Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-12-20 / 51-52. szám

Budapest, 1933 december 20.

5

PESTI KIRAKAT

A ßetfeßemi riport

A mérhetetlen jelentőségű történelmi eseményről, igen, a világ megváltásáról, Krisztus Urunk áldott születéséről szóló evangéliumot nem mi, hanem a magyar kálvinisták nagy püspöke, Ravasz László nevezi egy karácsonyi prédikációjában riportnak. „Egyetlenegy, édes, vigasztaló, felemelő riport, hogy Betlehemben született egy kis gyermek“. Ez a kurta, szelíd, aranyos kis riportocska a magja aztán „annak a titokzatos, észfeletti világ- eseménynek, hogy a Golgota keresztjén valaki magára vette és megerőtlenítette a világ bűneit“.

Ennek a grandiózus, csodálatos, örökéletű nagy riportsorozatnak mára eső első közleményét Lukács, a krisztusi idők nagy riportere, olyan ékes egyszerűséggel mondja el, hogy még a legszebbszavú magyar riporterek: Losonczy Zoltán és Bakos Ákos is megirigyelhetnék, pedig olyan szenzáció van benne, hogy a nagy Sauenvein szeme is elkáprázik tőle. Íme:

„És lön, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondanák a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig és lássuk meg a dolgot, amelyet az Űr megjelentetett nekünk. Elmenének azért sietséggel és megtalá- lák Máriát és Józsefet és a kis gyereket, ki a jászolban fekszik vala. És ezt látván, elhirdeték, ami nékik a gyermek felöl mondatott vala. És mindenek, akik hallók, elesodálkozának azokon, amiket a pásztorok nekik mondottak“.

A legtökéletesebb riport, amit valaha olvastam és félek, hogy igaza van Ravasz Lászlónak, amikor arról panaszkodik, hogy abban a töméntelen újságban, amely ma a közönség hátát borzongatja a Déneskék és mamájuk rémtörténeteivel, rettenetesen kevés hely jut az egyetlen jó hírnek: az evangéliumnak. Evangelium: jó hír, örvendetes üzenet, ez kellene ma a meggyötört emberiségnek. Valóban, minden nap egy erdőt irtanak ki, hogy meggyártsák azt a töméntelen papirost, amelyet újság formájában fogyaszt a világ. És nem jut, vagy alig jut hely bennük örvendetes üzeneteknek. Sőt ellenkezően, fél erdőt sem kellene kiirtani naponta, vagy talán negyedet sem, ha csak az evangéliumi módon, a Lukácsok áhítatával, szeretetével, bölcsességével írnák az újságot. Bűnösök vagyunk. Botrányra, erkölcstelenségre, vérre, perverzitásra utazunk, alantas érzések táplálására firkáljuk tele az újságot. Egy-egy Széchenyi-fürdő ügy, egy-egy Déneske, egy- egy Vásárpénztár, egy Tivi gróf, egy kalapácsos gyilkos, egy debreceni angyalcsináló kvartett: ez a mai újságírás lényege, ezért van, hogy Rotterdami Erazmus egész életén át nem evett annyi betűt, mint ma egy nyugalmazott számtanácsos. Egy kis gyermek születése, egy fogamzás szentsége csak akkor lesz szenzáció, ha a jövendő anya nem tud miatta fellépni a Fővárosi Operettszínházban.

Pedig betlehemi riportokra., evangéliumokra, örvendetes üzenetekre éhes a világ. Nagyon megfogta a szívemet püspököm intelme és én, őszülő bibliás ember, akinek a szentírás a legszebb könyve, kollégáim elé állítom ezen az estén a riport- csinálás, a riportírás mestereit: az evangélistákat. És higyjétek el nekem: nem újságíró és nem író az, aki bibliát nem olvas.

Pogány Béla.

Parker—Udylite

vastárgyak és szerkezetek legbiztosabb rozsdamentesítése

fekete vagy fehér

kivitelben

oki. mérnök Iroda :

II.. Bálvány utca 12.

Telefon: 11-3-52.

Legyőzi a rozsdát! Üzem:

VI, Petneházy-u. 72. Tel: 91—8—73.

Ajánlatok és mintadarabok készítése díjtalan

REDŐ IGNÁC celluloldsyár

Budapest, Vili., Sárkány-u. 5. Telefon: 34-4-90 és 41-2-73

jCELLONA“ fürdűszobabútor, kttlUnleges reklámcikkek, Játék- és díszműáru, tömegcikkek,

ajióvéclök.

Elengedhetetlen követelmény y városházán is az erők egyesítése

varon Gábor és Paijr nuaá nullalhoznak a fővárosi Hírlapnak a kormány pártiának szervezkedésért, valamint az adminisztráció hivatásáról é« L ladafá' ó!

