Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-12 / 46. szám
Rendkívüli kiadás Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933» november 12, 46, szám Előfizetési éri EGÉSZ ÉVRE ....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE...............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÄN Szerkesztőség és kladőhlvatali BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT «0 Telefon: 13-7-15 — Postacsekki 40.424 Gömbös zászlóbontása — Táborba hívlak benneteket, Budapest népe, hocrv kiépítve fővárosunk kulturális, gazdasági és szociális jólétének bástyáit, igaz testvérként harcoljuk ki együtt a magyar igazságot, munkáljuk a magyar jövendőt, amelynek egyetlen záloga az összefogás, az egység. Két nappal ezelőtt jelentek meg Gömbös Gyula miniszterelnöknek ezek a veretes, erő- teljességükben is egyszerű, rövidségükben is mindent megmondó szavai Budapest falain. Két nap alatt nemcsak tudatába, de szinte a vérebe ment át Budapest népének a történelem magaslataiban szárnyaló szózatnak minden gondolata. És ma a nemzet vezérének hívó szavára ünnepi hangulatban sereglenek a polgárság és munkásság ezrei, hogy fogékony lelkűket kitárják és hitet tegyenek a magyar testvériség mellettAz ország minden részében megtörtént már a Nemzeti Egység zászlóbontása és a magyarság páratlan lelkesedéssel száll az egység táborába, tesz hitet a nemzeti célok szolgálatára. Ma Budapest népén van a sor. Most ez a nép is hallgatni fogja Gömbös Gyula programadását, amelynek célkitűzései már ott fénylenek a Budapest népéhez intézett szózat tömör mondataiban. Ezek a gondolatok fognak életre kelni és szárnyra kapni a miniszterelnök mindenkor magával ragadó erejű beszédében. Az érdeklődés és lelkesedés azonban, amely a mai zászlóbontó nagygyűlést megelőzi, nem kizárólag annak az örvendetes ténynek szól. hogy Gömbös Gyula közvetlenül szól Budapest népéhez; hanem annak is, hogy a miniszterelnök fővárosi programmja olyan, mintha azt mindnyájunk szívéből szakította volna ki, mintha egy kévébe kötötte volna mindnyájunk vágyát, akaratát, reménységét. Gömbös Gyula a költők és próféták leikével érzi meg a tömegek vágyait és az igazi államférfiak kemény elhatározásával, odaadó munkájával, akadályokat nem ismerő akaraterejével valósítja meg azokat. A mindent átfogó testvéri érzés vezeti minden cselekedetében és minden testvéréért egyformán harcol, minden magyarnak egyforma jogokat és életlehetőségeket akar biztosítani. Budapest polgárságának és munkásságának anyagi és erkölcsi jólétéért küzd: megvédi Budapest minden polgárának és munkásának tiszta erkölcsét, családi tűzhelyét, magyar kultúráját és mindennapi kenyerét, és pedig minél többet dolgozunk, annál nagyobbat és annál ízesebbet. Mindez pedig csak akkor és úgy lehetséges, ha a közéleti tisztaság jut uralomra, ha az emberi lelkekben mind erőteljesebben vet gyökeret a szolidaritás érzése. Az olyan társadalom, amelyben felébredt a kötelességérzet a köz érdekeinek védelme és istá- polása iránt, amelyben a közért való munka és Gömbös Gyula miniszterelnök áldozatkészség nagyobb, mint az egyének önbecsülése: az ilyen társadalom a legnagyobb erkölcsi nivón áll. Az ilyen társadalom önként veti ki magából a salakot és pellengérre állítja azokat, akik bármily vonatkozásban visszaéltek a közbizalommal. Ennek az üdítően tiszta erkölcsi légkörnek a megteremtése lesz egyik legfontosabb, legsürgősebb feladata Budapest közéletének. Ebben a tiszta erkölcsi légkörben lehetséges csak a gazdasági bajok kiheverése is, mert lemondásteljes takarékosságra van még mindig szükség. Budapest hatalmas fejlődése^ világvárossá érése, mindnyájunk vágya, álma, törekvése és reménye. Az egészséges fejlődés tempóját azonban a mai időkben a lehetőségeknek kell irányítaniok s mindenekfölött elől kell járnia ennek a gondolatnak, amelyet Gömbös Gyula vall, hogy ma elsősorban a szociális célokat kell fokozott erővel érvényesíteni, A főváros eddig is sokat áldozott népjóléti célokra, de Gömbös Gyula zászlóbontásának napja ezen a téren is új korszakot nyit meg. Annak a szociális szellemnek, amely a miniszterelnök Nemzeti Munkahetéből árad, Budapesten is ki kell virágoznia. Mindenkinek meg kell értenie, hogy la kölcsönös egymásrautaltság parancsoló ^követelményeket állít minden társadalmi osztály elé és akinek van, áldozatot kell hoznia azokért, akiknek nincs. A munkát, a megélhetés, a kenyeret mindenki számára biztosítani kell es csak azután foglalkozhatunk azokkal a hatalmas kultúráiig célokkal és fejlődési lehetőségekkel, amelyeknek ápolása minden budapesti embernek szent kötelessége és őszinte akarata. „Küzdeni akarok — mondja a miniszter- elnök felhívása — Budapestnek, az ország szivének, magyar dobogásáért, mindenki nyugodt és biztos megélhetéséért, a kisemberek boldogulásáért s e boldogulás egyenlő feltételeinek megteremtéséért,“ Ebben az elhatározásban izzik az őszinte és tiszta testvéri gondolat, ami a legteljesebb bizalmat kelti Budapest népében, amelynek látnia kell, hogy önmagát becsüli meg és önmaga érdekeit szolgálja, ha a Nemzeti Egység zászlója alatt tömörül. A testvériség gondolatának azonban ki kell terjednie a nemzetnek ma szociális szempontból légmélyebben sújtott rétegére, az ifjúságra is. A nemzet virágának nem szabad reményét vesztenie, éreznie kell, hogy városa, amely szülte és fölnevelte, tovább is gondját viseli. Gömbös Gyula mondta egyik beszédében; Az a nemzet, amely útját állja az ifjúságnak, önmagának állja útját. Budapest nem lehet önnön gyermekei érvényesülésének gátja, nem kergetheti a munka vágyával, az alkotás lázával telített ifjúságot a reménytelenség sivatagába. Budapest vérkeringése akadna meg, ha az ifjúság nem vehetne részt az életben és a munkában, Budapest önmagát gyengítené és rontaná, ha életéből kiűzné azt a lüktető erőt és lendületet, amelyet az ifjúság képvisel. Jöjjön tehát az ifjúság, de nem csak a munkában, hanem a köz sorsának intézésében is részt kell biztosítani a számára. És jön mindenki. Jön a polgárság, jön a munkásság, jön az ifjúság, jön Budapest egész népe. Jönnek hitet tenni a kibontott zászló alatt a magyar testvériség mellett. Jönnek munkára, alkotásra kész kezekkel, lelki és erkölcsi emelkedettséggel, a közért való áldozatkészség eltökéltségével, hogy Budapestet naggyá és boldoggá tegyék. Ennek a táborozásnak fújja meg gyülekezőjét a mai zászlóbontáson Gömbös Gyula.
