Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-09-06 / 36. szám

0 JZWájZOSJJlilZMP Budapest, 1933 szeptember fi. Békés megegyezéssel lezárul az áruházak és kiskereskedők harca Sikerrel végződött a Fővárosi Hirlap akciója A nagy áruházak és a legális kiskereskedelem között kirobbant verseny a gyengébb egzisztenciák súlyos károsodását hozta magával és ez a sajnála­tos körülmény indította a Fővárosi Hírlapot arra, hogy felemelje tiltakozó szavát a kíméletlen kon- kurrenci-a ellen. Cikkeink sorozatával mutattuk ki a mérhetetlen kárt, amelyet a nagyáruházak a ke­reskedelemnek és közvetve, az államnak és a város­nak okoztak azzal, hogy az adófizetők tömegét elsorvasztották. Akciónknak eredményekép az összes érdekképvisele­tek sorompóba léptek és számos tanácskozást foly­tattak Fabinyi Tihamár dr. kereskedelemügyi mi­niszter vezetésével, akinek minden törekvése az ér­dekek méltányos összeegyeztetésére irányult. Ezt az álláspontot hangoztatta a Fővárosi Hirlap is és bizonyos elégtétellel szögezzük le, hogy az áruházak és a fűszerkereskedők mostani megegyezése a mi akciónk közvetlen eredménye. A kiélesedett verseny letompítása érdekében már régebb idő óta folynak a tárgyalások az áruházak és a fűszerkereskedők között. A Fűszer- és Gyarmat­árunagykereskedők Egyesülete, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete és a Baross Szövetség olyan értelmű megállapodást létesített a Corvin Áruház­zal és a Magyar Diva!csarnokkal, hogy ezek az élelmiszerosztályok a beszerzési áron aluli árusítást megszüntetik, abbahagyják a tört súlyokban, vagy bizonytalan mennyiségek­ben való eladást, amellett propagandájukban sem élnek olyan eszkö­zökkel, amelyeket szigorú megítélés szerint a tisz­tességtelen versenyről szóló törvénybe ütközőnek le­het minősíteni. A fűszerkereskedők érdekeltségei, va­lamint a Corvin Aruház és a Magyar Divatcsarnok közötti megállapodás október elsején életbelép és kétségtelenül hozzájárul az elkeseredett verseny tompításához. Feltétlenül lojalitásnak kell minősí­teni a két áruháznak azt a bejelentését, hogy haj­landók élelmiszerosztályaikat végleg megszüntetni, ha a Párisi Nagyáruház is csatlakozik ehhez az el­határozáshoz. Értesülésünk szerint a Párisi Nagyáruház ed­dig elhárította az errevonatkozó tanácskozásokat, azonban a vállalat jóindulatú vezetősége hajlandó a tiilzott versenyről lemondani és élelmiszerosztályá­nak működését olyan korlátok közé szorítani, ame­lyek kielégíthetik az érdekelt kiskereskedők kíván­ságait. Bekapcsolódik a tanácskozásokba a Keres­kedelmi és Iparkamara is, ahol bizonyosra ve­szik, hogy az élelmiszer-fronton méltányos béke jön létre az eddig elkeseredetten szem­benálló felek között. Az október elsejére kitűzött terminus mindenesetre nagy megnyugvást jelent a fűszerkereskedők szá­mára. A korrekt verseny kiegyenlíti az áruházak és a fűszerkereskedők forgalmi méreteit és bizonyos, hogy további baráti közeledés esetén elhalkulnak azok a jogos panaszok, amelyek eddig az áruházak példátlan terjeszkedései miatt elhangzottak. Százötven milliós drágítás a textil-védővámok pajzsa alatt Meg kell fékezni a tejdilgyárosok határtalan mohóságát A 7’2//,er-jelentéssel, — amely súlyosan meg- bélyegzi az ipari kartelek káros tevékenységét, — majd­nem egyidőben jelent meg a textil-kartel évi jelen tése az elmúlt évről, Vakmerőbb rabulisztikát a kar­telek viharedzett jelentései között is keveset olvas­tunk, mint a textilkartel most említett ismertetése. Aki nem ismeri a tényleges helyzetet, az a textil­kartel jelentésének elolvasása után, azzal a meg­győződéssel teszi le ezt a jeles munkát, hogy önzet­lenebb és az ország gazdasági életére hasznosabb alakulat nem is képzelhető, mint a textilkartel. — A súlyos gazdasági viszonyok dacára is sike­rült — úgymond a kartel jelentése — textilipari termelésünket óriási érőmégfeszítéssel és rendkívüli álodzatokkál nagyjában az eddigi keretek között konzerválni. Hát tényleg óriási erőmegfeszítésre és rend­kívüli áldozatra volt szükség a termelés fenntartá­sára, de ezt az erőfeszítést nem a textilkartel telje­sítette, ezeket az áldozatokat nem a textilkartel mil­liomos gazdái hozták meg, hanem a fogyasztók százezrei, akik a különböző kar­telek, ezek, között első helyen a textilkartel igáját húzzák. — Igazán erősek ma is csak azok a nemzetek le­hetnek, amelyek a saját erőforrásaikat megbecsü­lik. — így elmélkedik tovább a textilkartel. Ezzel a szép frázissal szemben a textilkartel hosszú évek óta mindent megtesz, ami ezt a nemzetet legyöngíti és ami az ország erőforrásait kimeríti. Mint a többi kartel, ez is csak a maga hasznát nézi és nem kérdi, hogy meddig bírja a fogyasztó a kartelek árdrágí­tását. — A 'textilipar ma már nemcsak a magyar ipari termelésnek, hanem az ország egész gazdasági struktúrájának egyik legerősebb oszlopa, nem üveg­házi növény, amelyet csak ápolgatni kell, hanem szálfa,, amely maga nyújt másoknak támaszt és biz­tonságot. így tömjéncz önmagának ez a dicső kartel és ezzel a gyönyörű megállapítással szemben elég rá­mutatnunk arra az ogyetlon tényre, hogy a textil­pénteksAndor GÉPSZIJGYÁR BUDAPEST, VI., SZONDY-U. 33 TEL.: 28 3-31 ALAPÍTVA 1907. kar tel egyik „oszlopa“: a zsákkar tel, amikor hosszú harc után gavallérosan belement egész jelentéktelen árengedménybe, kikötötte: a gazdasági egyesületek mondjanak le arról a követelésükről, hogy a kormány engedje meg külföldi zsákok behozatalát. Ha a textilkartel nem üvegházi növény, amelyet mesterségesen kell ápolni, akkor nem volna szükség az ilyen kikötésekre, akkor nem kellene a külföldi versenyt hatalmas és a legtöbb esetben megokolat- lan védővámokkal megakadályozni. Magunk is szükségesnek tartjuk a magyar ipar védelmét, a belföldi munkaalkalmak biztosítását, ha kell, védővámokkal is. De ezek a védővámok csak addig jogosultak, amíg az ipart védik, és nem a, kar­telek gazdáinak óriási nyereségét. A védővám csak arra való, hogy a külföldi verseny dömping-árakkal ne tegye tönkre a magyar ipart. Viszont a vámmal védett ipari cikkek ára nem lehet magasabb, mint a hasonló külföldi cikkek ára. Olyan esetben pedig, amikor a gyártási körülmények különbözők, a maximális ár pontos kalkuláció ellen­őrzésével állapítandó meg és a vállalat nyeresége sohase lehet több, mint legfeljebb 20 százalék. Ezzel szemben a mi karteleink a 100%-os nyereség­től se riadnak vissza, a 60—70%-os nyereségek pedig napirenden vannak. Karteleink kivétel nélkü lelkiismeretlenül élnek vissza a magas védővámokkal biztosított verseny- nélküliséggel és az utolsó 13 esztendőben példátlanul álló nyereségeket harácsoltak össze. De az elsők kö­zött, sőt talán a legelső helyen áll valamennyi között: a textilkartel. Valahányszor vámemelést követelnek a kartelek, mindig arra hivatkoznak, hogy a magas vámokat szociális szempontok és elsősorban a magyar munká­sok érdeke kívánja meg. Nézzünk egyszer szemébe ennek a sokat hangoztatott gazdasági érdeknek. Az elmúlt évben a hivatalos statisztika adatai szerint 3200 gyári vállalat volt üzemben Csonka-Magyar- országon és összesen 176 ezer munkást foglalkozta­tott az egész magyar ipar. Ebből a texiliparra 37.000 munkás jutott. Vagyis a 8.5 millió lakosból 176.000 munkásnak és családjukkal együtt kereken 300 ezer embernek adott kenyeret 1932-ben a kartelekkel átszőtt egész iparunk. Ezzel szemben mezőgazdaságunk egyetlen egy ága: az elhanyagolt és mesterségesen csökkentett cukorrépatermelés egymaga 100.000 munkást foglal­koztatott kora tavasztól késő őszig. Az egész mezőgazdaság pedig, mint tudjuk, több mint 5 millió embernek nyújt munka- alkalmat. Nem kívánjuk a mezőgazdaságot az iparral szembeállítani. Teljesen tisztában vagyunk az ipar nagy jelentőségével és gazdasági szerepével. De szá­molnunk kell a mi speciális viszonyainkkal. Ma túlfizetjük iparunkat a többi foglalkozási ág rovására, a kartelek ár­drágítása következtében. Iparkarteleink gazdái túl­ságosan nagy vámot szednek tőlünk azért, amit nyújtanak. Maradjunk például a textiliparnál: a textil­kartel évi jelentése szerint a magyar textilipar ter­melésének bruttó értéke 1932-ben 305 millió pengő volt. Ha ezt az összeget fogadjuk el eladási árként és figyelembe vesszük, hogy külföldről ugyanezt az árut 50%-al olcsóbban kaptuk volna, úgy kétségte­len, hogy a textilipari cikkek védővámja a 305 millió felével, vagyis 157.5 millióval drágította a magyar piac multévi textil-cikkeit. Ezen az összegen eltartottuk volna nemcsak a textiliparnak, hanem az egész iparunknak összes munkásait még akkor is. ha egész éven át ölhetett kézzel ültek volna. De azonkívül még legalább to­vábbi 150 millió pengővel jobban értékesíthettük volna mezőgazdasági terményeinket ott, ahová a védővámok miatt nem mehet be a magyar gabona, a magyar gyümölcs és a magyar jószág. íme így fest objektív megvilágításban a karteli- rozott textilipar, amelyet a kartel jelentése, mint ..az ország gazdasági struktúrájának legerősebb oszlopát“ aposzrofálja. És ime ez az a „szálfa“, amely a textilkartel szerint támaszt és biztonságot nyújt. Igen: támaszt és biztonságot a kartelek gazdag urainak, de. koldustarisznyát a dolgozó osztályoknak, a magyar fogyasztónak. Dr. Nádas József. Vezérigazgatói állások halmozója. Gomperz Je­nőnek hívják azt a kivételes tehetséggel és páratlan munkabírással megáldott férfiút, aki mindenhez ért és ezt az univerzális tudását, szerencséjére, számos helyen honorálják is. Hozzátehetjük, hogy elég bő­kezűen. Ez a kiváló férfiú ezidőszerint négy nagy vállalatnál tölti be a vezérigazgatói tisztséget. Kez­detben csak a Flóra szappangyárat vezérigazgatta. Ügy látszik nagy sikerrel, mert újabban rábízták a Joss és Lővenstein, a Pannónia kender gyár és a Linum—Tussig r. t. vezetését is. Minthogy pedig négy vezérigazgatói állás mégis csak kevés ily pá­ratlan talentum számára, sürgősen rendelkezésére bocsátják az ötödik vezérigazgatói állást is. Érte­sülésünk szerint ugyanis a Hofherr—Schrantz gép­gyárnál rövidesen megürül a. vezérigazgatói állás. A vállalat vezérigazgatója, László Sándor lemon­dani készül, mert az igazgatóság őt okolja a ked­vezőtlen üzleti eredményért. Helyére Gomperz Jenőt jelölik. Ez a választás elég szerencsésnek mondható, mert az csak természetes, hogy a jó szappanosnak a gépgyártáshoz is kell érteni. Magpiaci jelentés. a Mauthner Ödön magtermelő és majrkereskedelnii rt. heti jelentése. Bíborherében az üzlet úgyszólván befejeződött. A most piacra kerülő tételek már javarészt gyenge minőségűek. Szöszös- bükköny irányzata elcsendesedett, mintán a korai szállításra eladott mennyiségek befejezést nyertek. Mind­azonáltal a még piacra kerülő tételek elég jó áron ta­lálnak elhelyezést. P a n n o n bii k k ö n y. A kínálat megerősödött, ára azonban változatlan. ö s z i b o r s ó. Kisebb mennyiségek alacsony árak mellett keltek el. Lóhere. A kínálat már megindult és külföldre na­gyobb mennyiségek kerültek eladásra. A belföldi termés mennyiségileg gyengébb lesz a tavalyinál. Ugyanez vonat­kozik Erdélyre is. Feltehető tehát, hogy az idén a ta­valyinál valamivel magasabb árak lesznek, kérdés azon­ban. hogy a még meglevő, részben nálunk, részben Né­metországban tároló tavaivá készletek az áralakulást nem Fogiák-e befolyásolni. Lucerna. A terméskilátások egyelőre igen jók. bár több helyen a második kaszálás eredménye gyenge. A budapesti áru- és értéktőzsde hi­vatalos jegyzései 100 kg.-ként. nyersé mért. budapesti paritásban: bíborbere 42—45. szöszösbükkönv 4?.—45- len­mag másodrendű 23—2x 50. kék mák 50—52. Viktória borsó 11—12. Fxnress-borsó 11—12. őszi borsó 13.50—14.50, lencse kisszámú 18—22. lencse nagyszemfi 27—33 pengő. ÉPÍTŐMESTER építési anyaqkereskedése BUDAPEST, vi.,szentlAszló-út 65. EE-EEEr Telefon : 9-35-34. EEEEEE PAPI SZELLŐZŐ ffESELUE BERENDEZÉSEK SCHVDÜUER FERENC magánmérnök BUDAPEST, III., FÖLD-U. 51. Telefon: 62-2-06. ■AKOBOV1TS j GYULA Stafjl Gésa fuvarozási vállalkozó BUDAPEST, VI., Béke-tér 4. Telefon: 90—6—04 Mindenkinél szakszerük­5ERVITIA , szállítmányozó szövetkezet ^Mesmmdenklnel w . . . . __. olcsóbban szállít a Ir oda: Nagyvásártelep, Iroda- w i i . i " ul «pillét II. 48. Telelőn: 40-8-48 nagyvAsártelepröl

Next

/
Oldalképek
Tartalom