A városházi politikai fronton elmúltak az izgalmak és elmúltak azok a túlzott várakozások is, amelyeket ahhoz a tényhez fűztek, hogy a kormánypárt keretében végbement események nyomán lényegbevágó változások következnek úgy az új irányzatok, mint a személyi kérdések tekintetében. A túlfűtött reménykedőket és a háttérben sokat sejtő kárörven- dőket alaposan lehűtötte Gömbös Gyula miniszter- elnök páratlanul objektív magatartása és ítélete, aki tüntető körülmények között vett részt Kozma Jenő budai beszámoló gyűlésén és félre nem érthetően kifejezte azt a kívánságát, hogy az összes erők egyesüljenek a nemzeti egység megszilárdítása érdekében. A miniszterelnök igazságos érzékkel mért. amikor meghajtotta az elismerés zászlóját ama másfélévtizedes munka eredménye fölött, amelyet az Egységes Községi Polgári Párt ért el a városházán; ugyanakkor azonban annak az óhajának is kifejezést adott, hogy a városházán ma még kívül álló szervezetek is kapcsolódjanak be a Nemzeti Egység városházi pártjának szolgálatéiba. Ennek a megnyilatkozásnak a pesti Vigadó volt a színhelye, ahol Tabódy Tibor és szervezete tartott népes vacsorát, amelyen a miniszterelnök a régi erőkre való támaszkodását hangsúlyozta és kiemelte, hogy a fenntartásnélküli együttműködés képezheti legjobban a további munka alapját. Ez a magyarázata annak, hogy a városház politikai izgalmai egyszeriben lecsendesedtek és ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a kormány városházi célkitűzéseinek végrehajtására Kozma Jenő a hivatott, aki mögött saját pártszervezetein kívül az újonnan alakult hasonló irányú szervezetek sorakoznak.

Az együttműködés megvalósításáról és annak jelentőségéről kérdést intéztünk a Nemzeti Egység Pártja kimagasló tekintélyű tagjához:

UGRÓN GÁBOR dr.

nyugalmazott belügyminiszterhez,

aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Száz százalékig aláírom a miniszterelnök úr álláspontját, ki nem csinált titkot abból a felfogásából, hogy az erők egyesítése a városházán is elengedhetetlen követelmény. A Nemzeti Egység Pártja a maga hatalmas kiépítettségében óriási erőt reprezentál, megvannak a keretek és szervezetek, amelyeknek élén Huszár Madár főpolgármester áll. Öt bízta meg a miniszterelnök a fővárosi szervezetek legfőh’ irányításával, akinek célkitűzése néni más, mint

a miniszterelnök elgondolásának, tehát az erők egyesítésének végrehajtása

— Nagyon örvendetesnek tartom, J a értékes külső erők segítségünkre jönnek ahhoz, hogy Budapest ügyeit sikerrel előbbrevigyük és valósággá váltsuk a főváros naggyátétclére vonatkozó terveket.

A fővárost érintő kérdéseket azonban nem lehet vigadóbeli vacsorákkal megoldani:

a városházán itt vagyunk, dolgozunk a főváros érdekében és ha az annyira kívánatos nemzeti egység jegyében összefogunk, úgy az eredményre a kilátások feltétlenül megsokszorozódnak. ___

A fővárosi politikai helyzet mérlegeléséről és általában a közeljövő feladatairól kérdést intéztünk

PAYR HUGÓ

országgyűlési képviselő,

törvényhatósági tanácstaghoz, ki munkatársunknak a következő nyilatkozatot tette:

— Az 1934-es év sorsdöntő lesz a főváros gazdasági életére és ezzel együtt önkormányzatára nézve is. A jövőévi költségvetés 10 millió pengő deficitet irányoz elő. Kérdés, hogy ez a valóságban mekkora lesz. A gazdasági nehézségeket politikai harcok fogják fokozni. Elérkezett tehát a városi pártok erőpróbájának az ideje. Most meg kell mutatniok, van-e bennük iniciatíva. szakértelem, meg tudják-e oldani a tornyosuló új problémákat és helyt tudnak-e állani a válságok órájában?

— Én azt hiszem, hogy van. Ügy látom.

a közgyűlésen és törvényhatósági tanácsban egyaránt olyan értékek szerepelnek, melyeknél különbeket semmiféle közület nem tud felmutatni.

Az adminisztrációnak is vannak városi, sőt orR jubiláló Lipótváros

Irta: PÁSZTOR MIHÁLY

A mai lipótvárosiak megjubilálják a régi Lipótvárost, amely száznegyven esztendővel ezelőtt született meg. A születés ante aktái ugyan József császár uralkodásának az elejére nyúlnak vissza, de maga a jubileum most aktuális, mert most ép 140 esztendeje annak, hogy a mai Lipótváros hátán az első lakóház: Kemnitzer János tímár mester emeletes háza felépült. A. Kemnitzer-ház után aztán sűrű egymásutánban következett a többi ház, úgyhogy tíz esztendővel később, hogy Kemnitzer uram házát fölszentelték, — szóval 1803-ban — már 11 utca, 4 tér és 208 ház állott annak a homoksivatagnak a hátán, mely József császár idejében a Várostól északra, a Váci kapu előtt terült el.

Ha meggondoljuk, hogy ma több mint 1200 épületet és húszezer lakást számlál a Lipótváros: bizony nem sok az a 208 ház, melyről Ráth Pál „Ad- ressbuohja“ 1803-ban beszámol; de ha meggondolja az ember azt is, hogy milyen nehezen határozták el az urak a Lipótváros megépítését, mennyi aktát fogyasztott, mennyi pennát nyűtt el, amíg a terv realizálódott, akkor bizony meg kell elégednünk az eredménnyel. Különben Ráth Pál felsorolása szerint százharminc esztendővel ezelőtt ezek voltak a Lipótváros utcái: 1. Fő-utca (ma Deák Ferenc-utca a neve); 2. Tigris-utca (ma Nádor-utca); 3. Bécsi- utca; 4. Réz-utca; 5. Három korona-utca; 6. Két sasutca; 7. Raktár-utca (Bálvány-utca); 8. Marokkóiutca (gr. Tisza István-utca); 9. Perc-utca; 10. Harr mincad-utca és 11. Váci-út. Ezenkívül megemlíti Ráth Pál a Vásár-teret (ma Erzsébet-tér); a Só-teret (Vörösmarty-tér); az Ács-teret (Ferenc József-tér). Ezenkívül van még egy tér, melyet „Auf der Neubau“ elmen könyvel el a kortárs. Ez annak az épületmonstrumnak a környéke, melyet 1786-ban 17.000 négyszögölnyi területen építtetett József császár. Dehogy mi végre építtette: akkoriban senki sem tudta. Később hol kaszárnyának, hol börtönnek használták és csak 1899-ben bontották le, hogy a Szabadság-teret, meg a Szabadság-tér palotáit építsék a helyébe.

Így festett százharminc évvel ezelőtt az a Lipótváros, melyről Leyrer József 1803-ban azt írja, hogy „az Újvárosnak tizenöt évvel ezelőtt még nyoma sem volt. A régi város (a mai Belváros) akkor a Váci Kapunál kezdődött és lakkoriban még temető volt ott, ahol jelenleg az nagy és szép ház áll, melyben a nagy kávéház (ma a Pénzintézeti Központ háza a Deák Ferenc-utcában) van. Ezen a röviddel ezelőtt még puszta téren (a Lipótváros mai területén) házak állanak, melyek tulajdonosaiknak évi 10—12 ezer forint jövedelmet hajtanak“, — mondja Leyrer.

Nohát, „ez a nagy és puszta terület“ — melyről Leyrer beszél — az a terület, amelyet mi most jubilálunk. Hogy lett ebből város?!

Hogy megértsük a dolgot, tudnunk kell, hogy József császár idejében a kőfallal körül kerített mai Belváros volt a régiek egész Pestje. A Teréz-, meg a Józsefváros felé szántók, kertek váltogatták egymást. Egy-egy kerthez hozzácsatlakozott olykor egy-egy csőszház is. Viszont a várostól északra nem volt se kert, se szántó. Homoksivatag terűit el a Váci Kaputól fölfelé; buckás, mocsaras homoksivatag, mely nem termett semmit. A mai Vörösmarty- téren állott a harmincad hivatal, meg a sóhivatal és messzire a várostól, benn a sivatagban állott magánosán, komoran 1786 óta a „Neugebeude“. Ezen a puszta területen akart új, modern várost építeni József császár kamara-adminisztrátora: báró Schilson János. Csakhogy Schilson magára maradt a tervével, úgyhogy a kamarai adminisztrátor hamarosan rájött, hogy csak ravaszsággal tudja megcsinálni azt, amit kitervelt. Ügy okoskodott, hogy először azt fogja proponálni, hogy a falakon kívül, a Váci Kapu közelében csináljon Pest város új vásárteret, mert országos vásárok idején a vásárosok nem férnek el a Belsőváros szűk és gh'be-görbe utcáiban. Ügy okoskodott Schilson, hogy majd ha meg lesz a vásártér: könnyebb lesz hozzáépíteni az új várost, a nadrággombhoz a nadrágot.

Csakhogy a dolog nem ment olyan könnyen, mint ahogy Schilson gondolta. A városfalon kívül tervezett új vásárteret megvétózta a „választott polgárság“ (így hívták akkoriban a városatyákat); az új város építése ellen pedig maga a császár tiltakozott. Már pedig a császárral már abban az időben sem volt tanácsos ujjat húzni.A választott polgárság csupa tekintélyes polgárból: céhmeste- rekből és előkelő kereskedőkből állott. Országos vá-