Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-03-08 / 10. szám

Huszonkettedik évfolyam Budapest, Í933 március 8. ÍO. szám «BW™!»™»««» Előfizetési ár: Egész évre .................24 pengő Fé lévre.........................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Andrássy-út 60 Telefon: 137-15.9 Postacsekk: 40.424 Rohan az idő Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter feltűnő megállapításai a fő­város gazdálkodásának egyes Jelenségeiről Problematikusnak tartja, hogy az előirányzott jövedelmek valóban heiolynak-e? — A gazda­sági helyzet romlása esetén további adó­kieséssel kell számolni— Dicséret az előrelátó pénzügyi rendszabályokért A magyar hivatalos tényezőket nem igen lehet azzal vádolni, hogy túlságosan sokat nézegetnék a kalen­dáriumot. Eddig legalább1 úgy volt, bőgj- a nyári idegen- forgalom megszervezésére úgy július 2'0-ika iáján kezd­tek gondolni,, mert ilyenkor jutott eszükbe, hogy augusztus 20-án Szent István napja van és az idő, meg néhány lelkes ember Szent István napját, meg a rá­következő napokat a magyar idegenforgalom időbeli gócpontjává tették. Hátba egy kis gúnyolódás van is ebben a gondolatunkban, de nem nagyon messze járunk az igazságtól, mert miszerintünk az első márciusi nap­sugárnak ugyancsak erős gondolkozásra és tervezgetésre kellene ösztökélni azokat az illetékeseket, akik a magyar idegenforgalmat hivatottak és kötelesek irányítani. Márciusnak első hete is elmúlt, de ezeknek a tényezők­nek hatalmas országmentő terveivel, programjával mind- ezideig még nem találkoztunk. Mert nem szabad ám elfelejteni, vagy végre ki kell találni azt, bogy a magyarországi idegenforgalomnak nem augusztus 20-án, hanem már májusban teljes gőzzel meg kell indulnia, így kell ennek lennie még akkor is, ha az arra hivatottak ezt nem akarnák, vagy ha. az nekik kényelmetlen is volna, mert voltak lelkes magyarok, akik május hónapra már nagy idegenforgalmi eseményeket készítettek elő és az átkozott külföldön is ezrével akadnak az olyan nyug­hatatlan lelkek, akik májusban már Budapestre ké;- szülnek. Az idén, úgy látszik, Szent István Hete mellett, amelyre talán mégis csak megvalósul majd a Liszt Ferenc emlékezetére szóló ünnepségek sorozata, május hónap lesz a legerősebb és jövőre való kihatásaiban legfontosabb idegenforgalmi időszaka. Ebben a hónap­ban tartják meg ugyanis Budapesten, a Nemzetközi Vásár mellett az Újságírók Nemzetközi Szövetségének mérhetetlen jelentőségű kongresszusát és ebben üj hónap­ban fognaki Budapest tövében, Gödöllőn táborozni a világ cserkészeinek ezrei és ezrei. Elámulva kérdezzük, hogy Budapest cselekedett-e már valamit abban a tekintetben, hogy ezek a világ- események, amelyek portáján belül fognak lejátszódni, meghozzák azt a kellő erkölcsi és a jövőben anyagi hasznot, amelyet tőlük teljes joggal várhatunk? A Nemzetközi Vásár érdekében annak rendezősége jók becsületes és szép dolgot csinál. De vájjon elegendő-e ez? A cserkész-jamboreera Budapest székesfőváros igen tekintélyes összeget szavazott me?, nagy viták folytak arról, hogy miért nem Budapesten rendezik, de talán egyébre is szükség lenire. A derék gödöllőiek, élükön vitéz Endre László főszolgabíróval, úgy halljuk,, mindent elkö­vetnek azért, hogy a világ cserkészei azt, amit a magyar földből látni fognak, a világ első kultúrhelyi közé számít­hassák. De csinál-e valamit Budapest amellett, hogy a ne­héz pénzeket odaadja? Hasznosítja-e a maga számára azt, hogy a világ minden tájáról fogékony lelkű ifjak jönnek ide, akiknek leikében egyszer majd gyönyörűen kivirá­goznék az, hogy Magyarország fővárosában a magyar kultúra ragyogó produktumaival ismerkedtek meg. Tör- ténik-e ebben az irányban valami? És most szóljunk rendkívül komolyan az Újságírók Nemzetközi Szövetségének kongresszusáról. Nekünk nincsenek arra szavaink, hogy milyen jelentősége van annak, ha a világ minden ujságíró-testülete legtekinté­lyesebb tagjaival vesz részt ezen a tanácskozáson, amely Budapest falai között fog végbemenni. Ha a budapesti városházán tudják az", hogy mit jelent a közvélemény irányítása, akkor megértik, hogy egy ilyen nagy sajtó- kongresszus- akár olyan magvakat is elvethet, amelyből csodálatos eredményként idővel a Magyarországot legyil­koló békeszerződés revíziója is kivirágozhat. Nem mond­tunk mi ezzel nagyot, nem lehetetlen álmok ezek, hanem a legreálisabb gondolkozás mondatja velünk Budapest nagyjainak, hogy a magyar igazság érdekében olyat kell produkálnia Budapestnek, amikor a világ sajtója itt kongresszusozik, hogy a magyar kultúrfölény tökéletes megnyila. hozásával ezek az újságírók olyan impressziók­kal széledjenek újból szét a világba, hogy annak nagy, igen nagy eredményeit lássuk majd egykor. Ha Tagadhatatlanul felfokozott várakozás után érkezett meg Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter leirata, amelyben az 1933. évi költségvetés jóváhagyásáról értesíti a székesfőváros vezetőségét. A péntek délutáni rendkívüli közgyűlésen és a napisajtóban is nyilvánosságra jutott, hogy a kormány a költségvetésen igen számottevő változta­tásokat eszközölt, úgy a kiadási, mint a bevételi oldalon. A költségvetést most a kormányleiratnak megfelelően átdol­gozzák és ilyen formában terjesztik újból a tanács, illetve a közgyűlés elé. A költségvetés újból való letárgyalása még március hóban feltétlenül meg'tö.vténik. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt a pol­gármesterhez küldött belügyminiszteri leiratba betekinteni, amelyből az alábbi, eddig ismeretlen, érdekes részleteket, közöljük: — A belügyminiszter a háztartási alap bevételei­nek és kiadásainak alakulásáról azt az aggodalmát han­goztatja, vájjon a még mindig tartó, sőt súlyosbodó gazdasági viszonyok között a póta'dóból, a kereseti adó­ból, a házbérkbdjcárból, a vámosi vámból, ia\ közlekedési Didóból és a vigalmi adóból származó bevételek az elő­irányzott összegben tényleg befolynak-e ? A pótadó alapjául szolgáló állami adók ugyanis az 1930. évi 55.9 millió pengővel szentben 1933-r.a; már csak 41.5 millió pengővel vannak számításba véve, vis'zont az állami Adó­alap gyarapodását a közeljövőben remélni nem lehet. ■— Elismeréssel kell azonban megáMapítanpm, — folytatja a miniszter, — hogy a főváros lakossága a mostoha kereseti viszonyok között is tőle telhetőleg tel­jesíti adófizetési Icötelézettségét és az adómorál szem­pontjából általában kifogást teyityiá nem lehet. Számolni kell a gazdasági hely- zet rosszabbodásával Hosszasan foglalkozik a miniszter a költségvetés realitásával és ann'ak megállapítása mellett, hogy a fő­város törvényhatósági bizottsága nagy körültekintéssel és gondossággal állította össze a költségvetést, apasz­totta a rosszabbodó