Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-25 / 4. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933 január 25, 4. szám Előfizetési ár: Egész évre ..............24 pengő Fé lévre....................12 pengő Egy es szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vfi. Andrássy-át 60 Telefon: 137-15.® Postacsekk: 40.424 Veszendőbe megy az ország legértékesebb műemléke Elkerülhetetlen a koronáz© Mátyás-templom pusztulása, ha azemiial hozzá nem fonnak a restauráláshoz A kultuszminisztérium és a főváros tanácskozásai a költségek Isörül — Be akarják zárni a magyar királyok ősrégi templomát Az (Izem! csata Az üzemi hadjáratnak ez most a végső, döntő ütközete. Ennek a közgyűlési csatának az eldőlte végleges rendet teremt. A fővárosnak mérhetetlen értékeiről van szó, az adózó polgároknak rengeteg pénze fekszik azokban az üzemekben, amelyeknek létesítését esztendők óta hánytorgatják és amelyeknek sorsát most ez a végső közgyűlési mérkőzés pecsételi meg. Amelyik üzem elhullik a küzdelemben, annak béke poraira, aligha lőhetett életképes, ha igen nagy megfontolás után is halálra kellett ítélni. Be amelyik üzem most megmarad, amely kiállja a kétségkívül kemény ostromot, azt azután hagyják végre békességben dolgozni. Hadd mutassák meg, hogy tudnak kenyeret keresni, tudnak a főváros közönsége számára tökéleteset produkálni. Az üzemek ma legfőbb bíróik, a közgyűlés előtt állanak. Ha lehullott a férgese, az egészségesekhez ne nyúljon többé senki, ne agitáljon ellenük senki, mert végének keli lenni enöefkl az örök nyugtalanságnak. Hogy mi fog történni a közgyűlésen, mi lesz az üzemi csata vége? Pontosan felelni erre a kérdésre nem is illik. Meg vagyunk azonban győződve és meg van róla győződve mindenki más is, hogy ítélve a csata multketi első napja után, a közgyűlés igen komolyan fogja fel bírói tisztét, tudja, milyen kincsekről van szó és a legnagyobb mértékben tartózkodni fog minden néven nevezendő túlzástól. Kiviláglott ez már a pénteki magasnívójú vitából is, amely megmutatta, hogy mindenki megtartotta higgadt önmérsékletét, sőt még a legszélsőbb álláspontok képviselői is revízió alá vették szándékaikat. így is van ez helyesen, mert azt a bírói széket, amelyet most a közgyűlés képvisel, nem szabad összetéveszteni azzal a kortes-pódiummal, amelyről az üzemek ellen megindult meglehetősen kriti- kátlan agitáció született. Mindenki tudja nagyon jól, hogy az üzemi hadjárat célja nem a vízművek, elektromosművek, vagy a gázgyár lerombolása, hanem egyik legexponáltabb stratégiai pontja ennek a harcnak a Községi Élelmiszer üzem. Nos, a vita eddig lezajlott része azt mutatja, hogy a Községi Élelmiszerüzem halódat ma már senki sem akarja, sőt az üzemellenes agitáció Kapisztrán Jánosa, maga Éber Antal is, csak bizonyos, — be kell vallani, — jelentős korlátozásokat kíván az üzem működésében. Ha egy ilyen exponált stratégiai pontnak a megvívásánál ilyen nemes önmérsékletet tapasztalhatunk, akkor nincs félnivalónk attól, hogy ez a közgyűlés köny- •nyelműen tékozló gesztusokkal fog dolgozni. Viszont, a közvélemény arra is óva inti a közgyűlést, hogy a másik végletbe se tévedjen, bele és az ortodoxia se ülhessen ebben a főváros gazdasági életével mélyen ösz- szeforrott kérdésben diadalt. Mindenki tudja, hogy melyik üzem és melyik műhely milyen eredetű, milyen hivatást tölt be, életképes-e és milyen mértékben támaszt jogosulatlan konkurrenciát a mindnyájunknak mélyen ív szívéhez nőtt, tengődő, hősi küzdelmet vívó iparnak? Ha nem akarjuk is a főváros nagyértékű, komoly hivatást betöltő, hatalmas, a tömegek életszükségleteinek kielégítésében rendkívül fontos üzemeket ebek harmincadj ára dobni; de azok a jószándékú urak, akik a köz- ségesítési törekvéseknek túlzó hívei lettek, ne vélelmezzék körömszakadtig a fölösleges, és az ipart nemcsak károsító, de egyenesen provokáló műhelyeket. Legyen vége mindkét oldalon a túlzásnak. Ismerje be az egyik oldal, hogy a szegény néposztályok érdekeit szolgáló, mintaszerűen kiváló üzemekre akkor is szükség van, ha néhány kisiparos ezzel érzékeny kárt is szenved. Ezek a kisiparosok nemcsak a főváros üzemeivel nem- tudnak konkurrálni, hanem a magántőke nagy gyárszerű alapításaival sem, amelyek gombamódra szaporodnak Budapesten. Ezeknek a harácsolási vágyát pedig a kisipar soha se tudná megfékezni, ezekkel szemben a fővárosi üzemeket, ha nem lennének, meg kellene csinálni. Viszont ismerje be a másik oldal azt, hogy vége a háborúnak és a háborús szükségesség szülte, műhelynek létjogosultságuk nincs. Ha a bölcs mérséklet és komoly megfontolás győz az üzemi csatában, akikor ez a kérdés véigre, remélhetően hosszú időre lekerül a napirendről. Budapest szélsőséges és szeszélyes éghajlata komoly ellensége a kőből készült műemlékeknek. A márványból faragott szobrok is erősen sínylik a budapesti klímát, de még jobban a lazább összetételű kövekből kifaragott díszítőmotívumok, ornamentikák, amelyek például a parlamentet és a Mátyás-templomot ékesítik. A két épület közül a Mátyás-templom az, amely jobbéin ki van téve az idő viszontagságainak és így nagyobb az épületen jelentkező pusztulás is. Néhány héttel ezelőtt szakértő-bizottság vizsgálta | felül ismételten a Mátyás-tenrolom építményeit és megállapította, hogy a gyönyörű, góthikus templom csipkeszerűen finom kőfaragásait annyira kikezdte az idő vasfoga, hogy a templom sürgős restaurálása most már nem tűr halasztást. Nemcsak művészi és történelmi szempontok követelik e páratlan műemlék mielőbbi rendbehozatalát, hanem biztonsági okok is, mert az ornamensek málló kövei nagy darabokban ' hullanak és a templom körül való járás-kelés is balesetet okozhat. Ha a restaurálást rövidesen meg nem kezdik, akkor a szakemberek szei-int tartani lehet attól az eddig elképzelhetetlen esettől, hogy a templomot bezárják. A Mátyástemplom restaurálásának és pusztulásának megdöbbentő részleteiről illetékes helyen érdeklődött a Fővárosi Hírlap munkatársai és a következőket tudta meg: —• A Mátyás-templomot utoljára, Schulek Frigyes műépítesz vezetésével, körülbelül 22 eszitendővel ezelőtti restaurálták. Azóta történtek ugyan kisebb-nagyobb javítgatások, így nemrégiben ,a tornyon, is, a javításokat azonban messze felülmúlta az időközben bekövetkezett pusztulás. — A templomot díszítő homokkő-faragások sok helyen annyira elmállottak, hogy kézzel szétmorzSolhatók. Sok dísz máris lehullott. így például a toronysisakon a góthikus stílust annyira jellemző fogak majdnem mind hiányzanak. A restaurálást már évek óta úgyszólván minden fórum sürgeti. Több alkalommal bizottság is felülvizsgálta a templomot és úgy a Műemlékek Országos Bizottsága, mint a fővárosi műemlékekre felügyelő bizottság, egyaránt elkerülhetetlennek tartják az alapos restaurálást. A főváros műszaki ügyosztálya nemrégiben szintén megvizsgálta a templomot és megállapította, hogy az épületnek olyan nagyarányú rendbehozására van szükség, amelynek» költségei most már megközelítik á.z egymillió pengőt. Munkatársunk felvetette azt a kérdést, hogy miként történhetett meg 'ennek a gyönyörű és a főváros büszkeségének számító épület ily nagyarányú elhanyagolása. Azt a meglepő választ kaptuk, hogy a költségek tekintetében nem jött létre megállapodás a kultuszminisztérium és a főváros között. Utánajártunk az ügy részleteinek és érdekes részleteket tudtunk meg arról a kulisszák mögötti csatározásról, amely a Mátyás-templom restaurálása dolgában a főváros és a kultuszminisztérium között évek óta folyik és amelynek eredménye aiz épület mostani döbbenetes pusztulása lett. — A különböző fórumok — mondották nekünk — több mint öt éve sürgetik a templom restaurálását. Három évvel ezelőtt a főváros felírt a kultuszminiszterhez és arra Főért e, hogy a restaurálás költségeinek legalább a felét vállalja magára. A kultuszminiszter válasza elutasító volt. Erre a városházán is félretették a Mátyás-templom restaurálásának aktáit és csak akkor vették ismét elő, »amikor nyilvánvaló lett, hogy tovább várni nem lehet. El kell. ismerni, hogy a főváros a legkorrektebb álláspontra helyezkedett amit az is bizonyít, hogy két évvel ezelőtt, Kncs- falvy-Kráth festőművésszel konzerváltatta a templom belső freskóit. Arra már nem volt pénze, hogy a nedves boltozatok díszítő festményeit is restaurálják és így ezek a jellegzetesen szép falfestményeik állandóan hullanak. A főváros tavaly rendbehozatta, újjáépítette a koronázó templom orgonáját is, mégpedig úgy, hogy az ma világ- viszonylatban is az elsők között foglal helyet. A Mátyástemplom új orgonájának nyolc olyan kombinációja vau, amit egy villamos gombnyomással szabályoznak. Ötveu- hatvan hangszíne van az orgonánal’c, amelynek klaviatúrája tisztán elektromos mechanikával működik. Ez az elektromos szerkezet pneumatikus mechanikával van ösz- szekötve, ez nyitja az összes sípokat. Igen kiváló az orgona redőnyszerikezete is, amely a hangerősséget rendkívül hatásosan tudja színezni, vagy halkítani. Szó van,, egy harangjáték felszereléséről is. A főváros mindezeknek a költségeit vállaj la, a mai viszonyok között azonban képtelen az egymillió pengős restaurálási kiadásokat is viselni. Felvetettük a kérdést, milyen sors vár tehát a Mátyás- templomra, mire informátorunk ezeket mondotta: — Momentán 250—300 ezer pengő az az összeg, amelyből a legsürgősebb javításodat el lehetne végezjni. A további .restaurálási programmot négy-öt évre kellene felosztani, amely esetben 200—250 ezer pengő szükséges évente a restaurálás költségeire. E pillanatban még az is vitás, hogy az elmállot't, lehullott, hiányzó és hullófélben lévő kőfaragásokat milyen anyagból pótolják. Mészkőből, illetve homokkőből? Ez volna a legdrágább megoldás. Vagy pedig betonból, iljletve műkőből1? Ebben az esetben a rendbehozás lényegesen olcsóbb. A Műemlékek Bizottsága szerint az épületet aa eredeti anyagból kell helyreállítani, a praktikum viszont amellett szól, hogy műkövet alkalmazzanak, nemcsak azért, mert olcsóbb, hanem azért is, mert sokkal tartósabb anyag és így hosszabb időre biztosíthatja a templom épségét. A Mátyás-templom restaurálásának dolgában más helyen, is informálódtunk és azt hallottuk, hogy a kultuszminisztérium azért vonakodik a restaurálás költségeihez hozzá-, járulni, mert tisztázatlan a templom tulajdonjoga. — A Mátyás-templom a főváros kegyurasága alá tartozik, a székesfőváros fizeti a lelkészt, a templomi személyzetet, gondoskodik a különböző kiadásokról és így magáénak vallja a koronázó templomot.
