé- tól a liszten és a tésztaárukon keresztül a hús- és kolbászneműekig mindent felhalmozva kínál a publikumnak. Vezet ebben a furcsa kampányban a Corvin Áruház, amelyik ezzé! nyíltan provokálja Fabinyi Tihamér ke- reskedeliniigyi minisztert és áruinak sokfélesége közül éppen az élelmiszerek hallatlan propagandájára fekteti a fősúlyt ugyan­akkor, amikor a kereskedelmi miniszter elsősorban az élelmiszerárusítást tartja illojális és megenged­hetetlen áruházi tevékenységnek. A budapesti kereskedelem végzetes legyengí- tése után után most már a vidéki kereskedők ellen vezet hadjáratot a Corvin Áruház. Az idegen tőkével alapított külföldi vállalkozás Budapesten élő képviselője az elmúlt napokban Pécsett és Szegeden folytatott tanácskozásokat meg­felelő áruházi helyiség bérlete tárgyában. At. annyi nehézséggel kiizködő vidéki kereskedők a legnagyobb megdöbbe­néssel vették tudomásul! a Corvin Áruház elle­nük irányuló gáztámadását és úgv a pécsi, mint a szegedi kereskedelmi ka­mara a legélesebb tiltakozását fejezte ki a buda­pesti áruházaknak vidéki térhódításával szemben. ben Fekete J. Jakab GFB-diktátor oly dicstelen sze­repet játszik. Az április 21-ére kitűzött érdemleges törvényszéki tárgyalás zárt ajtói mögött minden­esetre érdekes tanúvallomások fognak elhangzani egy páratlan szerencsétől agyonáldott gyárigazgató ma­gánéletéről — anno 1934. * Nem hallgathatjuk el azonban azt a bánásmódot, amelyet Fekete J. Jakab legfelsőbb irányítása alatt működő GFB-gyárban alkalmaznak a személyzettel szemben. Ez nem magánügy, nem édes liasonok diszkrét titka, nem szenzációhajhászás, hanem szo­morú tény, amely az iparhatóságok és a szociális emberbaráti intézmények jogkörébe tartozik. Néhány héttel ezelőtt a GFB gyártelepén véresre vertek egy fiatal munkásleányt, mert nem akart a próbaterem­ben a számára kényelmetlen pózban modellt állni. A fiatal leányt Bogár Sándor nevű művezető azon­nali hatállyal eltávolitóttá állásából, mielőtt azonban munkakönyvét megkapta volna, a garabonciás mű­vezető olyan erővel vágta a lépcsőhöz, hogy a leány eszméletét vesztette. A hivatalos tisztiorvosi bizony­lat szerint Pampel Olga 17 éves hajadon bal felső­karján filléres nagyságú zúzódás, jobb tompora alatt gyermektenyérnyi, fájdalmas, kissé duzzadt, kéke­sen színezett zúzódás látható. A bírósági tárgyalá­son vádlottként kihallgatott üzemvezető természete­sen tagadta bűnösségét és azt mondotta, hogy a sér­tett nyilvánvalóan megbotlott, vagy pedig ledobta magát a lépcsőre, hogy ezzel ájulást idézzen elő. A tanuk azonban ellene vallottak, mert látták, hogy a művezető ellökte a leányt, aki a lépcsőkön végig­esett és félig eszméletlenül támogatták a gyártelepen kívül eső biztonságosabb területre. A bíróság Bogár Sándort, a GFB művezetőjét 200 pengő pénzbünte­tésre, esetleg tíznapi fogházra ítélte. * Ez történik a GFB gyártelepén és most vessünk egy pillantást a Pók-áruházak üzletvezetésének szel­lemébe, amelyet ilyen nagy szervezeteknél mindig a legfőbb főnöknek kell meghonosítani. Fekete J. Ja­kab és a Vevő között például a következő eset tör­tént: A közelmúltban elegánsan öltözött üatal úrileány akart kilépni a Pók-áruház Lipót-körúti fiókjának széles üvegajtaján. Kívül bágyadtan, de biztatóan sütött a koratavaszi napfény és a vásárló hölgy, ke­zében kis csomagjával, látható megelégedéssel ké­szült a távozásra. Az ajtónál azonban zordon hang állította meg: — Mit visz a csomagban? A meglepett Vevő először jogosan végigmérte a tolakodót, majd látva, hogy az üzlet alkalmazott­jával áll szemben, udvariasan válaszolt: — Harisnyán Újabb, de most már gyanúsító kérdés: — Ki van fizetve? — Igen, — hangzott az önérzetes válasz. A Pók-áruház sherlockholmesi zsenije az ellen­őrző blokkot kérte, amelyet a vásárló hölgy felindult zavarában nem talált meg. Pillanatok alatt igazol­tatás, hangos jelenetek, izgalmak, kiáltozások, sér­tések röpködtek a levegőben és a fiatal hölgy félig ájultan utasította vissza a példátlanul vakmerő rá­galmat. Amint később kiderült, a vesztére GFB-ha- risnyát vásárló hölgy egy dúsgazdag és közismert budapesti ügyvéd egyetemi hallgató leánya, aki ott­honába térve, sírógörcsök között mondta el a rajta esett méltatlan inzultust. Az urileány édesapja vég­telen felháborodásában a legmesszebbmenő elégtétel­hez ragaszkodott és a további megtorlástól csak azért tekintett el, mert megjelent nála Fekete J. Ja­kab teljes díszben és a bocsánatkérések özönét ter­jesztette elő. Az ügyvéd családja, rokonai és széles ismerős társasága azóta természetesen messziről el­kerüli a Pók-áruházakat. # Fekete J. Jakab viselt dolgaihoz tartozik az a szégyenletes esemény, amely oly sikerrel Mustja meg az annyira kívánatos angol—magyar kereskedelmi összeköttetést. Nevekkel szolgálunk és az adatokat panaszos levél fői-májában közvetlenül Londonból kaptuk. Az eset a következő: Anglia egyik legnagyobb áruháza, a manchesteri I. and Phillips Co., amely többezer alkalmazottat fog­lalkoztat és nagybani árusításra van berendezkedve. Ez a hatalmas cég a kontinensen is szokott textil­árukat beszerezni, de bevásárlási kőrútján Bécsnél tovább nem jutott. Egy Londonban férjhezment lel­kes magyar uriasszony, akinek férje üzleti összeköt­tetésben áll a manchesteri áruházzal, rábeszélte PM1- lipsék igazgatóját: Michock urat arra, hogy látogas­son el Budapestre és tárgyaljon az itteni exportképes textilgyárakkal. Mr. Michock megfogadta a jótaná­csot és a Londonban kapott cím alapján felkereste a GFB gyárat, ahol a kötött- és szövöttáruból óriási értékű mintakollekciót vásárolt. Ez alkalommal Fe­kete J. Jakab felMvta az angol igazgató figyelmét harisnyagyártmányaira és hajlandóságát fejezte ki arra, hogy készséggel szállít díjtalanul, kipróbálásra több tucat harisnyát. — Tessék kiosztani, mint gyáram ajándékát a személyzetnek, — mondotta Fekete J. Jakab. Az angol elfogadta az ajánlatot, a harisnyák megérkeztek Manchesterbe, ahol Phillipsók tényleg szétosztották alkalmazottaik között. Mi történt ez­után? Fekete J. Jakab sajátos üzleti agyafúrtsággal az ingyen felajánlott harisnyákat szabályszerűen le- számláztatta és követelte azoknak haladéktalan ki­fizetését. Az angol kereskedők üzleti elve a szigorúan alkalmazott fair play. Ebből az eljárásból levonták a konzekvenciákat és a Made in Hungary jelzésű áruimportról a jövőben hallani sem akarnak. * Fekete J Jakab kalandjai országszerte híressé tették a harisnya-cézárt, aki nem mondhatja magáé­nak az általános közmegbecsülést. Megnyilvánult a vele szemben mutatkozó éles ellenszenv legutóbb a statisztikai ármegállavító bizottság újjáalakításánál, amely szerv tudvalevőleg fontos szerepet játszik a gazdasági életben és így érthető, ha előkelő gyáro­sok és nagyiparosok ambicionáják, hogy ott helyet- foglalhassanak. Fekete J. Jakab a maga féktelen ambíciójában azt szerette volna, hogy a kötőszövő szakmát ö képviselje ebben a szaktestületben. Min­den kísérlete azonban hiábavalónak bizonyult, mert úgyszólván egyértelműen mellőzték és helyette Fried Béla, a Selyem- és Gyapjuárugyár igazgatója reprezentálja a szakmát. * Botrányok, diszkrét és indiszkrét ügyek, testi és lelki inzultusok, az üzloti szellem korrektségének tel­jes sutbadobása, mindent eltipró erőszak és az ön­érdek hajszolása: ez is egy korkép a háború utáni egzisztenciák érthetetlen íveléséről... A harisnya-Napoleon érdekes kalandjai szárazon és vizen Fekete J. Jakab portréja jellemző esemé­nyek tükrében

Next

/
Oldalképek
Tartalom