Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-02-08 / 6. szám

Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933 február 8. 6. szám Előfizetési ér: Egész évre ..............24 pengő Fé lévre.....................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz-paviilonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapestül. Andrássy-áí 60 Telefon: 137-15.0 Postacsekk: 40.424 Kereszíes-Físcher Ferenc belügyminiszter a Fővárosi Hírlap utján kijelenti: A közüzemek dolgában nem feszélyez a közgyűlés állásfoglalása és természetesen nem másíifa meg tervezett Intézkedéseimet M belügyminiszter nyilatkozik a szentíőmnci szemét- le le&r öl és a szálloáaaáó méltányolható eltörléséről Avégső áldozat Válságos hete mult el a magyar életnek. Itt már nemcsak a gazdasági életről beszélünk, hanem az egy­szerű polgárról' és pedig legelsősorban a magyar tiszt­viselőről is. Eddig a válságos helyzet, amely az egész világot sújtotta, főként gazdasági életünkben mutat­kozott meg. A magánember, a polgárság, a tisztviselő valahogy míg csak birta a terhek növekedését, a jöve­delem csökkenését. Már esztendők óta nem rózsás a helyzete ebben az országban senkinek, de a megrázkód­tatások, az újabb és újabb viharok főként a gazdasági életet vették elő, a polgár, a tisztviselő már kezdte úgy érezni magát, hogy tőle nincs már több elvenni való. Sajnos, ez az utolsó hét megmutatta,, hogy még mindig áldozatot kell hoznunk, még mindig lejjebb kell szállí­tanunk életstandardunkat, még mindig lehet küzdelme­sebb a lét, mint amilyen eddig volt. Nem mi mondjuk, hanem maga a miniszterelnök, aki a maga keményen katonás őszinteségével nem szokott csodavárásra ösztö­kélni : szükség van egy utolsó erőfeszítésre, egy utolsó áldozata, amely ‘'bennünket a mából a holnapba átsegít. Azok a pénzügyi intézkedések, amelyeket az elnurlt héten a kormány kénytelen volt megtenni, a szociális igazság és a progresszió jegyében születtek meg. Ez csekély vigasztalás, de mégis csak vigasztalás, mert az igazságérzet mindig jólesik az embernek, ma pedig ereznünk, tudnunk kell, hogj7 legelsősorban a kisemberre voltak tekintettel, becsületes progressziót vittek bele az intézkedésbe és ha végigszánt is ez a pénzügyi számum az egész nemzeten, mindenkinek meglehet az a vigasz­talása, hogyha fájdalmas operáción ment is keresztül, de ezt sem a másik, sem a harmadik, sem senki közülünk el nem kerülhette. Elsősorban talán azokról kell szólanunk, akiknek még volt veszítenivalójuk. Ezeket csak a legteljesebb tisz­telet hangján említhetjük, mert az ipar és mezőgazdaság olyan önkéntes áldozatot hozott az ország jólétéért, az ország talpraállításáért, amilyen áldozatnak meg kell teremnie áldásos gyümölcsét. A kereskedelem, az ipar, tehát Budapest igazi adózó közönsége ezenkívül új ter­heket kénytelen vállalni; de ennek is meg kell lennie és ha a miniszterelnök szava után eljutottunk „az utolsó áldozatihoz, akkor senki sem fogja sajnálni az új ter­heket. Másfél évtizeden át minden vagyonnak a homlo­kán állandóan halálverejték ült és ha Gömbös Gyula most megcsinálta azt a huszárvágást, hogy eljutottunk az utolsó áldozathoz, akkor a lelkekről, a vagyonos emberek leikéről felszakad a halálfélelem és abból, ami meg­maradt, ami most már megvan, abból új élet keletkez­hetik a romokon. De eljutott az utolsó áldozathoz a tisztviselőtársa­dalom is. Őket még fájdalmasabban sújtotta a fizetés- csökkentés híre és máris olyan az ország egész tisztviselő­kara, mint a fölzaklatott méhraj. Elkeseredett hangok, gyűlések, tiltakozások egymást érik. Yan-e mindennek értelme? Meggyőződésünk szerint nincs. Nincs más, csak az, hogy — amit amugyis nagyon jól tud a kormány, — kifejezésre jut ezeken a gyűléseken, hogy a tisztviselői kar elérkezett az utolsó stációhoz. De ahogyan ezt tudja a kormány, úgy a tisztviselői karnak is tudnia kell, hogy kettő között kellett a pénzügyminiszternek válasz­tania, vagy felborul az ország pénzügyi helyzete és akkor, amint azt a román példa is mutatja, hónapokon keresztül egyáltalában nem tud fizetést adni a tisztvise­lőknek, vagy pedig lecsökkenti ezeket a fizetéseket, de pontosan eljuttatja mindenki kezéhez. Hogy a főváros­nak, amely mindig meleg szeretettel kezelte a tisztviselők ügyét, szintén rá kell szánnia magát erre a lépésre, az igazán valószínű. Nem beszélünk ebben a pillanatban arról, hogy á főváros jövedelme így is szinte napról- napra csökkenne, de bizonyos az, hogy a főváros sem lehet állam az államban, neki is végre kell hajtania a maga tisztviselőin ugyanazt a fájdalmas operációt, ame­lyet az állam végrehajtott a magáén. Itt nincs más mit tenni, bele kell nyugodni :a változhatatlanba és minden­kinek, a legkisebb embernek is, vállvetett erővel kell küz­denie, hogy a jobb jövő visszahozza a jobb életviszonyo­kat is. A (törvényhatósági bizottság közgyűlése az, elmúlt , héten állástfoglalt az üzemi kérdésben és szavazás útján j magáévá tette a polgármester előterjesztését, amelyik tudvalevőleg az üzemek mai tevékenységi körének vál­tozatlan fenntartását exponálta. A döntés, széles körök­ben keltett nagy érdeklődést: az üzemelienesek nyomban ! a további harcot jelentették be, az üzemeket védő pártok | pedig állástfoglalták, bogy a jövőben is minden erejük- I kel igyekeznek a főváros vagyontárgyait megóvni. Hogy a közgyűlés döntése' megnyugvást hoz-e ebben | az elmérgesedett kérdésben, az nagyonis problematikus. Az ipari és kereskedelmi érdekeltségek máris megmoz­dultak és újabb memorandumokat juttatnak úgy a kor­mány; mint a polgármester elé} amelyben a szerintük sé­relmes közgyűlési állásfoglalás módosítását szorgalmaz­zák. A mozgalom a maga érdekkörébe kívánja vonni a törvényhozást is és a legközelebbi napokban sürgős in­terpelláció formájában viszik a plénum elé a fővárosi üzemek ügyeit. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter még nem nyilatkozott a főváros közgyűlésének hatá­rozatáról, mint ahogy az üzemi kérdésben eddig is csak az események figyelője maradt és, a maga nagy tekinté­lyével nem kívánt semilyen iránybem sem befolyást gya­korolni. Éppen ezért nagy jelentősége van a belügymi­niszter hivatalos állásfoglalásának, amelyik bizonyára döntő hatással lesz az üzemi probléma sorsára. A Fővárosi Hírlap munkatársa az általános vára­kozás közepette szükségesnek tartotta, hogy , a legfőbb felügyeleti hatóság megszemélyesítőjétől ebben az ügy­ben nyilatkozatot kérjen, amelyik bizonyára hozzájárul e sok izgalmat kiváltó ügy tisztázásához. Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter parlamenti dolgozószobájában fogadta a Fővárosi Hír­lap munkatársát, akinek a következő kijelentéseket tette: — Engem a közüzemek dolgában, — kezdte nagyérdekességű nyilatkozatát a bel­ügyminiszter, — nem feszélyez a közgyűlés állásfoglalása és természetesen nem másítja meg tervezett intézkedéseimet. A székesfővá­ros polgármesteréhez intézett számos leira­tomban kifejtettem álláspontomat az üzemek kérdésében, erről tehát a nyilvánosság is tájékozottsággal rendelkezik. A főváros köz­gyűlésének állásfoglalását mintegy válasznak tekintem, amikor a polgármester és a tör­vényhatósági tanácsnak a javaslatát elfo­gadta és kimondotta, hogy csak kisebb en­gedményekkel változtatja meg eddigi üzemi politikáját. — A legújabb közgyűlési határozat ügyében a nyilvánosság számára egyelőre nincsen több mondanivalóm, mert előbb meg kell néznem, hegy tulajdonképpen mit is tar­talmaz részleteiben a határozat és nem no- norálja-e a leiratomban foglalt és abban ki­fejtett nézeteimet. De nem nyilatkozom a dolog érdeméről azért sem, mert a közüzemek kérdésében való felfogásom — mint már mondottam, — közismert. A belügyminiszter nyilatkozata az üzemi kérdésben óvatos és mindaddig kerüli további intézkedések beje­lentését, amíg a közgyűlési határozatot egész terjedelmé­ben nem ismeri. Azok, akik a belügyminiszter állás­pontjáról tájékozva vannak, tudni vélik, hogy a kor­mányhatáság észrevétellel fogja visszaküldeni a közgyű­lési aktái és esetleg újból napirendre jut ez a nehéz kérdés. Felemlítettük a belügyminiszter előtt a szállodactdó kérdését. A budapesti nagyszállodák évente száz­ezer pengő adót juttatnak a főváros 1 idegenfor­galmi céljaira. A szállodások ipartesfiilete most azt sze­retné, hogy ezt az adót engedjék el. illetve tegyék lehe­tővé, hogy ezzel az összeggel maguk rendelkezzenek az idegenforgalmi propaganda folytatására. A propagan­dát át akarják szervezni fürdőpropagandára, és a maguk eszközeivel kívánják a budai gyógyfürdők kiváló gyógy­hatásúit a külföld előtt reklámozni. Megkérdeztük a bel­ügyminisztert, hogy milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben? — Nagy érdeklődéssel fogadom, ezt a tervet, — mondotta a belügyminiszter, — amely bizonyos mértékig meglepetésként hat reám. Sem magánúton, sem pedig hivatalo­san nem fordultak hozzám ebben az ügyben, de kijelentem, hogy minden ilyen irányú pro­blémáról szívesen tárgyalok, mert az idea szimpatikusán hangzik. Nem ismerem pilla­natnyilag a szállodások részéről fizetett cél­adó jogi vonatkozásait, nem áll tisztán előt­tem, hogy mennyiben lehet a két különböző célkitűzést egybefoglalni és egymással kap­csolatba hozni. Mindenesetre azonban lehető­séget látok komoly eredmények elérésére és ezért a tervet tárgyalhat-ónak és a köz szempontjából megvalósíthatónak látom. A nagyközönség körében, mint pedig a várme­gyeházán és a fővárosnál nagy érdeklődéssel várják a kispest—iszentlőrinci szeméttelep ügyének elintézé­sét. A közelmúlt napokban helyszíni szemle volt, azonban végleges döntés még nem történt. A város­házán azt hangoztatják, hogy bármennyire is jogos a környék kívánsága annak érdekében, hogy — a közr ség álláspontja szerint — ez a közegészségügyet ve­szélyeztető telep onnan elkerüljön, a főváros azonnali hatállyal nem telepíthető ki, mert előbb gondoskodnia kell megfelelő új területekről. Megkérdeztük a belügyminisztert, hogy mikor jut a döntés stádiumába a szeméttelep ügye. Kifejtettük, hogy a székesfőváros szempontjából elsőrendű fon­tosságú a méltányos rendezés, mert a milliós fővá­rost nem lehet kiszolgáltatni hosszantartó bizonyta­lanságnak. — A helyszíni szemle megtörtént, — mon­dotta a belügyminiszter — és a jegyzőköny­vek átvizsgálása után hozom meg határoza­tomat. Az összes érdekeket figyelembe kívá­nom venni az ügy elbírálásánál és remélhe­tőleg az átmeneti megoldás kielégíti mindkét oldal kívánságait. A nagy port felvert ügy aktái már a minisztérium városi főosztályán vannak, ahol még e heten előterjesz­tést készítenek a döntés mielőbbi meghozatala érde­kében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom