Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-02-01 / 5. szám

6

S^GvSkoä^tj^LiP

Budapest, 1933 február 1

A kereskedelmi érdekképviseletek megelégedéssel fogadják az áruházak külön adóztatására indított akciót

Legutóbbi számunkban részletesen ismertettük a budapesti kereskedelemnek élet-halálharcát az árúháziakkal szemben,, amelyek a polgári egzisztenciák egész tömegét készülnek megsemmisíteni. Felvetettük azt a gondolatot, hogy a legális kereskedelem védelmében léptessék életbe a külön áruházi adót, amely Németországban és egyéb nyugateurópai államokban már évek óta érvényben van. Hangoztattuk, hogy a kereskedelemmel szemben nem szabad előnyösebb helyzetbe jutnia a gyárvállalatoknak és a részvénytársasági áruházaknak, (Itt rámutattunk a Pók- üzletekre és a Magyar Divatcsarnok élelmiszer-osztályára!) mert ez nem jelent mást, minthogy az állam legjobb adófizetői: a kiskereskedők a tönk szélére jutnak.

Cikkünknek erőteljes visszhangja támadt a budapesti kereskedők körében és örömmel állapítjuk meg, hogy az egész vonalon sürgősen megvalósítandó, életrevaló ötletnek minősítik a Fővárosi Hírlap javaslódat. Szükségesnek tartottuk, hogy erről a kérdésről véleményt kérjünk a kereskedelmi életünk egyik legtekintélyesebb vezető tényezőjétől:

Ilövszky János

kormáuyfötanácsostól, a Baross Szövetségben tömörült kereskedők és iparosok országos elnökétől, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Abban a nagy káoszban, amely az egész világ gazdasági rendjét felforgatta, mindegyre több és több kéz lendül a magasba, jelezve, hogy segítséget kér, mert különben elvérzik. A felnyujtott' kezek elsősorban az állam felé könyörögnek támogatásért, adóelengedésért, hitelért és sok más létező és nemlétező támogatásért. Ma, amikor a gazdasági válság már gyökereiben is támadja a kiskereskedelmet,

az elsorvadási folyamatot meggyorsítja az árúházak kétségtelenül súlyos konkurenciája,

amelyet részben a tipus-árúkkal, részben a reklám költségeinek könnyebb fedezheted lehetőségeivel tudnak újból és újból; előidézni..1

— A szakkereskedő arra törekszik, hogy minél jobb árút, minél Ízlésesebb formában -juttasson a közönséghez, de emellett a jó szakkereskedő azt is céljának tűzte ki, hogy a vevőjét évtizedekre megnyerje a maga számára, viszont az árúház politikája inkább az, hogy a vevő tömegárut vásároljon.

Az árúház „lockartikl“ gyanánt kidobhat a piacra, akár önköltségi áron, minőségileg gyengébb cikket,

a szakkereskedő viszont ezt nem teheti, mert egész üzleti politikája — mint ahogy vázoltam — arra alapul, hogy vevőjét évtizedekre magának biztosítsa.

— A szakkereskedő többnyire egyéni cég. Mint ilyen, fizeti azokat az adókat, amelyeket az adózási törvények az egyéni cégekre megállapítanak. A fiskus, ha az egyéni eég könyveit vizsgálja, könnyen megtalálja azokat a tételeiket, amiket adóalapul lerögzíthet. Ezzel szemben az árúház rendesen társulati adó alá esik, vagyis az adóalap kimunkálása egészen másképpen történik, mint az egyéni cégek adójánaki megállapítása. így fennállhat az a helyzet, hogy

egy sfzakkereslcedő százezer pengő évi forgalom mellett 12—15 ezer pengő kereseti adóalapot nyújt az államnak, míg viszont az áruház húszszorakkora forgalom mellett sokkal lényegtelenebb adózási mérce alá esik.

— Ezért van az, hogy az előbb említett árueladási metódusokon és könnyebb reklámozáson kívül a szak- kereskedő a versenyképesség szempontjából, annak ellenére, hogy minőségi eladásokat kíván a vevőjével lefolytatni, mégis óriási hátrányban van) mert teherviselési szempontból handicapelve vesz részt a vevőnyerési küzdelemben.

— Egyes államokban felismerték a szituációt és az áruházak külön megadóztatásával foglalkoznak, mert az. államoknak sem érdekük, hogy a nagy tömeget kitevő és adózási szempontból is értékes kiskereskedő pusztuljon ebben az egyenlőtlen versenyben. így tehát nemcsak védelem szempontjából van szükség az. áruházak külön adózására., hanem azért, is, hogy a versenyt egyenlőbbé tegyük. Nálunk is,, miután az áruházak szaporodnak, ez, a kérdés előtérbe nyomult és a Fővárosi Hírlap nagyon helyesen mutatott rá, hogy

az áruházak külön adóztatásával akár az elért forgalom bizonyos százalékom megadóztatása, akár más, a pénzügyminisztérium részéről alkotandó törvénytervezet útján, foglalkozni kell a kérdés mielőbbi rendezésével.

A kiskereskedelem máris nyögi az adóterheket, viszont az áruházak adózási tétele a fiskus számára óriási leheíőségekiet nyújt, mert az a mai csökkenő adóbevételek mellett komoly jövedelmeket eredményezhet úgy az állam, mint a főváros számára.

— E kérdéssel sürgősen foglalkozni kell minden érdekképviseletnek, mert ma már állandó téma az áruházak által okozott verseny. É:i a magam részéről; üdvözlöm a Fővárosi Hírlap kezdeményezését. Erről a

A székesfővárosi Községi Takarékpénztár 1932. évi mérlegével most jelentkezett a nyilvánosság élőit és a szakkörök megállapításai szerint fényes tanúbizonyságot tett az elmúlt év súlyos válságával szemben ellenálló erejéről és rugalmasságáról. Az általános elismerés, ami a Községi Takarékpénztár zárszámadásait kiséri, Reményj- Schneller Lajos vezérigazgató felé irányul, aki a Községi Takarékpénztárat öt év alatt, nemcsak a székesfőváros kitűnően bevált hitelszervezetévé, hanem az egész ország hiteléletének egyik számottevő tényezőjévé fejlesztette. A mérleg minden adatából megállapítható az előrelátó és szakavatott bankvezetés, amelyik a legkedvezőtlenebb előfeltételek között is számottevő eredményeket ért el. Kimagasló érdeme a Községi Takarékpénztárnak, hogy az előző évhez képest betéteinek összege 10%-kai megnövekedett, ami nem a közpénzek betétként való elhelyezéséből. hanem kizárólag magánfelek bizalmából fokozódott. í .

*

A Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár rt. igazgatósága megállapította a takarékpénztár 1932-iki üzletévére vonatkozó mérlegét, amelyet a törvényhatósági tanács egyik legközelebbi ülésén fog tárgyalni. A takarék- pénztár óvatos és a viszonyok gondos mérlegelésével irányított üzletpolitikájának eredményeképpen ez a mérleg- arról számol be, hogy a közismerten súlyos gazdasági és pénzügyi válság emez évében az intézet nemcsak mobilitását őrizte meg teljes mértékben, de erőit is fenntartotta, sőt fokozta.

A takarékpénztár irányában egyre szélesebb ' körben megnyilvánuló bizalomnak legkifejezőbb bizonyítéka az, hogy amikor az ország betétállománya általában csökkent,

a takarékpénztár betétállománya csaknem

10%-os növekedéssel a múlt évi 52.4 millióról 57.3 millióra emelkedett.

Előttünk fekszik a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület tavalyi évről szóló beszámolója, amelyből jóleső örömmel állapítjuk meg, hölgy legrégibb magyar takarékpénztárunk, a válságos idők dacára is, meglepően kedvező eredményt mutat föl. • Jelentős ez az eredmény, mert az intézet hagyományosan követett mérlegelési elveit most is szigorúan érvényesítette: a tartalékokat dúsan dotálta és a kiadásoknál jelentékeny megtakarításokat ért el. '

,*

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület igazgatósága január 28-án. tartott ülésében megállapította az 1932, üzletiáv'i mérleget és üzleteredményt és elhatározta, hogy az tízévi február 11-én tartandó 98. évi rendes közgyűlésnek javasolni fogj«, az 1,760.516.10 pengőt tevő tiszta nyereségnek a következő módon leendő felosztását: Osztalékra iordíltassék Minden részvény'után 5 pengő, vagyis 200.000 darab részvény után 1,000.000 pengő, adaeeék a rendes tartalékalapnak az al apszbáilyszerü 79,261.41 pengő helyett 150.000 pengő, az ingatlanérték csökkenési t a r tál ék alapnak 100.000 pengő, a

nyugdíj tartalékalapnak 100.000 pengő, köz- és jótékonysági célokra 15.000 pengő, a feliigyelőblzottság és a választmány •tagjainak tlszteletdíjára 26.260 pengő, a tisztviselők külön jutalmazására 90.000 pengő, az alapszabályszerű jutalékok levonás®, után fennmaradó 181,994.96 pengő pedig az 1933. évi nyereség- és veszteségszámi árai vitessék át.

Az 1932. év csak folytatása volt annak, aa egész világra kiterjedő kritikus folyamatnak, amely a megelőző év derekán veíTlíe kezdetét 6» javulást hazánk gazdasági viszonyaiban sem hozott. Vissz®.tükröztetik ezt az intézetnek az orszáig egész terül étiére kiterjedő tevékenységénél fogva, természetszerűleg az egyes üzletágak álladékal is. amelyekre az a stagnáció, amely az egéazi lefolyt évben észlelhető volt, nem maradhatott hatás nélkül.

Betéti könyvecskékre elhelyezett belétek 72,334.808.93 péngő, folyó- és csekkszámlán elhelyezett betétek 42.117.720.65 pengő, egyéb hitelezők 8,247.627.85 pengő, az egyesületnél elhelyezett összes tőkék 122,700.157.43 pengő, a váUólárca- 74,722.874.93

súlyos problémáról magám is beszéltem a Baross Szövetség újévi üdvözlési ünnepségén, amikoris gondolatként pendítettem meg a kiskereskedelem és az áruházak között kialakult verseny orvoslási módját. Meggyőződésem, hogy i

a Fővárosi Hírlap nagy szolgálatot tesz nem-, csia-k a kereskedelemnek, de az állam és a főváros háztartásának is1,

ha e gondolatot állandóan ébrentartja és elősegíti, hogy a hatóságok az áruházak külön adójának problémáját mielőbb megoldják.

¥

A Fővárosi Kereskedők Egyesületének megbízásából Vértes Emil elnök és Kraemer József dr. főtitkár levelet intézett a Fővárosi Hírlap-hoz, amelyben többek között a következőket írják:

— Hálásan köszönjük tisztelt szerkesztő úrnak szíves megemlékezését és legyen meggyőződve, hogy mi a magunk részéről kiválóan értékelni tudjuk b. lapjának, elsősorban a közérdek szempontjából 'elfoglalt, azt az álláspontját, hogy sürgősen kell valamit teniii az áruházak, úgyszintén a gyáraknak a 1detdMeréstíedelemmel szemben megindított éles versenye ellen.

A takarékpénztár hitelezési tevékenységének a viszonyok természetesen korlátokat szabtak. A váltótárcának 42 millióról 42.6 millióra történt emelkedése, tekintetbe véve azt, hogy a visszafizetett tételek összegét az intézet újból kihelyezte, mégis arra mutat, hogy a takarékpénztár nemcsak a hitelek lehető fenntartásával, de

új hitelek nyújtásával is igyekezett a gazdasági életnek segítségére lenni.

Budapest székesfővárosnak az év folyamán jelentkező rövidlejáratú átmeneti hiteligényeit a takarékpénztár rendeltetésének megfelelően erőviszonyai gondos mérlegelésével mindenkor kielégítette. A székesfőváros intézményeinek nyújtott s ez évben is külön kimutatott kitelek összege a tavalyi 10.7 millióval szemben 10.5 millió. Ebben a tételben szerepel a főváros betéteiből e célra külön lekötött fedezet mellett a Vásárpénztárnak nyújtott 6 milliós hitel összege.

A hosszúlejárrtú kölcsönök nyújtása a pénzpiac ismert helyzetében szünetelt és így. e kölcsönök -állományai a rnult évi 23.9 millióról .23.1 millióra csökkent. A kölcsönök után az év végén fennálló hátralékos annuitások összege a súlyos viszonyok ellenére sem múlja felül a normális mértéket.

Aktíváit a takarékpénztár a leggondosabb értékeléssel vette fel mérlegébe. Ennek az elvnek megfelelően értékpapírjai értékelésénél a 260/1933. M. E. számú rendeletben biztosított azt a kedvezményt, mely azoknak a tényleges forgalmi áraknál magvasabb értékelését is megengedi, egyáltalában nem vette igénybe. Az ebből eredő veszteséget az intézet mérlegében elszámolta, úgyszintén a takarékpénztári ingatlanok értékéből eszközölt leírásokat is.

Az intézet igazgatósága a viszonyok által megkövetelt gondos értékeléssel felállított mérleg alapján úgy határozott, hogy ;

a kimutatott 285,693.43 pengő tiszta nyereségből

az alapszabályszerü levonások után a múlt évi 2.5 pengős osztalék helyett ezidén 2 pengős osztalék kifizetését fogja a közgyűlésnek javasolni, 1

pengő, az értékpapírokra adóit előlegek 2,887.509.02 pengő, az adósok egyéb fedezetek alapicin, valamint nyílt hitelek és különféle • adósok. ' 26,082.565.16 pengő, jelzálogkölcsönök 60,321.995.18 pengő, községi kölcsönök 9,066.142.74 pengő,, engedményezett jelzálogkölcsönök 20,552.401.42 pengő, forgalomban lévő egyesületi záloglevelek 33,018.300.70 pengő, az értékpapírtárca 8,768.046.42 pengő.

A Moktár kézikönyve a magyar kötvények és záloglevelekről. A Magyar Országos Központi Takarék- pénztár a gazdasági élet megnyilvánulásai iránt érdeklődő nagyközönség, valamint a kereskedelmi vállalatok és testületek tájékoztatására szolgáló, könnyen áttekinthető, hasznos kézikönyvet adott ki, amely a magyar kötvények és záloglevelek adatait tartalmazza. A díszesen kiállított és nagy szakértelemmel összeállított könyv táblázatos kimutatások kíséretében részletesen tárgyalja a magyar állam, a városok és vármegyék kölcsöneit, ismerteti a zálogleveleket és ia különféle kötvényeket, megemlékezik a tőzsdei jegyzés módjáról, közli a szelvények lejáratát és azoknak beváltási helyeit. A Moktár a hasznos munka kiadásával a pénzügyi világnak eli-snerésreméltó szolgálatot tett.

A detailkereskedők új liitelszervezete. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete, illetve az egyesület buzgó elnöke, Vértes Emil mozgalmat indított oly szervezet létesítésére, amely a detailkereskedelem árú- és pénzhiteligényeinek a r ellátását szolgálja és legfőbb célja az lesz, hogy a detail- kereskedelmet átsegítse a gazdasági válság súlyos nehézségein. A terv az, hogy ia hitelszervezethez maga a detailkereskedelem adja össze a kezdő tőkét, amelyhez azután úgy a kormány, mint más közül etek útján megfelelő hozzájárulások várhatók. Értesülésünk szerint a mozgalmat rokonszenvesen ítélik meg a kereskedők körében,

Imponáló beszámoló a Községi Takarék- pénztár mulíévi üzleti működéséről

Kedvező iizleteredményről számol be a Festi Hazai Első Takarékpénztár