gazdasági helyzfettel számotvetve a kiadásokat, mégis figyelmen kívül hagyta, hogy a gaz­dasági helyzet további romlása esetén egyes városi adóknál és a; főváros vagyoná­nak jövedelménél lényeges apadás állhat be. Továbbá, hogy a forgalom és a fogyasztás visszaesése miatt egyes üzemek és. vállalatok jövedelmtezősége is kedvezőtlenebbül alakulhat. Miért keli a kiadásokat csökkenteni ? Mivel pedig a lakosság teherviselőképessége kime­rült, — mondja a belügyminiszter, — és. az adóbevételek azok az újságírók, akik májusban ellátogatnak hozzánk,, egy igazi kultúr ország fővárosával, a magyar erő nagy­szerű megnyilatkozásaival ismerkednek meg, egy életen át, ahányszor Magyarországról szóló távirat, vagy hír kerül a kezükbe, ezeknek az impresszióknak a hatása alatt fognak állani és ezeknek az impresszióknak hatása alatt fognak írni. Ezúttal nem egy kis csoport külföldi újságíró jön ide, akiket egy-egy politikai párt nem emelhetők és minthogy az üzemek tarifáit sem lehet emelni, ennélfogva kényszerítő erővel lép fel annak a szükségessége, hogy a fedezet a kiadásokra előirányzott összegek további apasztásával biztosíttassák és következetesen érvényesíttessék az az elv, hogy a kiadásoknak minden körülmények között a rendelkezésre álló bevételekhez kell igazodniok. Törlés sl tisztviselői munka­díjakból A tisztviselők és alkalmazottal?; különmunkadíjaira, szolgálati és üzemi pótlékokra, élelmezési és ellenőrzési díjakra, közlekedési költségekre felvett 1,716.177 pengő­ből kereken tíz százalékot, 170.000 pengőt törölt a bel­ügyiminiszter, mert a pótlékok túltengésát indokolatlannak tartja és felhívja, a főváros vezetőségét, hogy a különmunka díjazása kérdését méltányosan és a takarékosság köve­telményeinek megfelelően mielőbb rendezze. Túlzottak az üzemi munka­bérek Részletesen megindokolja a belügyminiszter azt is> hogy az üzemi munkásság ötszázalékos. béli eszállít á- sát miért tartja keresztülvihetőnek: Már a multévi költségvetés felülvizsgálatára vo­natkozó leiratomban felhívtam a főváros közönségét, hogy a munkások és napszámosok munkabérét méltói- nyosan és egységes elvek szerint rendezze, nehogy a magánvállalkozásokkal szemben a munkabérek tekintetében nagyobb eltérések legyenek. A munkások méltányos díjazását és emberséges meg­élhetésének biztosítását magam is feltétlenül szüksé­gesnek tartom. A fővárosnál érvényben lévő munka­bérek azonban túlzottak és azok mérséklése nemcsak a főváros pénzügyi érdekében, hanem az egyenlő elbá­nás szempontjából is indokoltak. A takarítónők kétezerpengős illetményei A belügyminiszter erre példákat is sorol fel, többek között rámutat, hogy a köztisztasági hivatalnál alkalmazott előmuinkások napibére átlagban öt pengőn felül van. Egyes garázs-irodai alkalmazottak pedig napi 11 pengőben részesülnek. Az iskoláknál alkalma­zott takarítónők nagyrészének évi járandósága is meghaladja a kétezer pengőt, panaszai, vagy az arzénes asszonyok pőrének tárgya­lása csábít közénk, hanem igenis, az egész világsajtó lesz házunk vendége. Az a világsajtó, amely a revízió ügyé­nek legelső elit csapat jóvá lehet, ha Budapestből szép és emlékezetes impressziókkal távoznak. De Isten szent szerelmére, mélyen tisztelt illeté­kesek, mindjárt március közepe lesz és máju$ is hanyatt- homlok rohan már felénk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom