Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-02-01 / 5. szám

Budapest, 1933 február 1 jíamtáSsBSwMp Csak akkor kerül le a napi­rendről as Üzemi kérdés, ha megnyugtató intézkedések történnek a városhálán Á külföldi hitelezőkkel történt megállapodás s elisme­rés a korrekt adósnak — Az álláshalmozások kényes ügyét túlzásoktól mentesen kell megoldani A főváros közgyűlése egyelőre nem tűid' túljutni az üzemi kérdés megoldásán. Az évek óta tartó agitációk után végre odáig terjeszkedett ez ia kétségtelenül körülményes probléma^ hogy a főváros közgyűlése mond ítéletet az üze­mek fenntartása, illetve megszüntetése fölött. Az elmúlt napokban három közgyűlésen tárgyalták az üzemi bizottság ■előterjesztését, azonban végleges döntés nem alakulhatott ki, mert Huszár Aladár dr. főpolgármester nobilis gesztus­sal mellőzte a szavazás elrendelését. Nem kívántja ugyanis a főpolgármester a csonka közgyűlés véleményét elfogadni egy ilyen nagyhorderejű kérdésben és megvárja azt az idő­pontot, amikor a náthaláz-járvány nem tartja távol az ülés­teremtől a bizottsági tagok jelentékeny részét. Az üzemi problémák megvitatásával kapcsolatban sokan hangoztatják azt az aggodalmat, hogy ez az ügy nem fog lekerülni a köz- érdeklődés homlokteréről és a közgyűlés állásfoglalása után is állandóan szóbakerül majd bizonyos üzemeknek a szük­ségszerűség, vagy az ártalmasság szempontjából való bírá­lata. A közgyűlés döntésével lezárul-e az üzemek körüli harc? — tettük fel a kérdést Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőnek, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének, aki ;a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Értékes és hasznos munkát végzett a közgyűlés, amikor minden oldalról megvilágította az üzemekkel kap­csolatosan annyiszor felvetett ügyeket és úgy az üzemek védői, mint pedig az üzemek háttérbe szorítását köve­telő bizottsági tagok kifejtették a maguk tárgyilagos véleményét. Az Egységes Községi Polgári Párt nem folytat oktalan hadjáratot az üzemek ellen, mert tisztá­ban van azoknak fontosságával és a benne rejlő roppant vagyoni értékekkel és ezért józan mérlegeléssel csak azt követeli, hogy as üzemek működése bizonyos korlátok és határok közé szoríttassék, nehogy kártékony versenyt támasszanak az egziszten­ciáját féltő kereskedőknek és iparosoknak. Megfelelő adataink vannak arról, hogy egyes kisebb üzemek való­ban kárt okoznak ezeknek a rétegeknek és itt nincs lét- jogosultságuk olyan tevékenységet erőltetni, amelyet a magánérdekeltségek is könnyen és talán olcsóbban el­végezhetnek. Ezt várjuk a közgyűléstől és ilyen értelmű határozatot akarunk; ám ha várakozásainkban csalód­nánk, a belügyminiszter bizonyára megtalálja tör­vényes hatáskörében az eszközöket ahhoz, hogy a fővárost az általa is annyiszor han­goztatott üzemi politika revíziójához ve­zesse. Az üzemi kérdés tehát csak akkor kerül le a napirendről, ha ebben a tekintetben megnyugtató és hatályos intéz­kedések történnek. A főváros háztartásának nagy jelentőségű eseménye az a transzfermegállapodás, amelyet Lamotte Károly dr. pénz­ügyi tanácsnok kötött az ostendei egyezményben érdekelt külföldi hitelezőkkel. —- A külföldi hitelezők elvi hajlandóságát ahhoz, hogy a körülbelül tízmillió pengőre rúgó transzfer-pénzt a főváros a nagyüzemek további beruházásaira átenged­ték, — mondotta Kozmd, Jenő, — annak a bizalomnak a javára írom, amelyet mindenképpen kiérdemeltünk. Az ostendei egyezményben lefektetett megállapodásokat precíz pontossággal betartotta a főváros és ígyi a hitelezőknek minden megnyugvásuk fenn­áll arra, hegy a főváros korrekt adós, aki kö­telezettségeinek mindenkor megfelel. A főváros hitelképességének és Lamotte Károly pénz­ügyi tanácsnok eredményes közbenjárásának fényes bizo­nyítéka ez a pénzügyi egyezség, amelynek létrejöttében feltétlenül bízom és hiszem, hogy a nagy közüzemek mo­dernizálásával széles rétegek jutnak keresethez és munka­alkalomhoz. Pénzügyi kérdésekről lóvén szó, felemlítettük a Köz­ségi Takarékpénztár imént közzétett mérlegét, amelyik pénz­ügyi körökben örvendetes feltűnést keltett. — A főváros pénzintézetének minden dicséretet ki­váltó üzleteredménye és működési bizonyítványa — úgy­mond, — megérdemli a legnagyobb elismerést. Túlmenően az intézet kitűnő szervezetén, igazolását látom annak, hogy futam, mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán termé­szetes hashajtó ásványvizek iránt, nagyobb biza- j ómmal viseltetnek, hogy SchntidtSiauer Igmándi keserűvize hatékony forrás-sókban egész Európa leggazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint! már kisadag; 1/i vagy ‘/a pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a Jegolcsóbb. valóban szükséges volt a Községi Takarék­pénztárat életrehíviú és azt a főváros hitel­műveleteinek bázisává kiépíteni. Fölötte megnyugtató, hogy a betétállomány emelkedő c a fokozódó bizalom jelentkezését mutatja, nemcsak a Községi Takarékpénztár, hanem az érte anyagilap: és er­kölcsileg szavatoló főváros felé is. Végül az álláshahnozások megszüntetéséről kértünk véleményt, ami ugyancsak nagy érdeklődést váltott ki a közönség köréből. — Feltétlenül szükségesnek tartom, —: mondotta Kozma Jenő, — hogy végre eredményes intézkedések történjenek a többszörös javadalmazásé alkalmazottak ügyeiben. Bizonyos hangulatok után igazodva, termé­szetesen nem volna helyes túlzásokig el­menni, mert ezt a kényes kérdést úgy kell megoldani, hogy azok megnyugvást keltsenek. Megfelelő körültekintéssel és mér­séklettel, azt hiszem az ügy Wcvidálása megelégedést fog kiváltam minden oldalon. * Kozma Jenő a múlt héten átesett az influenza-járvá­nyon, de a pénteki közgyűlésen már részivétt és vezette az Egységes Községi Polgári Pártnak az üzemi kérdésben meg­indított akcióját. 200.000 pengőnél többe képül a gyöngyösi bánya felszámolása Számos várost üzem és magánosok érdeklődnek a berendezések iráni A megszüntetésre ítélt Budapest—U-yöngyösvárosi Szén- l>árnya-üzemnek likvidálása teljes erővel folyik. Hétfőn reg­gel Sebő Béla főszámvevő és Morvay Endre dr. főjegyző az üzemi alosztály vezetője újból' Gyöngyösre utaztak, hogy személyesen ellenőrizzék a lebonyolítást, amelyet Gyöngyö­sön az üzem igazgatója irányít. A Fővárosi Hírlap munka­társa ' 1 beavatott helyen érdeklődött a likvidálás legújabb részletei és kilátásai iránt és a- következőket tudta meg: — A gyöngyösi szénbánya vagyonát a. likvidálásra megbízott bizottság, három csoportra osztotta fel: az ingatlanokra, a felszerelésekre, valamint a> részvény­keretre és bányajogra. Az ingatlanokat valószínűleg Gyöngyösön helybeli vevőknek sikerül eladni, míg a fel­szerelést nyilvános árverés útján, vagy olymódon érté­kesíti a főváros, hogy maga veszi meg üzemei számára azt, amit fel tud használni. A múlt héten küldték szét az összes üzemeknek azt a nyomtatott jegyzéket, amely az értékesítés alá kerülő tárgyakat felsorolja. Eladó a műhely és a gépház, az aknák, tár­nák miniden felszerelése, több kilométer hosszú elektromos kábelvezeték, több bányá­éi rosszfél külseje ufón nehéz megkü Á fogyasztó csak használat közben jön rá, hogy míg a tökéletes lámpa kis áramköífséggel egyen* fetes, erős fényt ad, addig a silány lámpa nagy áramfogyasztás mellett folytonosan csökkenő fénnyel ég. Át izzólámpa vásárlás tehát bizalom dolga, Bizalmat csak ismert név kelthet. ATUNGSRAM 50 év áfa bizalmat nyert. szivattyú, kazán, szénosztályozó berendezés, rakodó berendezés, bányaszellőztető gépek, robbantó felszerelések, irodabereüdezések, a bányavasút és kötélpálya minden felszere­lése vágányokkal, váltókkal, vasúti kocsik­kal, csillékkel együtt. A bányavasút hossza közel öt kilométer, a kötélpályáé pedig három és fél kilométer. Rengeteg motor, dinamó, lokomobil, szivattyú, elektromos felszerelés, kapcsoló­tábla szerepel ezen a jegyzéken és még sok különböző bányafúró szerszám és a hatalmas anyagkészlet. Érdekes, hogy eladó többek között százötven kilogram dinamit (paxit) és 2500 robbantógyutacs is. Vevőre vár nagy- mennyiségű tölgybányafa és rengeteg más holmi, amit mind felsorolni lehetetlen volna. Az üzemek közül már 'többen jelentkeztek \bizonyoS tárgyak átvételére és érdek­lődött számos magános és kereskedő is. Az egész likvidációs vagyon 130 ezer pen­gőre van felbecsülve és a főváros reméli, hogy az értékesítésnél ez az összeg tényleg befolyik. — Tagadhatatlan, hogy a főváros újabb áldozata nélkül a likvidációt lebonyolítani nem lehet. Az szinte előre bizonyos, hogy az 51 ezer pengőben megállapított részvény- tőke elveszik és ezenkívül van egy másik 78 ezer pengős tétel, amit az üzem a Községi Takarékpénztártól vett kölcsön, a fő­város jótállása mellett. Valószínű, hogy ennek.a 78 ezer pengőnek a visszafizetése is a fővárosra vár, mert a lik­vidációs összegből erre aligha jut. De a főváros veszte­sébe ennél a 129 ezer pengőnél is lényegesen nagyobb, mert annakidején az alaptőkére koronában olyan nagy összeget fizetett be, ami kereken 148 ezer pengének felel meg. Ez az összeg a korona értékromlása folytán telje­sen. lemorzsolódott, azért kellett a devalváció után a rész­vénytőkét új felértékeléssel 51 ezer pengőben megállapí­tani. Nem vitás, hogy az eredetileg befizetett részvény- tőkét sem kapja vissza a főváros, úgyhogy a gyöngyösi szénbányától való szabadulás körülbelül 226 ezer pengőjébe fog kerülni a fővárosnak. * Ila az ingó és ingatlan vagyon értékesítése a kalkuláció szerint sikerül is, még mindig kérdés, hogy mi legyen a fő­város birtokában levő részvénypakettel és a 'szénbányajog­gal? Erre vonatkozóan felmerült az a megoldási lehetőség, hogy a bányajog’ kedvéért a főváros megtartja magának a részvénykeretet, ami nem járna külön költséggel, viszont lehetőséget biztosítana arra nézve, hogy idővel mégis érté­kesíteni tudja a főváros a gyöngyösi szénterületek kibányá- szási jogát. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom