Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-08 / 6. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933 február 8. 6. szám Előfizetési ér: Egész évre ..............24 pengő Fé lévre.....................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz-paviilonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapestül. Andrássy-áí 60 Telefon: 137-15.0 Postacsekk: 40.424 Kereszíes-Físcher Ferenc belügyminiszter a Fővárosi Hírlap utján kijelenti: A közüzemek dolgában nem feszélyez a közgyűlés állásfoglalása és természetesen nem másíifa meg tervezett Intézkedéseimet M belügyminiszter nyilatkozik a szentíőmnci szemét- le le&r öl és a szálloáaaáó méltányolható eltörléséről Avégső áldozat Válságos hete mult el a magyar életnek. Itt már nemcsak a gazdasági életről beszélünk, hanem az egyszerű polgárról' és pedig legelsősorban a magyar tisztviselőről is. Eddig a válságos helyzet, amely az egész világot sújtotta, főként gazdasági életünkben mutatkozott meg. A magánember, a polgárság, a tisztviselő valahogy míg csak birta a terhek növekedését, a jövedelem csökkenését. Már esztendők óta nem rózsás a helyzete ebben az országban senkinek, de a megrázkódtatások, az újabb és újabb viharok főként a gazdasági életet vették elő, a polgár, a tisztviselő már kezdte úgy érezni magát, hogy tőle nincs már több elvenni való. Sajnos, ez az utolsó hét megmutatta,, hogy még mindig áldozatot kell hoznunk, még mindig lejjebb kell szállítanunk életstandardunkat, még mindig lehet küzdelmesebb a lét, mint amilyen eddig volt. Nem mi mondjuk, hanem maga a miniszterelnök, aki a maga keményen katonás őszinteségével nem szokott csodavárásra ösztökélni : szükség van egy utolsó erőfeszítésre, egy utolsó áldozata, amely ‘'bennünket a mából a holnapba átsegít. Azok a pénzügyi intézkedések, amelyeket az elnurlt héten a kormány kénytelen volt megtenni, a szociális igazság és a progresszió jegyében születtek meg. Ez csekély vigasztalás, de mégis csak vigasztalás, mert az igazságérzet mindig jólesik az embernek, ma pedig ereznünk, tudnunk kell, hogj7 legelsősorban a kisemberre voltak tekintettel, becsületes progressziót vittek bele az intézkedésbe és ha végigszánt is ez a pénzügyi számum az egész nemzeten, mindenkinek meglehet az a vigasztalása, hogyha fájdalmas operáción ment is keresztül, de ezt sem a másik, sem a harmadik, sem senki közülünk el nem kerülhette. Elsősorban talán azokról kell szólanunk, akiknek még volt veszítenivalójuk. Ezeket csak a legteljesebb tisztelet hangján említhetjük, mert az ipar és mezőgazdaság olyan önkéntes áldozatot hozott az ország jólétéért, az ország talpraállításáért, amilyen áldozatnak meg kell teremnie áldásos gyümölcsét. A kereskedelem, az ipar, tehát Budapest igazi adózó közönsége ezenkívül új terheket kénytelen vállalni; de ennek is meg kell lennie és ha a miniszterelnök szava után eljutottunk „az utolsó áldozatihoz, akkor senki sem fogja sajnálni az új terheket. Másfél évtizeden át minden vagyonnak a homlokán állandóan halálverejték ült és ha Gömbös Gyula most megcsinálta azt a huszárvágást, hogy eljutottunk az utolsó áldozathoz, akkor a lelkekről, a vagyonos emberek leikéről felszakad a halálfélelem és abból, ami megmaradt, ami most már megvan, abból új élet keletkezhetik a romokon. De eljutott az utolsó áldozathoz a tisztviselőtársadalom is. Őket még fájdalmasabban sújtotta a fizetés- csökkentés híre és máris olyan az ország egész tisztviselőkara, mint a fölzaklatott méhraj. Elkeseredett