Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-06 / 36. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933• szeptember 6, 36• szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE......................24 PENGŐ FÉLÉVRE..................................12 PENGŐ EGYES SZÁN! ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 a Liber Endre alpolgármester az inségadó új megállapításinak tervéről tárgyalt a pénzügyminisztériumban Szeptember 10-én döntenek az adókulcs méretéről A főváros gondjai A főváros gondjai... Tehát elérkeztünk oda, ahol Magyarországon, de talán az egész világon minden közület már vagy két esztendeje vergődik. Igen, ma már a fővárosnak is gondjai vannak, a világválság vihara a fővárosnak még egy év előtt is boldog, nyugodt révben horgonyzó hajóját szintén kivetette a viharos tengerre. Mégis, ijesztőnek, vagy katasztrofálisnak semmikép sem lehet ma sem mondani a főváros pénzügyi helyzetét. De ha eddig gondos számítással, takarékossággal, ha kellett, kuporgatássai mindig sikerült a költségvetési egyensúlyt megőrizni és a gondokat, veszedelmeket elhárítani, akkor most elérkeztünk odáig, hogy igenis, a fővárosnak is a fejét kell törnie: hogyan és miként lesz ezentúl'? Mert ma már összeráncolt homlokkal, fölhúzott szemöldökkel ülnek a papiros előtt azok az urak, akik a főváros jövő évi költségvetésének összeállításán fáradoznak. Hát hiszen éppen az előbb mondottuk, hogy takarékoskodtunk, vagy ha kellett, kuporgat- tunk is. Ha ez így van, amint hogy így van, akkor mi lehet az oka mégis annak, hogy a fővárosnak gondjai vannak, a fővárosnak súlyos fejtörésébe kerül, hogy költségvetését egyensúlyban tartsa és rendes napi kiadásai miatt, amelyeket nem növelnek bölcs beruházások és a jövőt szolgáló alkotások, ne kelljen adósságba keverednie. Nem okolunk senkit, nem rekriminálunk, csak éppen megállapítjuk, hogy a főváros bajait, gondjait a fővároson kivül eső okok táplálják. Kétségtelen, hogy a magyar államnak még nagyobb küzdelmekkel kell a világválsággal dacolnia és így ha fájlaljuk is, amik történnek, de be kell látnunk, hogy az államnak is úgy kell segítenie magán, ahogy tud. Magyarán szólva, tehát tulajdonképpen az államnak gondjai tették súlyosabbá a főváros helyzetét, a fővárosnak ma nem elegendő, hogy a maga kötelezettségeit lássa el, hogy a nagy kulturális, szociális és közegészségügy céljait szolgálja, hanem jövedelmeinek igen nagy részéről kell lemondania azért, hogy egyrészt az államnak engedje át ezeket a jövedelmeket, másrészt pedig, hogy az ország és a főváros lakosságának helyzetét könnyítse meg. A főváros jövő évi költségvetésének előmunkálatai most kezdődtek meg. Talán egyetlenegy számot sem kellett még papírra vetni ahhoz, hogy egy nyugtalanító numerus ütközzék szemébe azoknak, akik az új költségvetés összeállításának munkáját végzik. Ez a szám pedig közel tizenhárommillió pengő, amennyivel a főváros jövő évi bevételeinek összege feltétlenül csökkenni fog. Ez az összeg nem azokból a jövedelemcsökkenésekből verődik össze, amelyek a súlyos helyzet miatt esetleg nem folynak majd be, ez az összeg az, amelyet egyszerűen törölni kell a költségvetésből. Egymásután, szinte elemi csapásként zúdult a főváros fejére a borfogyasztási adó leszállítása, ami hárommillió pengővel csökkentette a főváros bevételét, azután másik csapás volt a különböző fázisadók bevezetése, amivel a főváros nagy forgalmiadórészesedést veszít el és az e téren való jövedelme egyötödére esett vissza. Legutóbb a belügyminiszter a városi bélyegek kötelező felragasztását és több hatósági díjat szüntetett meg, ami szintén félmillió pengő veszteséget jelent, Mindehhez kisebb tételek is járulnák, úgyhogy összesen körülbelül tizenhárommilliós bevételcsökkenésre kell a székes- fővárosnak számítania. Olyan összeg ez, amely Budapest háztartását ha összeomlással nem fenyegeti is, de mindenesetre súlyos megrázkódtatást jelent. Vájjon mit lehet itt csinálni? Ez a főváros bölcs vezetőségére és azokra a kiváló, gyakorlott szakférfiakra tartozik, akik ma, mint város- politikusok, a főváros ügyeit intézik. A főváros polgársága maga mindössze azzal van tisztában, hogy ő már több terhet el nem bír, de azzal is, hogy a főváros a takarékosság útján sem mehet el a zsugoriságig, amely meglévő nagyszerű intézményeinek, kultúrájának és szociális gondoskodásának összeroppanását jelentené. A főváros vezetőségének ma kétségtelenül egyik legsúlyosabb gondja, hogy ismét biztosítsa azokat a hatalmas összegeket, amelyek a téli inségakciók kiadásaira szükségesek. A Fővárosi Hírlap jelentette a közelmúltban, hogy az inségadó kivetésére vonatkozó előkészületek megtörténtek és a főváros felterjesztéssel fordult a kormányhoz, hogy az inségadót erre az esztendőre is engedélyezze. A múlt esztendőben jelentős tételek folytak be ezen a. címen és lényegesen megkönnyítették a különböző segítési módozatoknak lefolytatását. Közel tízmillió pengő részesedést kapott a főváros ebből az adónemből, amelyik elsősorban tette lehetővé, hogy Budapest elhagyott szegényei mindenkor érezték a hatóság támogató kezét. Az inségadó több tételből áll: elsősorban a vagyonadó, a jövedelemadó és a tantiémadó pótlékolásából eredt, másodsorban pedig a kereseti adóalap kétszázalékos felemeléséből tevődött össze. A múlt évben a pótlék ktposát a pénzügyminiszter állapította meg, most azonban olyan hírek erkeztek a városházára, hogy ezt a díjszedési hányadot a múlt évinél alacsonyabban állapítják meg. Mag-ától értetődik, hogy a kulcs leszállítása az adó hozadé- kának csökkenését eredményezi, ami egyúttal azt jelenti, liogy a főváros kisebb összeget kap a szociálpolitikai akciók folytatására. Az inségadó alakulásáról intéztünk kérdést Liber Endre alpolgármesterhez, aki szabadságát megszakítva néhány napig Budapesten tartózkodott. Az alpolgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A téli inségakciók alapját képező céladó sorsáról több tanácskozást folytattam az illetékes kormánytényezőkkel, a részletek megbeszélésére pedig Lukács Ödön pénzügyminiszteri tanácsossal, a minisztérium városi főosztályának vezetőjével tárgyaltam. Megállapítottam, hogy még nem alakult ki teljesen a szóban- forgó adónemek megpótlékolt meny- uyisége, mert erre vonatkozólag tanulmányokat folytatnak az illetékes osztályokban. A főváros szempontjából elsőrendű érdek, hogy a közjótékonysági kiadások körül zavarok ne álljanak elő, mert ebben az esetben képtelenek volnánk a folyton növekvő szociálpolitikai terheket és igényeket kielégíteni. A pénzügyminisztérium részéről azt az ígéretet kaptam, hogy szeptember 10-éig döntenek a kulcs mértékéről és hivatalosan közük a fővárossal az adókivetés összes feltételeit. Abban az esetben, ha az adóbevételek részesedésének csökkenésével kell számolnunk, úgy méginkább megnehezednek a feladatok, mert akkor újabb költségvetési fedezetet kell teremteni a téli szociális kiadások céljaira. A minisztérium elhatározásától függ az erre vonatkozó további lépések alakulása. A városháza képviselői nyomatékosan hangoztatták a minisztériumok előtt, hogy az inségadó kulcsának a leszállítása a legnehezebb helyzetbe sodorhatja a fővárost. A tél közeledik és az Ínség méretei nem enyhülnek, úgyhogy el kell készülni arra., hogy a téli hónapokban a szegénysorsúak támogatása a multévinél jelentősen magasabb összegeket fog igényelni. Uj politikai irányzat a városházán Huszár Aladár dr. főpolgármester a nemzeti egység szeriezkedésének elén Egyelőre várakozó álláspontra lieiycikediek a községi pártok—Élénk mozgalmasság tapasztalható a várospolitikai élet minden területén ,Még nem kezdődött a városháza őszi aktivitása, de máris hatalmas nyitányt ad ízelítőül abból a mozgalmasságból, ami a közeli hetekben a fővárosi politikában bekövetkezik. Amellett, hogy a költségvetés összeállítása, valamint a különböző háztartási nehézségek elhárítása komoly foglalkoztatást nyújt a városháza intéző köreinek és a Vásárpénztár izgalmas likvidálása is súlyos feladatnak ígérkezik, politikai vonatkozásokban most váratlanul új helyzet alakul, amely az erőviszonyok kiéleződésével fenyeget. A községi politikában már hosszú hónapéit óta kísért az új pártszervezés megvalósítása. Emlékezetes, hogy a Nemzeti Egység- Pártja a maga országos mozgalmának kiegészítéseképp a budapesti pártszervezést tartja legközelebbi sürgős feladatának és ebben a vonatkozásban számos tanácskozás volt illetékes helyeken. Az eredeti elgondolás az volt, hogy a Nemzeti Egység Pártja függetlenül minden más erőtényezőtől, önállóan folytatja le a zászlóbontást és hatalmi súlyának megfelelő képviseletet állít az autonómia kormányzatába. A szervezkedés valóban megindult, azonban lényeges eredményeket nem tudott felmutatni, aminek az a magyarázata, hogya pártszervezés körül tagadhatatlanul éles ellentétek támadtak a Nemzeti Egység Pártja és az Egy séges Községi Polgári Párt között. A Nemzeti Egység Pártjának az volt az érthető álláspontja, hogy a nemzeti összefogás az eddig kiépített hatalmas tábor hinterlandjával vihető keresztül, amellyel szemben a Községi Párt azt a logikus érvelést hangoztatta, hogy a Nemzeti zeti Egység Pártja szerves részének tekinti magát és ezért nincs szükség arra, hogy esetleges azonos irányú megmozdulás az eddigi szervezeteket gyengítse. Rámutattak arra, hogy kiépített kerületi tömörüléseik vannak
