Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-25 / 43. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933• oKióber 25, 43• szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉLÉVR E............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-paviilonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 A Jövő útja Egy hét telt el, amióta Sztranyavszky Sándor, országos pártelnök vezetésével együtt ül, tárgyal és dolgozik az a komisszió, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök küldött ki a főváros Nemzeti Egység Pártjának nagyarányú megszervezésére. Kétségtelen, hogy a kormány fővárosi pártja eddig is erős volt és hathatósan dolgozott Budapest polgárságának érdekében; de természetes és önmaga, valamint mindnyájunk iránt való kötelessége a kormánynak és a pártvezetőségnek, hogy minden erőt, amely Gömbös Gyula nemzeti politikája mellett kész hitet tenni és harcra kelni, ezekben a nehéz és várakozásteljes időkben tömör egységbe, egy táborba koncentráljon. Ennél természetesebb, magától értetődőbb törekvést el sem lehet képzelni akkor, amikor Gömbös Gyula a nemzeti egység programját képviseli, a legerőteljesebb és legkifejezettebb módon. Talán legtisztábban, minden kétséget kizáró nyiltsággal és világossággal fejezte ki ezt a törekvését a korín any elnök a Nemzeti Munkaterv előszavában: „Amikor e helyen — hangsúlyozta Gömbös Gyula — ismételten hangoztatom, hogy az egész elkövetkező kormányzati munkásságomat a magyar társadalom bizalmának és együttérzésének kettős oszlopára kívánom fölépíteni, minden magyar testvéremet pártra, osztályra és felekezetre való tekintet nélkül meghívom arra, hogy támogasson engem és kormányomat e munkaterv megvalósításában.“ Most Budapest polgárságára nézve vált a legteljesebb mértékben aktuálissá a miniszter- elnöknek ez a meghívása. Aki ismeri Budapest polgárságának érzéseit, vágyait és törekvéseit, az nagyon jól tudja, hogy ebben a polgárságban már régen él az az egységre való törekvés, amely kirekeszti a kommunális ügyekből a pártokra, osztályokra és felekezetekre való tagozódást. A főváros egész közvéleménye előtt azonban tisztán áll az is, hogy közelmúltban voltak bajkeverők, akik a rendelkezésükre álló, helyesebben az általuk befolyásolható sajtóorgánumokban úgy akarták föltüntetni a helyzetet, mintha a külön úton megindult fővárosi szervezkedés vezetői között ellentétek, éspedig kiegyenlíthetetlen ellentétek lettek volna. A cél, amelyet ezeknek a kérdéseknek feszegetése szolgált, tényleg az volt, hogy még Gömbös Gyula legodaad óbb hívei közé is éket verjenek. Ma már ők maguk is láthatják, hogy ez az aknamunka; nem sikerült. Bebizonyosodott, hogy Ugrón Gábor volt az igazi jós, aki, mikor a bizottság még meg sem kezdte a munkáját, a Fővárosi Hírlap multheti számában már kijelentette, hogy a megállapodás sokkal egyszerűbben fog alakulni, mint azt sokan szeretnék. Ha a tárgyalásnak, a megegyezésnek, az egyazon szándékból, egyazon lelkesedésből, egyazon célkitűzésből született különböző munkának egy nyalábba való fogásának akadályai lettek volna, a bizottság már réges-régen nem ülne együtt és nem tartanának ott a részletkérdéseknek legrészletesebb problémáinál, ahol ma tartanak. A tökéletes harmóniának olyan jele ez, amelyet a legnagyobb örömmel vehet tudomásul Budapest népe, amely igazi érdekeinek védelmében erős, osztatlan, harcedzett pártot talál. Ma nem olyan időket élünk, amikor a paktumok s a koalíciók, az alkudozások ídőfecsér- lése és tekintélyrombolása lehetne a polgárság ideálja. Ma mindenhol az egyesített erő, az egységes akarat irányítja a jövőjüket biztosítani akaró nemzeteket és fölfelé törekvő közíileteket. Mindezt tökéletesen átérzi Budapest polgársága és ez adja meg a reményt, hogy rövi- resen simán és közmegelégedésre, a pártok vetélkedése nélkül lehet majd a fővárost kormányozni. Garancia lesz ez a polgárság előtt arra, hogy a városházán nem a pártokat kiszolgáló, hanem mindig a nép érdekeit képviselő adminisztráció fog az ügyek élén állni. Vagy ahogy a Nemzeti Munkaterv kifejezi, elkövetkezik a nép szeretetétől áthatott közigazgatás, amely mindenkinek egyenlő mértékkel mér és az állampolgárok teherviselő képességéhez szigorúan alkalmazkodik. Sztranyavszky Sándor nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak missziójáról és az ifjú generációnak a fővárosi politikában való érvényesüléséről Egy hete tartanak azok a tárgyalások, amelyek vezetésére Gömbös Gyula miniszterelnök dr. Sztranyavszky Sándort, a Nemzeti Egység Pártjának országos elnökét kérte fel. A tárgyalásokat lefolytató bizottság, amelynek tudvalevőleg még Kozma Jenő, Marton Béla, Tabódy Tibor, Usetty Béla és Payr Hugó a tagjai, a megbeszélések során mind közelebb jutott a különböző álláspontok egyesítéséhez, úgyhogy már a részletkérdések is befejezésükhöz közelednek. A tárgyalásoknak ebben a stádiumában megkértük dr. Sztranyavszky Sándort, hogy a Fővárosi Hírlap útján tájékoztassa a nagyfontosságú kérdés fejleményeit élénk figyelemmel kísérő közvéleményt. A Nemzeti Egység Pártjának elnöke. dr. Sztranyavszky Sándor a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő nyilatkozatot tette: — A Nemzeti Egység táborának a székes- főváros területén való sikeres megszervezése érdekében szorgalommal és az összes illetékes tényezőkkel egyetértésben dolgozunk. Különös gondot fordítunk arra, hogy a főváros társadalmának eddig a főváros; és politikai közéletben nem szerepelt tagjai: Budapest életének fiatalabb generációja — az utánunk következők — is bevonassanak a munkába és részükre is cselekvési tér és lehetőség biztosíttassák. — Mire Vezérünk külföldi útjáról visszatér, végzett munkánk eredményéről jelentésünket eléje terjesztjük. A sokatmondó nyilatkozatból érzékeltetővé válik az a barátságos légkör, amelyben a tárgyalások folynak és amely sokat ígérő reményt nyújt a^ fiatalabb generáció jogosult érvényesülése felé. valóságos csontváz a főváros noitscgvctt- séncK Jóvötvi tervezete, amelyben alig van elet, — mondja a főpolgármester Huszár Aladár főpolgármester a fővárosi Hírlap munha- társának kijelenti, hogy a munkaalkalmak es a kenyérkereseti lehetőségek szamának szaporítását költségvetésén kfvfll álló fedezettel is biztosítani kell A főváros tanácsa csütörtökön délután kezdi tárgyalni az 1934. évi költségvetés tervezetét. A költségvetési vita több tanácsülést fog foglalkoztatni, bár nem kétséges, hogy ezek a tárgyalások a rendelkezésre álló szűk keretek között rendkívül kevés eredménnyel járhatnak. A főváros vezetősége legjobb tudomása szerint állította össze a költségvetési tervezetet, amelyet — mint Sipőcz polgármester hangsúlyozta -— a bevételek esése jellemez. A bevételek előirányzásánál az ez évi tapasztalatokat vette alapul a főváros vezetősége, adva van tehát a rendkívül szűkre méretezett keret, amelyen belül gazdálkodni kell és lehet. Az iparos társadalom részéről és általában a vállalkozói érdekeltségek körében sajnálattal állapítják meg, hogy a főváros jövő évi költségvetésében úgyszólván egyetlen komoly beruházás, vagy közmunka sem szerepel. A Fővárosi Hírlap munkatársa szóvátette ezt a kérdést Huszár Aladár főpolgármester előtt, már csak azért is, mert ez az első fővárosi költségvetés, amelyet az ő elnöklete alatt tárgyal a főváros tanácsa és a törvényhatósági bizottság közgyűlése. Huszár Aladár dr. főpolgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának. — Magam is megállapítottam, hogy a főváros jövő évi költségvetésének a tervezete valóságos csontváz, amelyben alig van élet. Rendkívül fájdalmasan érint engem ez a körülmény, mert szerettem volna, ha több életet tudtunk volna bevinni ebbe a költség- vetésbe. Minden nagy alkotásnak, törekvésnek szárnyát szegi a pénzhiány,_ minden nagyobb- szabású ötletet el kell ejteni. Ma nem nyílik alkalom nagyobbarányú beruházások és közmunkaterveknek ra r megvalósítására. Nekem mégis az a véleményem, hogy megfelelő igyekezettel és eréllyel lehet új munkaalkalmakat teremteni. Annyi bizonyos, hogy súlyos szociális katasztrófák veszedelmét csak úgy háríthatjuk el, ha — a nyomor enyhítő akciók zavartalan lebonyolítása mellett — a munka- alkalmak és kenyérkereseti lehetőségek számának a szaporítását is biztosítani tudjuk. Ha költségvetési fedezetünk nincs, akkor teremtenünk kell fedezetet költségvetésen kívül. Én úgy látom, hogy erre van lehetőség. Itt van elsősorban a Tabán újjáépítésének a megkezdése. A pályázat lejárt, a zsűri most nézi át a pályaterveket és a törvényhatósági tanács még a tél folyamán dönthet arról, hogy melyik tervnek a kivitelezésére ad megbízást. Másik ilyen terv, amely szintén megvalósítható, az Erzsébet sugárút megnyitása Az előbbi, vagyis a tabáni közművek lefektetése fővárosi feladat, az Erzsébet sugárút megnyitása viszont a Közmunka- tanács hatáskörébe tartozik. Az IMI, tudomásom szerint, rendelkezésünkre bocsátja
