Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-18 / 42. szám

6 Budapest, 1933 október 18. Oraftos felháborodás Kíséri a strlmpfli-louasnoh az államhatalmon ellett sail® huszMisit tleHmeit öojHott q SFE lyörtmányoR és 0 PóMruhúzak ellen A meglepetések mai gazdag korszakában is óriási feltűnést keltett az a példátlan vakmerőség, amellyel egy budapesti gyárvállalat a kivetett adó ellen tiltakozni próbált. Az adófelszólamlási bizott­ság a múlt évi arányokkal szemben felemelte a Guttmann és Fekete textilgyár közterheit és a tár­gyaláson jelenlévő Fekete J. Jakab gyártulajdonos­sal közölték, hogy jövedelme és vagyona után meg­felelő részt kell leadnia az államnak. így szokott ez lenni más esetekben és mindenki tudomásul veszi, hogy jövedelme arányában adófizetésre köteles, azután hazamegy és a kirótt adót a megfelelő rész­letekben eljuttatja a kincstárhoz, vagyha károsí­tottalak érzi magát, akkor — amint ez jogállamban szokás — annak rendje és módja szerint az illetékes fórumokhoz megfelebbezi a sérelmesnek tartott ha­tározatot. Fekete Jakab azon az emlékezetes dél- előttön azonban autójába vágta magát, berohant a gyárkapun keresztül a vezérigazgatói szobájába, maga elé parancsolta a gépírónőket és megíratta a felmondó leveleket. A tisztviselők és alkalmazottak tömegei negyedóra múlva kézhez kapták az elbo­csátó ukázt, 700 munkás pedig a munkavezetőktől vette tudomásul, hogy mehetnek a szélrózsa minden irányába. Amikor küldöttség járult Fekete Jakab őhatalmassága elé, gyűrűs szivarjával a kezében az ajtó felé mutatott: — Menjenek az adófelszólamlási bizottsághoz, azok majd adnak kenyeret! Az a vihar, amely e gesztus nyomán mond­hatni országszerte megnyilvánult, méltó felháboro­dással válaszolt Fekete Jakab zordon magatartására. A magyar gazdasági élet és a közvélemény a legnagyobb megütközéssel fogadta a ha­risnyakirály zsarnoki önkényét, aki beszüntette üzemét és kenyórtelenné tette a küz- ködő tisztviselők és munkások egész hadseregét csak azért, mert adóját a valódi helyzetnek megfelelően kívánják arányosítani. Fekete Jakab szembehelyezkedett a magyar ál­lamhatalommal, és olyan gőgös fölényt mutatott, hogy önkéntelenül arra kell gondolni, hogy a G-FB. uralkodója valóban bíborban és hermelinben látta meg a napvilágot. Az életrajz azonban ezt a felte­vést megcáfolja. Schiuartz Jakab (nem szégyen, de ősi neve így hangzott) alig tudta elvégezni a négy elemit Sátoraljaújhelyen, 14 éves korában vándor­bottal jött Budapestre és egy Rákóczi-úti úridivat üzletben öntöző-kannával a kezében szabályos nyol­casokat rajzolt a bolt parkettjére. A szakmát kita­nulta és egy gazdag bácskai textilkereskedővel tár­sult, majd belügyminiszteri engedéllyel a Schvjartz Jakab nevet a Fekete Jenő névvel felcserélve, is­mertté tette magát a harisnyaszakmában. A kon­junktúra malmára hajtotta a vizet és az évek folya­mán nagy behozatali kontingenst kapott az állam­tól. Később gyárat alapított, amelyből a vámvéde­lem és az iparpártolás kedvezményeinek felhaszná­lásával, hatalmas üzem alakult, úgy, hogy Fekete J. Jenő vagyona ma már több mil­lió pengőre rúg. Karrierje folyamán többszörös összeütközésbe kerüli a. hatósó,gokkal, de valahogyan mindig kicsúszott a paragrafusok közül. Eddigi adója évi 850 pengő volt, míg a munkáskizárás előtti fclszólamlási bizottsági ülésen adóalapját magasabb tételben állapították meg. Ez az amit nem tudott elviselni a harisnyák koronázatlan királya és kirúgta összes alkalma­zottjait. Negyed órával később a felháborodás moraja zúgott végig az egész országon. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter dícséretreméltó eréllyel és gyorsasággal torkára forrasztotta a sötét tervet Fekete Jakabnak és azóta újból megindult a munka a GFB. biroda­lomban. A miniszter az állam erejét szegezte a gyá­rosnak és a gazdasági hatalommal való visszaélés­nek minősítette Fekete J. Jenő durva manőverét. Függetlenül ettől, a pénzügyi hatóságok majd egy kicsit fellebbentik a fátyolt a GFB. import valutájá­nak árfolyam különbözeiéiről, az eddigi odóügyek­ről, tüzetes áttanulmányozásra kerülnek az üzleti könyvek, az importvaluták beszerzési módozatait is megvizsgálják és megállapítják, hogy a Pók Áruhá­zak milyen címen, mennyi adót fizetnek az állam- kincstárnak. Természetesen kiderül majd az is, hogy ENKÍOaEí* pszichotechnikai és szer­vezési intézet, Budapest, V., Nádor- utca 20 Teteioii: 16-1-27 Fekete úr honnan szerezte többmilliós va- vagyonát és hogy a harisnyafélék haszna után fizetett-e annyi adót, amely nem teszi szükségessé a visszamenőle­ges megadóztatást. Érdekes kimutatás várható a Nemzeti Banktól arra vonatkozólag, hogy például a másfélév előtti londoni áruszállítás után az angol cégtől kapott exportvaluta befolyt-e a barik pénztá­rába, mert ha valami hézag mutatkoznék Fekete J. Jenő vallomása körül, úgy készséggel informáljuk az illetékes hatósá­gokat az öszes részletekről. Mindezeken túlmenően indokolt a társadalmi boj­kott a GFB-gyártmányok és a Pók Áruházak ellen, mert Fekete úr példátlan magatartása tulaj­donképpen arculcsapása annak a társadalomnak, amely minden idegszálával az ország gazdasági talpraállítását várja a dolgozó tömegek életviszo­nyainak megjavítása érdekében. Ezt a törekvést aknázta alá Fekete Jakab és így megérdemli a méltó büntetést, hogy gyárt­mányaitól undorral forduljon el a hazafias érzésű közönség. A bojkott megrendezésében dicséretreméltóan előljárnak a soproni divatárukereskedők, akik a kö­vetkező felhívást intézték a város közönségéhez: „Nie vásároljunk GFB harisnyát! A Guttman és Fekete cég államellenes cselekménye folytán nem méltó arra, hogy a nagyközönség továbbra is támo­gassa. Kérjük tisztelt vevőinket, hogy ne méltóztassanak nálunk GFB harisnyát kérni, sőt GFB-árut mindenütt visszautasítani. Kiváló tisz­telettel: Beer Nővérek, Filó Frigyes, Fischer Etnil, Kastner Ferenc, Lővenstein Lajos, Reuter Ferencné, Schrötter Ferenc és Winkler samu.“ Fekete Jakab úr, az alacsony munkabérek zsar­noki diktátora, valami nyilatkozatfélét is dadog és azt hebegi, hogy ügye a tárgyi igazságnak megfelelő elbírálásban fog részesülni. Szokott vakmerőségével azt mondja, hogy igaza tudatában bizalommal te­kint a magas hatóságok döntése elé. Mindenki egyet­ért ebben az országban, hogy a magas hatóságoknak valóban dönteniük kell a GFB.-botrány dolgában, a verdikt azonban nem lehet más, minthogy elégtételt szolgáltat a megbántott társa­dalmi rendnek és szigorúan móresre tanítja Fekete- Schwartz Jakabot. Ügy látszik, hogy Fekete Jakab gestiójára min­den irányban felfigyelnek. Eljárása legújabban a reklámozás terén is kifogás alá esik. Hétfőn délelőtt ugyanis a fővároshoz leirat érkezett a Közmunkák Tanácsától, amelyben elrendelik a Lipót-körút 2. számú ház Duna felé néző oromfalára szerelt GFB világító reklámtábla sürgős eltávolítását. Az ízlés­telen transparens sérti a városszépészeti, szempon­tokat. Bankgarancia és kezesek nélkül kölcsönt kapnak a kisiparosok A belügyminisztériumban fontos tanácskozások voltak a napokban a kisiparosok hiteligényeinek ki­elégítéséről. A Budapesti Kereskedelmi és. Ipar­kamara indította meg azt a mozgalmat, hogy azok­nak a kisiparosoknak, akik igazolják, hogy elegendő és komoly megrendelést kaptak, munkájuk elvégzé­sére a szokásos bankgarancia és kezesek nélkül olcsó kölcsönt nyújtsanak, maximálisan 200 pengőt, hogy abból a nyersanyagot beszerezhessék. Ezen a tanács­kozáson a Kamara, a Pénzintézeti Központ és az ér dekeltségek megbizottain kívül képviseltette magát a székesfőváros is. Az ankéten Tóry Gergely állam­titkár elnökölt, a fővárost pedig Kállay Albert dr. lanácsjegyző, az ipari ügyek referense képviselte. Az ankét a legteljesebb megértés jegyében folyt le. A belügyminiszter, a kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter egyaránt magukévá tették a gon­dolatot és úgy határoztak, hogy az e célra létesítendő alapot egyrészt a főváros, a városok és a vidéki tör­vényhatóságok, másrészt az állam adják össze. El­határozás szerint, a kormány ugyanannyit fizet az alapba, mint amennyit a többi törvényhatóságok. A kisipari kölcsönakcióban való részvételről, a főváros ilyirányú szerepéről illetékes helyen a követ­kezőket tudta meg a Fővárosi Hírlap munkatársa: — A felhívás tudtommal még nem érkezett meg a fővároshoz és addig a kérdést a törvényhatóság érdemben nem is tárgyalhatja le. A főváros vezető­sége azonban úgy mint a múltban, ez alkalommal is a legteljesebb megértéssel viseltetik az akció iránt és javaslata a törvényhatóság számára valószínű­leg az lesz, hogy a főváros 50.000 pengőt fizessen be a 200.000 pengős alapba. Ebben az esetben ugyancsak 50.000 adnának a vidéki törvényhatóságok és" a még hiányzó 100.000 pengőt pedig az állam nyújtaná, Eleinte arról volt szó, hogy ezeknek a kölcsönöknek a kezelését is a Budapesti Kisipari Hitelintézetre bízzák. A Kisipari Hitelintézet azonban nem vállal­hatta ezt a szerepet, mert elképzelhetetlen, hogy az üzletfelek egy részénél ragaszkodjanak a bankszerű fedezethez és a kezesekhez, a másoknál viszont nem. Rengeteg félreértésre és gyanúsításokra adna okot ez a szerep, s ezért ezt a megoldást el is ejtették. Budapesten a fedezetnélküli kisipari kölcsönakció le­bonyolítását vegyes bizottságra bízzák, amelyben a kormány, a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a főváros képviselői foglalnak helyet. A főváros költségvetésében az akcióhoz kívánt 50.000 pengőre nincs fedezet, így vagy költségvetési módosítással, vagy póthitellel kell majd arról gondoskodni. A Fenyves Árúház szalámija. Több alkalommal foglalkozott a Fővárosi Hírlap az úgynevezett árú­házi kérdéssel, amelynek az volt a kiinduló pontja, hogy a budapesti nagyáruházak féktelen akarással vetették rá magukat az élelmiszerek forgalomba- hozatalára. Hosszú hónapok tanácskozásai után lé­nyegtelen engedményt tettek az áruházak és valami egyezményfélének a lerögzítése után azt hitték, hogy ezzel a fűszerkereskedők tiltakozását elhallgat­tatják. Megállapítható, hogy az egyezmény nem ho­zott javulást, mert az árúházak továbbra is hangos reklámmal kínálják élelmiszereiket és változatlanul elvonják a vásárlókat a szakkereskedelemtől. Az árúházak minden eszközt megvagadnak ahhoz, hogy ritkítsák a szakmabeli kereskedők üzletkörét, amit legjobban igazol a Fenyves Áruház legújabb trükkje: a büffé, ahol azonban nemcsak a helyszíni fogyasz­tásra szánt ételeket szolgálnak ki, hanem külön hir­detik az ott kapható és elvihető élelmiszereket. Leg­hangosabban, kilónként 2.90 pengőért, a téli szalámit reklámozzák. Amellett, hogy a büffében általában ti­los az úgynevezett utcán át való árúkiadás, furcsa kijátszása az egyezménynek a büffében való árúsí- tás, ami nyilvánvalóan újabb akcióra készteti a budapesti fűszerkereskedőket. Huszonegy üzeme marad a fővárosnak. Szomba­ton délben érkezett meg 78.484/1933. szám alatt a belügyminiszter leirata a városházára, amelyben a fővárosi üzemek sorsáról intézkedik. A főváros veze­tősége és az egész törvényhatósági élet érthető ér­deklődéssel várta ezt a leiratot, amelyből kitűnik, hogy a kormány a főváros üzemi jelentésében fog­lalt indokok teljes mérlegelésével hozta meg dön­tését. Végeredményben a miniszteri leirat szerint huszonegy engedélyezett üzeme marad a főváros­nak. Ezek a következők: vízművek, gázművek, elek­tromosművek, közlekedési r.-t., marhaközvágóhíd és vásár, sertésközvágóhíd és vásár, lóhúsüzem, ás­ványvízüzem, Szent Gellért-gyógyfürdő és szálló, Rudas gyógyfürdő, Széchenyi gyógyfürdő, kerté­szet, Községi Takarékpénztár, Kisipari Hitelintézet, köztisztasági hivatal, községi temetkezési intézet, a Városi Színház, állat- és növénykert, népszállp, fertőtlenítő intézet, anyagvizsgáló intézet, kátrá- nyozó és bitumenezőtelep. A leirattal egyidejűén a belügyminiszter elutasította Koch Gyula és társai­nak az üzemi kérdésben beadott fellebbezését, amely azt célozta, hogy a főváros összes üzemeit szüntes­sék meg. Leszállították a bankok a főváros fiiggőkölcsöné- nek kamatlábát. A fővárosnak a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól, a Leszámítoló és Pénzváltó Bank­tól, valamint a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól felvett függőkölesönének eredetileg mintegy 1,290.000 dollárt kitevő részletére nézve a szeptember 23-i le­járat alkalmával a kamatláb tekintetében nem jött létre megegyezés. Ennek a megegyezésnek a létre­hozása céljából Sipőcz Jenő polgármester szombaton délben az érdekelt bankok vezetőit értekezletre hívta össze. A tanácskozáson a polgármesteren és Borven­dég Ferenc alpolgármesteren kívül Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok, Beliczay Imre tanácsjegyző, a kölcsöniigyek referense, Vásárhelyi István dr. min. titkár, a pénzügyminisztérium képviselője, az érde­kelt bankok részéről pedig Milos György, a Pesti Hazai h. vezérigazgatója, a Kereskedelmi Bank ré­széről Stem Emil dr. vezérigazgató és Hollós Pál dr. cégvezető, a Leszámítolóbank képviseletében pedig Bún József vezérigazgató voltak jelen. Az értekezlet tárgya az említett kamatláb megállapítása volt. A fő­város. az érdekelt bankok és a pénzügyminisztérium képviselőjének méltányos magatartása következtében az értekezleten olyan megállapodás létesült, hogy a pénzintézetek a kamatlábat 6 és háromnegyedre mér­sékelték és kijelentették, hogy a legközelebbi prolon- gáció alkalmával hajlandók lesznek a kamatlábat 6 és ötnyolcad százalékra továbbmérsékelni. Mautlmer Ödön magterinelő és íuagkereskedelnii r.-l. heti jelentése. Lóhere. Miután a német importőrök szük­ségletüknek már egy igen tekintélyes részét, részben ta­valyi, részben újtermésű áruval befedezték, az érdeklődés határozottan csökkent. A magyar lóhere szempontjából károsan befolyásolja a piac alakulását az a körülmény is, hogy az erdélyiek jóval olcsóbb árakon ajánlanak, mint a magyar áru önköltségben előállítható. Lucerna- mag iránt a kereslet ugyancsak csekély és a kínálat meg­erősödése folytán az árak lemorzsolódása nem volt meg­akadályozható. Fehérherében és általában egyéb here­magvakban az irányzat változatlanul csendes, a kereslet egészen jelentéktelen. A budapesti áru- és értéktőzsde hi­vatalos jegyzései nyers áruért 100 kilónként budapesti paritásban: káposztarepce 24—24.50, lucerna 105—120, ló­here 115—125, lenmag nngyszemű 23.50—24, kék mák 48 — 50, Viktória borsó 10—11.75, Expressborsó 15—10, ősziborsó 10.50—11.50, lencse kisszemü 20—24, nagyszemű 27—35 pengő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom