Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-27 / 39. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933, szeptember 27 39, szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE......................24 PENGŐ FÉLÉVRE..................................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Gömbfó Gyula miniszterelnök. Sipőcz, Hozma, Wolff, Payr cs Tabódy tárgyalásai tisztázzák a várospolitikai helyzetet Hozma lenő nyilatkozik a Vősárpenzfárnál lefolytatott Papanek-ieie vizsgalatról, amely mar akkor lesújtó eredménnyel végződött — A jOvö évi költségvetés iizmílliOs deficitjét belföldi kölcsönből fedezik Integer Budapest Nincs az életnek olyan megmozdulása, amely végleg és tökéletesen meddő maradna. Eszmék, gondolatok születnek, tervek kovácso- lódnak és akaratok válnak valósággá, minden alkalommal, amikor az emberi társadalom mozdulatlansága megszűnik, örülni kell tehát annak a mozgalmas életnek, amely a városi politika nyári csendje után bekövetkezett. Máris kitermelődött egy olyan gondolat, amely összefogó erő lehet Budapest polgársága számára. Ez a gondolat pedig Budapest integritásáért való nem küzdelem, hanem őszinte, becsületes, nyilt munka. Payr Hugó mondta ki a korszerű jelszót az Egységes Községi Polgári Párt évadnyitó ünnepi vacsoráján, hogy Budapest integritásáért kell harcolnunk, mert nemcsak az ország integritása fontos, hanem Budapestté is és aki Budapestet gyöngíti, a nemzeti életerőt gyengíti. Az integer Budapest gondolata fűzzön tehát egybe valamennyiünket, akik ennek a városnak a múltját tiszteljük és ennek a városnak a jövőjéért szerettetel aggódunk és becsületesen dolgozni akarunk. Budapest mindenkor híven teljesítette kötelességét az országgal szemben, boldogan és büszkén mondhatjuk mi is, hogy a mi városunk a legkonszolidáltabb metr-opolis és azt is, hogy a magyar államiság legerősebb oszlopa, amelyre mindig számíthat a magyar nemzet. Ezeken a hasábokon számtalanszor fölsoroltuk azokat a szinte viszonozhatatlan áldozatokat, amelyeket Budapest polgársága az ország jólétéért, kul- túrájáért, egészségéért, boldogulásáért hozott. Nem hinnénk, hogy bárhol, bármerre, bármilyen pártban, vagy akár bármely külvárosi vendéglői kompániában akadnának, akik Budapest integritása ellen kívánnának törni. Ez. a jelszó, amely Budapest integritásáért való munkát írja nekünk elő, mégsem hiábavaló. És az sem hiábavaló, ha újra és újra hangsúlyozzuk, hogy aki Budapestet gyöngíti, a nemzeti életerőt rontja le. Nem hiábavaló ez, mert mindig akadtak, akik irigykedve néztek a legjobb testvérre, Budapestre, akik rágalmakat szórtak a legjobb barátra, a fővárosra. Mindig akadtak, akik Budapestnek ellenségei voltak, akik Budapesttől sokmindent szerettek volna elpörölni, természetesen rendesen olyasmi, amit Budapest amúgyis fokozatosan, bőségesen bocsátott a nemzet rendelkezésére. Ezeknek a balgáknak szeretnénk emlékezetébe idézni azt a finom Heltai-novellát, amelynek hőse a nagyhírű, az örök életmentő orvosprofesszor. A nagy professzort haldoklóhoz hívják. Ott, a nagybeteg ágya előtt tudja meg, hogy akinek életét meg kellene mentenie, az maga őkegyelmessége, a Halál. Mentse-e meg, vagy se1? Ha meghal a Halál, akkor a professzor lesz az emberiség legnagyobb jól- tevője. De ha mégis életben marad a halál, mi lesz akkor ővele? A professzor pusztulni engedi a halált. Aztán kocsiba akar szállni, de egy irgalmatlan erejű, hatalmas legény áll eléje és átnyújtja a honoráriumot: az öreg Halál fia és utódja. Budapest ellenségei is tanulják meg, hogyha valami elpusztul, mindig aggodalmas, nem jöhet-e még rosszabb utána? Ezért kell fölírni Budapest barátainak, Budapest hű polgárainak zászlajára, hogy aki Budapestet gyengíti, az a nemzeti életerőt rontja. Ez a város hű fia az országnak, a nemzet létéből fakadt a léte, de hatvan esztendős múltja alatt olyan értékeket gyűjtött, erkölcsi, kulturális javaknak olyan tárházát halmozta föl, hogy ma ő teszi szebbé, boldogabbá, gazdagabbá annak az országnak a létét, amely őt világra hozta. Integer- Budapestre van szüksége nemcsak a főváros lakosságának, de egész Magyarországnak is, amelynek számára ebből a hatalmas rezervoárból árad a nemzeti kultúra, a szociális jólét és a boldog magyar jövendőnek más ezer áldása. Ha szabad, mi még rálicitálunk Payr Hugó bölcs mondására, mert úgy véljük, hogy aki Budapestet gyengíti, az ellensége az országnak is, de aki felemeli, erősíti, az a nemzet életerejét istápolja. A városházi események homlokterében változatlanul a Vásárpénztár vizsgálati anyagárnak publikálása áll és most már csak órák kérdése, hogy a bizottság által elkészített jelentés a maga teljes egészében feltárja azt a könnyelmű gazdálkodást, amely Budapest közönségének csaknem húszmillió pengős kárt okozott. Függetlenül ettől, politikai vonatkozásokban egyelőre szélcsend mutatkozik, aminek az a magyarázata, hogy az Egységes Községi Polgári Párt múlt héten tartott évadnyitó ünnepségén Payr Hugó és ezt- köve- tőleg Kozma Jenő a legnagyobb nyíltsággal tárták fel a párt követendő álláspotját. Mindkét beszédből kicsendült az a szilárdan elhatározott törekvés, hogy a nemzeti célok megvalósításáért indított hatalmas munkájában teljes odaadással támogatják Gömbös Gyula miniszterelnököt. Az Egységes Községi Polgári Pártnak minden oka megvan arra, hogy büszkén tekintsen vissza az elmúlt tíz esztendő várospolitikai eseményeire, amelyeknél a kezdeményezés sűrűn indult ki a községi párt részéről és mindenkor azt célozta, hogy a közvélemény jogos érdekei teljesüljenek. Nagy megnyugvást nyújt a múlt eseményeinek bírálatánál az a letagadhatatlan tény, hogy ez a középpárt tette egyedül lehetővé a polgári kormányzatot a városházán és nagy sikerrel enyhítette azt a feszült légkört, amely közvetlenül a forradalmak után megzavarni látszott a törvényhatósági autonómia működését. Az Egységes Községi Polgári Párt és a budapesti szervezkedés, valamint a várospolitikai jövő útjai szempontjából jelentőségteljes esemény az a tanácskozás, amelyet kedden folytatott Gömbös Gyula miniszterelnök Sipőcz Jenő polgármesterrel, Kozma Jenővel, Wolff Károllyal, Payr Hugóval és Tabódy Tiborral. A tanácskozás szigorúan bizalmas jellegű volt, azonban lényegesen hozzájárult a város- politikai életben mutatkozó bizonyos jelenségek tisztázásához. A politikai konkolyhintés az elmúlt napokban sűrűn felhasználta a Vásárpénztár sajnálatos gazdálkodását arra, hogy az autonómiában képviselt pártokra hárítsa a felelősség egy részét. A manőverrel kapcsolatban kérdést intéztünk Kozma Jenő dr., országgyűlési képviselőhöz, az Egységes Községi Polgári Párt elnökéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Köztudomású, hogy az Egységes Községi Polgári Párt mindenben magáévá tette Ripka, Ferenc volt főpolgármesternek azokat a célkitűzéseit, hogy Budapesten olyan szellemben haladjon a törvényhatóság működése, amelyik biztosítja a nyugodt városkormányzást, valamint az alkotó munka lehetőségeinek megteremtését. Ebből kifolyólag kétségtelen szoros viszony állott fenn a párt és a főpolgármester között és a volt főpolgármester minden ténykedése a párt vezetőséggel való teljes harmóniában és egyetértésben történt. Ennek az egyébként közismert ténynek a megállapítását a Vásárpénztár kapcsán azért hangoztatom, hogy rámutassak Ripka Ferenc kezdeményezésére, aki évekkel ezelőtt arra utasította Papanek Ernő számszéki igazgatót, hogy vizsgálja át a Vásárpénztár összes ügyeit és arról sürgős jelentést készítsen. A számszéki igazgatóval együtt Ripka Ferenc részéről megbízott több várospolitikus nézte át a Vásárpénztár üzleti könyveit és azután megszületett egy jelentés, amely élesen rávilágított az intézetnél mutatkozó hibákra és mulasztásokra. A jelentést Ripka Ferenc elküldötte a pénzügyminiszternek, ^ a belügyminiszternek, a polgármesternek és ha most újabb vizsgálattal, illetve jelentéssel állunk szemben: elégtétellel szögezzük le, hogy az új vizsgálat száz százalékig elfogadta a Ripka-félc vizsgálatban lefektetett anyag helyességét. Ripka Ferenc és az egységes községi párt mindent elkövetett még kellő időben, hogy megállítsa a Vásárpénztárt a züllés lefelé vezető útján és nem rajtunk múlott, hogy ez a törekvés nem vezetett sikerre. — A legújabb vizsgálati jelentést még teljes egészében nem ismerem, annyit azonban megállapítottam, hogy hiányoznak abból az 1925. év előtti idők adatai. Azon tételek, amelyeket most mint súlyos ^ veszteségeket fedezni kell, az 1925. év előtti időkből származnak és csodálatosképpen hiányoznak ezek a rendkívül érdekes megállapítások éppen arról az időpontról, amikor az inflációs korszak a vakmerő vállakózások és kísérletek egész légióját honosította meg a Vásárpénztárnál. — A törvényhatósági tanács feladata, hogy állást foglaljon a bizottság lesújtó jelentése fölött. Nem hiszem, hogy az első alkalommal konkrét döntés érlelődjön meg és ezért azt az álláspontot vallom, hogy a vizsgálati jegyzőkönyveket adjuk ki a polgármesternek azzal, hogy záros határidőn beiül újabb jelentést, illetve nyilatkoztot terjesszen a tanács elé. Véleményem szerint elsősorban a polgár- mester hivatott arra, hogy meghallgassa a jelentésben foglalt vádpontokra vonatkozólag az intézmény vezetőit és tisztviselőit, mert anélkül képtelenség verdiktet hozni, márpedig minden ítélethozatalt a vádlók és vádlottak egyenjogú meghallgatása szokott megelőzni. Ha mindezek az előfeltételek teljesülnek, úgy az autonómia megtalálja a szükséges eszközöket a megtorlás és a rendezés végrehajtásához. A költségvetés összeállításáról és a községi háztartás várható alakulásáról Kozma Jenő a következő nyilatkozatot tette: — Végleges képet még nem pyujt a költségvetési tervezet, mert számos függő tételt kell megfelelő módon rendezni. Ezt szolgálja Lamotte Károly tanácsnok és Szemethy Károly főügyész baseli útja, akik a külföldi hitelezőkkel fogják lefektetni a kölcsöntörlesztés módozatait. Általánosságban a költségvetés kereken tízmillió pengő deficitet irányoz elő, • amelynek pótlására nyilvánvalóan belföldi hitelt fogunk igénybevenni. Nincs más kiút a háztartási hiány pótlására, mert a két év óta eszközölt tíz-tíz százalékos kiadási csökkentéseken túlmenőleg a dologi kiadásoknál újabb mérséklést lehetetlenség eszközölni.
