Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-16 / 33. szám
Budapest, 1933, augusztus 16 33, szám ■nnnnraBnaBngwBH Huszonkettedik évfolyam n Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE......................24 PENGŐ FÉLÉVRE..................................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ŰT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Újból elmérgesedett Pest mmm és n főváros viszonya Sipőcz Jenő dr. polgármester békiilékeny szellemű válasza esy elsietett határozatra Preszlg Elemér főispán előzetes tudomása nélkül hozták a támadó jellegű döntést István király Igen, István király, így élt a szívünkben gyerekkorunk óta és évtizedeken át ez a nemzeti és egyházi ünnep valamennyiünk családi ünnepe lett. Néhány esztendeje csak, hogy egy elragadó gondolat megnyitotta a kapukat és az ünnepi napot ünnepi hétté emelte és a tárt kapukon át tessékeli, hívja, csalogatja az idegent. A világot ma nagy eszmék fogják össze. Letört a nemzetietlen, a vallásellenes destrukció, az egész művelt világ mozgató erejének gépezete az emberi szívbe, az emberi lélekbe helyeződött át. Ebbe a magasztos, ebbe a gyönyörű világáramlatba István király hetének gondolata hódító erőként robbant bele. Budapest székesfőváros szerencsés kézzel fogta meg az idegenforgalomnak azt az eszközét, amelyet nem egy hivatalos szoba poros aktái között találtak ki, hanem, amely a magyar nép meleg szívében, átszellemült lelkében fogam- zott meg. István király napja, Szent István Hete színtiszta magyar ünnep. Talán ez a vonzóereje éppen, mert egy nacionalista fölfogású Európa és földkerekség nemcsak a maga nacionalista ideálját, de a másokét is tiszteletben tartja. Ez a fundamentuma annak, hogy Szent István Hetéből állandóan erőteljesebb és erőteljesebb bázisa fejlődik a magyar és főként a budapesti idegenforgalomnak. Egész Európa átszellemült nemzeti és vallásos életet él ma, egészen természetes, hogy Szent István Hetének mélységes vonzóerővel kell a világ népeinek szívét fognia. Mi azonban tökéletesen tudatában vagyunk annak is, hogy Szent István Hetét csak akkor kultiválhatják, csak akkor látogathatják a külföldiek, ha ismerik annak jelentőségét, költészetét, magasztosságát. Budapest székesfővárosé az érdem, hogy ma az egész világ tudja, ki volt István király, tudja, hogy ő tette kereszténnyé a magyarokat, ő állította hazánkat a nyugati kereszténység védőbástyáiul, ismerik mérhetetlen államalkotó talentumát, tudatában vannak annak, hogy azt a hatalmas országot, amelynek visszaállításáért ma velünk küzd az egész világ jóérzésű és az igazságot tisztelő emberisége, ő alapította meg igaz valójában. Gigantikus munka volt az, amelyet Budapest székesfőváros nemcsak az anyagi áldozatok kímélete nélkül, de páratlan lelkesedéssel, hatalmas fölbúzdu- lással és kitűnően végzett el. Lassan egy évtized munkája lesz az, amelyből az idei Szent István Hete ki fog alakulni. A fejlődés vonala esztendőről-esz- tendőre ritka módon emelkedett. Természetesen a siker is ösztökélt és a -siker nyomán az áldozatkészség, a lelkesedés is folyton emelkedett. A legnagyobb dicséretükre legyen mondva azoknak az uraknak, akik a magyar idegenforgalom ügyét a városházán kezelik, — mert bevalljuk, komolyan, odaadással, lelkesedéssel itt kezelik leginkább, — alig hallottunk valamit az előkészületekről. A munkájukból nem varrtak himet előre a dolmányukra. Idegenforgalmat nem idehaza, nem Budapesten, hanem az ország határain túl kell csinálni. Ezt az elvet értették meg és ennek az elvnek értelmében cselekedtek. Ma csak egyet tudunk, hogy sem a hivatalos körök, sem Budapest közvéleménye olyan nagy reményekkel sohasem telt el, mint az idei Szent István Hét előtt. Nem szabad és nem fogunk csalódni. Ebben az esztendőben kezdődik meg az igazi győzelem. Pedig nem olyan egyszerű az idén a dolog. Mert egy idegenforgalmi eseményekben dús esztendőnek a kellős közepén állunk. Sokkal több: a világjamboree klasszikus méretei még itt kápráznak a szemünk előtt, amikor ezeket a sorokat írjuk és tele vagyunk azzal a lelkesedéssel, hogy ezek a fiúk a magyarbarátság magvetői lesznek -szerte, a föld kerekségén. Ilyen auspiciumok között megyünk neki a Szent István Hétnek és mi rendületlenül hisszük, hogy a magyarok szent és nagy királyának varázslatos kultusza az idén páratlan dicsőséget hoz a magyar népnek. Kellemetlen incidens zavarja meg újólag a főváros és a környéki városok közötti viszonyt, amelynek elmérgesítese több alkalommal foglalkoztatta úgy Pest vármegye vezetőit, mint a főváros törvényhatóságát. Emlékezetesek azok a kirohanások, amelyeket Pest megye tanácsterméből intéztek, a főváros ellen és azok a reflexiók, amelyeket' a Budapesttel szemben felsorakoztatott vádakra a másik oldalról kifejtettek. A mindinkább tűrhetetlenné vált atmoszféra enyhítését tűzte ki feladatának Huszár Aladár dr. főpolgármester és Sipőcz Jenő dr. polgármester, amikor tanácskozásra hívták a pestkörnyéki közigazgatás vezetőit, a politikusokat és általában az ottani gazdasági érdekeltségek kiküldötteit. Több mint 120-an jelentek meg a Váci-utcai új városházán és elhatározták, hogy szukebb bizottságot delegálnak mindkét részről az állítólagos sérelmek és pimaszok kivizsgálására. Azóta hónapok múltak el és a főváros polgár- mestere megbízást adott az ügyosztályoknak, hogy a tárgyalásra szánt anyagot készítsék elő és az adatok sokaságát gyűjtsék össze a fennforgó ellentétek teljes megszüntetése céljából. Ebben a stádiumban történt most az a sajnálatos elhatározás, amely Pestvármegye köz- igazgatási bizottságának legutóbbi ülésén született meg. Egy konkrét kérdés kapcsán Ney Géza főjegyző, aki ezidő szerint a vármegye ügyeinek élén áll, azt a választ adta, hogy több alkalommal felszólították a fővárost a delegátusok megnevezésére, ami azonban mai napig sem történt meg. Ez a bejelentés ismét alkalmat szolgáltatott arra, hogy a vármegye illusztris bizottságának tagjai kiássák a harci bárdot a főváros ellen: elhatározták, hogy: a történtek után nem tárgyalnak tovább a fővárossal, illetve nem veszik tudomásul az esetleg megalakítandó delegáció jelentkezését, hanem a sérelmeket memorandumba foglalják és azt közvetlenül a kormányhoz juttatják, hogy ott döntsenek arról a sok részletkérdésről, amely a környék és a főváros között még mindig tisztázatlan. Amint látható, a két törvényhatóság közötti villongás ismét a helyzet felborulásával fenyeget, aminek az a magyarázata, hogy a pest- környékiek kissé túlzott türelmetlenséggel sürgetik olyan komplikált ügyeknek a rendezését, amelyek elsőrendű érdekeket jelentenek számukra. de éppen így a főváros szempontjából is a nagy horderejű problémák sorába tartoznak. Csodálatos, hogy évtizedeken keresztül felröppentett szórványos panaszok után most illoyális hangon követelik a főváros messzemenő engedékenységét és nem számolnak azzal, hogy a legalaposabb előtanulmányokra van szükség. Ebben a harcban ugyanis a környéknek vannak kétségtelenül figyelemreméltó kívánságai a fővárossal szemben és így nem cso- dálnivaló, hogy az a fél, akitől kérnek, sőt követelnek: a legóvatosabb vértezettel kíván leülni az ügyeket konkretizáló zöld asztalhoz. A vármegyének ez a határozata mindenesetre nem alkalmas az engedékenység légkörének a felújításához és a szerintünk ötletszerűen meghozott határozat csakis azzal magyarázható, hogy távol van az ügyek intézésétől a vármegye legfőbb vezetője, Preszly Elemér dr. főispán, aki az egész kampány során szívósan képviselte a vármegye érdekeit, ugyanakkor azonban a tiszteletreméltó tárgyilagosság magaslatára emelkedve, figyelembe vette Budapest székesfőváros szempontjait is. Meggyőződésünk, hogy a helyzet kiélesítése nem találkozik Preszly Elemér főispán tetszésével és bizonyos, hogy visszaérkezése után békülékeny hangulatban veszik fel újból a tárgyalások fonalát. A vármegye határozatáról intéztünk kérdést Sipőcz Jenő dr. polgármesterhez, aki bölcs higgadtsággal nem tért ki a nevezetes határozat bírálatára és csupán a konkrét ügyről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az úgynevezett „kerekasztal konferencia“ a teljes harmónia jegyében sorakoztatta fel a környék kívánságait. Magam is végig jelen voltam a tapács- kozáson és a legnagyobb jóakarattal vettem tudomásul az ott elhangzott panaszokat és kívánságokat. Kifejtettem a főváros részéről azt az álláspontot, hogy a közös összefogás és boldogulás érdekében a legmesszebbmenő előzékenységet kívánom alkalmazni, azonban nem mulasztottam el annak a hangoztatását, hogy a főváros sincsen irígylés- reméltóan rózsás helyzetben, tehát figyelembe kell venni a kívánságok mérlegelésénél a községi háztartás biztonságához fűződő nagy érdekeket. Utasítást adtam az érdekelt ügyosztályoknak, hogy az adatokat gyűjtsék össze és ma is fenntartom azt az elhatározásomat, hogy a legrövidebb időn belül megindítjuk az érdemleges tárgyalásokat. Az eddig hozzám érkezett jelentések azt mutatják, hogy különösen az Élelmiszer Nagyvásár intézményével kapcsolatos környékbeli kívánságok honorálása nem könnyű feladat, mert az érdekeltségek és a szakkörök az áralakulás szempontjából egyformán inkább a mai rendszert tartják helyesnek, semmint az elosztásnak azt a formáját, ahogy a környékbeli városok kívánják- A többi vonatkozásokban is előrehaladt stádiumban vannak a sérelmekre és kívánságokra utaló reflexiók és remélem, hogy a további tárgyalások során sikerül olyan megoldást találni, ami úgy a főváros, mint a környék szempontjából megnyugtató helyzetet hoz magával. # Eddig szól a polgármester nyilatkozata, aki ismét tanújelét adta abszolút objektivitásának és annak a jóindulatának, amely minden mérgező hatású akció ellenére változatlanul a józan kiegyenlítést keresi,