hangok, gyűlések, tiltakozások egymást érik. Yan-e mindennek értelme? Meggyőződésünk szerint nincs. Nincs más, csak az, hogy — amit amugyis nagyon jól tud a kormány, — kifejezésre jut ezeken a gyűléseken, hogy a tisztviselői kar elérkezett az utolsó stációhoz. De ahogyan ezt tudja a kormány, úgy a tisztviselői karnak is tudnia kell, hogy kettő között kellett a pénzügyminiszternek választania, vagy felborul az ország pénzügyi helyzete és akkor, amint azt a román példa is mutatja, hónapokon keresztül egyáltalában nem tud fizetést adni a tisztviselőknek, vagy pedig lecsökkenti ezeket a fizetéseket, de pontosan eljuttatja mindenki kezéhez. Hogy a fővárosnak, amely mindig meleg szeretettel kezelte a tisztviselők ügyét, szintén rá kell szánnia magát erre a lépésre, az igazán valószínű. Nem beszélünk ebben a pillanatban arról, hogy á főváros jövedelme így is szinte napról- napra csökkenne, de bizonyos az, hogy a főváros sem lehet állam az államban, neki is végre kell hajtania a maga tisztviselőin ugyanazt a fájdalmas operációt, amelyet az állam végrehajtott a magáén. Itt nincs más mit tenni, bele kell nyugodni :a változhatatlanba és mindenkinek, a legkisebb embernek is, vállvetett erővel kell küzdenie, hogy a jobb jövő visszahozza a jobb életviszonyokat is. A (törvényhatósági bizottság közgyűlése az, elmúlt , héten állástfoglalt az üzemi kérdésben és szavazás útján j magáévá tette a polgármester előterjesztését, amelyik tudvalevőleg az üzemek mai tevékenységi körének változatlan fenntartását exponálta. A döntés, széles körökben keltett nagy érdeklődést: az üzemelienesek nyomban ! a további harcot jelentették be, az üzemeket védő pártok | pedig állástfoglalták, bogy a jövőben is minden erejük- I kel igyekeznek a főváros vagyontárgyait megóvni. Hogy a közgyűlés döntése' megnyugvást hoz-e ebben | az elmérgesedett kérdésben, az nagyonis problematikus. Az ipari és kereskedelmi érdekeltségek máris megmozdultak és újabb memorandumokat juttatnak úgy a kormány; mint a polgármester elé} amelyben a szerintük sérelmes közgyűlési állásfoglalás módosítását szorgalmazzák. A mozgalom a maga érdekkörébe kívánja vonni a törvényhozást is és a legközelebbi napokban sürgős interpelláció formájában viszik a plénum elé a fővárosi üzemek ügyeit. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter még nem nyilatkozott a főváros közgyűlésének határozatáról, mint ahogy az üzemi kérdésben eddig is csak az események figyelője maradt és, a maga nagy tekintélyével nem kívánt semilyen iránybem sem befolyást gyakorolni. Éppen ezért nagy jelentősége van a belügyminiszter hivatalos állásfoglalásának, amelyik bizonyára döntő hatással lesz az üzemi probléma sorsára. A Fővárosi Hírlap munkatársa az általános várakozás közepette szükségesnek tartotta, hogy , a legfőbb felügyeleti hatóság megszemélyesítőjétől ebben az ügyben nyilatkozatot kérjen, amelyik bizonyára hozzájárul e sok izgalmat kiváltó ügy tisztázásához. Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter parlamenti dolgozószobájában fogadta a Fővárosi Hírlap munkatársát, akinek a következő kijelentéseket tette: — Engem a közüzemek dolgában, — kezdte nagyérdekességű nyilatkozatát a belügyminiszter, — nem feszélyez a közgyűlés állásfoglalása és természetesen nem másítja meg tervezett intézkedéseimet. A székesfőváros polgármesteréhez intézett számos leiratomban kifejtettem álláspontomat az üzemek kérdésében, erről tehát a nyilvánosság is tájékozottsággal rendelkezik. A főváros közgyűlésének állásfoglalását mintegy válasznak tekintem, amikor a polgármester és a törvényhatósági tanácsnak a javaslatát elfogadta és kimondotta, hogy csak kisebb engedményekkel változtatja meg eddigi üzemi politikáját. — A legújabb közgyűlési határozat ügyében a nyilvánosság számára egyelőre nincsen több mondanivalóm, mert előbb meg kell néznem, hegy tulajdonképpen mit is tartalmaz részleteiben a határozat és nem no- norálja-e a leiratomban foglalt és abban kifejtett nézeteimet. De nem nyilatkozom a dolog érdeméről azért sem, mert a közüzemek kérdésében való felfogásom — mint már mondottam, — közismert. A belügyminiszter nyilatkozata az üzemi kérdésben óvatos és mindaddig kerüli további intézkedések bejelentését, amíg a közgyűlési határozatot egész terjedelmében nem ismeri. Azok, akik a belügyminiszter álláspontjáról tájékozva vannak, tudni vélik, hogy a kormányhatáság észrevétellel fogja visszaküldeni a közgyűlési aktái és esetleg újból napirendre jut ez a nehéz kérdés. Felemlítettük a belügyminiszter előtt a szállodactdó kérdését. A budapesti nagyszállodák évente százezer pengő adót juttatnak a főváros 1 idegenforgalmi céljaira. A szállodások ipartesfiilete most azt szeretné, hogy ezt az adót engedjék el. illetve tegyék lehetővé, hogy ezzel az összeggel maguk rendelkezzenek az idegenforgalmi propaganda folytatására. A propagandát át akarják szervezni fürdőpropagandára, és a maguk eszközeivel kívánják a budai gyógyfürdők kiváló gyógyhatásúit a külföld előtt reklámozni. Megkérdeztük a belügyminisztert, hogy milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben? — Nagy érdeklődéssel fogadom, ezt a tervet, — mondotta a belügyminiszter, — amely bizonyos mértékig meglepetésként hat reám. Sem magánúton, sem pedig hivatalosan nem fordultak hozzám ebben az ügyben, de kijelentem, hogy minden ilyen irányú problémáról szívesen tárgyalok, mert az idea szimpatikusán hangzik. Nem ismerem pillanatnyilag a szállodások részéről fizetett céladó jogi vonatkozásait, nem áll tisztán előttem, hogy mennyiben lehet a két különböző célkitűzést egybefoglalni és egymással kapcsolatba hozni. Mindenesetre azonban lehetőséget látok komoly eredmények elérésére és ezért a tervet tárgyalhat-ónak és a köz szempontjából megvalósíthatónak látom. A nagyközönség körében, mint pedig a vármegyeházán és a fővárosnál nagy érdeklődéssel várják a kispest—iszentlőrinci szeméttelep ügyének elintézését. A közelmúlt napokban helyszíni szemle volt, azonban végleges döntés még nem történt. A városházán azt hangoztatják, hogy bármennyire is jogos a környék kívánsága annak érdekében, hogy — a közr ség álláspontja szerint — ez a közegészségügyet veszélyeztető telep onnan elkerüljön, a főváros azonnali hatállyal nem telepíthető ki, mert előbb gondoskodnia kell megfelelő új területekről. Megkérdeztük a belügyminisztert, hogy mikor jut a döntés stádiumába a szeméttelep ügye. Kifejtettük, hogy a székesfőváros szempontjából elsőrendű fontosságú a méltányos rendezés, mert a milliós fővárost nem lehet kiszolgáltatni hosszantartó bizonytalanságnak. — A helyszíni szemle megtörtént, — mondotta a belügyminiszter — és a jegyzőkönyvek átvizsgálása után hozom meg határozatomat. Az összes érdekeket figyelembe kívánom venni az ügy elbírálásánál és remélhetőleg az átmeneti megoldás kielégíti mindkét oldal kívánságait. A nagy port felvert ügy aktái már a minisztérium városi főosztályán vannak, ahol még e heten előterjesztést készítenek a döntés mielőbbi meghozatala érdekében.
