Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-22 / 8. szám
8 Budapest, 1933 február 22. Alims vezér kariéiba tömöríti a budapesti szappangyárakat Egyelőre dümpiiag, azután árdrágítás következik — Másik újabb kartel: a müselyemgyárak szövetkezése az árak felemelése érdekében Sok furcsaságot termelt ki az az ádáz harc, amelyet a hatósági üzemek ellen indítottak. A közüzemek elleni háborúság immár lezajlott első felvonásában például hangos szerepet vitt a Nemzeti Szabadelvű Párt egyik vezérlő tagja: Segő Béla, aki terjedelmes felszólalásaival és megnyilatkozásainak sorozataival mutatta ki azt a szörnyű veszedelmet, amit a hatósági üzemek jelentenek a kisiparra és a kiskereskedelemre. A jeles szappangyáros a kisegzisztenciák védőjének tolta fel magát és szenvedélyes kifakadá- sokkal illette a hatósági nagyüzemek példátlan mohóságát, amelyek nem átalják felfalni a tőkeszegény iparost, kereskedőt és nincsenek tekintettel arra. a méltányos szempontra, hogy a kiskereskedőnek és kisiparosnak is megvan a joga az élethez. A főváros közgyűlési termében így hadakozott Segö Béla szappangyáros és élespengéjü párharcot folytatott azokkal, akik a hatósági üzemek működését a köz érdekében védelmezni próbálták. Ez a merev pózban való kiállás, a kisemberek megalkuvást nem ismerő oltalmazása furcsa színben tünteti fel most a közüzemek halálos gyűlölőjét, amikor kiderül, hogy a szappangyárak karteljét Segő Béla kovácsolja össze nagy vehemenciával és azzal a célkitűzéssel, hogy a kisebb szappanüzemeket megfojtsa és utána a szappanárakat megdrágítsa. A kereskedői érdekeltségek hivatalos lapja- adja hírül, hogy a három legnagyobb magyarországi szappangyár: a cseh Hutter—Lever Rt., a Polgári Serfőző kókuszalajgyára és az Albus (Segő) szappangyár szövetséget kötöttek a kisüzemek teljes tönkretételére. Egyelőre .dumping-alapon készítik elő a nagy rohamot a kisüzemek és a fogyasztók milliós tömegei ellen, olymódon, hogy a közönséges színszappant 70—72 fillérért árusítják, ami a kisüzemek állítása. szerint tetemesen alulmarad a termelési költségeken. A kisüzemek természetesen nem bírják sokáig ezt a gyilkos versenyt és vagy megszűnnek, vagy kénytelenek lesznek minden feltétel nélkül a kartelnek kiszolgáltatni magukat. A nagy szappangyárak könnyen győzik a jelenlegi ráfizetést, mert ha a kisüzemek elhullanak, akkor a szappan- lcartel majd olyan árakat fog diktálni, amely az átmeneti veszteséget többszörösen behozza. A most dúló szappan- dumpingárak után tehát el kell készülni arra, hogy számos kis szappanfőzőmühely megszünteti működését, Amikor a gazdasági term ellesnek olyan szakértője, mint amilyen Ereky Károly, leírja könyve első sorában, azt a mondatot, hogy „a kapitalista, társadalom mindent poroikájóban megingott“, akkor már felfokozott ér-] deklődéssei olvassa tovább az ember Ereky Károly könyvét. A ma problémáival foglalkozó könyvek sorozatából a szenzáció erejével ugrik ki ez a vaskos kötet, bátor címével és erősen egyéni tartalmával, ahogyan Ereky Károly egyéniségét mindig a határozott meggyőződés jellemezte. „Az emberi együttélés feltételei“. Ez a címe Ereky könyvének, amely valósággal történelmi keresztmetszete az emberi társadalmak alakulásának, történelmi levezetése az emberi együttélés egyre változó formáinak, amíg az emberiség; eljutott mai termelési válságához. Kíváncsi kérdés: milyen szemmel és milyen szemszögből látja Ereky Károly a világkrízist? És örvendetes választ maga a könyv ad erre a kérdésre: a kiváló gazdasági szakember szemével. Minden politikai vonatkozáson és szemponton felülemelkedve, olyan meggyőződéssel, ahogyan csak a nagy elmék tudnak saját meggyőződésük mellé állni. „Világkrízisbe jutottunk, — írja Ereky — és ha nem segítünk sürgősen a bajokon, okkor összeomlik az egész kapitalista társadalmi rend.“ Amilyen tiszták és világosak voltákr mindig Ereky Károly szempontjai az utóbbi esztendők «minden gazdaság,i kérdésében, ahogyan a mezőgazdaság problémáit a nagyvonalú ember éleslátásával mindig pillanatok alatt ismerte fel, úgy látja meg most is' azokat az okokat, amelyek á huszadik század világkrízisét létrehozták. Módszere a történelem-filozófián alapszik. Kiindul a feudalizmus tizennyolcadik századvégi helyzetképéből. Ismerteti a feudális kor embereinek küzdelmét a jövedelemért, vagyonért és hataloméit. Aztán következett a tizenkilencedik század energia-korszaka, amelly kiépítette a kapitalizmus rendszerét, amíg a huszadik század első éveiben ennek a rendszernek a kiépítése megtorpant, a nagyközönség pedig tudomásul veheti, hogy ez a' fontos közszükségleti cikk nemsokára horribilis mértékben megdrágul. Ez a kartel egyébként súlyosan érinti a mezőgazdaságot és az állattenyésztést is. A kartelbe tömörült szappan- gyá rak ugyanis a faggyú átvételi árát is diktatórikusán fogják megszabni és ez újabb csapást jelent az állattenyésztő gazdák számára, mert az állatárak, a leszorított faggyuárak miatt, a mai mélypont alatt is tovább fognak sülyedui. Be mint a lapokban közzétett hirdetésekből látjuk, a szappankartel önkényesen diktálja a lenmag- átvételi árát is. Kijelentik, hogy lenmag-termelési szerződéseket kötnek a gazdákkal, métermázsánként 26 pengős áron. Hogy a termelő így megtalálja-e a számítását, az őket nem érdekli. Akinek nem tetszik, lenmagját a. Dunába öntheti. Ilyen sokat ígérő start után: váljon lesz-e szava a most megalakult kartel- és árelemzőbizottságnak ehhez a derék, új kartelalakulathoz? * A közönséget fenyegető árdrágítások sorát kibővíti a magyar mű-selyemipar kartelba tömörülése is. A vezető nagy gyárak, úgy látszik, megunták a kisebb gyárak folytonos árromboló tevékenységét, mert csakis ezzel magyarázható, hogy az egyik legelőkelőbb és legnagyobb müselyemgyár máris megindította a müselyem-egyezmény létrehozására vonatkozó tárgyalásokat. A Textilgyárosok Egyesületében már többízben voltak ebben az ügyben tanácskozások, azonban megállapodást kötni még nem tudtak-/ Elvi megegyezés azonban ia Goldberger-gyár és a Filtex között már létrejött a gyártmányok 10—12 százalékkal való felemelésére, de előkészületben van a megegyezés a termelés csökkentéséi-e is. A cél nyilvánvaló: ár- és kondieióegyezményt kötnek az eddig konkurráló gyárak, ami azt jelenti, hogy a magyar gazdasági élet újabb kartelalakulás- sal lesz gazdagabb. Természetes, hogy a textil- és selyemkercskedelem, éppen úgy, mint a fogyasztók tömegei, csak kárát, láthatják ennek a megegyezésnek, mert a kartelszerü megállapodás gátat vet a szabad versenynek. Az új kartel első teendője: a kondíció-megállapodás, az ipar és kereskedelem további vérveszteségét fogja jelenteni. ,,Természetesen — írja Ereky Károly — a háború hiába ontotta ki tizenhétmillió ember vérét és hiába tett koldussá százmilliókat. A nagy szociális problémát semmi, vei sem. vitte előbbre. Sőt ellenkezőleg! Elmérgesítette a szociális helyzetet...“ Sohasem tartozott az elméleti tudósok csoportjába Ereky Károly. A praktikus élet embere maradt mindig, az élet dolgozó embere. Kevesen ismerik úgy Magyar- országon a mezőgazdaság problémáit, mint éppen Ereky Károly, aki könyvében határozottan leszögezi azt a véleményét, hogy a jelenlegi világ-krízis egyik leglényegesebb okozója a gyáripar és a. mezőgazdaság helyzetének egyenlőtlensége. A világ mezőgazdasági és kisipari lakossága — egymilUárd és hatszázmillió ember — vásárlóképtelen, mert szervezettség nélkül áll szemben azzal a kapitalisztikus nagyipari vállalkozó csoporttal, amelyik viszont intézményesen meg van szervezve a kartelekben. A kereslet és kínálat törvénye nem érvényesül egységesen, az egész, vonalon, mondja Ereky. A viliág földmí- velö lakossága búzában, rizsben, kávéban, teában, pamutban, gumiban, hízóállatban és sok másban többet termel, mint amennyit a fogyasztók fel tudnak vásárolni. Ezek a termények tehát a szabadversenyben, az árak felére, sőt harmadára esnek le. És Ereky odakonkludál: Ha a körteiben tömörült gyárak is leengednék ugyan, abban az arányban az árakat, akkor a krízis elmúlna. De nem ez történik. És ezért van, hogy a mezőgazdák nem tudnak sem eladni, sem vásárolni, az ipari munka- nélküliség pedig növekszik. Annak a sokoldalú munkának, amelyet Ereky Károly eddigi a magyar közéletben végzett, annak a magy- koneepciójú tevékenységnek jelentős része « mezőgazdaság problémáira esik. És csak természetes, hogy most is a gazdatársadalom érdekeiért emel szót, amikor aláhúzza azt a véleményét, hogy a gazdatársadalmat 'is kényszerszövetkezetekbe kellene tömöríteni. Ereky szerint a gazdának csak a szövetkezés adja meg azt a lelvetőséget, hogy maga szabja meg terményei árát és akkor meg tud majd élűi és megszűnik a krízis. Abbau a pillanatban, — mondja Ereky — amint az egyes országok kartelhálózatai a mezőgazdaságban is kiépülnek, akkor az észszerűség fogja kívánni azt, hogy a kartelek nemzetközileg is kapcsolatot keressenek egymással és ekkor fognak megszületni a Dunavölgyi Egyesült Államok és később talán az Európai Egyesült Államok is. Nagyon érdekes könyv Ereky Károly könyve. A nagyképzettségü gyakorlati embernek, a mérnöknek, közgazdásznak, politikusnak éles elméjével világít rá a maga meggyőződcses elveire. Tudósok és gyakorlati emberek száz és ezer megoldását ajánlották már a mai gazdasági yilágkrizisnek. Százszámra jelennek meg könyvek, ropnátok a világ minden nyelvén. És ahány, könyv, annyi terv, annyi szempont. Természetes, hogy Ereky Károly szempontjai eddigi munkásságának tapasztalataiból adódnak és eddig vallott elveinek pillérein épülnek. És az- is természetes, hogy sokan vannak, akik másképpen, talán éppen ellenkező módom — a kartelek és szövetkezetek megszüntetésével — vélik megoldani a mai gazdasági világkrizist. Elvek és szempontok csatája ez. És izgalmas érdekességgel szól bele ebbe a nagy hangzavarba Ereky Károly könyve, amelyről mindenki, — még az ellenvéleményen lévők táborában is — meg fogja állapítani, hogy a tudás felkészültségével áll a cél szolgálatába és minden során megérzik a kiváló képességű egyéniség hittel és rajongással teljes meggyőződése. A főváros ellenzi a Goldborger-gyár terjeszkedését jelenlegi telepén. Évek óta változatlanul áll a harc a főváros és az óbudai gyárak között, amelyek már régen megértek a kitelepítésre. Elsősorban a rengeteg bajt csináló téglagyárakról van szó, de nem kevésbbé a Goldberger- és a többi ott letelepült gyártelepről, amelyek óriási területet foglalnak le és lehetetlenné teszik ennek a fejlődő, de igen elmaradott városrésznek a rendezését. A háború előtt a Kőid- berger-gyár már gondolt az átköltözésre, ezért a külső Fehér- Vári-út mentén nagyobb ingatlant szerzett, amelyre új telepet is épített. Időközben a vállalat úgylátszik megváltoztatta a terveit, mert a kitelepülésből nem lett semmi-, sőt, néhány héttel ezelőtt további terjeszkedésre kért engedélyt a fővárostól. A polgármester a városrendezési ügyosztály meghallgatásai után az építési engedélyt megtagadta, mire a gyár a Közmunkatanácshoz fellebbezett. A Közmunkatanács meglepetésre megváltoztatta a főváros döntését és újabb gyárépületek létesítésére adott engedélyt. A városrendezési és magánépítési bizottság a közeljövőben dönt a tekintetben, hegy iái főváros belenyugszik-e a Közmunkatanács álláspontjába, vagy a döntést fellebbezés formájában a belügyminiszterre bízza. A Ganz-gyár távfűtőberendezés helyett elektromos gőzfejlesztőt ajánl a Rudasfürdö számára. A Rudasfürdö távfűtésére még' mindig nem írta ki a főváros a versenytárgyalást. A késedelmet tudvalevőleg az okozta, hogy a szakértők szerint a Gellérthegy alatt tervezett- alagút építése előtt geológiai vizsgálat válik szükségessé. Legutóbb azonban olyan újabb fordulat következett be, amely kétségessé teszi, hogy egyáltalában lesz-e távvezeték és nem választ-e a főváros más, praktikusabbnak mutatkozó megoldást? A Ganz- gyár ugyanis legutóbb érdekes beadványt nyújtott át- Borvendég Ferenc alpolgármesternek, amelyben arra hívja fel a főváros ügyeimét, hogy a komplikált távfűtés helyett válassza a modernebb elektromos megoldást. A Ganz-művek a beadvánnyal egy id őben részletes ajánlatot tettek a fővárosnak olyan berendezés- szállítására, amelynek a segítségével elektromos áram állítaná elő a szükséges forróvíz- és gőz-mennyiséget. Ennél a megoldásnál ugyancsak lebontanák a rozzant kazánházat, mert az elektromos gőzfejlesztő-berendezésnek külön épületre nincs szüksége, -hanem aránylag kis helyen, a Rudasfürdö pincéjében volna elhelyezhető. Mint értesülünk, a Ganz-gyár ajánlata komolyan foglalkoztatja a főváros illetékes köreit és «I beadvány sorsáról rövidesen dönteni fognak. A Budai Általános Takarékpénztár R.-T. Kozma Jenő dr. elnöklésével e hó 15-én tartotta meg évi rendes közgyűlését. A jelentést Fricdlend-er Andor vezérigazgató olvasta fel, amelyet a közgyűlés egyhangú helyesléssel tudomásul vett és a felmentvényt, -megadta. A kimutatott 26.627.83 P tiszta nyereségből -részvényenként 0.50 P kerül kiűzetésre, ezenkívül 2.424.73 P-t a tartalékalap dotálására, 1.000- P-t a tisztviselői nyugdíjalapra, 3.3000 P-t az igazgatóság, javadalmazására, 3.7000 P-t a tisztviselők remune rác Lójára fordítanak, valamint 1.203.10 P-t a következő évre visznek át. Az osztalékszelvények február 16-tól kerülnék az intézet pénztáránál beváltásras. A közgyűlés új igazgatósági tagul beválasztotta ifj. gróf Bethlen Istvánt. A mai vi!á|váfsá§!éi a Bmwügyi Egyesült Ibiiig Ereky Károly inyve a gazdasági vüágkrfzis rasgeldásárái
