Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-22 / 47. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933, november 22 47, szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE...............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Zászlóbontás után r Általános lelkesedés fogadta Huszár Aladár főpolgármester megbízatását Nekem a békés kiegyenlítés a célom, nem pedig a pártoknak és az embereknek egymással való szembeállítása — mondja Huszár Aladár főpolgármester — A közel jövő kiemelkedő politikai eseménye: Kozma Jenő és a Nemzeti Egység pártjának fővárosi országgyűlési képviselői beszámolót tartanak Kisiparosok Az elmúlt héten a magyar társadalmi és politikai élet eseményei valósággal egymásra torlódtak. Ha végigtekintünk azonban a nyilatkozatokon és a megmozdulásokon, amelyek sűrű egymásutánban következtek a hét minden napján, azt kell látnunk, hogy a nemzet minden osztálva tökéletes megértéssel igyekszik emancipálni magát a pártpolitikától és lelkesen siet megteremteni a nemzeti egységet. Számos külső megnyilatkozása volt ennek a törekvésnek, voltak nagyobbarányúak is, voltak talán jelentőségben elsőbbrendűek is, mégis a legszívesebben állunk meg annak a kisiparosdeputációnak a szereplésénél, amely a nemzeti egységhez való csatlakozását jelentette be. Különös szeretettel kell üdvözölni a kisiparosság elhatározását, mert nekünk, budapesti polgároknak a kisiparosság mindig büszkeségünk és díszünk volt. A kisiparosok Budapest leghűbb polgárai, akiknek erkölcsére és a közzel szemben tanúsított áldozatkész önfeláldozására mindenkor büszkék voltunk. Fizethetnek a hatalmas ipari vállalatok gigantikus adókat, Budapest székesfőváros azonban büszkébb a kisiparosság apró adópengőire, mert ezek a verejtékkel és keserves munkával összekuporgatott garasok a polgári hűség és önfeláldozás szülöttei. Örömmel láttuk tehát, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök és Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, valamint Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke milyen megértéssel és milyen büszkeséggel szorítottak kezet a kisiparosság képviselőivel és már az első pillanatban mérlegelni tudták ennek a csatlakozásnak jelentőségét. A magyar kisiparosság, de talán elsősorban a budapesti iparosok a legsúlyosabb válságban vannak. Igen súlyos nehézségekkel küzdenek, hiszen ma hatalmas gyárváílalatok és óriási áruházak konkurenciájával kell megküzdenie annak a tudatnak, hogy a kisiparos szolid és egyéniséget sugárzó munkája még mindig különös értéket képvisel. A hatalmas és leküzdhetetlen konkurencia mellett rendkívüli közterheket viselnek a kisiparosok csak úgy, mint az ország minden társadalmi rétege. A különbség talán mégis az, hogy a kisiparosok még nehezebben keresik meg a betevő falatot és még nagyobb megbecsülést érdemel az, ha a nehéz megélhetési és kereseti viszonyok között becsületesen tesznek eleget állam- polgári kötelességeiknek. Ugyanakkor a kisiparosmunka motorjának benzinje, az az apró kis hitel is hiányzik, amely nélkül megáll a varrótű, lomhán pihen a satu. megakad a gyalu és kiesik a kézből a vakolókanál. Mindezt nagyon jól érzi a kormányzat és a főváros vezetősége is. Erre vall az, hogy a kisiparosokhoz intézett szavainak végén a miniszterelnök arra kérte meg a kereskedelmi minisztert, hogy a legelső minisztertanács elé terjessze elő a kisiparosság bajait. A kereskedelmi miniszter viszont arról tett tanúságot, hogy teljes ismeretében van a kisiparostársadalom betegségének, ismeri a gyógyszereket és az iparosok küldöttei meggyőződhettek arról is. hogy amennyiben ezek a gyógyszerek elérhetők, azokat sürgősen alkalmazni is kívánják. A magyar kisiparosok ismét tanúságot tettek arról, hogy legelsőkként értik meg a kor szavát és idejekorán ébredtek annak tudatára, hogy a kor betegségeit, kínzó gyötrelmeit, fájdalmas csapásait csak a nemzet egységének föiépítésével lehet elhárítani. A kisiparosok már tisztán látják, hogy vége az osztályharcok idejének, amelyek a nemzet erkölcsi erejét pocsékolták el és amelyek gyűlölködő táborokra szaggatták szét a nemzet egyetemét. Az új út az egységben rejlő erőnek minél teljesebb kihasználása. A magyar kisiparosság csodalatos megérzéssel, igaz lelkesedéssel elindult ezen az egyetlen célravezető, biztos úton. Bebizonyította ezzel, hogy egyike a legtiszteletreméltóbb államfenntartó elemeknek és leghűbb polgársága a magyar fővárosnak. Tízezrek tomboló lelkesedése és lenyűgöző külsőségek között zajlott le a Nemzeti Egység Pártja budapesti zászlóbontása, amelynek kiemelkedő eseménye Gömbös Gyula miniszterelnök felemelő hatású szózata volt. A Tattersaal hatalmas területén Budapest polgárságának tízezeréi sorakoztak fel a nagyszabású politikai demonstráció meghallgatására, hogy szem- és fültanui legyenek azoknak a fontos kijelentéseknek, amelyeket Gömbös Gyula miniszterelnök volt hivatott a maga őszinte nyíltságával kifejteni. Nagy feltűnést keltett és értékes sikert aratott a Fővárosi Hírlap rendkívüli kiadása, amely közölte az összes vezető politikusok nyilatkozatait a nagy eseményről: Gömbös Gyula miniszterelnök táborba hívásáról, hogy Budapesten is egységbe forrjon össze mindenki, aki az ország és a főváros boldogulásához ezt elengedhetetlen feltételnek tartja. Az a mámoros lelkesedés, amely Gömbös Gyulát és vezérkarát: Sztranyavszky Sándort, Huszár Aladárt, Marton Bélát, Kozma, Jenőt, Ugrón Gábort, Tabódy Tibort, Payr Hugót, Usetty Bélát, Takách-Tolvay Józsefet és Dési Gézát köszöntötte, arra mutatott, hogy Budapest felvilágosodott és józan közvéleménye a miniszterelnöktől elvárta és kívánta a társadalmi erők összefogását és a nemzeti boldogulás útjának kijelölését. Mindenki sorakozzék a nemzeti építőmunkára Tomboló éljenzés közben szállt a miniszterelnök szava a legidőszerűbb kérdésekről a megoldandó problémák sokaságára. Kifejtette, hogy nem jelszavakról kell vitatkozni, amelyek egyszer már elpusztították ezt a hazát, hanem alkotó harmonikus munkára, egymás megértésére van szükség. A jelszavak helyébe az öncélú magyar gondolat került, amelynek kiegészítője az áldozatos magyar életet kívánó testvéri szeretet. A nagy célok felé kell fordítani a tekintetet és nem azon vitatkozni, ami a társadalmi osztályokat elkülöníti és széjjelrobbantja a nemzetet. Mindenki elismeri a főváros vezető szerepét, politikai, gazdasági, kulturális tekintélyét, de az ország azt várja, hogy ez a főváros legyen izig-vérig magyar és minden vonatkozásban egyesüljön a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálatában. Olyan fővárosra van szükség, aniely teljesen beleilleszkedik a nemzet történelmi feladataiba. Büszkén emelte fel szavát a miniszterelnök, amikor rámutatott a Nemzeti Egnség Pártjának 3Í00 vidéki szervezetére, amelyek azt kívánják, hogy a főváros is csatlakozzék a nemzeti egység mozgalmához. Nagy nemzeti pártra van szükség a városházán, amelyik kiegyensúlyozza a fővárosi közélet pártokra szakadozottságát. Tomboló lelkesedés fogadta azt a kijelentést, hogy a munkástársadalmat minden irányban be kell kapcsolni a nemzeti epítőmunkába és viharos helyeslés kísérte azt a tanácsot, hogy a nemzetköziséget hírde- I tők távozzanak a közéletből. Élesen szembeszállt a miniszterelnök a vallási jelszavakkal játszadozókkal, mert álláspontja szerint sohasem szabad nézni, hogy ki milyen templomban imádkozik. A nemzet tagja minden magyar ember, akár katolikus, akár protestáns, akár pedig zsidó. Az élet önmagától kiküszöböli a felekezeti differenciákat, aki tehát jelszavakkal házal, az beismeri, hogy gyenge politikus, mert nem tud másként érvényesülni, mint a felekezeties- kedés kiélezésével. Útban Budapest újjászületése Messzemenő figyelmet érdemel a miniszterelnöknek az az óhajtása, hogy a városházán nem akarja a pártok túltengését. A nemzetnek sürgős szüksége van arra, hogy a főváros közönsége is teljes egészében összeolvadjon a nemzeti egység gondolatának országos szervezetében, amely oly történelmi csodát fog művelni, hogy felfigyel reá az egész világ. A reális politikának kell uralkodni a városházán és Budapest születésének hatvanadik évfordulóján új korszaknak kell kezdődnie a főváros életében. Megszervezzük a Nemzeti Egység jegyében a hadállásokat — mondottá Gömbös Gyula — és ha majd az időt elérkezettnek látom, akkor következik az újabb lépés, amely majd Budapest regenerációjához vezet. Ezután következett az az ünnepélyes aktus, hogy a miniszterelnök Huszár Aladár főpolgármester kezébe tette le a budapesti Nemzeti Egység Pártjának legfőbb irányítását. Az a kitüntető forma és szinte megható hang, ahogy a miniszterelnök Huszár Aladár főpolgármestert az óriási tömeg előtt aposztrofálta, majdnem szokatlan a politikai mozgalmak történetében és vitathatatlanul annak a jele, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a főpolgármestert tartotta legalkalmasabbnak ennek a nagyfontosságú feladatnak a hiánytalan elvégzésére. A miniszterelnök ünnepélyesen átadta Huszár Aladár főpolgármesternek a főváros vezetését, akiről még külön kiemelte, hog^y magyar lelkiismeretessége, nagy szociális érzéke, tökéletes tárgyilagossága és általános hozzáértése olyan emberi értékek, amelyek nemcsak a fővárosnak, hanem az országnak is nagy eredményeket fognak biztosítani. Ezzel a nyilvánosság előtt lefolyt aktussal Huszár Aladár főpolgármester jutott a budapesti Nemzeti Egység Pártjának elnöki pozíciójába és megállapítható, hogy Gömbös Gyula döntése úgy a közvéleményben, mint a várospolitikai életben nagy örömet és megnyugvást keltett. A főpolgármester eddig is magáénak^ tudhatta az összes pártok tiszteletét és bizalmát, az adminisztráció odaadó támogatását, mert egy- esztendős működése folyamán ^ mindenkor a bibliai pártatlanság jegyében intézte a hatáskörébe tartozó összes ügyeket. Ha voltak is hangok, amelyek a Nemzeti Egység Partjának a
